49. rész

.:: Zoe szemszöge ::.

- Akkor némán hallgatunk? - nem válaszoltam - Jó. Akkor a csönd a kettőnké legyen. - mondta Jazzy és megölelt. Utána én nem szólaltam meg, csak mérgelődtem.
Én iskolába, ráadásul rendőr akadémiába. Persze azonnal a csillagokat ne hozzam le. Nagyobb annak a valószínűsége, hogy bele fojtom magam egy kanál vízbe, mint hogy tanuljak. Nem azért hagyta ott az iskolát, mert tanulni akarok.
- Mondott valamit? - kukucskált be Louis.
- Nem, mit mondtál neki? - szólalt meg Jazzy.
Felkeltem a ágyról és Louis kihúztam a szobából.
- Ezt vegyem annak, hogy nem kell tudnia? - kérdezte, mire csak bólintottam.
- Kérlek Zoe legalább kiabálj velem, el sem tudod képzelni mennyire idegesítő, hogy nem szólalsz. - könyörgött, mire csak gonoszul vigyorogtam.
- Nem is az én ötletem volt az akadémia. Liam találta ki, azt mondta, hogy egy ilyen tehetséges nyomozott, mint te meg kell szerezni, már helyet is szorított neked.
Miket nem terveznek a hátam mögött. Azt hiszik, hogy én oda való vagyok, pedig tévednek.
- Kicsikarok belőled egy szót, ha bele pusztulok is. - mondta Louis.
- Nem fog sikerülni. - jött ki Jazzy - Zoe, majd megbeszéljük a részletek, de a tanúm te leszel. - ment el.
Ha most nem tettem volna némasági fogadalmat, akkor utána kiabálnék, hogy a büdös életben soha nem leszek a tanulja, de hát a fogadalom az fogadalom.
- Milyen tanú leszel? - kérdezte Louis, mire ránéztem - Nem kapok választ, ugye? - bólogattam.
- Soha az életben nem fogok veled csend királyozni.
Amúgy élveztem a szívatását. Kedves vagyok, ez tény. De jobb mint ha kiakadnék. A csendet Louis telefonja törte meg.
- Mit akarsz? ..... Jó megyünk. - tette le a telefont - Gyere, van egy hullánk. - nyújtotta a kezét.
Néztem rá, nem tudom mit akar ezzel elérni, de nem fog sikerülni neki.
- Jössz, nem maradsz egyedül, mert a végén valami hülyeségbe keveredsz. - húzott fel a kanapéról.
Morogtam, mire csak felnevetett.
- Ha valami nem tetszik akkor nyugodtan mondhatod. - nyitotta ki a kocsi ajtót.
Beszálltam, majd vártam, hogy Louis is bepattant mellém. Egész út alatt fütyörészett. Már majdnem megszólaltam, hogy hagyja abba, vagy nem tudom mit csinálok vele, de szerencsére megérkeztünk.
- Kisasszony! - tárta ki nekem az ajtót.
Becsukta utánam az ajtót, és nyújtotta a kezét, hogy bele karoljak, amit nem fogadtam el. Összefontam a kezem a mellkasom előtt és másik irányba néztem. Még véletlenül se találkozzon a pillantásunk. 
- Megjött az ifjú pár. - köszönt nekünk Harry ahogy fel értünk.
Levágtam magam a székemre és néztem ki a fejemből.
- Mi történt veled? - kérdezte Liam.
- Nem fog válaszolni. - mondta Louis miközben hozott két bögre kávét.
- Miért nem? - nézett rém Harry.
Gyilkos pillantások lövelltem felé, mire beleivott a kávéjába, másikat meg oda adta nekem.
- Ezt sem most fogjuk megtudni. - sóhajtott fel Niall, mire elkezdtem vadul bólogatni.
- Akkor ki az áldozatunk? - tért rá a tárgyra Louis.
- Anna Goot, harmincas éveiben járó férjes asszony, a férjét Bob-ot már értesítettük, hamarosan megjön. - mondta Harry.
- Hogy ölték meg? - kérdezte Louis.
- Négy golyó a mellkasába, a golyókon meg számok voltak. - nyitotta ki a füzetét. - 20, 09, 14, 31. - olvasta fel Liam.
- Szóval mit jelent? - kérdezte Louis.
- Nem tudjuk de köze lehet a gyilkossághoz.
- Holtest hol van? - kérdezte Louis.
- Már a lent. Megnézik hátha találnak rajta valami apró nyomott. - mondta Harry.
Még ment a tanácskozás, majd hirtelen a nevemre lettem figyelmes.
- Louis mondat Zoe-nak, hogy hol fog kezdeni holnap? - suttogta Liam
- Ezért nem beszél.
- Nem vagyok süket, hallom, amit mondtok. - szólaltam meg.
- Nézzétek tud beszélni. - szólalt fel Harry.
- Nem nézni kell, hogy beszélek hanem hallani. - vágtam rá.
- Milyen harcias valaki. - nevetett Harry.
- Jó hogy harcias vagyok most közölte velem a húgom, hogy nem is vagyunk testvérek csak anyai ágon, ha ez nem lenne elég akkor kiderül, hogy a barátja aki ráadásul megkérte a kézét a féltestvérem apai ágon, szóval az a maffiózó az én apám is kijelentette, hogy kellek neki. Szerinted ez mind ma, és még csak este nyolc van, Erre a golyókon egy dátumot találtok. De a nap poénja azt volt, hogy Zoe Stella Gordon-t küldőjük el rendőrakadémiára, aki egy szabályt sem tart be, aki csak azért oldja meg, mert kiskora óta Krimiken nőt fel, minden lehetséges törtvényt megszeg. De engem küldenek, csak valamivel nem számoltak, hogy ha megszökök egy maffiózó banda elöl akkor onnan gyerek játék lesz kijutni. Nem kényszeríthettek oda be. - adtam ki magamból a felgyülemlett feszültséget.
Mind a négy pasi rám néz. Mintha valami csodát látnának.
- Miből gondolod, hogy dátum? - kérdezte Harry.
- Mást nem lehet. - vonta meg a vállam. De én haza megyek, fáradt vagyok.
- Jobb is ha kipihened magad, mert holnap kezdesz. - mondta Liam.
- Hallottál vagy láttál valamit abból amit az előbb mondtam.
- Igen. - állt meg előttem.
- Nem tudsz olyat mondani amivel megfordul a fejembe, hogy elmenjek.
- Tényleg.
- Igen. - tettem csípőre a kezem.
- Jó, mit szólsz ahhoz ha azt mondtam, hogy ezentúl soha nem jöhetsz ide.
- Ezt hogy sziasztok.
- Mi van ha Louis annyi munkát kap, hogy ne legyen egy perc szabad ideje se?
- Azt, hogy a törvények megszabják meddig tudsz benntartani egy alkalmazottat.
- Minden amit valaha a törvények ellen elköttettél napvilágra kerül. Amit New York-ban, amit az egész Egyesült Államokban elköttettél, minden. A szerencse játék, testi sértés, erőszakos viselkedés, szökés. Minden amit valaha csináltál. -  végig a szemebe nézett.
- Kerüljön, de nem fogok rendőrakadémiára járni.
- Akkor Zoe Stella Gordon letartóztatom az előbbi vádak miatt. - vette elő Liam a bilincsét.
5937673238_7973d7634e_z_largeInkább zárjanak be mint, hogy tanuljak.
Liam rám tette a bilincset majd kivezetett az épületből.
Nem tudom hogy hova visz, de biztos, hogy jól nem jövök ki.
Beszálltam a kocsiba, és vártam, hogy a foglyul ejtőm végre beszálljon. Amikor nyílt a kocsi ajtó, Liam be is vágta maga után, mert valaki a nevét kiabálta. Amikor oldalra pillantottam megláttam, hogy Louis, Zayn, Harry és Niall állják körbe Liam-et.
Mivel soha nem arról voltam híres, hogy ülök és várok, kényelmesen megindultam haza. A fiúk észre sem vették, hogy lelépek. Felvettem a bilincs kulcsát, és már ott sem voltam. Hamar haza értem, leszedtem magamról a bilincset. Vettem egy fürdőt, majd bedőltem az ágyba.

48. rész

.:: Jazz szemszöge ::.

- Szépen lelépett. - mondta Carlos, amikor elviharzott Zoe.
- Most mi legyen? - néztem a két fiúra.
- Ez. - állt fel Brad és oda lépet hozzám.
- Brad? - kérdezte a saját testvére elcsukló hangom.
- Most tanunk is van. Amikor megláttalak Jazmine Amber Gordon, tudtam, hogy számomra te vagy a világ közepe. - térdelt le előttem. A szívverésem a torkomba éreztem a pláza éttermében lévők mind ránk vetették számomra igen vérfagyasztó tekintetük, de a szerelmem folytatta. - Tudtam, hogy te vagy az a lány, kinek minden szava számomra isteni óda. Tudtam, hogy te vagy az, aki a legtöbbet jelenti nekem. Te vagy az akit feleségül akarok venni és te vagy az kitől szeretnék egy osztálynyi gyereket. Jazmine, Jazz, Jazzy, szeretném ha feleségem lennél, mert én szívből szeretlek. Hozzám jössz feleségül? - nézet a szemembe és megpillanthattam az aprócska ékszert, ami képes megváltoztatni az életem. De a szívem összeszorult és a torkom nem engedett megszólalni. Mindenki minket nézet és én csak néztem Brad-et a gyűrűvel, azzal, ami tökéletes volt és Brad is tökéletes, de, az a bizonyos de.
- Brad Pettershon, - vettem erőt magamon. - szeretném ha te is tudnád, hogy az emlékeim elvesztése után te és a családot jelentetted nekem a világot. Az az idő, amit veled töltöttem el, tökéletes volt. De tudnod kell, hogy én a kettő gyereknél megállok. Igen Brad hozzád megyek. - erre egy hatalmas tapsvihar tört ki.
- Csókot! Csókot! - kiabált a tömeg. Ő engedelmeskedett és ajkai az enyémre értek.
- Szeretlek Jazz.
- Én is. - pusziltam meg. - Fel kell hívnom Zoe-t.
- Szerintem mára már elég traumában volt része. - szólalt meg Carlos.
- Tudom, de neki tudnia kell, hogy tanúm lesz.
- Átgondoltad Jazz? A testvérünk nem kedvel minket és.
- Titeket nem Brad, de értem képes lenne meghalni. - bújtam ki az öleléséből és elő kerestem a telefonom. Hívtam, de nem vette fel. Szerencsére tudtam, hogy hol találom.
- Én most elmegyek, meg kell keresnem. - mondtam nekik.
- Rendben és vigyáz magadra édesem.
- Szia, Jazz. - köszönt el Carlos is.
- Sziasztok! - indultam el. Egy darabig gyalogolnom kellet, de szerencsére megláttam az én nővéremet. Elmentem Zoe-hoz, de Louis nyitott ajtót.
- Szia! Zoe?
- Szia, bent.
- Jó. - mondtam és be is mentem a szobájában az ágyon találtam. Szerencsére Louis nem jött fel.
- Szia, leülhetek? - néztem rá de nem szólt semmit - Zoe, tudom, hogy nem szereted a két fiút, de nekem nagyon sokat segítettek. Brad-et pedig szeretem és hozzá megyek. - mutattam meg a gyűrűt, ami már ujjamon mutatkozott a nagyvilágnak. Ő csak morgott és el fordította fejét.
- Zoe, kérlek! Én szeretlek téged és mindig a nővérem maradsz, de azt is tudnod kell, hogy már én sem vagyok gyerek és szerelmes lettem. Szeretem azt a fiút. - ismét csak morgott.
- Akkor némán hallgatunk? - nem kaptam választ - Jó. Akkor a csönd a kettőnké legyen. - mondtam és megöleltem. Utána csak hallgatunk, nem szóltunk semmit ez amolyan vihar előtti csend és én a vihar szagát mindig megérzem. Valami készül, csak még nem tudom mi.

47. rész

.:: Zoe szemszöge ::.

 Nem vagyunk igazi testvérek Zoe. Mi csak fél testvérek vagyunk. - vettem egy nagy levegőt. - Brad és Carlos is a te fél testvéred, apai ágon. - erre mindenki Jazzy-re nézett.
Remélem, hogy süket vagyok vagy képzelődök.
- Ismételd meg még egyszer. - álltam fel az asztaltól.
- Csak fél testvérek vagyunk, és Carlos és Brad meg a te féltestvéred apai ágon.
- Szóval nekem az a balfasz helyet, egy maffiózó az apám. Dögöljön meg mindkettő. - mondtam majd megindultam.
- Hogy tud magassarkúban ilyen gyorsan menni. - mondta az egyik tesókám.
Ha kinyírom a családban marad. Mivel kocsival jöttünk, Jazzy-t meg a lovagja hozta, akit személyen
fogom megfojtani majd.
Egyszerűen csak megindultam egy irányba, nem néztem hova megyek vagy azt, hogy hol vagyok. Magányt akartam.
Egy erdő mellett leparkoltam, majd ahogy kiszálltam a kocsiból meg akadt a szemem két hintán.
Felültem rá, majd elkezdett kattogni az agyam.
- Szóval azért vagyok a trónörökös, mert én "vad" életet éltem. Ezért mivel már kiöregedett, így azt szeretné, hogy én lépjen a helyére és vezessem az amerikai maffia hálózatot. - gondolkoztam hangosan.
- Pontosan ahogy mondod. - szólalt meg egy hang a hátam mögött, majd leült a mellettem lévő hintára.
- Mióta is követsz? - kérdeztem.
- Elég régóta, hogy tudjak minden és halkan megsúgom nem tetszik a fiú, akivel az éjszakát töltötted.
- Őszintén ha megfigyeltetsz, akkor tudod, hogy kurvára nem érdekel, hogy mit mondasz. - mondtam mire felnevetett.
- Pedig érdekelhetne, mégis csak az apád vagyok.
- El sem tudod képzelni mennyire nem érdekel. - néztem rá unottan.
- Több tiszteletet felnőtt vagyok.
- Majd ha unikornis leszel, akkor esetleg.
- Ide figyelj kis asszony. - vágtam a szavába.
- Nagyobb vagyok ülve nálad, szóval nem kis asszony kis apám. - vágtam bele a szavába.
- Rosszabb vagy, hogy ha személyesen beszélek veled, mint hogy megfigyellek.
- Te sem vagy valami kedves. - vontam meg a vállam. - De mit akarsz tőlem, mert nem veszem át a "családi vállalkozást"? - rajzoltam idéző jelet a kezemmel.
- Pedig, te leszel az utódom, már mindenki tudja, hatalmas híred van, ahogy én meghallok az egyik emberem eljön érted, hogy elfoglald a méltó helyed, nem a rendőrök oldalára valló vagy, sokkal inkább a bűnözés meg a titkolózás. Szinte a véredben van. Nem fogom hagyni, hogy egy ilyen tehetséges lány, mint te valami rendőröcske a jó útra térítsen.
- Miből gondolod először is, hogy eltudnak kapni, másodszor, hogy nem szökök meg mint legutóbb?
- Jazzy-n élete a tét, ha menekülsz meghal. - mondta mire oda kaptam a fejem.
Az arcán láttam, hogy komolyan gondolja.
- Tudod az apák kedvesen veszik rá a lányokat, hogy azt csinálja amit szeretni.
- Miért az kedves volt. Nem mondtam el milyen részleteket találtam ki. Szóval egyszer majd jelentkezik valaki nálad, és a drága "hamis" húgod fog megfizetni, hogy ha nem teszed pontosan azt amit egy levélben kapsz majd tőle, de ne feled. Ha valaki megtudja, hogy beszéltünk a szép kis rendőrfiúcska torka fogja bánni. - állt fel a hintáról és sétált el.
- Hogy én mibe keveredtem. - dőltem le a fűbe.
Nem sokat gondolkoztam. Nincs időm rá. Meg kell találnom a kiutat, hogy mindenki élve kijusson és nekem ne kelljen elfoglalnom a helyem.
Ahogy haza értem, Iza nem volt otthon. Biztos Liam-mal van, nekem pont kapóra jött.
- Indulhat a haditerv készítés. - mondta, mire Alex felkapta fejét.
- Mibe keveredtél? - nézett rám a gyilkos pillantásával.
- Hatalmas bajba.
- Nem is te lennél.
- Hé, Jazzy vonzza a bajt én meg tartom a hátam.
Felmentem a szobámba, a kezembe egy forró csoki volt. Megittam az italom majd elmentem fürdeni. Akkor jönnek a legjobb ötletek, csak most nem találtak ide. Hagytam és egyszerűen kiszálltam a kádból. Az ágyon szenvedtem, amikor hallottam, hogy csörög a telefonom. Megnyugodtam, hogy Louis hív. Most tuti nem lenne kedvem Jazzy-val beszélgetnem.
- Szia Kicsim. - köszönt.
- Szia. - sóhajtottam fel.
- Mi a baj?
- Nem mondom, mert ha megtudod, akkor meg kell, hogy öljelek és ez most nem vicc.
- Pár perc és ott vagyok. - tette le a telefont.
Miért nem tudom befogni azt a nagy szám? Jobb lenne mindenkinek, főleg nekem.
- Most mondhatod. - jött be Louis a szobámba.
- Hogy, nem zártam be az ajtót? - mutattam az ajtó felé.
- De, csak van kulcsom. Kezdheted.
- Nem.
- De.
- Nem.
- De.
~20 perc múlva~
- Nem mondom. - fontam össze a kezem a mellkasom előtt.
- Jó akkor kiszedem belőled. - hajolt közelebb hozzám Louis.
Óvatosan végig csókolta az arcom, de a számat nem érintette, majd áttért a nyakamra. Egyre jobban kínzott.
- Mit is akartál mondani? - suttogta a fülembe, majd megcsókolta az érzékeny bőr a fülem mögött.
Addig-addig kínzott, hogy szint vallottam neki.
- Megoldjuk. - ölelt magához.
- Helyesbítek, megoldom. - toltam el magam egy kicsit, hogy a szemébe tudjak nézni.
- Nem, egyedül nem csinálsz semmi, és nem nyitok vitát. - dőlt bele az ágyba és magával húzott engem is.
- Nem hagyom, hogy bajba kerülj. - tettem a kezem a mellkasára.
- Tudom, de azt is, hogy oldjuk meg a gondot.
- Hogy?
- Holnap kezdesz?
- Hol? - kerekedett el a szemem.
- A Rendőr Akadémián.
Itt dőlt bennem össze egy világ. MI?

46. rész

.:: Jazz szemszöge ::.

- Szia húgi. - hívott Zoe.
- Végre, hogy hívsz, hol vagy?
- Otthon.
- Ne menj sehova megyek oda. - mondtam neki.
- Oké, levegőt azért veszek. - nevetett rajta, mint mindig.
- Azt se. 
- Köszi, na szia. - tette le a telefont én egy alkalmas ruhát kerestem amiben közölni lehet a nagy hírt.
Az az igazság, hogy még Brad-del és Carlos-sal is közölnöm kell és így igencsak nehéz. Fel kell hívom a szerelmem. 
- Szia szívem. - köszöntem a telefonba.
- Szia Jazz. Ez mit jelentsen? - köszönt egy nem kívánatos hang a telefonba. Na ne! Ezt nem hiszem el, rossz számot tárcsáztam!
- Sajnálom, én nem téged akartalak hívni és bocs a megszólítás miatt.
- Semmi baj, de bárcsak engem kerestél volna. - mondta a kedvenc mély hangom.
- Bocs Malik, de téves hívás. Na szia. - tettem le. Hogy lehetek ekkora idióta? Remélem nem a sors és a véletlen műve volt ez a marhaság. Most hívjuk Brad-et. Meg van. Szám ellenőrzés és hívás.
- Brad? - kérdeztem meg a biztonság kedvéért.
- Mit szeretnél drágám? - megnyugvás.
- Ami azt illeti, mikor tudsz eljönni az Angyalok városába? Carlos is kéne.
- Mikor szeretnéd?
- Minél hamarabb. Van egy kis közölni valóm. 
- Mi?
- Ha itt leszel majd elmondom. Nem telefon téma.
- Rendben. Akkor indulni fogunk. Szerintem holnapra várj minket, jó?
- Megbeszéltük. Szia édes.
- Szia szerelmem. - köszönt el ő is. Akkor indulás Zoe-hoz. Taxi keresés meg volt, az úton el voltam.
Csengettem és Zoe nyitott ajtót.
- Szia. - köszöntem.
- Szia, Gye...- mondta volna ki, de én már bent is voltam. - Mi ilyen sürgős?
- Semmi, csak gondoltam holnap elmehetnénk vásárolni. - füllentettem.
- Te lázas vagy, vagy még mindig az amnéziád hatása alatt vagy? Esetleg az a Brad gyerek teszi ezt veled? 
- Zoe, létszíves szállj le Brad-ről. A barátom és szeretem, ha nem is tudod elfogadni. Nagyon sokat tett értem.
- Aha.- vágott unott fejet.
- Csak szeretnék valami szépet venni a film premier-re. Tudod 2 hét múlva.
- Ezt mond!  Akkor holnap jó lesz? 
- Tökéletes. Mondjuk a plazában délután kettő? - remélem addigra ideér a másik két Pettershon.
- Megbeszéltük. Még valami?
- Hiányoztál. - öleltem meg.
- Te is. Nem volt egy ostoba szőke a közelbe. - mosolyodott el.
- Egy ostoba sötét sem. - kacsintottam. - Szeretlek ugye tudod?
- Tudom.
- Holnap egy kicsit csajosan kéne öltöznöd. - hozakodtam elő a dologgal.
- Miért is? - van egy kis probléma, remélem, hogy nem lesz nagyon gáz. Remélem magassarkúba nem tud futni.
- Csak mert, meglepetésem van számodra.
- Nem szeretem a meglepetéseket. Már ezt is elfelejteted?
- Azt nem kétlem Zoe, de kérlek hallgass rám. Most viszont indulnom kell.
- Jól van húgi. Légy jó és kerüld a bajt. Szia. - kísért ki.
- Szia jó éjt. - léptem ki az ajtón és beültem a várakozó taxiba. Mikor vissza értem Zayn lakásához, ő nyitott ajtót.
- Szia szívem. - köszönt.
- Jó ez nem vicces, félre nyomtam egy gombot.
- Szerintem valami jel. - hozakodott elő a dologgal.
- Nem, nem az. Én most felmegyek olvasni. 
- Rendben. De most már mindig kerülni fogsz? - állított meg a lépcső második fokánál és azzal a WOW nézéssel nézet rám.Nem szeretem ezt a nézését.
- Nem.
- Nem volt meg győző.
- Vigyek fel valamit enni?
- Köszönöm nem kell, van fent még almám.
Large- Jó. - fel siettem a lépcsőn és ledobtam a felesleges ruhát, majd átöltöztem és olvastam pár sort, oldalt. Egy egész könyvet. Nem tudom, hogy élem túl a holnapi napot, de valahogy meg kell tennem. Zoe és Brad és persze Carlos érdekében. De a legjobban aggasztó tényt nem tudom, hogy fogom megoldani. Nem sokáig voltam fent vettem egy forró fürdőt, játszottam Fantával, mert már nagyon hiányzott a közelsége, de egy nagyon fontos dolgot ki kell vernem a fejemből. Azt a csók.

 ------------------Másnap--------------------------

Reggel gyorsan elkészültem és egy kicsit elfoglaltam magam. Énekeltem a szobába mire Zayn be is rontott.
- Te mit csinálsz? - nézet rám elkerekedett arccal.
- Hát ami azt illeti éneklek. Egyébként neked is jó reggelt Malik.
- Már nem szívem? - kötözködik, megfojtom.
- Soha nem hallod tőlem, azt hogy szívem. Ugyanis én mást szeretek.
- Értem. 
- Lementem eszek.
- Rendben. Jó étvágyat nem sokára megyek. - mosolyogtam rá a fekete hajú srácra. Aztán gyorsan felöltöztem a vásárlásnak megfelelően. De egy SMS szakított meg a készülődésben. 
" Szőkeség gyere éhes vagyok és kellesz desszertnek " Ezzel a lendülettel fogtam magam és le siettem.
- Ez te vagy? - nyomtam Zayn képébe a telefonom, akit nem nagyon hatot meg a dolog.
- Nem tudom mi a bajod. Tudod én nem felejtem el azt a csókot és te sem fogod, mert az ajkad az enyémre éhezik.
- Te beteg vagy! - vágtam hozzá a szavakat.
- Nem, csak szerelmes.
- A kettő nem zárja ki egymást.
- Akarod, hogy normális legyek? - nézet a mély barna szemeivel az é kék szemeimbe.
- Jó lenne.
- Akkor csókolj meg!
- Ha nem teszem? - kérdeztem meg, de kár volt. Megcsókolt.
- Utállak! - pofoztam fel, de elragadta a karom.
- Gyönyörű vagy!- csókolt meg ismét. De nem ez bosszantott igazán. Hanem ami utána történt. Éreztem azt amit nem akartam és vissza csókoltam. A csókokat újabbak követték amikor megfogott és a kanapéra cipelt, majd én döntöttem le. Az utolsó végzetes pillanatban nem hagytam magam.
- Zayn! Ne, most megyek. - hagytam ott a kanapén feküdve és kirohantam  a házból.
- Jazz... - hallottam hangját.
- Sajnálom. - ezt inkább magamnak súgtam és rájöttem abban percben, hogy nem lakhatok ott tovább. Egy darabig gyalogoltam az érzéseimmel kavarogva, majd hívtam egy taxit és azzal mentem el Zoe-hoz.
- Szia. Mi a baj? - nyitott ajtót Iza.
- Szia, semmi csak nem szeretek vásárolni. Be mehetek? - néztem a barna lányra.
- Persze, gyere csak. - odébb lépett.
- Szia húgi. - köszönt Zoe.
- Szia. Nem azt mondtam, hogy csinosan?
- Jó, de nem értem mit parázol egy magassarkú veszélyesebb, mint egy surranó.
- Jó, gyerünk! - mondtam és már kint is voltunk. A vásárlás viszonylag el telt. Meg vettem az első ruhát, ami megfelel az alkalomra. Aztán Brad küldött egy SMS-t, hogy lent várnak a pláza éteremében. 
- Zoe lemegyünk enni? Éhes vagyok.
- Jó gyerünk. - adta be a derekát. Én végig a szememmel Brad-et kerestem.
- Szia szívem! - lépet oda Brad a mellette jövő Carlos-sal.
- Sziasztok! - nyomtam mindkét fiú arcára egy-egy puszit.
- Ők? - mérte végig a két srácot Zoe.
- El kell mondanom valamit nektek. Zoe, én hívtam ide őket. Üljünk le. - adtam egy tanácsot, amit meg is fogadtak. Az asztalnál mindenki érdeklődő tekintetét a magaménak tudhattam.
- Nem tudom, hogy hogy kellene elmondanom, mert tudom mindenkinek nehéz lesz. 
- Kezd már el! - nyaggatott Zoe. Éreztem rajta, hogy szinte egy levegőt sem óhajt szívni Braddel és öcsikéjével. A saját testvéreivel. Mély levegőt vettem és felpillantottam Zoe-re szegeztem a tekintettem.
- Nem vagyunk igazi testvérek Zoe. Mi csak fél testvérek vagyunk. - vettem egy nagy levegőt. - Brad és Carlos is a te fél testvéred, apai ágon. - erre mindenki rám nézet. Carlos-nak elborult az agya. Nem csak az anyát vesztette el, hanem azt is megtudta, hogy aki ki nem állhatja a testvére. Brad mélyen a szemeimben nézet. Zoe.

45. rész

.:: Zoe szemszöge ::.

- Nem attól fáradt el Zoe, hogy megszökött, hanem attól amit este csináltak. - hallottam, egy ismerős hangot.
- De figyeld Louis-nak milyen karmolásai vannak a hátán. - mintha Harry mondta volna.
- De az semmi, de Zoe-nak nyaka. - mondta Liam vagy Niall.
- Rohadjatok meg. - vágtam hozzájuk a párnát és feküdtem vissza.
- Úgy látszik nem vezette le a felesleges energiáját este. - nevetett Zayn.
- Kuss. - szólalt fel mellettem Louis is.
- Legközelebb ha magányra vágytok, akkor szóljatok, hogy nem jöjjünk. - nevetett Harry.
- Esetleg nincs kedvetek elmenni? - kérdeztem.
- Nincs, jól el vagyunk. - vonta meg a vállát Liam.
Magam elé fogtam a takarót és bevágtam az ajtót, pont a fiúk orrára.
- Ne már. - sipákolt Harry.
- Keres magadnak egy csajt, Liam te meg menj vissza az asszonyodhoz. Zayn te ne legyél tunya és szerezd meg Jazzy-t, mert az a Brad kölyök nem szimpi nekem. Niall a konyhába van kaja. - mondtam el, hogy mit csinálnak.
Gyorsan lezuhanyoztam, majd felvettem a ruhám, rajta voltam még a foltok ahogy a földön ültem, de vagy ez, vagy nem húzok fel semmilyen ruhát.
- Már mész is? - ölelt meg Louis.
- Igen, Jazzy-vel még nem is beszéltem.
- Este átmegyek. - puszilta meg a nyakam.
- Rendben, várlak. - csókoltam meg.
Mivel nem volt kocsim, meg Louis-t sem kértem meg, hogy vigyen haza ezért gyalog tettem meg a távot.
- Megjöttem. - kiabáltam.
Alex a helyén ült és figyelt a szárnya alól.
- Valami nagyobb üdvözlésre számítottam. - simogattam meg a fejét.
- Hiányoztál.
- Te is nekem és, hogy megy a gyúrás?
- Jól. - bólogatott.
- Ennek őrölök.
Bementem a konyhába össze ütöttem magamnak egy gyorsa reggelit, ami rántotta olt. Alex-el pillanatok alatt elpusztítottuk.
Mivel nem volt valami fényez az idő ezért egy egyszerű nadrágot, meg egy inget vettem fel. Az asztalon volt a telefonom, azonnal kikerestem a számot és már tárcsáztam is.
- Szia húgi.
- Végre, hogy hívsz, hol vagy.
- Otthon.
- Ne menj sehova megyek oda.
- Oké, levegőt azért veszek. - mondtam nevetve.
- Azt se. 
- Köszi, na szia.
Hát akkor várjunk. Kerestem egy jó filmet amit tudtam kritizálni. 

44. rész

.:: Jazz szem szöge ::.


- Zayn, én szeretem Brad-et. Nem tudom, te mit hittél, hogy ettől a valómástól most én otthagyom és a karodba ugrok? Nem. Szeretem, és ha megkérdezné, hogy feleségül megyek hozzá igen-t mondanék. Remélem válasz a kérdésedre. - mondtam, de láttam, hogy nem erre a feleletre várt és őszintén én sem.
- Értem.
- Kérlek vigyél egy szállodába.
- Rendben.
- Akkor én most lehunyom a szemem, mert már rég aludtam, ha oda érünk ébresz fel kérlek.
- Meg lesz. - válaszolt és én neki dőltem az ablaknak és lassan el is aludtam.
- Jazz, Jazzy... itt vagyunk. - hallottam Zayn hangját.
- Jó még csak öt perc.
- Jazz, kérlek.
- Rendben. - erőt vettem magamon és kinyitottam a szemeim. - Ez nem egy szálloda.
- Nem ez olcsóbb. - utalt a saját házára.
- Köszönöm. Meg van még. 
- Meg. - bele vágott a mondatomba, ami a szobáról szólt, ahol meghúztam már magam és mosolyodott.
- Rendben, akkor Fantával fel mennénk aludni.
Large
- Jó, jó éjt!
- Köszi, neked is Zayn. - mosolyodtam el és kutyástul, csomagostul felmentem.
A két nap úgy telt el, hogy ismét beköltöztem Zayn-hez. Kiderült, hogy Izánál vagyis Zoe-nál hagytam Fanta kajáját. és persze egyéb fordulatot vett az életem. Amikor megérkeztem láttam Izát egy fiúval.
- Szia. Ő Liam a barátom. - mondta a lány.
- Szia, Liam én Jazzy vagyok Zoe húga.
- Igen, tudom. Te vagy aki eltűnt.
- Igen. - mosolyodtam el és rá néztem Izára, aki éppen bohockodot. - Szóval a kutya kajáért jöttem.
- Rendben a konyhába az első szekrényben van.
- Köszönöm. Sziasztok. Jó szórakozást. - cukkoltam a szerelmeseket, a tipikus nézésemmel és hajrálással.
- Köszi meglesz. - mosolygott Liam. Iza egy puszit nyomot a barátja arcára, amiből csók halmaz keletkezett.
Miután felvettem a kutyakaját ezzel megindultam vissza Zayn-hez, tudni kell, hogy reggel Zayn egy levelet hagyott  "Elmentem, ne keres majd jövök. Zoe-nál vagyok. Szia!" - hát igen koptassuk le a szöszit. Az úton az anyától kapott levél felnyitássávval szenvedtem. Amiben ezeket a sorokat olvashattam:
" Szia, Jazz kislányom,
Letter_largeTudom későn szólok, de tudnod kell valamit. Te és Zoe nem vagytok testvérek csak lélekben, de te vér szerint a lányom vagy és apádé. Zoe-nak csak a neve egyezik a tieddel, mert volt idő mikor nem lehet apádtól gyerekem és züllött életet éltem és összejöttem egy másik férfival, akivel azóta sem tartom a kapcsolatot. Azért szeretném neked elmondani, mert ismerem Zoe-t, ő forró fejű és nem tudja kordában tartani magát. Arra kérlek, soha ne tévedj a sötét oldal árnyékába sem, mert az mindig rossz csapással jár.  Zoe-ra vigyázz, mert tudom nővéredként szereted.
Ölel Anyád, akit nem sokára viszont láthatsz."

Igen anya üzenete a kislányának szuper. Én most ezzel, mit kezdjek? Nekem szakad a nyakamba, de hisz mindig Zoe volt az erősebb. Mindegy, szeretem a nővérem és megvédem. Ezzel a gondolattal szét téptem a levelet és bedobtam a legközelebbi kukába. Szerettem volna csak élvezni, azt hogy egyedül vagyok ez kőkemény 10 percre sikerült is. De valaki hiányolt.
- Szia. - vettem fel a telefont.
- Szia. - köszönt Brad. - A képet küldtem, de nem tudom még mindig ki az a csecsemő.
- Én sejtem 80% -ra. De még nem mondhatom meg. Veletek mi a helyzet?
- Meg van anya temetésének időpontja. -  csuklott meg a hangja.
- Értem, szólj elmegyek. Nekem meg, meg van, hogy mikor lesz a premier.
- A film? - vet erőt magán.
- Igen.
- Elmegyek rá.
- Én is.
- Köszönöm.- mondta.
- Én is. Szia.
- Szia, szeretlek és puszi.
197081_1800837734673_1051701930_2132815_7067067_n_large- Puszi. - tettem le a telefont. Rögtön felmentem az e-mail fiókomra, hogy megnézzem a képet és szinte sokkolt a látvány. El sem hiszem. Ez nem lehet, anya ezt nem gondolhatta komolyan. Én nem hiszem el. Ezt hogy mondom el Zoe-nak? Hogy Petterson és nem Gordon? Azt meg pláne, hogy igazából az az őrült az apja és Brad, Carlos a testvére  Ez nem hiszem el. Engem tényleg vonz a baj. De legalább van akire számíthatok itt van Fanta. Ismét egy telefon.
- Igen? - szóltam bele, mert nem ismeretem ezt a számot.
- Jazz? - Én vagyok az anya. - na ne, ez nem lehet igaz, most az élet ellenem játszik? Vagy minden nyerő lap nála van, olyan, mint Zoe? Remek, mert akkor veszítek ebbe játékba.
- Anya?
- Kicsi lányom. Olvastad a levelet? - kérdezte, mire én mély hallgatásba merültem, majd enyhe kiakadással díjaztam a levél tartalmát.
- Na jó nézd, tudom, hogy szőke a hajad, de reméltem, hogy nem leszel olyan idióta, hogy veszélybe sodord a lányod. Tudod az apja keresi. Az apja ölt és engem is fogva tartott. Tehát, ha szeretnéd, hogy szóba álljak veled ideje nem alkoholizálni, hanem rendes anyává válni. - csaptam le telefont.
Elindultam Zayn házához, majd elemeztem a képet és Fantámat simogattam. Egy új kép a kis husky-ról:
Már csak Zoe-val kell közölnöm a "nagy" hírt és Braddék-kel. Remélem jól fogadják.

43. rész

.:: Zoe szemszöge ::.

Amikor magamhoz tértem nem éreztem a kezeim. Ki voltak kötve.
- De jó, ennek tuti megmarad a nyoma. - szitkozódtam.
Felálltam, majd elkezdetem a kötelet csavargatni, tekergetni meg húzogatni  hogy le jöjjön a kezemről. Minden megpróbáltam  de csak egy kicsit lazult. Már majdnem teljesen lejött az egyik a kezemről, amikor lépteket hallottam.
Visszaültem és becsuktam a szemem, mintha eszméletlen lennék.
- Még nem ébred fel? - kérdezte az egyik hang a másiktól.
- Nem, de az altatónak nem kellene ilyen sokáig tartania.
- Hagyjátok, hagyj pihenje ki magát. Még soha nem láttam közelről amikor dühös. Biztos jó lesz. - csapta össze a kezét. - Figyeljétek, hogy mikor tér magához, utána meg hozzátok elém. - csapódott az ajtó.
Óvatosan kinyitottam a szemem. Szerencsére nem volt bent senki.
Az egyik kezem kiszabadítottam. Így pillanatok alatt a másikon sem szorult már a kötél. Szép piros folt van rajta. Jegelhetem amint kijutok. Bár fogalmam sincs, hogy hol vagyok. Nem baj amíg van magassarkúm senki nem állhat az utamba. Szerencse, hogy nem számít fegyvernek, egyeseknek.
Az ajtóhoz érve észrevettem, hogy egy koma ott szunyókál. Óvatosan lenyomta a kilincset, majd kislisszoltam mellette.
Nem volt sehol ablak, ezek szerint a pincébe vagyok, vagy egy tervező elfelejtett a földszintre vagy az emeltre ablakot csinálni. Remélem azért ajtót rakott fel, mert amúgy nehéz lenne meglógni.
Össze-vissza mászkáltam, mire megtaláltam a lépcsőt. Minden egyes lépcső fokra óvatosan léptem nehogy nekem itt nyikorogjon és valami habzó szájú kutya nekem ugorjon. Ahogy az utolsó lépcső fokhoz értem hangokat hallottam. Az ajtó mögé húzódtam és bíztam benne, hogy nem nyissák ki úgy, hogy orrba basszanak. Mert akkor tuti eltörik, meg észre veszik, hogy itt vagyok.
- Már fen kell lennie. Soha nem alszik ilyen sokáig. - mondta egy őszölő koma.
De jó, már, hogy azt is tudják, hogy mikor kelek.
- Ha alszik akkor alszik. Nem fogom hagyni, hogy valami baj essen a trón örökösnek. Túl fontos nekem.
Úgy érzem magam mint Szimba az oroszlánkirályba. Hol marad az éneklő mongúz, meg a varacskos disznó? De bogarakat nem vagyok hajlandó enni. 
- Én mihamarabb felkeltetném és elmondatnám vele a szöveget, hogy tuti ne keressék. - mondta segédje.
- Jó keltsd fel és nézzük meg, hogy mit csinál veled.
- Ki van kötve nem lesz gondom vele, sőt lehet, hogy még benézek a ruhája alá is. - nevetett fel.
Mivel a lépcső tetején beszélgettek, én meg elveszettem a hideg vérem. A magassarkúm hegyét a seggébe illesztettem és lelöktem. Mind a kettőt.
- Saját ruhád alá néz be, köcsög. - kiabáltam utána majd megindultam kifele.
Miközben az ajtó felé mentem nem jött velem szembe senki, de mellettem rengetegen. Most vagy félnek tőlem vagy megvan tiltva, hogy a trón vagy milyen szék örököséhez nyúljanak.
Amint az utcára értem. Rájöttem, hogy nem tudom hol vagyok. Ilyenkor imádom, hogy még a saját házamba is eltévedek.
Kihalt volt a környék nem volt mozgás. Női megérzésemre hallgatva balra indultam meg.
Kilyukadtam egy forgalmas utcán. Leszólítottam az első embert aki az utamba került.
- Elnézést, melyik város ez? - kérdeztem kedvesen.
- San Diego. - már el is ment.
- Nagyon jó, de az hol van? - kérdeztem de válasz nem kaptam.
Tovább mentem. Max eltévedek és Kanadában kötök ki. Veszteni valóm nincs.
Arra kell rá jönnöm, hogy miért én vagyok az örökös? Mit akar velem az az ősz koma? A másik meg, hogy kellene kinyírni, úgy hogy szenvedjem.
Addig sétáltam amíg valakinek neki nem mentem.
- Szia cica, hová tartasz? - kérdezte egy faszi.
- Haza. - mentem tovább, de megfogta a kezem.
- Pattanj be, majd elviszlek. - mutatott a taxira.
- Nem ülök be, nincs pénzem. Szeretek gyalogolni.
- Majd fizetsz mással. - kacsintott.
- Ha ennyire kanos akkor menjen és szedjen fel egy olcsó kurvát, de én nem az vagyok. - már el is tűntem. Nem vagyok kíváncsi rá. Van jobb dolgom.
Végül is addig addig sétáltam amíg el nem mentem a rendőrség előtt. Gondolkozás nélkül bementem.
- Jó napot. Miben segíthetek? - kérdezte egy titkár nő a pult mögül.
- Fel tudná hívni a Los Angeles-i rendőrséget, hogy itt vagyok. Zoe Gordon.
- Persze egy pillanat, addig foglaljon helyet. - mutatott egy székre.
A telefonba beszélt, majd eltartotta a fülétől, mert kiabáltak benne.
- Hamarosan itt lesz az egyik járőr. - mondta miközben letette a telefont.
Három órán át ültem azon a kényelmetlen széken, néha felkeltem és járkáltam. Megváltás volt amikor egy szirénázó rendőr kocsi parkolt le. Remélem a fiúk közöl valaki. Louis rontott be az ajtón. Amikor fel akartam állni vissza ültem, mert annyira elzsibbadt minden, hogy nem éreztem a seggem. Nagy nehezen fel álltam.
- Jól vagy? - kérdezte Louis miközben megfogta a kezem. - Ugye nem bántottak?
- Nem, de ez a szék valami leírhatatlanul kényelmetlen.
Louis csak nevetett, majd beszálltunk a kocsiba. Kényelmes ülés, felsóhajtottam amikor leültem.
- Hol voltál két napig?
- Kettő? - kerekedett ki a szem.
- Igen.
- Jól tudok aludni. Melyik nap raboltak el?
- Hétfőn és most Szerda van.
- Két napot át aludtam, akkor azért mondták, hogy ennyit nem szoktam, meg nem csodálom, hogy nem érzem a kezeimet.
- Mond el mindent ami történt, van egy tippünk, hogy ki lehet.
Minden elmondtam neki részletesen  Az elrablásomtól az szökésemig. A kanos taxi sofőrt is megemlítettem, meg a kényelmetlen székre is panaszkodtam.
Éjfél lehetett amikor megérkeztünk LA-ba.
- Louis nem lenne baj, hogy ha nem vinnél haza. Nincs kedvem magyarázkodni. Túl fáradt vagyok.
- Persze, de hogy lehetsz fáradt amikor két napot végig aludtál?
- Jó az alvókám. - vontam meg a vállam.
Még soha nem voltam Louis-nál. Vagy otthon vagy a kapitányságon voltam.
Louis kinyitotta nekem az ajtót, majd megfogta a kezem.
A házban körbe vezetett. Minden a helyén volt. Egy legény lakástól mást vártam, de Louis mindig meg tud lepni.
Megmutatta, hogy hol a fürdő, meg adott egy pólót.
Amíg én lezuhanyoztam addig felhívta a többieket, hogy jól vagyok élek, nincs semmi bajom csak fárad vagyok, mert kiütöttek.
Utánam ment a fürdőbe. Neki nem kellett fél óra, hogy kész legyen. Öt perc múlva már ő is a szobába volt. Egy pizsama nadrágba.
- El sem tudod képzelni mennyire aggódtam érted. - ölelt meg.
- Mond el. - temettem az arcom a csupasz vállába.
- Végre megszereztelek, erre elraboltak. Féltem, hogy megölnek vagy soha viszont nem látlak.
- Nem szabadulsz meg tőlem ilyen könnyen. - nevettem fel.
- Nem is akarok. - puszilta meg a homlokom.
(+18)
A kezem a nyaka köré fontam és lehúztam egy csókra. Szenvedélyesen falta az ajkaimat, hirtelen áttért a nyakamra. Csókolta meg szívta az érzékeny bőrfelület. Felkapott és elvitt az ágyig. Végig döntött rajta, majd fölém tornyosult. Keze a pólója szélét babrálta. Miközben csókolt éreztem, hogy lent keményedik. Ajakin csak akkor váltak el, amikor lehúzta rólam pólóját. Levakarhatatlan volt a mosoly az arcán, amikor látta, hogy nincs rajtam melltartó. Azonnal szívni, harapdálni és masszírozni kezdte őket. Közben én lábbal egyre lejjebb húztam a nadrágját. Lerúgta magáról. Bokszerén keresztül simogattam dudorodó férfiasságát, majd lehúztam. Végig csókolta a hasam az oldalam a medencecsontom. Nem volt egy olyan terület ahol nem hagyott volna nedves csókot. Amikor a bugyimhoz ért villám gyorsan eltüntette a felesleges anyagot. Végig csókolta belső combon, majd felhelyezte két ujját. Amikor már majdnem elélveztem kihúzta az ujjait, majd az éjjeli szekrényből kivett egy gumit és felhelyezte. Teljes férfiasságát belém tolta. Várt egy kicsit, hogy megszokjam a méretet, majd elkezdett mozogni. Először lassan, majd egyre gyorsabban. Közben végig csókolt, vagy a nyakam szívta. Én a hátát karmoltam vagy a nyakán hagytam foltokat.
- Louis. - suttogtam a nevét.
Ahogy kimondtam már el is élveztem. Éreztem, hogy ő is a gumiba élvez. Még lökött rajtam párat, majd levette a gumit és kidobta.
Befeküdt mellém az ágyba, majd a mellkasára húzott.
- Szeretlek. - monda miközben a hajam kezdte el simogatni.
- Én is. - rajzoltam apró köröket a kockás hasára.
Megpuszilta a fejem búbját, majd ránk terített egy pokrócot.
- Szép álmokat kicsim.
- Neked is.
Ahogy lecsukódtak a szemem már is aludtam.

42. rész

.:: Jazz szemszöge ::.

Bementem apa rögtön kezdte a kioktatást.
- Még is mit képzelsz? Te mész el? Hogy gondoltad? Megszökni, majd a nővéred után eredni? Filmiparba menni, holott megmondtam, hogy tilos? Jazmine, rád sem ismerek. - fogta meg a fejét.
- Először is sose hallgatsz meg. Másodszor mikor csináltunk olyat, amit én akarok? Ha tudni akarod, Zoe elmegy és én is eltűnök. Nem leszek a lányod. Nem tudod min kellett végéig mennem, szóval apa meghozzák a barátom és elmegyek. A nőddel ne foglalkozz elesztek ti ketten. - mondtam és felviharoztam a szobába.
01-sasha-bell-box_large- Jazmine, gyere vissza! MOST! - ordította, én elkezdtem pakolni minden emléket. Egy dobozzal kezdtem, amit a nagyitól kaptam, ebben van minden emlékem, minden kincsem. Ez a kis doboz rejti az életem. Benne van nagyi levele, képek, egy medál és persze csomó színházi jegy. Minden ami fontos nekem, képek Zoe-val és képek a nagyi házánál. Ez az apró doboz jelenti számomra az örömöt.
- Jazzy, kérlek viselkedj apukáddal. Kicsi lányom, mikor vadultál el? - jött be apa barátnője Carol.
- Nézd nem akarok veled vitázni, 18 vagyok azt teszek, amit akarok. Keresek és tanulok van saját életem. Hagy békén! - vágtam a fejéhez őszintén és elraktam a képet, amin Braddel vagyok együtt.
- Most megyek. - mondtam és összehúztam a bőröndöm.
- Jazzyke. Kérlek! - Carol fajta könyörgés.
- Nem! Szia. - mondtam és kiléptem az ajtón, lementem a lépcsőn apával találtam szembe magam.
- Jazz, oké elmész tisztába vagyok vele, csak ezt oda kell adnom. - adott a kezembe egy borítékot.
- Köszi apu. - nyomtam egy puszit az arcára és kisétáltam az ajtón, azzal az életéből is. - Zoe? - néztem körbe, mert a kocsi ott volt, de a nővérkém nem. A telefonja a földön hevert, gondoltam hívom Louist az új pasiját.
- Szia, figyelj Zoe eltűnt, gyere értem New York Red Street 154. szám alá. Indulj MOST! - meg se vártam, hogy beleszóljon rögtön elmondtam, amit akarok.
- Indulok.-  tette le a telefont, amit én egy halk megjegyzéssel díjaztam:
- Jó. - Nem tudom, kinek a kocsiját kérte el, de ez is rám hárul. Remek, most az én telefonom cseng.
- Szia Jazz, Zayn vagyok.
- Szia mit szeretnél? - kérdeztem a telefonba.
- Csak annyit, hogy mikor vigyem el a cuccaid és hova.
- Most Louis jön értem, apám hazáékhoz, aztán megyek rendőrségre és utána megyek Fantá-ért Zoe-hoz.
- Jó, akkor elviszem Zoe-hoz Tyler úgy is tudja, hogy hol lakik. Braddel mi a helyzet?
- Segít házat keresni.
- Neked?
- Igen.
- Rendben, ha kell valami szólj, de szeretnék veled majd beszélni négy szemközt.
- Oké Zayn. Köszönöm. Szia. - tettem le a telefont. Nem tudom, mit szeretne, de nekem már nagyon hiányzik Fanta. Mekkorát nőhetett, csak most gondolok bele, hogy több, mint két hónapig nem tudtak rólam semmit, addig egy másik életem volt és a múltamat kutattam, de legalább megismerhettem Brad-et és Carlos-t. Apropó fel kell hívnom a barátomat, mert szerintem köze lehet az apjához Zoe eltűnése, úgy mint az enyém. Remélem nem bántja, mert akkor lecsukhatnak gyilkosságért, mert megölöm, ha belepusztulok is. Zoe-t nem bánthatja az a vadállat. Meg kell tudnom az okot. Fel is hívom.
- Szia, szívem. - köszönt Brad a telefonba.
- Szia, hogy vagy?
- Mondjuk, intézem anya temetését. De mit szeretnél?
- Kéne apádról minden infó, mert Zoe-t elrabolták. - mondtam ki kerek perec.
- Mi? Ezt honnan veszed?
- Mire kiértem a házból.. max 20 perc lehetett, eltűnt. Mármint a kocsi maradt a telefon a földön hevert és az én nővérem sehol sincs.
- Jó. Akkor Carlos-t oda küldöm, addig összeírok mindent. Úgy rendben van? Kri... vagyis Jazz. - helyesbítette.
- Ne, ne küld ide, mert most össze kell szednem mindent és házat keresni. Tudod a fizetésem a film véget.
- Jah igen, persze.
- Át tudjátok küldeni a netten? Akkor rögtön továbbítanám.
- Megbeszéltük.
- Köszönöm. Carlos?
- Pakol és kihagyja ezt az évet a suliból teljesen, szegény nem bírja. Várj csak találtam valamit. Egy képet.... apa....egy nő és egy csecsemő van rajta, de ő kislány.
- Hogy mi????
- Egy lány gyermek van a képen és az apánk. - magyarázta ismét.
- Brad, most jól figyelj rám. Mi van a kép hátulján?
- Egy név....- hallgatott el hirtelen.
- Milyen név? - kezdtem elveszteni a hideg vérem, mert egy emlék jutott eszembe, ami most nem hiányzik, de nagyon nem. Csak ne az legyen amitől félek.
- Z...z...
- Zoe? - kérdeztem meg.
- Nem tudom elolvasni, elmosdott.
- Ettől tartottam... - vettem mély levegőt. - A képet is kérlek küld el, mert még kelhet, a hátuljával.
- Mire gondolsz?
- Arra, hogy mindegy még nem biztos, de elmondom, de meg jött Louis. Szia.
- Szia. Vigyázz magadra drágám.
- Próbálok, de nem megy. - tettem le a telefont, majd az érkező kocsi fele is fordultam.
- Szia Jazmine. - köszönt a rendőr, aki lecsukott, szinte hihetetlen, hogy ide talált, de irány Los Angeles.
- Helló, van egy kis baj, a kocsit el kell innen vinni, mert apám kiakad, ha itt látja. Valamint sejtem hová lett Zoe. - mondtam Louis-ra nézve.
- Értem. Hová lett?
- A maffiózónál lehet. Richard Pettershon.
- Rendben, akkor ki raklak Zoe-nál van kulcsod? - kérdezte Lou.
- Igen az is a földön hevert, a táskájával együtt.
- Rendbe. Gyerünk. - ültettet be a kocsiba és indultunk. Kibeszéltük Zoe-t kérdezte, hogy milyen gyerek volt és ilyenek. Mindent tudni akart az én nővéremről. Elmondtam neki, hogy Zoe a legjobb nővér és bár sokszor nem értünk együtt és sokszor ellenem beszél de nála jobb testvért nem kívánhatnék. Azt is megemlítettem, hogy Zoe mindig vigyázott rám és mindig lehet rá számítani. De imádok vele veszekedni, mert mással úgy sem tehetem meg. Ezen persze ő csak nevetett. Azt is elmeséltem, hogy ha össze meri törni a nővérem szívét, nem kell többet dolgoznia, mert én igazán kedves tudok lenni, angyali kinézetem ellenére is.  Los Angeles-be, pontosabban Zoe-hoz elég hamar oda értünk, hát igen mire jó egy rendőr kocsi. Alig hatóra alatt oda értünk, tehát már javába be sötétedet.
- Itt is volnánk. - állította le a motort. Rögtön utánunk Zayn is megérkezett.
- Sziasztok. - köszönt.
- Helló haver. - Louis ekképpen köszöntötte Z-t. Ezek szerint jó barátok vagy már régről ismerik egymást.
- Szia Zayn. - mosolyogtam.
- Szia Jazz. - nézet azzal a mély és titokzatos szem párral.
- Ha nem baj én megyek. Megkeresem Fantát. - mondtam és az ajtót nyitni kezdtem, de már nyitva volt. - Mi a...
- Helló. - mosolygott egy lány.
- Szia, te mit keresel itt... - néztem arra lányra akit elgázoltunk még anno pár hónappal ezelőtt.
- Iza. Iza Robertson. Itt lakom Zoe-nál.
- Értem. Én Jaz...
- Igen, tudom. Rendben Fanta és Alex?
- Alex "gyúr" Fanta meg fent van.
- Köszi. - rohantam fel a lépcsőn.- Fanta!!! Kicsi Fantám!!- kiabáltam a kedvencemnek, aki rögtön megjelent. Mennyit nőt.
- Kicsikém, hát gyere ide. - ült le elém, én meg lehajoltam - Hiányoztál drága kis kutyám.
Egy kis időt eltöltöttem vele fent, majd kifaggattam Iza-t mindenről.
- Hát ennyi.
- Értem. Alex-ot eltudod viselni? - kérdeztem meg, de megjelent az említett papagáj a válasz előtt.
- Jazz! Szia Jazz! Zoe aggódott. Ő hol van? - kérdezte és a vállamra szált.
- Nem tudom, csak sejtem, de ígérem vissza kapod.
- Köszi.
- Most megyek. Fanta kicsim gyere szépen.
- Szia Jazzy, örülök, hogy találkoztunk.
- Én is Iza. Sziasztok. Alex ne menj nagyon az idegeire. - búcsúztam és kiléptem az ajtón, ahol még mindig Zayn várt.
- Szia ismét. - mosolygott.
- Szia, nem kellet volna megvárnod. Taxit hívok. Már el is pakoltam a dolgaim innen is. Meg te is elhoztad.
- Igen, de elviszlek ülj be! - engedelmeskedtem, bepakoltam a csomagjaim a hátsó ülésre és Fanta is ott foglalt helyet. Majd beültem majd ő is beszállt.
- Köszi. - mosolyogtam rá.
- Nincs mit, mondanom kell valamit.
- Jó. - mosolyogtam rá.
- Találtam egy könyvecskét.
- Te meg nézted a naplóm?
- Csak az utolsó sort, amit írtál. - gondolataimban rögtön elkezdtem lapozni a naplót és az utolsó sor rettenetes számomra..." Lehet, hogy te Zayn nem veszel észre, de tudnod kell, hogy nekem fontos vagy. Nem ismerlek, de az első perctől beléd szeretem. Szeretlek Zayn Malik, csak te ezt nem tudod." A FRANCBA!!!!! Ebből most, hogy jövök ki jól.
- Értem. - ennyi jött ki a torkomon, de nem voltam képes a szemeibe nézni...
- Én is szeretlek az első perctől. Szeretem a mosolyod, az ajkaid. Az édes csókod, bár nem voltál magadnál teljesen. Szeretem, ahogyan mérgelődsz. Szeretlek látni a próbákon és ha nem vagy velem hiányzol. Jazzy, beléd szerettem. Szeretlek és az a két hónap alatt csak rád tudtam gondolni, arra, hogy viszont lássalak. Hogy ismét megcsókolhassalak. Arra, hogy őrizem az álmod. Arra, hogy veled lehessek és a karomba zárjalak. Jazz én az első perctől szeretlek, csak későn jöttem rá. Beléd szerettem.
- Zayn, nekem van barátom Brad. Érted? - mondtam, de szemeimben már könnyek voltak.
- Kérlek, most hallgass a szívedre és ne az eszedre.
- Nem tehetem Zayn. Barátom van! - emeltem fel a hangom, de az utolsó mondatnál elcsuklott.
- Szereted? Szerelemből? - tette fel azt a kérdést, amitől ebben a pillanatban legjobban féltem.

41. rész

.:: Zoe szemszöge ::.

- Te mit csinálsz? - néztem rá értetlenül.
- Be mutatkozom a világnak. - mondta majd beletúrt a hajába.
- Gyere menjünk. - mondtam miközben kinyitottam a kocsit. Hát igen Josh nem tud róla, hogy kölcsön kértem.
- Mi van akkor hogy ha nem akarok haza menni.
- Válasz Los Angelesei börtön vagy New York-i? - mondtam miközben be ült mellém.
- Los Angeleseiben még nem jártam.
- Hamarosan fogsz, ha nem csinálod azt amit mondok, de először is. Meddig kínzod Zayn-t?
- Nem kínzom.
- Én meg tökhintót vezettek. - mondtam neki mire felnevetett.
- Fantával mi van?
- Sokat eszik, de térjünk vissza arra, hogy Zayn meg mi van ezzel a Brad gyerekkel?
- Mi lenne vele a barátom, akinek az apja megölte az anyját.
- Azt tudom, de mit tudsz még az apjáról?
- Amikor ott voltam pisztoly fogtam rá.
- Csodálkoztam volna, hogy ha nem történik valami veled.
- Meg kellett védeni.
- A maffia vezértől?
- Igen.
- Jaj te lány. - mondtam, majd leállítottam a kocsit.
- Biztos be kell mennem, nem jó, hogy ha veled megyek LA-be?
- Nem mert engem a maffia vezért üldöz, így is vonzod a bajt, nem kell, hogy több zúduljon a nyakamba.
- Milyen kedves vagy.
- Ne feled őszinte is.
Jazzy előre ment és már kopogott, bezártam a kocsit, amikor utána akartam menne, hirtelen valaki elkaptam a kezem, éppen amikor beleakartam rúgni, valami ruhát tett a számra és az orromra. Beszippantottam büdös valamit, majd minden elsötétült. Összes estem és a földön kötöttem ki.
- Vigyázatok az én kis lányomra. - mondta egy hang.
Ez az utolsó amit hallottam, éreztem, hogy betesznek egy kocsiba, de onnantól teljes képszakadás.

40. rész

.::Jazz szemszög::.


- Elegem van! Nem egy embernek mutattam meg a térdem vagy az öklöm közelebbről. Nem egy ember fosztottam ki. Nem egy embertől nyertem el a gatyáját is. De ami a mostani hónapokban történt velem. Erre már nincsenek szavak. Először, végre jól érzem magam valakivel kettesbe. Megyünk haza egy hulla vár a járdán.  Vérrel fel volt írva  hogy következő én leszek. Kurva anyád azt én nyírlak ki! Meg lett a gyilkos. Akinek képei voltak rólam. Viasz szobor volt a szobába ami tökéletesen hasonlított rám. Minden megegyezett hajszál pontosan. Pár golyó a mellkasába volt eresztve. Minden lépésemet követte. Csoda, hogy a születésemről nincs kép. Kiderült, hogy valami őrölt maffiózó akart kinyírni  de rá jött, hogy élve kellek neki. Sőt el is akar rabolni. Nem érdekel. Ha el akar rabolni raboljon, szarok rá. Két hónapja folyamatosan azt nyomoztunk, hogy hol lehet az én drága és szent húgom. Már kikopott a padló ahol fel alá járkáltam. Zayn sem bírta idegekkel. Közben azzal az tökkel ütött kutya is a nyakamon maradt. Végre találtunk egy nyomot. Tudjuk, hogy hol vagy. Oda megyünk.  Erre hív Josh, hogy most tartoztatott le. Zayn ide küldtem. Közben meg bementünk, hogy hátha valami történt ott. Igen történt kinyírtak egy embert. Vér fürdőt rendeztek a házba. De nekem nincs ilyenre időm, mert jönnöm kell New Yorkba, már ebben az elmúlt három hónapba kétszer. Én ki miatt is kell jönnöm. Ja igen Jazmine Amber Gordon miatt. Ide jövök, erre amnéziás. Könyörgöm valami legyen még. -enyhe kiakadást halottunk valami Zoe-tól, aki azt állítja, hogy a nővérem.
- Ennek mi baja? - kérdezte Carlos.
- Nem tudom, de én ezt nem bírom. - mondtam, amikor ez a Zoe csajszi elment a pihenőre és az ő kísérete is.
- Most elmész vele? - kérdezte a fiú.
- El. Ha ismer akkor ismerem, de nem bízok benne. Elhiszem, hogy neki rossz volt. De arra nem gondol, hogy mi történt velem. Hogy nem tudom ki vagyok. Hogy elvesztettem az emlékeim a múltam. Ha tényleg szeretne megértené. De az emlékeimben is csak rosszat tett velem, de én még is szerettem. A homokozó lapáttal pofozott fel, aztán elhagyott és még valami hülye madárral is megkergetett. - mondtam és Carlos átölelt.
- Mi van ha igaza van? Mi van ha ő a testvéred? - nézet rám.
- Akkor nem tudom. - haraptam az ajkamba. 
- Jazzy, hát nem ismersz meg? - jött oda egy fekete hajú srác. Akiről azt hittem, hogy a szerelmem.
- Nem tudom ki vagy.
- De tudnod kell én vagyok az Zayn. Zayn Malik. Velem laktál, én szívattalak meg, én juttattalak a film iparba. - mondta én értetlenül néztem rá - Nem emlékszel, igaz? - fakadt sírva.
- Nem. Sajnálom. Én csak Tyler-re emlékszem. - vallottam be.
- Jazz... - temette az arcát a kezébe és kiment.
- Ez a fiú úgy szeret téged, mint Brad. - mondta Carlos.
- Akkor szerinted is a pasim? - néztem rá.
- Lehet, de a fiúdra csak emlékeznél.
- Igaz, és nem  vagyok belé szerelmes. - ismertem be.
- Bradbe?
- Nem tudom. Carlos, én már semmit nem tudok. Nézd meg. - vettem egy nagy levegőt - Azt hittem, hogy Lara vagyok és Brad a barátom, de nem. Utána a plakát, hol Kritine vagyok és az emlékek, hogy ez a srác azt mondta, hogy az övé vagyok. De nem szeretem őt. Nem emlékszem a csókjára. Érted?? Összejövök Braddel, aki annyit segített és tessék itt vagyok egy zárkában és semmi nem az aminek látszik. Nincs itt Tyler, akibe bíztam. Zoe vagy ki azt állítja, hogy a húga vagyok. De nem is hasonlítok rá, inkább te. Ide jön ez  a Malik és sír. De mindenki Jazminek nevez. Nem értem. Egyedül az stimmel, hogy színész vagyok, semmi más. Carlos én szeretem Bradet, de ez a srác, aki itt volt ő más... tőle tartok, de nem tudom. - mondtam, mire megölelt.
- Értelek. Nézd itt van Brad. - mutatott az ajtóra és az én szerelmem meg egyenest hozzám sietett.
- Kristine, Carlos. - jött oda a rácshoz és megcsókolt engem. - Mi történt?
- Lecsuktak. - nézte a földet Carlos.
- Igen, azt látom. Carlos tudom, hogy ez fájni fog, de anyát megölte az a dög. - erre a mondatra Carlos össze eset én meg lefagyva néztem.
- És te? - ennyit kibírtam préselni a torkomon.
- Nem voltam otthon, mikor haza értem a reptérről anya holtteste fogadott, és a falon egy üzenet. Én kiborultam, úgy hogy a kanapé melletti sarokba vártam a halálom. - mondta és könnybe lábat a szeme.
- Részvétem Brad. - mondtam. Legszívesebben megöleltem volna, de a rácsok megállítottak ebben.
- Köszönöm.
- Remek, tehát ő a pasid. A másik meg kint bőg. Csodálatos. - mondta gúnyosan Zoe. - Csalódtam benned húgica. Tom enged ki hadd menjen haza, ezt a két jómadarat meg enged el és hallgasd ki őket. - mondta és rá nézett arra srácra, aki a háta mögött állt. - Louis, köszönöm. - nyomot az arcára egy puszit. Engem közbe kiengedtek és rögtön Brad nyakába ugrottam és megcsókoltam  erre a romantikus csókra lépet be Zayn, rögtön kifordult az ajtón.
- Ebből elegem van! Bocsi húgi. - jött oda Zoe és miután elengedettem Brad-et felpofozott, az a pofon akkorát csattanhatott, mint az én általam lekevert.
- Te mi csinálsz? - néztem rá, de így minden világossá vált számomra. Nem csak emlékeim voltak, hanem a múltam és a jelenem pillanatra egyé vált. Nem csak darabokat tudhattam magaménak az életemből, hanem az egész valóságot. A kirakó darabjai egy képet alkottak  Emlékeztem rá, a családomra, Zayn-re, Fantára, Alex-re. A balesetre és Tyler-re, aki most nincs itt. Tudtam, hogy mi történt, mikor ment el az emlékezetem, tudtam, hogy Bradet szeretem, de Zayn-t is kedvelem. Tudtam, hogy mi mindent tett meg a nővérem értem, emlékszem mindenre. - Köszönöm, Zoe. - mondtam és oda mentem, hogy megölelhessem.
- Nincs mit, de attól még mars haza!
- Azt már nem! Én sodortalak bajba én is hozlak ki belőle. - makacskodtam.
- Igen, azzal, hogy haza mész. Ott összebújhatsz a lovagoddal, de én nem akarlak bajba sodorni.
- Már pedig maradok!
- Azt már nem!
- De! - emeltem fel a hangom. A körülöttünk lévők nézték a testvér vitát és hallottam, hogy Carlos oda súgja Bradnek, hogy "Mi nem csináltunk ilyet soha".
- Azt mondtam mész és kész!
- Én ugyan nem megyek! Ahhoz előbb meg kell ölnöd. - erősködtem.
- Jó. - zárta le a vitát és kivette a rendőr kezéből a bilincset és a kezemre helyezte.
- Ezt nem teheted!
- Pedig ezt teszem. - mondta büszkén és indult ki velem az ajtón. - Tudod, azt hittem, hogy te vagy a jó gyerek, de rájöttem, hogy nem.
- Kösz. - sziszegtem, közben Zayn telefonja csörgött. Kiderült, Tyler kereste, pontosabban engem.
- Tessék. - adta át a telefont.
- Ki az?
- Tyler, érted érdeklődik.
- Oké. - vettem el a mobilt és beszéltem a barátommal.
- "Mi újság angyalka, örülök, hogy meglettél. Merre repültél?"
- Köszi, igen itt vagyok Texas-ba vittek a szárnyaim.
- "Zayn-el maradsz?" - kérdezte a vonal másik végén.
- Nem haza kell mennem.
- " Angyalka, akkor meglátogatlak. Légy jó kicsi szőke angyal. Puszi"- szakadt meg a vonal. Nem értem Zoe-t velem nagyon rendes Tyler, jó persze nem volt mindig ilyen és tudom, hogy ágyba akar vinni, de attól velem tényleg jó.
- Végeztél? - kérdezte Zoe.
- Igen.
- Jó. Zayn, akkor megyünk és összeszedem a cuccait nálunk, aztán megyek Fantáért és kiteszem Jazz-t otthon.
- Oké. Jazz, én azt akarom mondani.... -vette egy mély levegőt. - hogy....
- Zoe, ezzel a két sráccal mi legyen? Kellenek még? - jött ki Tom.
- Nem. Elmehetnek. - mondta nővérem közben Zayn-t néztem, de amint látom már nem akarja elmondani.
- Nah? - néztem a mély barna szempárba.
- Mindegy. Vigyázz magadra, otthon találkozunk. - ment el. Közbe Zoe közelebb lépett hozzám.
- Hiányoztál. - mondta most már harag mentesen.
- Te is, bár nem tudtam ki vagy. - ismertem be.
- Na gyere! - invitált közelebb és levette rólam a bilincset az eső esni kezdet, én meg élveztem a szabadságot. Azt, hogy tisztába vagyok azzal, hogy ki vagyok és azzal, hogy mi a történetem. Azzal, hogy szeretem Brad-et, de Zayn sem közömbös nekem.
- Jazmine Amber Gordon! - kiabáltam az esőbe a nevem.
- Te mit csinálsz? - nézet rám a nővérem.
- Be mutatkozom a világnak.