100. rész

~Két hét múlva~

.:: Jazz szemszöge ::.

Az elmúlt két héten a nővérem és az apja is nagyon meglepődtek rajtam. Rá jöttek, hogy jól bunyózóm és még pókerezni is tudok. De szerintem már az éneklés kiverte náluk a biztosítékot és persze az, hogy ez az angyalka nem is olyan törékeny, sok mindent megtanultam és Zoe nem tudja, hogy mikor elment mi minden történt velem, és ez egyenlőre így a jó. Mert félek, akkor mi lenne, ha rájönne. Csalódna bennem vagy aggódna ami még rosszabb.
Perrie megkért, hogy legyek a koszorús lánya, ezen egy kicsit kiakadtam. De segítettem neki mindenben. Emlékszem Zayn megkérdezte, hogy mit szólok ahhoz, hogy elveszi Perrie-t. Azt válaszoltam, hogy:" Örülök, hogy örülsz." - ezt a mondatot még a nagyi tanította. Szerinte akkor kell használni, ha nem akarjuk megbántani a másikat, de nekünk nem jó így. Hát ez az volt. A mondat alkalmas helye. Visszatérve a mai napra fel kell vennem a koszorús lány ruhám, majd mennem kell Perrie-nek elkészülni. 
Mikor kimentem a szobámból, ahol öltöztem végig mentem a folyosón Zayn ajtaja résnyire nyitva volt. Gondoltam bemegyek, de nem teszem tönkre a napját. Ott áll és boldog, látom a mosolyán, most Perrie és a gyermekére gondol. Legalább boldog.
Elmentem, indultam Perrie-hez, aki látszólag egy kicsit ideges.
- Jazz, mit csináljak? A ruha, szűk és...
- Először is nyugi! Másodszor a fűzön lehet kiengedni és hidd el gyönyörű vagy! Gyere ide! Megigazítom azt a ruhát. - mondtam az aggódó arának és kezembe vettem az ügyet. Igen ez vagyok én, balhés, de még is angyali. Büszke vagyok magamra. Főleg mivel a nővéremet már háromszor levertem pókerben és az apukáját is. Hogy honnan tanultam? Az az én titkom marad egyenlőre, hogy mik történtek velem.
- Köszönöm már jobb. - mondta Perrie, mikor végeztem a ruhájával. 
- Most már készen állsz. Vigyázz rá oké?
- Oké.
- Köszönöm. - öleltem meg a barátnőmet, akinek az egyik értékemet adtam át. A leendő férjét. Remélem az esküvő tökéletes lesz, mert megérdemlik.
- Nincs mit, na de mennyünk. Nem késhetsz az esküvődről! - mondtam, és segítettem neki, hogy a fátyla is tökéletes legyen. Azért én is boldog lehetek, akiket szeretek mind boldogok. Még Bleake is, nem mondta meg, hogy ki, de azt mondta valakit szeret, és a lánynak sem közömbös. Minden tökéletes. Soha nem megyek férjhez, már tudom mit fogok csinálni, de ezt jobb, ha Zoe elől eltitkolom, legalább is egy jó darabig.
Elindult a zene először a menyasszony ment be a teremben, ahol már mindenki állt, majd beléptünk mi is a koszorús lányok. 
- Sok boldogságot! - suttogtam egész halkan, szinte magamnak.

.:: Zoe szemszöge ::.

Kiharcoltam a DNS vizsgálgatott. Ma van az esküvő és Louis-sal a kórházba várunk, hogy ki is az igazi apa. Vagy Zayn vagy egy valamilyen David.
- Most vonulnak be. - mondta Louis aki, közben telefonom beszélt Harry-vel. Ő nem tudja, hogy mi miért késünk. Azt mondtuk neki, hogy dugóba keveredtünk.
- Most jön ki az orvos. - néztem az ajtó felé.
Azonnal fel ugrottunk és mentünk oda. 
- Doktor úr, ki a gyerek apja? - kérdezte Louis.
- David. - mondta.
Örömbe Louis nyakába ugrottam.
- A papírokat elkérhetem. 
Ahogy oda adta már indultunk is. Így is késésben vagyunk. Nagyon köt az idő. Ha nem érünk oda időbe akkor hiába a várakozás. Csak Zayn haragszik meg ránk.
- Mi megy most? - kérdeztem miközben beszálltam a kocsi és felpörgettem a motort.
- A szöveg. Még van időnk. - kapcsolta be az övét.
Nem sokkal a templom előtt két kocsi karambolozott.
- Mi lesz most? - kérdezte.
- Leparkolok és futunk. Meg kell hiúsítani. Vagy Zayn és Jazmine is szarul jár. - tolattam.
Találtam egy helyet ahol leállhatok. Ahogy meghúztam a kézi féket már ugrottam is ki. Loui addigra már kint volt.
- Tudsz magassarkúba futni?
- Azzal nincs bajom, hanem a szoknyával. - emeltem fel az alját.
Louis fogta a papírokat én meg a ruhát és indulás. 
- Perrie ki fog minket nyírni. - lihegte az utolsó kanyarba.
- De Jazmine és Zayn is hogy ha kiderül, hogy tudjuk a titkot. - fogtam meg az ajtót.
- Biztos hogy ezt akarod? - állt mellém.
- Igen, de neked nem kell csinálnod. Tartom én a hátam.
- Nem hagylak egyedül. Amúgy is, esküvőt még nem tettem tönkre. - mosolygott.
- Akkor itt az ideje. - nyitottam ki az ajtót.
Ahogy beléptünk minden szem ránk szegeződött. Láttam ahogy Jazmine a hátsó ajtón megy el.
- Végre azt hittem hogy soha nem értek ide. - mondta Harry.
- Az esküvőnek vége. - mondtuk egyszerre.
Ránéztem Louis-ra, aki biztatóan mosolygott. Ilyen helyzetbe csak mosolyogni lehet. Bólintottam egy mire mind a ketten megindultunk az ifjú pár felé.
- Állj ez a pár nem kelhet egybe. - mondtam.
- Van indokunk is. - emelte fel Louis a papír - Minden titokra fény derül. 

3 megjegyzés:

  1. Aaaaaaaaaaaa legeslegeslegeslegjobb, sőt tökéletesebb rész!!!!!!!!!!<3<3<3 Imádom!!!:DDD Tényleg ez az egyik legjobb blog!:D Már izgatotan várom a folytatást, mert pont itt abba hagyni???? Kiváncsi vagyok Perrie reakciójára, de nagyon!:) És öszintén mind a ketten TÖKÉLETES írok vagytok!!!!!!!!!

    VálaszTörlés
  2. Na végre már régóta váron ezt a pillanatot imádom a blogot remélem hamar hozzátok az új részt :)

    VálaszTörlés
  3. Köszönjük mindenkinek :) Hát... a folytatásól annyit, hogy érdekes lesz. ;)

    VálaszTörlés