92. rész

.:: Jazz szemszöge ::.

Ötödik csengetés után Perrie nyitotta ki az ajtót, aki egy szál köntösben jelent meg előttem.
- Szia. - köszöntem.
- Szia, ne haragudj de Zayn nincs itthon.
- Nem is hozzá jöttem, hanem az apukájához. - mondtam.
- Munka ügyben? - érdeklődött.
- Igen, van egy ölettem.
- Értem, gyere be! Kérdezhetnék tőled valamit? - nézet rám. Nem tudom az emberek észre veszik-e, hogy ilyenkor alapból kérdeznek? Mindegy.
- Persze, mit szeretnél? - kérdeztem vissza.
- Hát... - habozott, közben mindketten le ültünk a kanapéra - Te és Zayn valamikor együtt voltatok?
- Nem soha. - válaszoltam higgadtan.
- És te nem is szereted?
- Nem, régen fülig szerelmes voltam belé, de már nem. Soha többé. - közöltem vele.
- Értem, most megnyugtattál, mert szeretném megkérni, hogy vegyen feleségül. - mikor ezt kimondta egy kicsit meglepődtem és nem tudtam nagyon, mit reagálni, de végül megszólaltam, egy kisebb sokk után.
- Sok sikert hozzá Perrie, de nem tudom miért nekem mondod ezt el.
- Mert szeretném, ha elpróbálnád velem.
- Oké...
- Szóval, Zayn Malik. Szerelmem hosszú ideje vagyunk már együtt és közös gyerekünk is lesz. Én őszintén szeretlek és szeretném ha a férjem lennél. Elvennél feleségül? - térdelt le ellőttem, én csak nevetni tudtam. Majd válaszoltam:
- Nem.
- Tessék? - teljesen kétségbe eset.
- Ne így csináld, ez így olyan hivatalos. - válaszoltam neki, ez hihetetlen én segítek neki.
- Akkor? - kérdezte és én cselekedtem is. Vissza ültettem a kanapéra és közelebb mentem hozzá.
- Tudod Zayn, szerintem már nagyon sok mindent átvészeltünk ketten és én nagyon szeretlek téged, tiszta szívemből. Nem akarok neked nagy szavakat mondani, csak egyetlen kérdést feltenni, mitől az egész életünk megváltozhat. Lennél a férjem Zayn Malik? Mert én nagyon szeretném ha a hátra lévő életünket együtt élnénk le. - improvizáltam egyet.
 - Ez tényleg sokkal jobb, meglátszik, hogy színész vagy. Köszönöm szépen Jazmine.
- Igazán nincs mit. - mondtam, Zayn apja is megérkezett vele is beszéltem elmondtam minden ötletemet a film-mel kapcsolatban, hogy Richard szerepelhetne. Tetszett neki az ötlet és nem sokára leülünk megbeszélni most irány régi barátom Alen-nel megbeszélt találkára. Mikor oda értem a kis kávézóhoz fülig ért a szája.
- Vigyázz, mert még rájönnek, hogy tényleg bolond vagy. - igen ez egy köszönés akart lenni.
- Kösz, Jazmi nem változtál.  - vigyorgott.
- Ha még egyszer le Jazmi-zel én...
- Te?
- Én és pont. - zártam le a vitát.

- Jó, feladom. Egyébként hoztam neked valamit.
- Nekem? Mit? - kezdtem kíváncsi lenni.
- Ezt. - adott át egy papírt, amin én voltam. Le rajzolt.
- Nagyon köszönöm, de ezt miért kapom? - néztem rá.
- Te is tudod. Egyébként szeretném megkérdezni, hogy van-e még esélyem nálad? - tudni kell, hogy Alen Zoe egyik régi fiúja, aki Zoe után velem is megpróbált kikezdeni, de nem jött össze. Mosolyra húztam a szám és feleltem:
- Én egy fekete özvegy vagyok Alen, aki velem megpróbálja nem sokáig él.
- Meghal?
- Ha nem is ő, de a lelke igen. És nem akarom, hogy még többen így járjanak. - válaszoltam.
- Akkor, mit fogsz tenni? Apáca leszel?
- Nem, leszbikus. - vágtam rá póker face-vel, persze csak vicceltem, de az arc kifejezéséből nem hiszem, hogy neki is le eset. A közelben lévő pincér is elszórt mindent és a körülöttünk lévők rám néztek. Hát kicsit furán éreztem magam és a helyzet megfigyelésem sugárzott a grimaszomból ítélve. - Csak vicceltem. - tettem hozzá, mire mindenki meg könnyebbülve nevetett.
- Most komolyan! - kért meg Alen.
- Semmit, szingli leszek.
- Öröké?
- Ha az kell.
- Hát jó... - húzta el a mondat végét. Még egy kis időt beszéltünk, aztán haza mentem. Bleake, már elment dolgozni és Sarlote és Nono is elment valahova, így Fantával uraltuk a házat, ismét csak mi ketten.