100. rész

~Két hét múlva~

.:: Jazz szemszöge ::.

Az elmúlt két héten a nővérem és az apja is nagyon meglepődtek rajtam. Rá jöttek, hogy jól bunyózóm és még pókerezni is tudok. De szerintem már az éneklés kiverte náluk a biztosítékot és persze az, hogy ez az angyalka nem is olyan törékeny, sok mindent megtanultam és Zoe nem tudja, hogy mikor elment mi minden történt velem, és ez egyenlőre így a jó. Mert félek, akkor mi lenne, ha rájönne. Csalódna bennem vagy aggódna ami még rosszabb.
Perrie megkért, hogy legyek a koszorús lánya, ezen egy kicsit kiakadtam. De segítettem neki mindenben. Emlékszem Zayn megkérdezte, hogy mit szólok ahhoz, hogy elveszi Perrie-t. Azt válaszoltam, hogy:" Örülök, hogy örülsz." - ezt a mondatot még a nagyi tanította. Szerinte akkor kell használni, ha nem akarjuk megbántani a másikat, de nekünk nem jó így. Hát ez az volt. A mondat alkalmas helye. Visszatérve a mai napra fel kell vennem a koszorús lány ruhám, majd mennem kell Perrie-nek elkészülni. 
Mikor kimentem a szobámból, ahol öltöztem végig mentem a folyosón Zayn ajtaja résnyire nyitva volt. Gondoltam bemegyek, de nem teszem tönkre a napját. Ott áll és boldog, látom a mosolyán, most Perrie és a gyermekére gondol. Legalább boldog.
Elmentem, indultam Perrie-hez, aki látszólag egy kicsit ideges.
- Jazz, mit csináljak? A ruha, szűk és...
- Először is nyugi! Másodszor a fűzön lehet kiengedni és hidd el gyönyörű vagy! Gyere ide! Megigazítom azt a ruhát. - mondtam az aggódó arának és kezembe vettem az ügyet. Igen ez vagyok én, balhés, de még is angyali. Büszke vagyok magamra. Főleg mivel a nővéremet már háromszor levertem pókerben és az apukáját is. Hogy honnan tanultam? Az az én titkom marad egyenlőre, hogy mik történtek velem.
- Köszönöm már jobb. - mondta Perrie, mikor végeztem a ruhájával. 
- Most már készen állsz. Vigyázz rá oké?
- Oké.
- Köszönöm. - öleltem meg a barátnőmet, akinek az egyik értékemet adtam át. A leendő férjét. Remélem az esküvő tökéletes lesz, mert megérdemlik.
- Nincs mit, na de mennyünk. Nem késhetsz az esküvődről! - mondtam, és segítettem neki, hogy a fátyla is tökéletes legyen. Azért én is boldog lehetek, akiket szeretek mind boldogok. Még Bleake is, nem mondta meg, hogy ki, de azt mondta valakit szeret, és a lánynak sem közömbös. Minden tökéletes. Soha nem megyek férjhez, már tudom mit fogok csinálni, de ezt jobb, ha Zoe elől eltitkolom, legalább is egy jó darabig.
Elindult a zene először a menyasszony ment be a teremben, ahol már mindenki állt, majd beléptünk mi is a koszorús lányok. 
- Sok boldogságot! - suttogtam egész halkan, szinte magamnak.

.:: Zoe szemszöge ::.

Kiharcoltam a DNS vizsgálgatott. Ma van az esküvő és Louis-sal a kórházba várunk, hogy ki is az igazi apa. Vagy Zayn vagy egy valamilyen David.
- Most vonulnak be. - mondta Louis aki, közben telefonom beszélt Harry-vel. Ő nem tudja, hogy mi miért késünk. Azt mondtuk neki, hogy dugóba keveredtünk.
- Most jön ki az orvos. - néztem az ajtó felé.
Azonnal fel ugrottunk és mentünk oda. 
- Doktor úr, ki a gyerek apja? - kérdezte Louis.
- David. - mondta.
Örömbe Louis nyakába ugrottam.
- A papírokat elkérhetem. 
Ahogy oda adta már indultunk is. Így is késésben vagyunk. Nagyon köt az idő. Ha nem érünk oda időbe akkor hiába a várakozás. Csak Zayn haragszik meg ránk.
- Mi megy most? - kérdeztem miközben beszálltam a kocsi és felpörgettem a motort.
- A szöveg. Még van időnk. - kapcsolta be az övét.
Nem sokkal a templom előtt két kocsi karambolozott.
- Mi lesz most? - kérdezte.
- Leparkolok és futunk. Meg kell hiúsítani. Vagy Zayn és Jazmine is szarul jár. - tolattam.
Találtam egy helyet ahol leállhatok. Ahogy meghúztam a kézi féket már ugrottam is ki. Loui addigra már kint volt.
- Tudsz magassarkúba futni?
- Azzal nincs bajom, hanem a szoknyával. - emeltem fel az alját.
Louis fogta a papírokat én meg a ruhát és indulás. 
- Perrie ki fog minket nyírni. - lihegte az utolsó kanyarba.
- De Jazmine és Zayn is hogy ha kiderül, hogy tudjuk a titkot. - fogtam meg az ajtót.
- Biztos hogy ezt akarod? - állt mellém.
- Igen, de neked nem kell csinálnod. Tartom én a hátam.
- Nem hagylak egyedül. Amúgy is, esküvőt még nem tettem tönkre. - mosolygott.
- Akkor itt az ideje. - nyitottam ki az ajtót.
Ahogy beléptünk minden szem ránk szegeződött. Láttam ahogy Jazmine a hátsó ajtón megy el.
- Végre azt hittem hogy soha nem értek ide. - mondta Harry.
- Az esküvőnek vége. - mondtuk egyszerre.
Ránéztem Louis-ra, aki biztatóan mosolygott. Ilyen helyzetbe csak mosolyogni lehet. Bólintottam egy mire mind a ketten megindultunk az ifjú pár felé.
- Állj ez a pár nem kelhet egybe. - mondtam.
- Van indokunk is. - emelte fel Louis a papír - Minden titokra fény derül. 

99. rész

.:: Zoe szemszöge ::.

Louis félre húzott, mert akart valamit kérdeni.
- Hallgatlak. - mondtam neki amikor már csak láthattak minket a többiek, nem hallhattak.
- Mit gondolsz az esküvőről? - suttogta a fülembe.
- Amíg nem nekem kell a koszorús lány ruhát felvennem nincs bajom vele.
- Menyasszonyi ruhákról mi a véleményed?
- Ha nem nagyon habos babos akkor még fel is veszem.
Erre elmosolyodott és kihúzott a teraszra. Észre sem vettem hogy már besötétedett. De nem az égen állt meg a szemem hanem a földön lévő apró gyertyákat.
Oldalra fordultam és láttam hogy Louis előttem térdel.
- Nem tudnám elképzelni az életem nélküled. Te vagy a mindenem. Teljes szívemből szeretlek. Hogy ha lenne legközelebb olyan hogy kettő van belőled csak a kezedre kelljen pillantani és tudjam, hogy te vagy az igazi és egyetlen Zoe Stella Pettershon, hozzám jössz? - kérdezte, miközben egy csoda szép gyűrűt tartott a kezébe.
Öröm könnyek hullottak a szememből.
- Ezer örömmel. - mondtam miközben próbáltam vissza tartani a sírást.
Louis felhúzta a kezemre a gyűrűt, majd felállt. Ahogy szemmagasságba került velem átkaroltam a nyakát és hosszasan megcsókoltam.
A végén csak öleltem, olyan jól esett úgy megölni hogy nem fájt mindenem.
- Ki tud róla, hogy megkérted a kezem? - törtem meg a csendet.
- Richard-nak mondtam miközben kivettél a varratokat a kezedből. - simította meg a hajam.
Egy kicsit eltoltam hogy a szemébe tudjak nézni. - Te tudtad, hogy varrat van a kezembe?
- Igen.
- Honnan.
- Apád amikor mondtam neki, hogy mit tervezek egy kis előadást tartott arról, hogy ha megbántalak én is 12 varrattal végzem csak nem a kezembe mint neked hanem a fejembe, meg hogy ha gyors leszek akkor talán túl élem. - húzta el a száját.
- Ugyan nem fog bántani. - pusziltam meg az arcát.
- Nekem nem úgy tűnt. Nagyon őszinte volt. Jazmine is elég komolyan nézett ki.
- Csak a szájuk a nagy, nyugi.
- Szerintem meg nem Jazmine-t hogy ha nem fogjuk le akkor halálra vert volna egy embert. Az apád meg ölt is.
- Szerinted én nem? - kérdeztem nyugodtan.
- Kit? - ijedt meg.
- Őket, hogy ha bántani fognak. - ahogy kimondtam felsóhajtott.
Visszamentünk a többiekhez, akik végig néztek minket az ablakból. Nagyon zavaró volt hogy úgy néznek mintha valami kirakati bábú volnánk. Legalább megszólalnának.
- Én rendezem a legyén búcsút. - törte meg a csendet Harry.
- Elébb éljük túl az én esküvőmet. - mondta nevetve Zayn.
Jazmine-re néztem akit kirázott a hideg. Rá kell vennem Perrie-t arra a vizsgálatra.
- Komolyan mondom Harry mi szerencsétlenek vagyunk. - sóhajtott fel Niall.
- Egyet értek? - karolta át a barátját.
- Fogjátok fel másképp. - mondta neki apa.
- Hogy? - néztek fel.
- Nincs asszony aki parancsol nektek. Akkor mentek haza amikor akartok. Amíg nincs barátnőtök addig sem csaljátok meg... - és még sorolta az érveket.
Én egyszerűen leültem és figyeltem őket. Hallani nem hallottam, mert nem érdekel, hogy mivel tömi szerencsétlen fiúk fejét. Louis hamar megunta a hallgatást, oda húzott mellém egy széket. Összekulcsolta a kezeinket, végig a gyűrűt nézte, én meg az arcát. Amikor felém fordult a mosolyt az arcáról nem lehetett letörölni. Adtam egy puszit a szájára, miből ő csókot csinált.
- Még nincs itt a nász út ideje. - nevetett Liam.
- Gyakorlunk rá. - mondta Louis, mire csak a szemem forgattam.
- Majd, hogy ha kettesbe lesztek. - veregette meg Louis vállát.
- Felmegyünk? - kelt fel.
- Várjuk meg amíg elmennek. - húztam vissza.
- Ne már. Még soha nem szeretkeztem eljegyzett csajjal.
- Majd.
- Ki jön? - hozta ki Jazmine a póker készletet.
Az asztalnál foglaltunk helyet. Mellettem Louis és Zayn ült. Szembe velem apa. Mellette helyet foglalt Liam és Harry. Zayn mellett ült Jazmine. Liam mellett pedig Iza.
Iza és a fiúk gyorsan kiestek. Csak én apa és Jazmine maradtunk. Nem tudom mióta játszhattunk, de már kezdett fázni a hátam. Louis mintha megérezte volna rám terített egy pokrócot. Én közben le sem vettem a szemem apáról.
- Olin. - mondta Jazmine.
Csak oda pillantottam apával egyszerre, majd megint őt néztem. Közben betoltuk a zsetonjainkat.
Az állam lesett amikor Jazmine vitte az összeset. Apa áll is a padlót súrolta. Louis az állam alá nyúlt és becsukta, de ott tartotta a kezét, hogy ne nyíljon ki újra. Csukot szájjal bámultam döbbenten.
- Azért ennyire nem kell kiakadni. - mondta Jazmine.
- Nem? - mondtam apával egyszerre - Engem vertél meg. Idáig nem sikerült senkinek sem. - mondtuk a magunkét.
- Hát ennyi vagytok. - örült meg.
- Fuss. - mondtam neki miközben felkeltem.
Habozás nélkül megindult, én meg utána. Úgy tudtam elkapni, hogy a pokróc ami a hátamon volt rá dobtam és úgy húztam vissza. Ahogy elém került elkezdtem csikizni. Már a földön volt és alig kapott levegőt, de én folytattam.
- Lányok gyertek be, mert szétfagytok. - jött ki apa.
- De még él. - néztem szomorúan.
- Majd később halálra csikized. Mondjuk hogy ha jó az idő. - fogta meg a kezünket és húzott fel.
Magamra terítettem a pokrócot megy egy kis részt hagytam Jazmine-k is.
Nem kellett sok idő és mindenki szétszéledt. Iza meg elment Liam-hoz.
- Hol is tartottunk amikor megzavartak minket? - kérdezte Louis miközben végig csókolta a nyakam.
- Nem tudom, de nem is érdekel. - nyúltam be a pólója alá és húzta le róla kínzó lassúsággal. Ő pont az ellentétem volt azonnal leszedte rólam az inget, amit követett a trikóm is. Kigombolta a farmeremet.
- Hé itt vannak ám kiskorúak is. - szólat meg Alex.
A napaliba Mex és Alex ült a fotelbe és figyeltek minket.
- Jó éjt. - fogtam meg Louis kezét és felvezettem a szobába. Ott ahogy fel értünk leszedtem róla a nadrágot.
(+18)
Lelöktem az ágyra, majd főlé másztam. Végig csókoltam a mellkasát, közben a kezemmel simogattam a férfiasságát. Az ő kezei sem voltak tétlenek. Kikapcsoltam a melltartómat és a melleimet masszírozta. Leszedtem róla az utolsó ruha darabot, majd ő is megszabadított tőle.
Maga alá fordított, majd végig csókolta a testem. Közben én kerestem egy kotont. Amit felgörgettem a férfiasságára. Végig fektetett az ágyon, majd fölém tornyosult. Óvatosan belém vezette magát, majd várt egy kicsit. Először lassan kezdett el mozogni, majd fokozatosan gyorsított. Szinte minden második vagy harmadik lökésnél érintette a G pontom. Lefogta a kezeim a fejem fölött. Nyakamat csókolgatta, vagy harapdálta.
Éreztem, hogy a gumi köré élvez, miközben egy férfias morgás hagyta el a száját. Nekem több kellett, hogy én is a csúcsra érjek. Közben én sikítottam. Lökött rajtam párat, majd kicsúszott belőlem. Kidobta a gumit, majd visszafeküdt mellém.
- Tudod mire jutottam? - törte meg a csendet.
- Nem. Még nem sajátítottam el a gondolat olvasást.
- Arra hogy alig várom a nászutat.
- Várjál még azzal. Először egy esküvőt kell tönkre tennünk.
- Melyiket?
- Egy kényszer házasságot, aminket az áldozata Zayn.
- De mi van, hogy ha tényleg az ő gyereke?
- Akkor kell egy B terv. Nem fogom végig nézni ahogy Jazmine teljesen tönkre megy. Meg nem azért idomítottam egy kakast, mert unatkoztam.
- Legalább rád hallgat. Sőt engem utál.
- Pasiból van. Nézd el neki, amúgy is. Keresek neki csajt, akkor lenyugszik.
- Ajánlom is.
- Úgy lesz, de kell egy B terv.
- Majd ott kitaláljuk. Előbb vedd rá Perrie-t a vizsgálatra.
- Kedvesen vagy gonoszul? - kérdeztem.
- Kedvesen. - csókoltam meg a fejem búbját - Jegyesem.

98. rész

.:: Jazz szemszöge ::.
Pretty Little Liars | via Tumblr
Az éjszaka egyszer felébredtem szörnyű rémálmom volt. Ilyet senkinek nem kívánok. Ott kellet lennem egy esküvőn, ahol a vőlegény ott hagyta a feleség jelöltet és egy másik lány kezét kéri meg. Nem értem. Ezt mit akarj jelenteni. a lány nem-et mondott és mindenhol hirtelen vér termet. A fehér mennyasznyi ruha vérben úszót.  A vőlegény késsel a kezében fenyegetett egy lányt, akit az előtt kért meg. Megijedtem és fel riadtam.
Mai napra egy kis meglepetéssel készültünk Zoe-nak. Az eltelt idő alatt Beszéltem Tyler-rel alkudozni próbált, de közöltem vele, hogy nem ajánlom neki. Aztán lehetetlen vele értelmesen is beszélni és mesélte, hogy Zayn-nel össze vesztek, mikor eltűntem hirtelen és az egész stáb a felmondásom után egy kicsit nem volt magánál. Nem is ez a lényeg, hanem Zoe meglepetése. Szóval kell valami szép ruha...
- Nono, segítenél?
- Hát persze! - ült le az ágyamra és várta a kollekcióm darabjait - Én arra gondoltam, ami mikor nálunk voltál és megismerted Sarlote barátait az volt rajtad.
- Rendben. - mondtam, majd kutakodni kezdtem a szekrényembe - Erre? - kérdeztem meg.
- Nem, de ez jobb. Ez remek lesz.
- Köszönöm Nono. Ti addig mit csináltok majd? - kérdeztem meg a fiatal korú barátnőmet.
- Hát nem tudom, szerintem elmegyünk az állat kertbe, meg fagyizunk meg - kezdte el sorolni a listáját.
- Remekül hangzik, de én felöltözök, van még egy kis dolgom a városba.
- Rendben. - mondta és kiment a szobámból. Rögtön felvettem egy kényelmes szerelést majd elindultam. A boltba mentem. Vinni Zoe-nak a kedvenc sütijéből. Kivel futottam össze?
- Helló Jazz. - köszönt Zayn.
- Szia Malik. - köszöntem vissza, indultam volna de megállított.
- Várj egy kicsit! Nem akarlak elkergetni. Csak azt, hogy szeretnélek megkérni, hogy gyere el az esküvőnkre, mint barát. Megtennéd?
- Igen.  Elmegyek.
- Köszönöm.
- Nem kell. - válaszoltam egy kicsit meglepődtem, hogy meghív az esküvőre, de rendben engem nem érdekel, ha neki így jó.
- Oké, és mond csak te is jössz Zoe-hoz?
- A húga vagyok ki nem hagynám. Egyébként van egy megérzésem.
- Értem és tényleg behúztál Emma-nak? - faggatott tovább.
- Nem én csak kifizettem a tartozást, de hidd el a kamatok elmaradtak. - válaszoltam egyszerűen.
- Oké, ha te mondod, azért meg néztem volna. Apa mesélte, hogy filmet akarsz rendezni.
- Igen van egy tervem, de ha nem baj én most megyek. Mert még át kell öltöznöm. Helló Zayn, majd még látjuk egymást. - köszöntem el.
- Szia! - intet Zayn. Nagyon meglepődtem, hogy meghívott az esküvőjére, de rendben van. Elmegyek és az áldásom adom.
Amikor haza értem már nem volt senki így át öltöztem és mentem Louis-ékhoz. Zoe nem tud erről az egészről, így mikor kivándorolt a konyhába egy kicsit meghökkent.
- Azt hittük, hogy soha nem érsz már le. - öleltem meg a nővéremet.
- Mit találtatok már megint ki? - ezt a szemre hányást - Mivel nincs semmi munka. - mondta boldogan Liam - Ezért arra gondoltunk, hogy megünnepeljük, hogy végre minden sínen van.
- Én benne vagyok. - nem sokat kellet győzködni Zoe-t.
- Akkor hát együnk tortát. - mondta Niall. Ezzel egyet kell hogy értsek.
- Kinek van ma szülinapja? - kérdezte meg Zayn. Ez egy kicsit mindenkit övön talált.
- Senkinek, csak örülünk, hogy minden happy. - világosítottam fel.
- Hát persze. - eset le neki a tantusz. Mindenki ki nevette én mondtam agyára ment a show biznisz.
- Egyébként Zayn, mikor lesz az esküvőd? - érdeklődött Liam.
- Két hét múlva. - válaszolt, közben rám figyelt, de én igyekeztem a sütimmel foglalatoskodni.
- Minek annyira sietni? - érdeklődött Harry.
- Hogy ne látsszon annyira, hogy terhes. - válaszolt Iza, aki közben megölelte Liam-et.
- Értem. Nézd én nem kapkodott. - mondta Harry és megölelt.
- Eresz! - mordultam rá.
- Hogy ti milyen ünneprontóak vagytok! - fogott magához egy tányért és tett rá sütit, ameddig mi civakodtunk a szerelmes gerle pár elvonult. Richardra néztem és közelebb mentem hozzá.
- Két mondani valóm is van. Egy, ne féltsd, mert én már kioktattam Louis-t. Kettő köszönöm, hogy egy ilyen lányt hoztál össze.
- Nincs mit. Büszke is vagyok rátok. - mosolyodott el.
- Ránk? Én nem is vagyok a lányod.
- Nem. De te nagyon sokat segítettél nekem és átvertél, de ez még neki se ment. - mondta válaszul.
- Van egy meglepetésem.
- Mi? - kérdezett vissza.
- Találtam neked munkát.
- Mit?
- Megírom az életed történetét és film lesz belőle.
- Te most szórakozol? - nézet rám.
- Nem. - válaszoltam tömören.
- Akkor köszönöm, de azt tudod, hogy az itteni fiúk közül egy folyamatosan téged néz.
- Nem érdekel. - hagytam magára és oda mentem az ablakhoz.

97. rész

.:: Zoe szemszöge ::.

Az orvoshoz ahogy megérkeztünk beültem beszélgetni. Megmondtam neki, hogy pontosan egy napja voltam itt, csak nem hagyták, hogy elmondjam, ezért fölöslegesen elrángattak. Jót röhögött azon, hogy mennyire utálom, ha fölöslegesen tőrödnek vele. Nagyon kedves koma. Mint kiderült imádja a detektív filmeket. Sőt kiskorában nyomozó akart lenni. Meséltem neki hogy én a milyen jól pókerezek. Ragaszkodott hozzá hogy ha jól leszek akkor megtanítom. Belegyeztem. Kint várakozóknak elmondtam amit először mondott nekem.
Elköszöntünk Jazmine-től, majd Louis haza vitt. Mivel volt egy hulla ezért, amikor meggyőződött róla, hogy nem fogok megmozdulni elment. Ahogy hallottam hogy csukódik az ajtó úgy keltem fel és kerestem a telefonom.
Nagy nehezen megtaláltam a készüléket az ágy alatt volt, csak tudnám, hogy került oda.
Mire kikerestem a számot és be akartam nyomra rajta a zöld gombot, már csörgött is.
- Helló. - vettem fel.
- Hogy sikerült? - kérdezett.
- Minden úgy ahogy elterveztük, csak elcipeltek az orvoshoz, mert nem hagyták végig mondjam a történetem. 
- Örülök. Le teszlek mert megyek Mr. Malik-hoz.
- Rendben, üdvözlőm a fiát.
- Át adom Szia.
- Szia apa. - tettem le a telefont.

~ 1 hét múlva ~

Egy hétig csak a hasamon tudtam feküdni vagy éppen ültem. Amikor nem volt otthon senki akkor meg sétáltam. Sajnos ezekből a napokból nagyon kevés volt. Vagy Louis vigyázott rám, vagy Iza maradt ki arra a napra a munkájából. Esetleg Jazmine át jött. De ha ne adj isten ők nem értek rá, akkor meg az apám ugrott át. Mondjuk ő megengedte hogy mászkáljak csak mértékkel. Ha véletlenül ő sem tudod jönni akkor vagy Niall esetleg Harry nézett be. Liam minden nap beugrott. Hogy teljes legyen az ősz kép Zayn is meglátogatott Perrie-vel az oldalán, akinek már szépen kerekedik a hasa. Amint meg lesz a gyerek megszervezem hogy legyen DNS vizsgálat, hogy ha kell magam szedem ki a kölyök haját. Leitatom Perrie-t és kiszedem belőle, hogy kivel is csalta meg. Mert az soha nem mondta el.
Most kell menni egyedül az orvoshoz, mert senki sem tud róla, hogy 12 öltés van a kezembe apán kívül, ő meg nem kotyogja el senkinek. Csak romba dőlt a tervem amikor is apa helyet Louis várt kint.
- Mit keresel itt? - csodálkoztam.
- Semmi szia, esetleg csók? - kérdezte miközben kinyitotta az ajtót.
- Úgy volt hogy van egy hullátok.
- Van is, de nem félek, hogy arrébb megy. Amúgy is éppen kihallgatáson vagyok.
- De apa bármikor megjöhet. Nyugodtam menj és hallgasd ki a szemtanút.
- Most elküldtél a picsába? - fordult felém eléggé idegesen.
- Azt soha nem tenném.
- Akkor mi az akadálya, hogy nem vihetlek orvoshoz? - húzta fel a szemöldökét.
- Mert megígértem apának, hogy ő vihet el. Direkt azért tette magát szabaddá. - mondtam a fel igazságot. Valójában könyörögtem neki, hogy vigyen el, akkor megúszom. Nem sikerült.
- Akkor megvárom és mehetünk. - dőlt hátra az ülésen.
Nem kellett sok és apa is megérkezett. Láttam a szemén, hogy röhög rajtam. Beült hátra és próbálta vissza tartani a röhögést.
Ahogy megérkeztünk megkérdeztem, hogy hol rendel Mr. Richardson. Ahogy oda értünk, már nyitotta is ki az ajtót.
- Szia Zoe, hogy van a hátad meg a kezed? - kérdezte mosolyogva.
- Jól a hátam teljesen helyre jött. - mosolyogtam. Alig várom, hogy kártyában megverjem.
- Akkor gyere szabaduljunk meg azoktól is. - bökött a csuklómra.
Ahogy mentem be, utána jött Louis és apa is. Ők leültek az ajtó mellé, pont rá láttak a kezemre.
Szerencse mellém szegeződött. Apa és Louis valamiről nagyon beszéltek ide sem figyeltek.
- Lehetne egy kérésem? - kérdeztem Mr. Richardson-t.
- Persze.
- Lehetőleg ne tudjon róla, hogy varrat volt a kezembe. - böktem a fejemmel Louis-ra.
- Megoldható. - egyezett bele.

~ 1 hét múlva ~


A kezemen is be gyógyult a seb. Meg végre a hátamon is tudok aludni. Ma végre vissza térhet minden a régi kerék vágásba. Hűvös volt annak ellenére hogy nyár van. Mondjuk már nem sokáig.
Miután nagy nehezen elkészültem lementem a konyhába, ahol egy kisebb meglepetés várt. Mindenki ott volt. Iza, Jazmine, Liam, Harry, Zayn, Niall, Apa és Louis.
- Azt hittük, hogy soha nem érsz már le. - ölelt meg Jazmine.
- Mit találtatok már megint ki?
- Mivel nincs semmi munka. - mondta boldogan Liam. - Ezért arra gondoltunk, hogy megünnepeljük, hogy végre minden sínen van.
- Én benne vagyok. - érettem egyet azonnal.
- Akkor hát együnk tortát. - mondta Niall.

96. rész

.:: Jazz szemszöge ::.

Reggel mikor felkeltem Salrote és Nono már nem voltak otthon Fantát is elvitték. Lementem a konyhába, ahol Bleake-kel találkoztam.
- Jó reggelt! - köszöntem neki.
- Neked is! Beszélhetnénk? - kérdezte.
- Hát persze. - öntöttem magamnak egy pohár tejet.
- Azt akarom mondani..hogy ász voltál tegnap. - ezen nevetni kezdtem.
- Kösz, bár jobb szeretem, ha nem kell bizonygatnom.
- Hát persze, egyébként remélem tudod, hogy elég vadul ütöttél. - ezen csak mosolyogni tudtam.
- Reménytelen vagy Bleake. - mondtam majd felmentem az inni valóval a kezemben és egy csokis keksszel. Felvettem valami kényelmeset, aztán Fantával elmentem a közeli parkba, ahol láttam messziről Perrie-t és Zayn-t kézen fogva, milyen szépek együtt. Örülök, hogy legalább Zayn boldog. Amikor az általam a kelleténél jobban kedvelt srác elment, Perrie egy kis ideig egyedül maradt. Majd egy másik pasi karjaiban termett. Mi a franc? Megcsalja Zayn-t, na ne ez nem lehet. Legszívesebben oda mentem volna, de inkább megfordultam és haza sétáltam. Elmegyek Zoe-hoz, hogy hátha tud valamit.
Nem tudom, hogy Zoe, még ma is olyan furcsa lesz-e de ha igen akkor meg kell tudnom az okot. Nem tudom mi ütött a nővérembe, remélem nem a szerelem vagy a papír munka ártott meg neki. Mikor bementem az ajtón veszekedés volt és mindenki mindenkivel vitatkozott, de valami nem volt jó, a nővéremből kettő volt. A két Zoe szemmel láthatólag ugyan olyan, de Zoe, nem szokott az ajkaiba harapni ha ideges... lebuktál... de ezt nem nekem kell megtennem. Mert itt a pasija, aki nyomozó hát nyomozzon.
- Lányok elég! - mordultam rá a két Zoe-ra. Egy is sok belőle nem hogy kettő. 
Ahogy kimondtam, az ajtó ismét  kivágódott. Liam, Harry és Niall rontott be fegyverrel a kezükbe.
- Letartoztatom... - kezdett bele Liam de amikor meglátta hogy kettő van Zoe-ból nem tudta befejezni.
- Várjatok! - mordultam rájuk. Nem értem, minden pasi idióta?
- El kell kapni egy gyilkost. - vágta rá azonnal Niall.
- Te tudod melyik az igazi? - kérdeztem, tudtam én jól, hogy nem tudják.. most még Louis is kétségek közt van.
- Nem. - hajtotta le a fejét Niall - Te tudod?
- Persze, csak megismerem a saját nővérem. - mosolyra húztam a szám.
- Akkor melyik az?
Nem válaszoltam, mert kell egy kis idő, hogy a tesóm választottja is biztos legyen a dolgokban.
Louis végig nézett Emma-n majd a szeme az igazi Zoe-n állt meg, ez a szerelem, egy kicsit irigykedem.
- Vigyétek el. - mondta Louis.
- Ne, én vagyok az igaz értsd meg Louis szeretlek teljes szívemből. Egy éve amióta először láttalak magam mellett akartalak tudni. Nem hagyhatod, hogy ő legyen veled.
- Sajnálom. - mondta, miközben elfordult.
Taktikázik ez szép, de ha nem megverem. Hirtelen megfordult és meg akarta ölelni az igazi szerelmét, aki ellépet tőle, de miért?
- Mi a baj? - érdeklődött Louis a nővéremtől.
- Feltörölték velem a padlót, meg a kezemmel széttörtek egy tükröt, miközben én egy fejre mért ütéstől eszméletlen voltam. Hajszálon múlt, hogy nem ütő ért vágott meg a szilánk és véreztem el ott. - mondta az igazi Zoe, a fiúk még mindig döbbenten álltak, így én vettem a kezembe a dolgot. Oda mentem az á.l Zoe-hoz, vagyis Emma-hoz és behúztam neki egyet.
- Ezt, mert átvertél. - mondtam az első után - Ezt, mert Carlos-t is átverted. - adtam neki egy pofont - Ezt, mert megölted a férjem. - löktem el a fal irányába - És ezt a nővéremért. - emeltem rajta egyet, felém fordítottam a fejét majd egy jobbos ütést mértem rá és a földre dobtam.  Liam, Niall, Harry és még a szerelmes pár is csodálkozva nézett rám - Ha még egyszer itt meglátlak, nem a börtönben hanem egy koporsóban végzed. - meresztettem rá a szemeim. Harry oda lépet, hogy lefogjon. Niall és Liam felszedték a szemetet a földről.
- Köszönöm, igazi húgocska vagy. - jött oda Zoe, bár szerintem nem tudta hova tenni a kirohanásomat.
I'm a fucking teenager | via Tumblr- Nincs mit, megölnélek - sziszegtem. A fiúk megbilincselték és letartoztatták. Mikor kivezették Emma-t felnézet az ablakra. és hát én elköszöntem tőle - Fordulj fel, rohadék! - kiabáltam ki. Zoe és Louis meglepődve néztek rám.
- Jazz, állj le! - mordult rám a testvérem.
- Oké, de ez a fruska.
- Jazmine! - emelte fel a hangját.
- Értettem, be vigyelek a kórházba?
- Nem kell.
- De kell! - mordultunk rá egyszerre Louis-sal.
- Nem! - ellenkezett.  Louis meg akart szólalni, de közbe vágtam.
- Csönd Louis, majd én! Ide figyelj te makacs nővérkém, vagy betolod a formás feneked a kocsiba ami kint parkol, vagy én viszlek be, de az fájni fog! - oktattam ki, kiakarta nyitni a száját, de nem hagytam - Nem érdekel a kifogás! Indulj! - parancsoltam rá, hallgatott rám, és be fuvaroztuk. Louis-sal kint a folyóson vártunk.
- Tudod Louis, ha összetöröd a nővérem szívét én a csontjaidat eltöröm. - mondtam ki teljesen őszintén.  A nővérem barátja elmosolyodott.
- Tudod Jazz, ha nem is vagytok testvérek sokban hasonlítotok. Hidd el szeretem Zoe-t az első pillanattól kezdve és vigyázok rá és a csontjaimra is.
- Ajánlom is. - öleltem meg - Köszönöm, hogy itt voltál neki amikor én nem.
- Nincs mit, de hidd el szeret téged.
- Tudom. - válaszoltam, közben kinyílott az ajtó és Zoe lépet ki. Több mint más fél órát volt bent. Elmondta, hogy meddig van pihenőre fogva, ami két hét, de persze ezt ő nem fogja betartani. Megköszönte, hogy hittünk benne és megvártam, ameddig Louis cselekszik. Aztán beültünk a kocsiba és  haza vittem őket.
- Na jó, de semmi kalandozás az éjjel. Pápá! - köszöntem el a pártól.
- Jazz, várj! Hol tanultál verekedni? - állított meg Zoe.
- Sok mindent nem tudsz még nővérkém. - szálltam be a kocsiba és elindultam haza.

95. rész

.:: Louis szemszöge ::.

Reggel ahogy felkeltem már mentem is. Gyorsan lezuhanyoztam, majd felvettem egy pólót farmerrel és irány a munka. Még soha az életembe nem örültem ennyire, hogy mehetek dolgozni, hiányzott. Két hónapig csak feküdtem és nem csinálta semmit. Alig várom már a pezsgést. Hiányoznak a hullák, meg a gyilkosok.
Adtam Zoe arcára egy puszit, majd magára hagytam. Iza lent várt a konyhába egy tál gőzölgő rántottával.
- Jó reggelt. - mosolyogtam.
- Neked is. - ült le velem szembe. - Mi ez a jó kedv?
- Kimozdulhatok. - örvendeztem.
- Lettem volna a helyedben. Két hónapig csak pihenek. Mondjuk lehet, hogy az is kevés lenne.
- Nem olyan jó mint hiszed, de megyek. - köszöntem el tőle.
Mivel hét ágra sütött a nap, azért gyalog mentem. Be akartam menni a kávézóba, hogy vegyek valami koffein tartalmú italt. Mielőtt beléptem volna megpillantotta meg ismerős alakot. De vajon mit keres itt. Oda osontam elé. Nem volt nehéz mivel egy sapka volt az orráig lehúzva.
boyfriend and me ♡ gloominq.tumblr.comFelemeltem, hogy lássam a takart felületet, majd megcsókoltam. Közben mint a két kezével bele túrt a hajamba, én meg húztam magammal.
Ahogy elváltunk egymástól ő vissza húzta a sapkát, majd megindult a másik irányba.
- Zoe várj. - fogtam meg a jobb kezét, mire fájdalomtól felszisszen és elrántotta.
Megint el akart menni azért most a vállát fogtam meg. Az érintésemre össze rezzent és elhúzódott.
- Mi a baj? - fogtam meg a felkarját.
Nem mondott semmi, csak nézte a földet. Lenéztem a kezére és látta, hogy kötés van rajta.
- Mi történt? - simogattam óvatosan a bekötött részt.
Felnézett rám, majd a kezére, majd megint rám. Ezt megismételte párszol, de nem mondott semmit.
Megfogtam a bal kezét, miután meg győződtem, hogy annak nincs semmi baja. Elővettem a telefont.
- Mond?
- Liam, bocsi, de kések. Valami van Zoe-val.
- Mi történt vele?
- Nem mond semmi, a jobb keze be van kötve, meg a vállaihoz hogy ha hozzá érek akkor azonnal felszisszen.
- Rendben, jobbulást neki.
- Köszi, szia. - bontottam a vonalat.
Rákulcsoltam a kezem az övére és így mentünk vissza. Egész úton kérdezgettem, de nem válaszolt. Ahogy az ajtóba értünk hirtelen meg állt. Vissza fordultam. Váratlanul ért.
- Szeretlek. - ölelt magához.
- Én is szeretlek. - adtam a homlokára egy puszit.

.:: Zoe szemszöge ::.

Ahogy Louis bement utána mentem én is. Miden bátorságomat összeszedtem. Most aztán tényleg a mély vízbe ugrottam. Csak a fejem be ne verjem az aljába.
Emma az elő szobába volt felöltözve indulásra készen.
- Te még élsz. - sziszegte.
- Óóó van egy rossz hírem igen. - morogtam.
Louis ide oda kapkodta a fejét közöttünk. Nem hitt a szemének. Iza sétált le a lápcsőn, amikor meglátott minket mind a két pohár kiesett a kezéből.
- Hogy lehet belőletek kettő? - kérdezte.
- Az egyikük Emma. - mondta Jazmine aki éppen akkor sétált be az ajtón.
- De melyik az igazi? - kérdezte Louis.
- Neked kell kitalálnod. - nevetett gonoszul Emma.
- Ezt mind azért csináljuk így mert érdekel, hogy fel ismer-e? - kérdeztem tőle.
- Vigyétek el ő Emma. - mutatott rám hasonmásom.
- Szerintem meg te. - vágtam rá.
- Louis ne higgy neki csak ki akar használni.
- Furcsa, hogy egyes szám harmadik személyben beszélsz magadról. - mentem hozzá közelebb.
- Maradj ki az életemből.
- Nem is tudom ki lépet az ÉN életembe? - emeltem fel a hangom.
- Börtönbe való vagy. Ott fogsz megrohadni.
- Igen te.
- Lányok elég. - szólt ránk Jazmine. Örülök hogy itt van különben Emma torkának ugrottam volna.
Szólásra nyitotta ki a száját amikor az ajtó kivágódott. Liam, Harry és Niall rontott be rajta fegyverrel a kezükbe.
- Letartoztatom... - kezdett bele Liam de amikor meglátta hogy ketten vagyunk nem tudta befejezni.
- Várjatok.
- El kell kapni, egyik gyilkost. - vágta rá azonnal Niall.
- Te tudod melyik az igazi? - kérdezte Jazmine.
- Nem. - hajtotta le a fejét - Te tudod?
- Persze, csak megismerem a saját nővérem.
- Akkor melyik az?
Nem foglalkoztam az eszme cseréjükkel. Tudom hogy Jazmine addig húzza az időt, hogy Louis válaszon.
Louis végig nézett Emma-n majd a szeme rajtam állt meg. Végig futtatta a testemen, majd amikor az arcomhoz ért belenézett a szemembe. Nem tudtam semmit kiolvasni belőle.
- Vigyétek el. - mondta.
- Ne, én vagyok az igaz értsd meg Louis szeretlek teljes szívemből. Egy éve amióta először láttalak magam mellett akartalak tudni. Nem hagyhatod, hogy ő legyen veled.
- Sajnálom. - mondta, miközben elfordult.
Talán őt jobban megviselte mint gondoltam? Oda mentem mögé. A tükörből nézett engem. Hirtelen megfordult és meg akart ölelni. Elléptem tőle, mire fájdalmat láttam a szemébe.
- Mi a baj?
- Feltörölték velem a padlót, meg a kezemmel széttörtek egy tükröt, miközben én egy fejre mért ütéstől eszméletlen voltam. Hajszálon múlt, hogy nem ütő ért vágott meg a szilánk és véreztem ott el.

94. rész

.:: Jazz szemszöge ::.

Tegnap este Bleake későn jött  haza, mert sürgős esete is támadt. Majd éjjel 2-kor megint kihívták egy farmra, mert nagyon sürgős volt. Sarlote és Nono sokat mesélt a délutánról, mikor megkérdezték én mit csináltam, nem nagyon tudtam felelni. Rá vágtam, hogy Fantával voltam és élveztük, egy kicsit, hogy miénk a ház. Megnevezve aludtunk. Ma pedig, be kell mennem, hogy megbeszéljek Zayn apjával mindent, utána felhívom Zoe-t, hogy mit szól az ötletemhez, az apja munkálkodásával kapcsolatba. Bleake, meg mondta, hogy nagy híre van nekem, csak  nem tudom mi. Mindegy is ma hűvösebb van, tehát ruha választás. Ez jó lesz.
Zayn apja beleegyezett abba, hogy Richard életét megfilmesítsük. Szerencsére Zayn-nel nem találkoztam.
- Köszönöm szépen, hamarosan beszélek Richard-al, ha neked is úgy jó. - mondtam a férfinak.
- Rendben, de remélem vissza térsz a színészethez, mert kevés olyan tehetség van mint te.
- Lehet, de nem tudom még.
- Értem. Hát köszönöm Jazz, hogy benéztél és ilyen ötlettel drukkoltál elő. - mondta elköszönés kép.
- Köszönöm, hogy meghallgattál. Viszlát! - léptem ki a házból majd elmentem egy közeli kávézóba. Alen-nel ott össze futottam. Beszéltünk pár szót, de semmi lényegeset. Zoe-t próbáltam felhíni, de az ötödik hívásomra sem vette fel. De végül ő hívott.
- Szia Zoe.
- Szia Jazmine. - na jó mit tettem hogy a nevemen szólít.
- Csak azért hívlak, hogy haza jöttem és jó lenne beszélni személyesen is. - mondtam neki.
- Rendben, de holnap, ma sok a dolgom.
- Oké. Richard-al beszélsz már rendesen, mert van egy nagy hírem. - mondtam a telefon másik végére.
- Richard?
- Igen, az apád. Zoe, ne tettesd a sötétet, mert én vagyok a szőke. - mondtam, ma nagyon furcsa.
- Jah bocsi igen fáradt vagyok sok volt a papír munka. Apával beszélek, de most letetszem, mert Louis vár. Szia húgi. - kinyomott, nem értem. Mindegy is kicsit sétáltam, majd haza mentem. Sarlote írt egy üzenetet, hogy megnéz egy itteni alapítványt meg egy bárt akar venni. Nono-t pedig elvitte az anyukája valami meghallgatásra. Bleake a teraszon volt.
- Heló, megjöttem. - köszöntem neki.
- Szia! Nem jössz ide?
- De itt vagyok, de mi a meglepetésed? - néztem rá. Elmosolyodott.
- Várjál még vele, túl kíváncsi vagy. Gyere! Kocsikázunk egyet, de valami sportosba gyere! - adta fel az utasítást. Gyors átöltöztem, majd mentünk és beültünk a kocsiba.
- Még is hova megyünk?
- Egyszer meséltél valamit magadról, most próbára teszlek. - válaszolt.
- Sok mindent meséltem. - mondtam, de ő nem szólalt meg egészen addig, ameddig oda nem értünk.
- Itt vagyunk. - állt meg egy edző terem parkolójába.
- Ha edzeni akarsz tedd azt, de miért hoztál ide? - néztem rá teljesen értetlenül.
- Mert te mondtad, hogy jó vagy a sportokban és szereted a küzdő sportot és ma boxolni fogunk. - amikor ezt kimondta nem tudtam türtőztetni magam és kinevettem. - Én ezt komolyan mondtam. Na gyere! - nyitotta ki nekem az ajtót. Kiszálltam és bementünk. Kezet fogott egy csávóval, aki végig mért.
- Ő lenne az aki harcolni fog az én tanítványaimmal? - nézet végig rajtam alaposan, de persze a szeme a melleimen akadt meg.
- Igen ő. - válaszolt eltökéltséggel Bleake. Én félre hívtam.
Girl boxing. | via Tumblr- Te azt akarod, hogy én bunyózzak? Nem erről volt szó és ha megsérülök, lesz annyi erőm, hogy neked behúzzak még egyet. Csak hogy tud. - mondtam neki, majd a pasas után mentem, aki a földre dobot egy pár kesztyűt és egy üveg innivalót is adott. Oda mentem az egyik lányhoz, akik végig mért rajtam.
- Te lennél a nagy harcos?
- Én. Kezdhetjük. - mondtam neki, nem sokáig várt a kezdéssel. Rögtön támadt, amit én szépen kivédtem, majd újra próbálkozott, félre ugrottam, de egy bal horgot azért átadtam neki.
- Nem rossz. - mondta, mikor letörölte a vért az orrából.
- Kösz. - válaszoltam majd én támadtam, az első három alkalomnál kivédte, de nem tudod eltalálni, mert mindig kikerültem.
- Csak ennyit tudsz, szőkeség? - nézet rám, hát hogy is mondjam, nem szeretem ha leszőkéznek. A csaj a földön terült ki.  Oda fordultam Bleke-hez és a számomra unszimpatikus pasashoz:
- Végeztünk? - ennyit kérdeztem, mire Bleake röhögni kezdet, a pasas meg a földön fekvő csaj felé indult és morcosan egy igent mondott.
- Örültem a találkozásnak. - mosolyogtam, majd levettem a kesztyűt és felhajtottam az inni valót.
- Most megleptél. - mondta Bleake.
- Lehet, szóval ha küszködni akarsz nem ajánlom. - mondtam.
- Egyébként ezt hol tanultad?
- Hát tudod mikor kisebb voltam és Zoe már elment a szüleim beírattak balettra, de én otthagytam és helyette küzdő sportok óráira mentem be.
- Kiderül, hogy nem is vagy olyan jó, mint azt hiszik.
- Lehet. - válaszoltam és beültünk a kocsiba, majd haza hajtottunk, ahol Sarlote számon kért.
- Jazmine, hol voltál?
- Bleake szerzet nekem egy kis meglepetés, de ő jobban meg lett lepve.
- Aggódtam, hogy valami baj van.  - mondta a kedves asszony.
- Köszi Sarlote. Te találtál valami jó helyet?
- Igen, de nem akarják nekem oda adni, ameddig veled nem beszélnek.
- Tessék? - néztem rá.
- Valami Tyler.
- Rendben, majd beszélek vele. Holnap után jó?
- Köszönöm. - mondta és megölelt. Mi után ennek a pillanatnak vége szakadt elmentünk megnéztünk mindannyian egy filmet, majd csináltam vacsorát és ettünk, utána mindannyian lefeküdtünk. Én csak forgolódni tudtam, mert nem tudom mi van Zoe-val. Olyan fura volt, mintha nem is ő lenne.

93. rész

.:: Zoe szemszöge ::.

Egy sötét helyen ébredtem. Nem volt villany, csak annyi fény ami a kis ablakon beszűrődik. Nem volt bent semmi az ajtó meg vasból volt. Minden reményem elvesztettem. Ebbe a kis lyukban fogok megpusztulni. Csak is Emma tehet róla. Kijátszotta a figyelmem. Csak a megjelenésével. Ugyan úgy néz ki mint. Úgy járt mint én. Úgy beszél mint én. Mintha csak egy tükör lenne. Rossz vissza gondolni, hogy mi is történt.
Ahogy beléptem az épületbe csak a sötétség fogadott. Biztos voltam benne, hogy itt lesz. Éreztem a csontjaimba. Ha most elkapom, akkor vége mindennek örökre. Egyre beljebb haladtam. Nem vettem elő a fegyverem, hagyj higgye azt előnybe van.
Azonnal oda nyúltam ahol a fegyveremnek kell lennie. Egy kő eset le a szívemről amikor megéreztem a szoknyám alatt. Ha a fegyverem meg van, akkor a telefon is. Van esély!
Egy tükrökkel teli terembe értem. Akár merre néztem magam láttam, de az egyik tükrön másik ruha volt rajta. A hajam és másképp állt. Hátráltam pár lépés. Valaki szórakozik velem.
- Itt a vége Zoe. - szólt meg a saját hangom.
- Tükör mögött csak nagy a hangod, gyere elő. - forogtam.
- Itt a vége, végleg. Lezárhatjuk ezt az ügyet. Soha többet nem látod Louis, akkor még életben is marad. Amint közelébe mész. A szemed előtt ölöm meg. - jött elém Emma, aki ugyan úgy nézett ki mint én.
- Tudod ezzel két baj van. Soha nem fogsz te a közelébe jutni. 
- Ugyan. Nem fog tudni minket megkülönböztetni. Jobb ha örökre eltűnsz, mert megöllek.
- Tudod ez már lejárt lemez. Egyszer elkaptalak menni fog kétszer is.
- Csak hiszed. - éreztem valamit ami a fejemnek csapódik. Minden sötét lett. 
Nagyon jó. Emma elhiteti az emberekkel, hogy én vagyok. Akivel beszélt senki nem fog nekem hinni. Ki az akivel nem beszélhetett, és nem a húgom. Mint villám csapás úgy ugrott be egy név.
Azonnal kikerestem a telefonomból.
- Helló. - vette fel.
- Véletlenül nem tudod, hogy hol vagyok?
- Én tudjam, te vagy ott.
- Tudod mit gyere a régi balett csarnokba. Addigra kijutok, ha nem ott vagyok akkor hívlak.
- Rendben, indulok, utána várom, hogy mibe keveredtél.
Nem tettem el a telefont hanem Jazmine-k írta megy sms-t.
Esdekelve kérlek, hogy ne gyere hozzánk. Ezt az egy szívességet tedd meg nekem most. Ha minden rendeződik akkor megyek és elmondok mindent. Féltelek. XxX Zoe.
Elővettem a hajcsatot és babráltam a zárral. Nem sikerült. Köröl néztem és meg akadt a szeme egy bedeszkázott ablakon. Oda mentem és a lábammal kitörtem az ablakot. Imádom a magassarkút.
Deszkákat nagy nehezen kilökdöstem. Kényelmesen kifértem az ablakon. Amikor kiértem megnyugodtam, hogy ott vagyok ahol apának mondtam.
Новые фотографии
Kibotorkáltam az utcára. A kocsi még nem várt. Szörnyen fájt a jobb kezem és lenéztem rá. Szilánkok álltak ki belőle. Vér szinte ömlött belőle.
Hátam is fájt, de nem tudtam megnézni, hogy mennyire is csúnya a seb.
Miközben a seb alatt szorítottam a csuklómat apa is megérkezett. Nem szállt ki csak oldalra hajolt és kinyitotta nekem az ajtót.
- Mi történt? - kérdezte miközben indította a kocsit.
- Emma kiszabadult és új életet kezd. Az én nevembe. - fintorodtam el ahogy a hátam megérintette az üléshez. Ahogy hozzá ért pillanatokkal utána egyenes háttal ültem, hogy még véletlenül se nyomódjak hozzá.
Apa felém nézett, amikor meglátta a kezemen a sebet nem mondott semmit, csak irányt változtatott. A kórháznál álltunk meg. Kinyitotta nekem az ajtót. Ki akart segíteni a kocsiból.
- Ne érj a hátamhoz. - szóltam rá.
- Mi lett a hátaddal.
- Nem tudom. Miután fejbe vágtak semmire sem emlékszem.
Bevittem a sürgősségire. Azonnal ellátták a kezem. Hatalmas szerencsém volt mert nem sértet az üveg fő eret, három öltéssel megúsztam, sebenként 12 öltéssel gazdagodtam. Bekötötte a kezem.
Ahogy mentem ki az orvos a hátamhoz ért. Azonnal felszisszentem a fájdalomtól szaggatottan vettem a levegőt.
- Pólót le. - mondta miközben a kezemnél fogva vissza húzott.
Fintorogva levettem a pólómat. Felhúzni nem biztos, hogy fel tudom.
- Hallgatom, hogy mi történt? - mondta az orvos miközben lefektette az ágyra.
- Majd ha én is tudom akkor szólok. Mennyire csúnya? - kérdeztem én.
- Mint végig húztak volna a padlón a lábánál fogva.
Letisztíttatta a sebet, majd valamivel bekente. Először fájt, de utána jól esett a kenőcs lehűtötte a bőrömet.
- Naponta kétszer be kellene kenni akkor remélhetőleg nem fertőződik el. Egy hét múlva mindenféleképpen be kellene jönni, hogy kezét megnézzük.
- Rendben. - mondta apa miközben oda nyújtotta nekem a pólómat. Egy kicsit kiszakadt. Látszódik, hogy felmosták velem a padlót. Vissza nem vettem, túlságosan is fájt. 
Nagyon szemeztem a zakójával. Ahhoz nem kell fel emelem a kezem, meg nem szakadt.
- Mit találtál ki? - kérdezte, mintha olvasna a gondolataimba.
- Ide adhatnád a zakódat, nem tudom fel emelni a kezem.
Szó nélkül levette és a felöltöztetett. Megfogta a bal kezem, majd maga után húzott.
- Hova vihetlek? - kérdezte a kocsiba.
- Messze Louis-tól. - mondtam miközben a másik irányba fordultam.
Google Image Result for http://www.sheelahclarkson.com/hotsheet/cliffs2/Cliffs-Golf-Home-Main-Photo.jpg
- Ezt majd otthon megbeszéljük. - zárta le.
Hosszú volt az út amíg a házához értünk. Messze volt a város zajaitól. Nyugodt és csendes környezett.
Beállt a kocsival a garázsba, kitárta előttem az ajtót.
- Szóval miért is akarsz távol maradni életed szerelmétől? - csukta be utánam az ajtót.
- Nem tudnád csak egyszerűen Louis-nak hívni. Idegesít, hogy jelzőkkel illeted.
- Jó akkor miért kerülöd Louis, így jobb?
- Sokkal. Az ok meg Emma megölné azt soha nem bocsátanám meg magamnak.
- De azt igen, hogy megcsaljon?
- Nem. - mondtam halkan.
- Amúgy is Emma csak fogadott Pettershon, neki nincs a vérebe az ami tiédben benne van. Egy vérbeli Pettershon soha nem hagyja, hogy akárki is kitaszítsa a helyéről.
- Mi az ami az én vérembe van, és az övébe nincs? Üveg szilánk meg kosz van az én ereimbe, amit ő tett bele. - emeltem fel a hangom.
- Nem. Ő nem képes arra amire te.
- Mit tudok én? Semmit. - nevettem fel.
- Sokkal többet tudsz, mint hiszed.
- Semmit nem tudok egy nagy rakás semmi vagyok. Mindenem elvette.
- Ebből elég. Gondolkozz egy kicsit.
- Nem tudok. - folytak a könnyeim.
- Akkor segítek. Kis korod óta senki nem parancsol neked. Most meg egy egyszerű lány diktál. Mindig a saját fejed után mentél. Csak azt nézted, hogy neked mi jó. Nem az jó neked, hogy itt ülsz és sír. Te sírsz? A saját húgod halálakor is ha három könny cseppet ha hullattál sokat mondok. Amikor eltört a kezed nem hogy pihentél volna folytattad a játékot. Megszöktél egy maffiózó központból. Egy év alatt elvégezted a rendőr akadémiát. Egész Los Angeles úgy ismer, mint egy nagyon tehetséges, vakmerő nyomozó. Ez vagy te. Nem egy törékeny lány akinek azt mondják hogy ne csináljon valamit akkor szót fogad. A fenéket oda megy és csak azért is megcsinálja, akármi is van vele. Egy igazi Pettershon megmutatja mindenkinek, hogy mit is rejt a póker arca alatt.
Először csak szavakat hallottam, majd hirtelen lett mondandójuk. Amikor meg is érettem mit akart mondani, ott kezdtem el forralni a terve. Hogy fogom lelökni a trónbitorlót. Az én életem az én szabályaim. Még én vagyok a főnök és addig az is leszek amíg élek, sőt utána is.
- Szóval mi a terved? - kérdezte tőlem.
- Megemlegeti egy életre, hogy velem kötözködött.
- Ez az!
- Vigyázz Emma Zoe Stella Pettershon újratöltve. - húztam gonosz mosolyra a számat.
- Pihenj mielőtt elintézed. - ajánlotta apa.
- Köszönöm apa. - öleltem meg fél kézzel.
- Büszke vagyok rád lányom. - simogatta a hajam - Feküdj le. Holnap hosszú napod lesz. - adott egy puszit a homlokomra - Megmutatom a szobádat. - húzott fel.
- Ott a fürdő, meg a gardróbba találsz ruhákat. A kezedre meg vigyázz.
- Tudom nem érhet vízhez. Nem tehetem ki nagy erőfeszítésnek, mert szét nyílhat a seb. Két hónapja lőtték meg Louis-t. Mást sem hallgattam csak ezeket a szabályokat. Kívülről tudom.
- Aludj jól. Holnap nagy nap lesz. - köszönt el.
- Lezárunk egy ügyet végleg. - suttogtam.

92. rész

.:: Jazz szemszöge ::.

Ötödik csengetés után Perrie nyitotta ki az ajtót, aki egy szál köntösben jelent meg előttem.
- Szia. - köszöntem.
- Szia, ne haragudj de Zayn nincs itthon.
- Nem is hozzá jöttem, hanem az apukájához. - mondtam.
- Munka ügyben? - érdeklődött.
- Igen, van egy ölettem.
- Értem, gyere be! Kérdezhetnék tőled valamit? - nézet rám. Nem tudom az emberek észre veszik-e, hogy ilyenkor alapból kérdeznek? Mindegy.
- Persze, mit szeretnél? - kérdeztem vissza.
- Hát... - habozott, közben mindketten le ültünk a kanapéra - Te és Zayn valamikor együtt voltatok?
- Nem soha. - válaszoltam higgadtan.
- És te nem is szereted?
- Nem, régen fülig szerelmes voltam belé, de már nem. Soha többé. - közöltem vele.
pretty little liars | via Tumblr- Értem, most megnyugtattál, mert szeretném megkérni, hogy vegyen feleségül. - mikor ezt kimondta egy kicsit meglepődtem és nem tudtam nagyon, mit reagálni, de végül megszólaltam, egy kisebb sokk után.
- Sok sikert hozzá Perrie, de nem tudom miért nekem mondod ezt el.
- Mert szeretném, ha elpróbálnád velem.
- Oké...
- Szóval, Zayn Malik. Szerelmem hosszú ideje vagyunk már együtt és közös gyerekünk is lesz. Én őszintén szeretlek és szeretném ha a férjem lennél. Elvennél feleségül? - térdelt le ellőttem, én csak nevetni tudtam. Majd válaszoltam:
- Nem.
- Tessék? - teljesen kétségbe eset.
- Ne így csináld, ez így olyan hivatalos. - válaszoltam neki, ez hihetetlen én segítek neki.
- Akkor? - kérdezte és én cselekedtem is. Vissza ültettem a kanapéra és közelebb mentem hozzá.
- Tudod Zayn, szerintem már nagyon sok mindent átvészeltünk ketten és én nagyon szeretlek téged, tiszta szívemből. Nem akarok neked nagy szavakat mondani, csak egyetlen kérdést feltenni, mitől az egész életünk megváltozhat. Lennél a férjem Zayn Malik? Mert én nagyon szeretném ha a hátra lévő életünket együtt élnénk le. - improvizáltam egyet.
 - Ez tényleg sokkal jobb, meglátszik, hogy színész vagy. Köszönöm szépen Jazmine.
- Igazán nincs mit. - mondtam, Zayn apja is megérkezett vele is beszéltem elmondtam minden ötletemet a film-mel kapcsolatban, hogy Richard szerepelhetne. Tetszett neki az ötlet és nem sokára leülünk megbeszélni most irány régi barátom Alen-nel megbeszélt találkára. Mikor oda értem a kis kávézóhoz fülig ért a szája.
- Vigyázz, mert még rájönnek, hogy tényleg bolond vagy. - igen ez egy köszönés akart lenni.
- Kösz, Jazmi nem változtál.  - vigyorgott.
- Ha még egyszer le Jazmi-zel én...
- Te?
- Én és pont. - zártam le a vitát.
- Jó, feladom. Egyébként hoztam neked valamit.
- Nekem? Mit? - kezdtem kíváncsi lenni.
- Ezt. - adott át egy papírt, amin én voltam. Le rajzolt.
- Nagyon köszönöm, de ezt miért kapom? - néztem rá.
- Te is tudod. Egyébként szeretném megkérdezni, hogy van-e még esélyem nálad? - tudni kell, hogy Alen Zoe egyik régi fiúja, aki Zoe után velem is megpróbált kikezdeni, de nem jött össze. Mosolyra húztam a szám és feleltem:
- Én egy fekete özvegy vagyok Alen, aki velem megpróbálja nem sokáig él.
- Meghal?
- Ha nem is ő, de a lelke igen. És nem akarom, hogy még többen így járjanak. - válaszoltam.
- Akkor, mit fogsz tenni? Apáca leszel?
- Nem, leszbikus. - vágtam rá póker face-vel, persze csak vicceltem, de az arc kifejezéséből nem hiszem, hogy neki is le eset. A közelben lévő pincér is elszórt mindent és a körülöttünk lévők rám néztek. Hát kicsit furán éreztem magam és a helyzet megfigyelésem sugárzott a grimaszomból ítélve. - Csak vicceltem. - tettem hozzá, mire mindenki meg könnyebbülve nevetett.
- Most komolyan! - kért meg Alen.
- Semmit, szingli leszek.
- Öröké?
- Ha az kell.
- Hát jó... - húzta el a mondat végét. Még egy kis időt beszéltünk, aztán haza mentem. Bleake, már elment dolgozni és Sarlote és Nono is elment valahova, így Fantával uraltuk a házat, ismét csak mi ketten.

91. rész

.:: Louis szemszöge ::.

Végre az az utolsó nap amit semmit tevéssel kell töltenem. Liam ragaszkodott hozzá, hogy egy kicsit pihenjek. Én haza akartam menni, de Zoe ragaszkodott hozzá, hogy maradjak, sőt azt is felvetette, hogy költözzek ide. Addig-addig mondta, hogy bele mentem. Mostanra áthoztuk az összes cuccomat. A házat meg bérbe adtuk.
- Elmentem, majd jövök. - törte meg a csendet Zoe.
- Hova mész? - mentem utána a lépcsőn.
- Kapitányságra. - fordult vissza.
Odamentem elé és hosszasan megcsókoltam. Közben neki nyomtam a falnak. Amikor már kevés volt a levegőnk akkor engedtem el.
- Vacsorára itt leszek. - lépet ki az ajtón.
Délelőttöm és a délutánom azzal telet hogy nem törtnét semmi.
Annyira untam magam, hogy bementem a konyhába és neki álltam főzni. Nem tudok sok mindent, de a spagetti a specialitásom. Hamar kész lettem. De senki sem jött meg. Pedig ilyenkorra Iza is haza szokott jönni. Mex-el és Alex-el a kanapén vártuk, hogy végre valaki haza jöjjön. Közben én megettem őket. Már be is sötétedet, de még mindig semmi mozgás.
- Hívd fel. - mondta Alex.
Ahogy vettem elő a telefonom kinyílt az ajtó és Zoe lépkedett be rajta. Más ruha volt rajta, meg a haj is másképp állt.
- Mi történt? - kérdeztem, mire összerezzent.
- Semmi, egy kicsit tovább kellett bent maradni. - még a hangja is más volt.
- Nem ez a ruha volt rajtad. Átöltöztél?
- Igen, mert... - zavart volt, nem rá jellemző. Mi történhette vele? - elszakadt.
- Csináltam vacsit. Menj be mindjárt megyek én is. - felmentem az emeltre és felhívtam Liam-et.
- Szia Louis mit szeretnél? - köszönt.
- Hol voltatok ma?
- Ööööö. - szinte láttam magam előtt ahogy vakarja a fejét.
- Liam! - emeltem fel a hangom.
- Semmi nem volt. - kapcsolt azonnal.
- Akkor mi lett Zoe-val?
- Elkaptunk egy gyilkost, ennyi.
- Biztos?
- Igen, de megyek, mert a papír nem tölti ki magát. - tette le a telefont.
Néztem a készüléket és válaszokat vártam tőle. Minden bátorságomat össze szedtem és lementem hogy számon kérjem Zoe-t.
- Ebből elég. - mentem be a konyhába - Azonnal válaszokat akarok. Tudom, hogy titkolsz valamit. Most szépen elmondod, hogy mi az! - tettem csípőre a kezem és figyeltem a szívem hölgyét.
Valamit láttam az arcán, mintha gondolkodna. Kezd egyre furcsább lenne.
- Tudni akarod? - kérdezte, mire csak bólintottam. - Emma megszökött. Őt kerestük. Ennyi, most már ehetünk? - mondta határozottan.
- Mikor?
- Egy hónapja vagy kevesebb. De most nem lényeg.
- De hogy nem lényeg, te vagy a fő célpontja, főleg, mert velem vagy.
- Louis. - fogta meg a kezem - elkaptuk. Megoldódott minden. Azért késtem, minden megoldott. A kurva nem fog minket zavarni. Örökre a hűvösön van.
- Biztos.
- Igen. - adott egy puszit az arcomra.
Megterítettem, majd leültünk az asztalhoz. Mex és Alex kerülte Zoe-t, tőlem kunyeráltak kaját, nem tőle. Nem foglalkoztam vele, örültem hogy végleg lezárhatjuk az Emma ügyet.

90. rész

    ~ Kicsivel kevesebb, mint 1 hónap múlva~
.::Jazz szemszöge ::.

Ma ismét megyek vissza az angyalok városába hiányzik majd Nono, de Sarlote, mondta, hogy lesz egy meglepetése. kíváncsi vagyok. Mindegy is, ma még gyors elszaladok egy pár helyre itt aztán köszönök el az itteni barátaimtól. Ben már az iskolában el búcsúzott szegény gyerek elég rámenősen nyomult nálam, de eredménytelenül. Azért bírom eszméletlen dumája van, olyan mint Carlos volt.
Ameddig megint itt tanyáztam, csomó tervem termet tudom mit kezdek az életemmel és rá jöttem, hogy sikerült Zayn-t kiverni a fejemből. Az újságok nagyban írták: " A színész és modell énekes nő szerelme, bontakozó élet gyümölcse, már hárman vannak"  Perrie terhes.  Én meg boldog lehetek, mert végre nincs úgy pasi az életemben.
- Sziasztok! - köszöntem a reggeli asztalnál ülő Nono-nak és Sarlote-nak.
- Szia, eszel velünk? - nézet rám a kislány.
- Jó reggelt Jazmine! Nagy kérés lenne, hogy vidd magaddal Noemi-t?
- Nem dehogy örülök, ha velem jöhet. Mit szólsz tökmag?
- Megbeszéltük. - egyezett bele, én is leültem reggelizni.
- Figyelj csak lányom, Richard, azt mondta, hogy szeretné a segítségedet kérni.
- Az enyémet? - néztem Sarolte-ra.
- Igen. Szeretné, ha segítenél neki munkát keresni. Tisztességes állást.
- Rendben, de mi az alap végzettsége?
- Nyomozó. - mondta Sarlote. Én ezen kicsit ledöbbentem és kortyoltam egyet az innivalóba.
- Nyomozóból lett maffia vezér?
- Igen.
- Hm.... Az érem két oldalán... - gondolkodtam hangosan, hogy ez milyen jó lenne.... remek ötlet....
- Tessék?
- Semmi, csak támadt egy ötletem.
- Segítesz neki? - kérdezte meg Nono.
- Tudod kicsikém, Zoe a testvérem jobban tudna segíteni, de munkát keresni nyilván tudok neki. De azért megapprobáljuk a nyomozósdit. - mondtam és újabb ötlet kopogtatott be a szürke állományomba .... Bűnözőkről 10 pontban....
- Köszönöm.- mondta Sarlote.
- Nincs mit. De mond csak Sarlote... te honnan ismered Richard-ot? -érdeklődtem egy kicsit én is.
- Richard és én régi barátok vagyunk, mikor fiatalok voltunk egymás mellet laktunk, de semmi több. Szeretem Richardot, úgy, mintha a testvérem lenne, ő régebben többet érzet irántam, de már ő is tudja, hogy én nem viszonozom az érzéseit.
- Értem. Nono, befejezted a reggelit? - néztem a kis barátnőmre.
- Igen, de Fanta is jöhet?
- Persze. - mosolyogtam rá - Sarlote, akkor mi most megyünk. Majd jövünk. - nyomtam egy puszit a kedves hölgy arcára.
- Rendben lányaim, de vigyázzatok magatokra.
- Oké, pápá mama! - mondta Nono és megölelte a nagymamáját, majd egy fekete husky kísérletében elindultunk.
Meg csináltam mindent, a suliban felvettem a fizetésem, bevásároltam, elmentem még a postára is, mikor vissza értünk Sarlote 4 bőrönddel fogadott és ezek nem az enyémek voltak.
- Szia! - köszöntünk neki Nono-val.
- Sziasztok! Jazmine, remélem nem bánod, ha mi is megyünk, hogy legyen úti társad. - ennek nagyon megörültem és megöleltem az idősebb barátomat és az unokáját.
- Nagyon köszönöm. Nagyon örülök, hogy velem jöttök, legalább Zoe is megismerhet titeket.
- Nono, menj fel a kis táskádért!
- Oké nagyi! - rohant fel.
- Sarlote remélem nem baj, hogy még egy személlyel kell osztozni majd a házon.
- Kivel?
- Az egyik barátommal.
- Fiú?
- Igen.
- Jazmine, őszinte leszek hozzád te nem azt mondtad, hogy akit szeretsz nem vele vagy, de ahogy ismerlek ez a fiúcska is beléd szeretet. - mondta Sarlote. Én ezt nem hiszem el miért kell mindenkinek ezzel jönni, nem minden fiú barátom zúg belém. Na jó mindig így volt, de tiszteletben tartották, hogy nekem a legjobb barátaim csak.
- Sarlote, nem kell aggódnod, nincs szerelem az életemben és vonzalom sem, csak barátság. - mondtam ki a végszót mert Nono már lent is volt.
- Mehetünk.
- Oké, pakoljunk be a kocsiba. Fanta! - fogtam meg három bőröndöt. Fanta már a hátsó ülésen termet és Nono is beült  - Sarlote szállj be, én bepakolok.
- Köszönöm, kicsim. - úgy szeretem ezt az asszonyt, mint a nagyit.
- Nincs mit! - tettem be az utolsó táskákat is és beültem. Felpörgettem a motort és indultunk.
 Nono is énekelt. Nagyon szép hangja van neki, utána én váltottam fel.
- Nagyon jók vagyunk. - mondta Nono, amin mi Sarlote-val csak nevetni tudtunk. A reptérre mikor oda értünk egy ismerős arccal találtam szembe magam.
- Jazmine!!! - lépkedett felém a régi gyerek kori barátom, Alen.
- Szia! Alen, te itt?
- Igen, igen. Befejeztem a sulit és most megyek tanárnak Los Angeles-be.
- Tényleg? Ez remek, ne haragudj ő itt Sarlote, és ő pedig Nono.  - néztem a kér útitársamra. - Ő pedig Fanta. - mutattam be a négy lábút is.
- Örvendek Alen Camerot vagyok Jazmine régi barátja.
- Mi is örülünk. De Jazz, kérlek menjünk, foglaljuk el a helyünket. - mondta Sarlote.
- Igaz is.
- Hol a helyetek? - kérdezte Alen.
- Az A97-es az enyém. Az övéké a A93-as és 4-es.
- Értem, az Enyém a 68-as. - mosolyodott el.
- Akkor mellettem ülsz.
- Lesz időnk beszélgetni. - mondta közben mentünk és foglaltuk el a helyünket, Nono olvasott, Sarlote is én meg Alen megbeszéltük mik történtek eddig velünk.
- Hát hallod nagyon mozgalmas éveket tudhatsz magad mögött  Jazz.
- Igen, de nem vészes és te is befejezted a sulit most meg zenét tanítasz ez nagyon szép dolog.
- Igen ez igaz. - mondta.
- Akkor most nincs senkid, igaz? - érdeklődött.
- Nem nincs és nem is lesz. - világosítottam fel. Az egész úton beszélgettünk, mikor le szált a gép elváltunk. Én felvettem az itteni kocsimat és bepakoltunk. Először hozzánk mentünk, ahol Bleake már nagyon várt, kicsit meglepődött mikor kísérettel jöttem, de nem volt vészes. Nono és Sarlote elfoglalták a szobáikat, én addig elmeséltem mindent Bleake-nek, aki elmesélte, hogy milyen esetekkel találkozott a távol létem alatt és, hogy mi történt Perrie-vel és Zayn-nel.
- Ennyi lenne. - fejezte be a történetei mesélését a "tesóm".
- Ez remek, engem Zoe meglátogatott, meg rájöttem, hogyan tudok Richardnak segíteni.
- A maffiásnak? - kérdezte.
- Igen neki.
- Akkor gondolom most mész és megbeszéled Zayn apjával igaz?
- Naná. Kérlek legyél kedves velük nagyon jó emberek Nono-t a húgocskám-ként, Sarlote-ot pedig a nagymamámként szeretem.
- Vigyázok rájuk és Fantára is.
- Köszönöm, majd jövök.
- Jó szia! - köszöntünk el. Én Zayn házához vettem az irányt, ahol csengettem. Ötödik csengetés után Perrie nyitotta ki az ajtót, aki egy szál köntösben jelent meg előttem.

89. rész

~Egy hét múlva~
.:: Zoe szemszöge::.

Reggel korán kellett kelni, mert Louis ment varrat szedésre. Helyesbítek viszem varrat szedésre. Emma üggyel semmit nem haladtunk. Azt beszéltük, hogy titokban marad, mert riadalmat keltene az emberek között. Ja meg persze Louis megtudná, akkor magát hibáztatná és szakítanánk. Az biztos, hogy ha végleg vége lenne Louis és köztem akkor megint bele vetném magam a szerencse játékokba. Lehet, hogy csak rövid időre, de az is lehet, hogy örökre. Senki nem tudja. Még én sem. Ezt bizonyítja, hogy itt maradtam Los Angelesbe. Soha nem gondoltam volna, hogy egyszer megvetem a lábam. Csak a legtitkosabb gondolatom volt az, hogy gyilkossági nyomozó legyek, teljesült. Mindent ennek a városnak és Louis-nak köszönhetek. Ha Louis nincs akkor soha nem ismerem meg Liam-et, Niall-t és Harry-t. Ők már szinte a családom. Sok minden éltünk át együtt. Életem legjobb döntése volt, hogy ide jöttem.
Ahogy megérkeztünk a kórházhoz, Louis húzta a száját.
- Mi az? - fordultam felé.
- Biztos be kell mennem? - nézett ki az ablakon.
- Nem hiszem, hogy 12 varrattal a lábadba akarsz élni. Addig nem csinálhatsz semmi. Semmit. - hangsúlyoztam.
Tudta, hogy mire gondolok. Nem csak az orvos nem akarta, hogy lefeküdjünk, de kb. senki sem. Nagyon figyelmesek vele, de szinte már idegesítő, hogy mennyi véletlen van. Egy hete először Jazmine főzött, majd másodszor meg azért kiabált, mert majdnem felgyújtotta a konyhát. Mire sikerült mindent kitakarítani meg a helyére tenni, mint a hulla úgy jártam.
- Mehetünk. - nyitotta ki a kocsit.
Ránehézkedett a mankókra és amilyen gyorsan csak tudod megindult befelé. Ahogy bezártam a kocsit követtem. Mire beértem ő már beszélt a recepcióssal, hogy hova kell menni.
- Gyorsabb vagy mankókkal mint nélküle. - értem utol a rendelőnél.
Nem mondott semmit csak bekopogott, mire egy halk válasz adta tudatunkra, hogy bemehetünk.
Louis mint a villám ment be. Az orvos felfektette a kezelő asztalra, majd kezdetét vette a beavatkozás. Közben én kényelembe helyeztem magam egy székén, ami a kezelő asztal mellett van. Louis mielőtt megkapta az érzéstelenítőt megfogta a a kezem. Miközben az orvos eltávolította a 12 öltést addig végig szorongatta a kezem.
- Jövő héttől elkezdődnek a gyógytornák. Két hét és teljesen rendbe jön. Addig semmi megerőltette mozdulat. Ha még is lenne akkor akár öt hétig is eltarthat a gyógyulás. Addig ha kell akár külön szobába is legyenek, mert a szex még mindig tilos. - mondta az orvos. Ahogy Louis meghallotta felnyögött. Az orvos még írt ki gyógyszert, majd az utunkra engedett. De nem örökre egy hét múlva jövünk vissza. Mintha randira járnánk. Remélem egyszer vége lesz ennek a kapcsolatnak.
- Bele fogok bolondulni. - mondta Louis már a kocsiba.
Nem mondtam semmit, csak elindítottam James-t. Otthon Jazmine várt kajával. Louis nem sokat evett. Ahogy felmentünk vittem tojást Kölyöknek. Avagy a csirkének. Már egész jól meg a tanítása. Hallgat a nevére. Mex és Alex is imádja, így vittem nekik. Mex-en utazott Alex.
- Nem lehetsz ennyire Lusta. - mondta neki, már a szobámba.
- Te neveltél. - vágott vissza.
- Ezentúl kevesebb kaját kapsz, mert elfogsz hízni. - ketten játsszák ezt a játékot.
Azonnal leszállt és elkezdett körbe-köreb futni.
- Ha így haladsz kapsz vacsorát.
Mikor lihegve odajött adtam neki a főt tojásból, meg Kölyöknek is.
Amikor eljött az este én magamnak a vendég szobába ágyaztam meg. Lehet, hogy így jobb. Akár merre fordultam nem tudtam aludni. Csak a plafont bámultam. A mennyezet tanulmányozását a telefonom csörgése zavarta meg.
"Nem tudok nélküled aludni, gyere át kérlek. Türtőztetem magam.~L."
- Tudod nem attól félek, hogy te nem bírsz magaddal, hanem, hogy én. - mentem be a szobánkba.
- Hamarabb én mint te. - emelte fel a takarót, hogy bebújjak mellé. Gondolkodás nélkül oda mentem.
~ 1 hét múlva ~
- Valami nem stimmel. A seb nem olyan ütembe gyógyul mint kellene. Egy gyors vér vétel és megtudom mi az oka. - mondta az orvos.
Lecsapolták Louis és kiderült, hogy kevés a vérlemezke a vérébe. Az a lényeg, hogy akár több hétig is eltarthat mire begyógyul a seb, gyógyszereket írt fel, majd egy hét múlva találkozunk.
Otthon elköszöntem Louis-tól. Azt mondtam neki, hogy megyek meglátogatni Jazmine-t Floridába, de valójában Emma után kutatok. Látták ott pár napja. Ha minden igaz, akkor még ott van. Ha szerencsém lesz, akkor megint el tudom kapni.
- Kölyökre vigyázz. Sok múlik rajta. - csókoltam meg Louis.
- Minek? Semmi sem lesz. Perrei terhes. Minden tönkre ment. 
- Én tudok valamit, amit ti pasik nem. Csak vigyázz rá, hogy ha ő a kulcsa annak, hogy végre minden a sínen legyen akkor ne bukjunk el.
- Mit tudsz, amit mi ne? - kért számon.
- Valamit amit Perrie megígértetett velem, hogy soha nem mondom el. De ha beigazolódik amit gondolok, akkor megtudod.
- Addig nem mész innen amíg nem mondod el. - fogta meg a csuklom.
- Perrie megcsalta Zayn-t. Mehetek? - nézte unottan.
- Zayn tudja? - rázta meg a fejét.
- Nem, de Perrie-t rá akarom beszélni egy DNS vizsgálatra. Megtudni ki is igazából az apa. 
- Mi van, hogy ha nem Zayn?
- Akkor megint indulhat a terv szövés, de mi nem beszéltünk semmiről. Megyek, holnap reggeli már itt leszek. - adtam neki egy búcsú csókot, majd felkarolva az utazó társaimat irány a reptér.
Az út csendben telt. Magam szidtam amiért eljárt a szám. Abban az egyben bízok, hogy nem mondja tovább senkinek.
Ahogy leszálltam az első utam a kapitányságra vezetett.
- Jó napot Pettershon kisasszony örülök, hogy újra láthatom. - köszönt az egyik rendőr.
- Ismerem magát? - néztem furcsán.
- Tegnap tett itt egy látogatást. - nézett furcsán.
- Ó tényleg, pont azért jövök. Tudja tegnap az egyik rokonomnak tartottuk a leány búcsúját, és nem emlékszem arra, amit tegnap történt. Sok minden kiesett. Feltudná frissíteni, hogy pontosan mit is kerestem itt? - mosolyogtam kedvesen.
- Persze. Tegnap délután átjött, hogy adatokat kérjen Louis Tomlinson-ról meg Emma Pettershon-ról. 
- Más? 
- Nem csak ezek voltak.
- Köszönöm. - intettem, majd mentem el.
Ezek szerint kettő van belőlem. Tök jó. Híp-híp hurrá. Mivel iskola idő van, azért beugrottam Jazzy-hez. Ő nem tud róla, mondjuk én sem tudok róla, hogy kettő van belőlem. Amikor a terméhez értünk bekopogtam. 
- Búj be. - szólt ki.
- Ha nem baj, csak besétálok. - nyitottam ki az ajtót.
- Zoe! - jött oda hozzám és hosszan megölelt.
- Jöttem ellenőrizni. - löktem meg az oldalát.
- Pont óra közbe?
- Szerintem örülnek neki, hogy tönkre teszem az órát. - ahogy köröl néztem ugyan az az osztály volt, aki szeme előtt múltkor vitatkoztunk.
- Főleg, hogy ha ilyen csinos nő tartja fel. - mondta az egyik kölyök a hátsó sorban.
- BEN! - szólt rá Jazmine.
- Amúgy szeretnék panaszt tenni. - ültem fel az asztalra.
- Ez egy iskola. - szólt rám Jazmine.
- Szolok, hogy ha érdekel. De térjünk vissza arra, hogy panaszkodni szeretnék.
- Miről?
- Kölyök pasi. Én csajt kértem. - ahogy mondtam az arcát a kezébe temette.
- Ennyi? - legyintett.
- Tudod, már most okosabb tőled. Ha hívom oda jön.
- Persze-persze. - forgatta a szemét.
- Úgy is hamarosan jössz. Meglátod, hogy igazam van. Akkor nincs menekvés.
- Nincs mi elől menekülnöm?
- Attól hogy terhes még van esélyed.
- Tanárnő a nőkre bukik. - szólat fel egy hang.
Egyszerre néztünk mind az osztály felé. Szavunk nem maradt. Én teljesen megfeledkeztem hogy vannak fültanuk is.
- Nem. - szólalt meg Alex.
- Beszéljük meg óra után. - ajánlotta Jazmine.
- Adj nekik feladatott és beszéljük meg. Nekem megy a gépen. Mondjuk úgy sem a feladatott fogják csinálni, de lényegtelen.
- Ne adj nekik ötleteket.
- Miért még nem gyújtották fel egy tanár haját sem.
- NEM. - emelte fel a hangját Jazzy.
- Nem mondtam semmi, csak megemlítettem hogy mi hogy zavartuk ki a tanárt az óráról.
- Hagyjuk. Louis hogy van? - hagyta rám.
- Mihez képes? Szarul az egyik résztől a másikról is.
- Miért?
- A sebe nem olyan ütembe gyógyul mint kellene, így a három hét helyet előre láthatóan négy hét lesz, mire megint minden a réig lesz.
- Másik?
Oda hajoltam hozzá és a fülébe suttogtam. - Pasiból van.
- Értem.
- Mi nem hallottuk? - szólalt meg Ben.
- Kanos az ura. - szólt meg Alex.
- Tudod mit vár rád? Remélem nem kell mondanom. - néztem rá. Azonnal Mex mögé bújt aki a lábamnál ült.
Az asztalról figyeltem ahogy húgi órát tart. Jól áll neki a tanárság, de remélem abba hagyja. Elköszöntem tőle, majd felültem a gépre.
~1 hét múlva~ 
Végre begyógyult Louis sebe. Most már csak egy-két hétig kell gyógytornára járnia és makk egészségesnek lesz nyilvánítva. Alig várjuk. Kölyök meg kiment az udvarra. Ott csináltam neki az egyik sarokban egy helyet ahova este be tudom csukni. Annak ellenére, hogy pasi egész okos. Ha meglát akkor jön oda elém. Amikor nyílik az ajtó akkor nem megy be a házba, csak hogy ha hívjuk. Alex meg fél. Állítása szerint terrorban él. Azon kívül, hogy nem szóltam hozzá két napig semmi mást nem kapott. Viszonylag jól megúszta. Mex-et meg tanítom.
~2 hét múlva~
Végre Louis egészséges!!!