61. rész

.:: Zoe szemszöge ::.

- Igen azt látom. De ki volt? -kérdeztem.

- Louis. - kért meg Liam.

- Figyelj Zoe, ülj le! - mondta nekem, nem tettem, amit kért.
- Nem! Mi történt? - makacsoltam meg magam.

- Jazz-t eltalálta a golyó és lehet, hogy meghalt. - mondta ki Liam.

Kicsordultak a könnyeim. A fogam össze szorítottam.

- Csak, nekem van ilyen szerencsém. Megtaláltuk a gyilkosokat, erre megölik a húgom. - hisztérikusan nevettem. Lerogytam a székre, majd hátra dőltem.

- Louis maradj vele. - mondta Liam majd elment.

Louis oda húzott egy széket, majd a térdemre tette a kezét. Megpróbáltam egyenletesen venni a levegőt. A könnyein már nem folytak. Elszállt a bánat. Harag, düh és méreg vette át a helyét.

- Ki lőtte le? - törtem meg a csendet.

- Emma.

Felpattantam, majd ki akartam menni és elkapni.

- Zoe, maradj! Nyugodj meg egy kicsit. - állt elém Louis.

- Louis teljesen nyugodt vagyok. El kell kapnom azt a két senkiházit és rács mögé kell zárnom.

- Megyek veled. - fogta meg a csípőmet.

- Nem. Ez családi ügy, csak rám tartózik. - csúsztam ki a kezei közül.

- Nem engedlek egyedül sehova, mert az a két örült feltételezéseink szerint ki akarja irtani az egész Pettershon és Goot családot. Féltelek. Mi van ha megölnek, vagy megsebesítenek? - ragadt meg a kezem.

- Nem tudnám tétlenül nézni, ahogy másik dolgoznak helyettem. Még mielőtt megismertelek is az egyik veszélyből be a másikba ki. Imádok a veszélyhelyzetben lenne.

- Nem akarlak elengedni. A végén nem jönnél vissza. - ölelt magához.

- Csak akkor nem jövök vissza, hogy ha erre külön megkérsz.

- Ilyenre soha nem kérnélek meg.

- Akkor meg visszajövök. Egy jó kis hajtó vadászat után.

- Miért nem mehetek veled? - simogatta a hajam.

- Egyszerű. Túl jó fiús arcod van.

- Nincs is.

- De. Iza és Emma menekül. Feltűnő jelenségek, de csak a bűnözök számra. Én tudok velük beszélni, de ha meglátják, hogy velem vagy. Ott helyben megölnének mindkettőnket. A saját érdekedben kell itt maradnod és innen folytatni a nyomozást.

- Honnan tudom, hogy nem esik bajod?

- Van telefon, meg internet.

- Mi az az indok amivel itt tudlak marasztalni?

- Ha Emma és Iza itt állna mellettünk.

- Jó utat. - mondta szomorúan.

- Hamarosan találkozunk. - csókoltam meg.

Végig simítottam a nyakán, ő meg a derekamon pihentette a kezét.

- Ha valami bajod esik akkor agyon ütlek. - fenyegetett meg.

- Én is szeretlek. - öleltem magamhoz. Közben meg próbáltam nem arra gondolni, hogy ez az utolsó alkalom, hogy megölelhetem. Nem tudom mi vár rám, de még én is félek.

- Vigyázz magadra, és szeretlek. - engedett el.

- Fel a fejjel. Fogd fel mint egy verseny.

- Ki öli meg hamarabb Zoe-t? Olyant nem akarok játszani.

- Nem. Ki találja meg hamarabb a gyilkost.

- Mi a jutalom? - csillant fel a szeme.

- Ha meglesz a gyilkos megkapod a jutalmad. - fordultam meg.

- Valami szép legyen.

- Az lesz. - kiabáltam utána - Remélem az jó jutalom, hogy élve vissza jövök. - suttogtam.

Kocsiban Alex várt rám. Látszódhatott rajta, hogy nem ez életem legszebb napja.

- Mi történt? - kérdezte.

- Jazmine meghalt, hajtó vadászatra indulunk. - mondtam és indítottam a kocsit.

Első utam haza vezetett. Bepakoltam pár ruhát. Szereztem hajfestéket és visszafestettem barnára a hajam. Ahogy megszáradt a hajam, átöltöztem egy egyszerűbb és mégis figyelem felkeltő.

Begöndörítem a hajam. Ahogy beálltam tükör és egy másik Zoe nézett vissza rám. A régi. Letöröltem az arcomról a bárgyú szerelmes mosolyt. A kabátom belső zsebébe elrejtettem a fegyverem meg a jelvényem. A farmeromba beletettem a telefont. Soha nem szerettem a táskákat. Csak zavarnak, hogy ha menekülni kell. Pénztárcámat is a kabátomba tettem. Vettettem a tükörre egy utolsó pillantást meg Alex-el az oldalamon megindultam kifelé.

Betettem hátra a táskámat. Alex fel állt a anyós ülés háttámlára.

- Hova megyünk?

- Megkeressük apámat.

Ahogy haladtam az utcákon az úton átszaladt egy kutya. Egy kutya, aki nagyon ismerős volt nekem. Leparkoltam a kocsival, majd kinyitottam az ajtót.

- Fanta. - kiáltottam el magam, mire a kutya oda fordult.

Kinyitottam a hátsó ajtó, mire beugrott.

- Ne lopd a kutyámat. - futott kiabálva egy fiú felém.

- A húgom kutyája, aki meghalt. Velem jön. - mondtam határozottan.

- Jazmine meghalt? - képedt el.

- Igen, ha nem haragszol nekem meg kell keresnem a gyilkosát.

- Veled megyek.

- Na, arról ne álmodj szépfiú. Egyedül dolgozom.

- Megölnek, jól jön a segítség.

- Képzet rendőr vagyok. Tudok magamra vigyázni. - szálltam be a kocsiba és magára hagytam a gondolataival.

Fanta hátul lefeküdt. Alex is oda ment hozzá. Ők bealudtuk, nem is csodálom. Vak sötétség honolt az utcákon. Nem láttam semmit nem. Addig vezettem amíg valakit el nem akartam ütni. Nem is akárkit.