~ Kicsivel kevesebb, mint 1 hónap múlva~
.::Jazz szemszöge ::.
Ma ismét megyek vissza az angyalok városába hiányzik majd Nono, de Sarlote, mondta, hogy lesz egy meglepetése. kíváncsi vagyok. Mindegy is, ma még gyors elszaladok egy pár helyre itt aztán köszönök el az itteni barátaimtól. Ben már az iskolában el búcsúzott szegény gyerek elég rámenősen nyomult nálam, de eredménytelenül. Azért bírom eszméletlen dumája van, olyan mint Carlos volt.
Ameddig megint itt tanyáztam, csomó tervem termet tudom mit kezdek az életemmel és rá jöttem, hogy sikerült Zayn-t kiverni a fejemből. Az újságok nagyban írták: " A színész és modell énekes nő szerelme, bontakozó élet gyümölcse, már hárman vannak" Perrie terhes. Én meg boldog lehetek, mert végre nincs úgy pasi az életemben.
- Sziasztok! - köszöntem a reggeli asztalnál ülő Nono-nak és Sarlote-nak.
- Szia, eszel velünk? - nézet rám a kislány.
- Jó reggelt Jazmine! Nagy kérés lenne, hogy vidd magaddal Noemi-t?
- Nem dehogy örülök, ha velem jöhet. Mit szólsz tökmag?
- Megbeszéltük. - egyezett bele, én is leültem reggelizni.
- Figyelj csak lányom, Richard, azt mondta, hogy szeretné a segítségedet kérni.
- Az enyémet? - néztem Sarolte-ra.
- Igen. Szeretné, ha segítenél neki munkát keresni. Tisztességes állást.
- Rendben, de mi az alap végzettsége?
- Nyomozó. - mondta Sarlote. Én ezen kicsit ledöbbentem és kortyoltam egyet az innivalóba.
- Nyomozóból lett maffia vezér?
- Igen.
- Hm.... Az érem két oldalán... - gondolkodtam hangosan, hogy ez milyen jó lenne.... remek ötlet....
- Tessék?
- Semmi, csak támadt egy ötletem.
- Segítesz neki? - kérdezte meg Nono.
- Tudod kicsikém, Zoe a testvérem jobban tudna segíteni, de munkát keresni nyilván tudok neki. De azért megapprobáljuk a nyomozósdit. - mondtam és újabb ötlet kopogtatott be a szürke állományomba .... Bűnözőkről 10 pontban....
- Köszönöm.- mondta Sarlote.
- Nincs mit. De mond csak Sarlote... te honnan ismered Richard-ot? -érdeklődtem egy kicsit én is.
- Richard és én régi barátok vagyunk, mikor fiatalok voltunk egymás mellet laktunk, de semmi több. Szeretem Richardot, úgy, mintha a testvérem lenne, ő régebben többet érzet irántam, de már ő is tudja, hogy én nem viszonozom az érzéseit.
- Értem. Nono, befejezted a reggelit? - néztem a kis barátnőmre.
- Igen, de Fanta is jöhet?
- Persze. - mosolyogtam rá - Sarlote, akkor mi most megyünk. Majd jövünk. - nyomtam egy puszit a kedves hölgy arcára.
- Rendben lányaim, de vigyázzatok magatokra.
- Oké, pápá mama! - mondta Nono és megölelte a nagymamáját, majd egy fekete husky kísérletében elindultunk.
Meg csináltam mindent, a suliban felvettem a fizetésem, bevásároltam, elmentem még a postára is, mikor vissza értünk Sarlote 4 bőrönddel fogadott és ezek nem az enyémek voltak.
- Szia! - köszöntünk neki Nono-val.
- Sziasztok! Jazmine, remélem nem bánod, ha mi is megyünk, hogy legyen úti társad. - ennek nagyon megörültem és megöleltem az idősebb barátomat és az unokáját.
- Nagyon köszönöm. Nagyon örülök, hogy velem jöttök, legalább Zoe is megismerhet titeket.
- Nono, menj fel a kis táskádért!
- Oké nagyi! - rohant fel.
- Sarlote remélem nem baj, hogy még egy személlyel kell osztozni majd a házon.
- Kivel?
- Az egyik barátommal.
- Fiú?
- Igen.
- Jazmine, őszinte leszek hozzád te nem azt mondtad, hogy akit szeretsz nem vele vagy, de ahogy ismerlek ez a fiúcska is beléd szeretet. - mondta Sarlote. Én ezt nem hiszem el miért kell mindenkinek ezzel jönni, nem minden fiú barátom zúg belém. Na jó mindig így volt, de tiszteletben tartották, hogy nekem a legjobb barátaim csak.
- Sarlote, nem kell aggódnod, nincs szerelem az életemben és vonzalom sem, csak barátság. - mondtam ki a végszót mert Nono már lent is volt.
- Mehetünk.
- Oké, pakoljunk be a kocsiba. Fanta! - fogtam meg három bőröndöt. Fanta már a hátsó ülésen termet és Nono is beült - Sarlote szállj be, én bepakolok.
- Köszönöm, kicsim. - úgy szeretem ezt az asszonyt, mint a nagyit.
- Nincs mit! - tettem be az utolsó táskákat is és beültem. Felpörgettem a motort és indultunk.
Nono is énekelt. Nagyon szép hangja van neki, utána én váltottam fel.
- Nagyon jók vagyunk. - mondta Nono, amin mi Sarlote-val csak nevetni tudtunk. A reptérre mikor oda értünk egy ismerős arccal találtam szembe magam.
- Jazmine!!! - lépkedett felém a régi gyerek kori barátom, Alen.
- Igen, igen. Befejeztem a sulit és most megyek tanárnak Los Angeles-be.
- Tényleg? Ez remek, ne haragudj ő itt Sarlote, és ő pedig Nono. - néztem a kér útitársamra. - Ő pedig Fanta. - mutattam be a négy lábút is.
- Örvendek Alen Camerot vagyok Jazmine régi barátja.
- Mi is örülünk. De Jazz, kérlek menjünk, foglaljuk el a helyünket. - mondta Sarlote.
- Igaz is.
- Hol a helyetek? - kérdezte Alen.
- Az A97-es az enyém. Az övéké a A93-as és 4-es.
- Értem, az Enyém a 68-as. - mosolyodott el.
- Akkor mellettem ülsz.
- Lesz időnk beszélgetni. - mondta közben mentünk és foglaltuk el a helyünket, Nono olvasott, Sarlote is én meg Alen megbeszéltük mik történtek eddig velünk.
- Hát hallod nagyon mozgalmas éveket tudhatsz magad mögött Jazz.
- Igen, de nem vészes és te is befejezted a sulit most meg zenét tanítasz ez nagyon szép dolog.
- Igen ez igaz. - mondta.
- Akkor most nincs senkid, igaz? - érdeklődött.
- Nem nincs és nem is lesz. - világosítottam fel. Az egész úton beszélgettünk, mikor le szált a gép elváltunk. Én felvettem az itteni kocsimat és bepakoltunk. Először hozzánk mentünk, ahol Bleake már nagyon várt, kicsit meglepődött mikor kísérettel jöttem, de nem volt vészes. Nono és Sarlote elfoglalták a szobáikat, én addig elmeséltem mindent Bleake-nek, aki elmesélte, hogy milyen esetekkel találkozott a távol létem alatt és, hogy mi történt Perrie-vel és Zayn-nel.
- Ennyi lenne. - fejezte be a történetei mesélését a "tesóm".
- Ez remek, engem Zoe meglátogatott, meg rájöttem, hogyan tudok Richardnak segíteni.
- A maffiásnak? - kérdezte.
- Igen neki.
- Akkor gondolom most mész és megbeszéled Zayn apjával igaz?
- Naná. Kérlek legyél kedves velük nagyon jó emberek Nono-t a húgocskám-ként, Sarlote-ot pedig a nagymamámként szeretem.
- Vigyázok rájuk és Fantára is.
- Köszönöm, majd jövök.
- Jó szia! - köszöntünk el. Én Zayn házához vettem az irányt, ahol csengettem. Ötödik csengetés után Perrie nyitotta ki az ajtót, aki egy szál köntösben jelent meg előttem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése