Harmadik Évad 13. rész

.:: Zoe Szemszöge ::.

- Azt a kurva. - akartam felkelni, de nem bírtam megmozdulni
Kezem nagyon fájt, bár a kezembe érzett fájdalom fel sem érte a bal oldalaméhoz. Biztos nem a mennybe vagyok, mert fáj az oldalam. De a pokolba se, mert nincs meleg. Akkor meg hol a picsába vagyok?
- Ne kelj fel. - mondta egy idegen hang, majd óvatosan a vállamnál fogva visszafektetett az ágyra.
- Hol vagyok? - kérdeztem miközben próbáltam kinyitni a szemem. 
- Kórházba.
- Hogy kerültem ide?
- Leszúrtak.
- Ki?
- Paul. - mondta az idegen, közben meg a lábánál két gyerek állt.
- Kik vagytok? - kérdeztem, mert semmi emlékem nem marad. Csak az, hogy kaszinóból jövök ki és az egyik pénzes zsák gyerek többet akart tőlem. Azt sem tudom melyik városba vagyok, ha jobban bele gondolok. Szinte minden kaszinóból kijövet ez történik. Nagyon egyhangúak a napjaim.
- Semmi? - kérdezte a pasi, mire megráztam a fejem.
Hirtelen bejött egy orvos, majd amikor meglátta, hogy ébren vagyok felvidult.
- Mrs. Tomlinson, de jó látni, hogy újra magánál van. - monda mire megráztam a fejem, majd körbe néztem. Lehet, hogy nem hozzám beszélnek.
- Nem emlékszik úgy kb az elmúlt öt évre. - mondta a pasi.
- Majd megvizsgálom, addig menjenek ki. - mondta az orvos mire kimentek, elégi szomorúan.
- Kik voltak? - kérdezte miközben egy kicsit feljebb ültem.
- Férje meg a gyerekei.
Nem kérdeztem többet. Elég volt nekem ezt is megemészteni. Amikor megláttam, hogy egy kutya fekszik az ágyon egy kicsit meg ijedtem. Az orvos nem foglakozott vele. Mintha természetes lenne, hogy itt van.
- Kérdezhetek valamit? - törtem meg a csendet.
- Persze.
- Hogy lehet, hogy kutyák is bejöhetnek a kórházba?
- Ezért, mert ez a kutya, amúgy Mex mentette meg a maga életét. Kisebb hősök. Los Angeles-ben hatalmas port kavartak. Meg rendőr kutyáknak mindenhova be szabad menni.
- Mit csináltam?
- Nem az én dolgom, hogy be avassam a részletekbe, majd a férje.
- Csak azt árulja el, hogy hívják.
- Louis Tomlinson.
Lecserélte a kötést a sebemről (valaki nagyon nem szerehet, mert húsz öltés van a jó kora sebbe az oldalamon), majd kiment. Helyette Louis jött be.
- Szia. - mosolygott, majd leült velem szembe.
- Szia. - mondtam közömbösen.
- Beszéltem az orvossal. Két nap megfigyelés és kiengednek, akkor meg be avassuk a főnökséget is.
- Milyen főnökség?
- Az apád, Liam ők a főnökök inkább. Harry, Niall és Iza meg a barátok.
- Apa mit csinál itt? - néztem értetlen fejjel. Greg el nem hagyná szeretet New York-ját. Inkább vele együtt pusztulna.
- Nyomozó, mint te.
- Apa nyomozó, de hisz ő újságíró.
- Nem az igazi apád Richard, nem Greg.
- Nem értek semmit. - estem kétségbe.
- Azért vagyok, hogy mindent elmagyarázzak. - fogta meg a kezem, mire lepillantottam, erre elhúzta.
- Ez valami vicc, tuti nem vagy a férjem. - Kezdtem el gondolkodni.
Valami csalódottság féle ment végig az arcán. Meg láttam a szemén hogy csillog, lehet hogy megbántottam. Nem nagyon izgat. Úgy sem ismerem. Biztos csak valami hülye vicc.
- Louis megtennél egy szívességet? - kérdeztem mire egy aprót bólintott. - Elvinnéd a testvéremnek ezt a kutyát, majd mond meg neki, hogy Alex-nek üzenem, hogy szeretem és hamarosan haza megyek.
- Ez két helyen hibádzik. Egy tudom ki az-az Alex. Jazzy meg Bleake-kel van.
- Ez valami vicc. Tuti, hogy ebből semmi nem igaz. - ráztam a fejem.
- Bebizonyítom, akkor elhiszed?
- Igen. - mondtam ki mire eltűnt. Ennyit arról, hogy bebizonyít akármit is.
Sokáig volt távol, már fel adtam, hogy kiderül mi igaz abból amit mond, amikor megjelent egy nagy dobozzal, meg Alex-szel.
- Szívem. - mondtam, mire oda jött hozzám.
Örültem, hogy végre látok valakit akit ismerek.
Elővette Louis a dobozból a fotó albumokat, majd minden képnek elmesélte a történetet.
Miközben mesélte próbáltam vissza emlékezni. Elfáradtam, a gondolkodásba, mire elaludtam.
~
Mikor magamhoz tértem akkor láttam, hogy Louis itt aludt, nem éppen valami kényelmes pózba. Láttam, hogy hajnali egy óra volt. Egy kicsit megbökdöstem, mire nagy nehezen feltápászkodott.
- Szeretnél valamit? - kérdezte.
- Csak kérdezni, hogy nem fekszel ide, mert rossz nézni ahogy mindjárt kitöröd a nyakad. - mondtam miközben arrébb húzódtam.
Ahogy befeküdt a karjával át akart ölelni de meggondolta magát, majd csak tehetetlenül visszaejtette maga mellé. Elfordultam tőle, majd így nyomott el az álom újra. 
~
Mikor felkeltem Louis már nem volt az ágyba, csak egy asztal volt oda hozta az ágyam mellé. Rajta reggeli, meg egy üzenet. " Mex-et és Alex-et haza vittem, hamarosan vissza megyek"
- Jó reggel Pettershon kisasszony. - jött be az orvos.
- Gordon. - vágtam oda.
- Mrs. Tomlinson Zoe Stella Pettershon van a kartonjára írva. 
- Elrontották. - ráztam meg a fejem.
- Agyrázkódást szenvedett kiesett az utolsó öt év emléke a fejéből. Ma úgy is haza engedik lehet ha a megszokott környezetben lesz akkor minden beugrik.
Megvizsgált, majd felírt valamit meg elmondta, hogy mit nem csinálhatok, mikor kell varrat szedésre jönni, majd magamra hagyott.
- Kopp-kopp. - jött be Louis.
Oda ment az orvos majd valamit beszéltek ha jó hallottam akkor ugyan azt mondja mint nekem.
- Hoztam neked ruhát, öltözz át utána meg megyünk. - adta oda, majd kisétált.
Felvettem azokat az a ruhákat amiket hozott, furcsálltam, hogy eltalálta az izélésem. Lehet hogy mégis is ismer. Ahogy kész lettem megjelent meg egy tolószékkel, majd bele ültetett.
- Erre semmiszükség tudok járni.
- Lehetsz, hogy tudsz de nem tesz jót neked. Szóval ülj le és fogadd el.
Beültetett egy kocsiba, majd hazáig meg sem álltunk. Közben fel vázolt egy érdekes helyzetet, amit nem hittem el neki.
- Szóval mikor haza érünk otthon lesz Iza, Jazzy, Harry, Niall, Liam, Zayn, Bleake, meg az apósom. Tudják jól, hogy nem emlékszel rájuk, szóval nem fognak meglepődni. Soffy-nak és Lucas-nak megmondtam hogy beütötted a fejed ezért amnéziád van. Mikor megtudták bele törődtek, de ne lepődj meg ha legyeskednek körülötted, mert azt akarják, hogy hamarabb visszanyerd az emlékezeted. Jazzy-nak van egy férje Bleake, régen nem voltatok jóba, mert te Zayn-nal akartad összehozni, de nem jött össze. Zayn-nal azóta egyszer csúnyán össze vesztünk, mert megcsókolt nem sokkal az esküvőnk előtt. Szerepeltünk egy filmbe, amiben apád életét forgattunk le. Röviden ennyi, a többiek is majd mesélnek.  
- Ebből semmi nem igaz, szóval ki vele mi az igazság.
- Képek is voltak róla.
- Megszerkeszteted. Én soha, nem mennék hozzád feleségül.
- Pedig megtetted. - mondta, de biztos, hogy szíven ütöttem.
Nem mondott semmit, de én sem. Az ablakon bámultam kifelé. Ha nem lenne bennem 20 varrat akkor amint megállna a kocsi ugranák ki és futnánk.
Amikor megérkeztünk Louis segített kiszállni, majd lovagiasan becipelt a házba és leültetett az első fotelre. Meglepett hogy hány ember ül bent a nappaliba. New York-i barátaimon kívül nem volt soha már, mert a "munkám" miatt nem lehetett. Vagy is ha nem akartam lebukni akkor az kellett, hogy senki ne ismerjen.
- Hogy vagy? - kérdezte Jazzy.
- Belekerültem egy dili házba. Azt akarják velem elhitetni, hogy férjhez mentem, apám nem apám, meg van kettő gyerekem. Meg hogy majdnem meghaltam.
- Így volt minden.
- Nem maradhatok egyedül? - kérdeztem, mire Louis felvitt a szobámba.
Nap további részében egyedül voltam Alex-el. Ő is azt mondta, hogy igaz minden szava, de nem akarom elhinni. Valami hülye vicc. Még mindig nem hiszem el. Nagyon hamar besötétedett, már majdnem aludtam volna amikor kinyílt az ajtó és valaki belépet rajta.
- Jó éjt, nyomozom. - mondta Louis, majd adott a a homlokomra egy csókot és kisétált.
Nem tudtam gondolkodni rajta, túlságosan is fájt a fejem hozzá. Inkább megpróbáltam aludni, hátha reggel minden rendes lesz. Vissza kapom a régi és jó bevált életem, nem leszek férjes család anya, csak egy nagymenő pókerjátékos. 

Harmadik Évad 12. rész

.:: Iza szemszöge::.
(+18)

Éppen most végeztem a  takarítással. Bementem letusolni, de ahogy vetkőztem észre vettem hogy bámul. Beléptem a zuhanyzóba és mozdulatlanná váltam a zuhany rózsa alatt… a víz végig folyt rajtam.
- Akarlak.- suttogta
és belépet a zuhanyzóba velem háttal állt.
Harry ott szappanozta magát, nekem háttal. Az ajtónak dőltem, és végigmértem a férfit, aki a kedvesem. Izmos, kerek fenék, erős comb, kidolgozott hát. Harry véletlenül leejtette a szappant és lehajolt érte. Én szépen végignézhettem a  fenekét. Legnagyobb meglepetésemre a nemi szervét is megpillantottam, ahogy oldalt kilendült. Behunytam a szemem és elképzeltem, hogy végigsimítja a testem.
Megfogta a kezem és a zuhanyzó ajtajának döntött. Én magam is meglepődtem, de igazság szerint már nagyon vártam… Nem tettem semmit, hagytam, hogy a  kezével végigsimítson meztelen bőrömön.
- Hmmm….- hagyta el az ajkát. Magához vont és megcsókolt, édes volt és még is vad. Megcsókolta  az arcom majd a nyakamat szívogatta. Megfogta a fenekem és becsúsztatta az ujjait a két félgömböm közé. Hihetetlen volt egész testemmel bele remegtem, majd még beljebb hatolt az ujjaival, ameddig a záróizmokhoz nem ért, az ujjbegyével simogatta a csiklómat.
A falhoz nyomot és végigcsókolgatta a nyakamat a mellemig, ami a cirógatástól egészen megmerevedett. Megfogta az egyik mellemet, és megcsókolta a bimbót. Figyelte, hogy hogyan keményedik meg. A másik mellet a szájába szívta, mire hangosan felnyögtem.
- Harry! - sóhajtottam a gyönyörtől. Nagyon élveztem ezt az egészet.
Széttárta a lábaimat majd a testemhez nyomta magát a vastag férfiasságát a fenekemhez illesztette majd lassan behatolt és egyre gyorsabb és gyorsabb lett, mikor ismét nyögések hagyták el az ajkamat szembe fordított magával. Az egyik kezével a mell bimbómat kényeztette még a másikkal a derekamon táncolt és egyre lejjebb haladt… majd a csiklómhoz ért ami ismét egy gyönyör sorozatot váltott ki belőlem. Megcsókolt majd szép lassan magára eresztet, a lökései egyre keményedtek már ziháltam, de ő is élvezte mert olykor halk morgások elhagyták a torkát. Egy hatalmasat lökött rajtam, majd én elélveztem az orgazmus teljes csúcsát el értem, közben ő még játszadozott bennem. A nyögések amiket kiadtam még inkább bevadították. Egymás után háromszor lett orgazmusom.
- Te egy szex isten vagy! - mondtam, amikor mind ketten a földre estünk a remegéstől és a fáradságtól.
- Te pedig az istennőm.
Neki dőltem, majd így folyt ránk a víz. Nagy nehezen feltápászkodott, majd segített felkelni a földről.
Befejeztük a zuhanyzást, majd egy száll köntösbe ültünk mind a ketten a kanapén és figyeltük a Tv-t.
- Egy lány felelőtlenül lépett le az úttestre, szerencsésen megúszta, mert egy idegen vissza rántotta. - mondta a Tv nőci.
- Hasonlít rád. - mondta Harry.
- Miért?
- Nem is tudom ki akart kamion elég ugrani, mert szakította vele.
- Három év után mondják neked, hogy vége. Az egyik napról a másikra hirtelen romlik meg a kapcsolatod, akkor te, hogy reagálnál.
- Elmennék egy kocsmába és részegre innám magam.
- Az te vagy, én kiugrok a kamion elé.
- Még szerencse, hogy ott voltam. - húzott közelebb magához, majd adott egy csókot a homlokomra.
- Igen az. - préseltem ki a minimális levegőt is ami közöttünk volt.

Harmadik Évad 11. rész

.:: Louis szemszöge ::.

- Hol van anya? - kérdezte Lucas miközben a lábam ölelte.
- Nem tudom. - próbáltam leplezni a kétségbe esésem.
Hirtelen egy nővér jött ki az ajtón. Remélem csak azt akarja közölni, hogy minden rendben nincs semmi baj, az egész csak egy műszer hiba volt.
- Elnézést, meg tudná mondani, hogy Zoe Pettershon-nal mi törtnéik? - állítottam meg.
- Nem tudom, bent Mrs. Parker-t próbálják újra éleszteni.
- Köszönöm. - mondta mire ment tovább.
Felvettem Soffy-t a kezembe, majd megfogtam Lucas kezét és lementünk a recepcióhoz.
- Meg tudná mondani, hogy Mrs. Tomlinson melyik szobába van? - kérdeztem.
A kórházba ezt a nevet kellett felvenni, mert így csak én hívom, a többiek legalább nem tudnak nyomozni. Meg utálja ha valaki így hívja. Diszkrimináció a nőkkel szembe. Soha nem hagyom még egyszer, hogy sorozatot nézem, még öt percre sem. Ezért is nem vette fel a nevem, megmondta hogy szeret, de a nevéről nem hajlandó lemondani. Bárminek hívathatja magát, csak épüljön fel. 
- Harmadik emelet 205-ös szoba, bent van az orvos is.
- Köszönöm.
Lucas nagy örömére ő nyomhatta meg a gombot. Már ez feldobta. Amilyen gyorsan csak tudtam úgy mentem a kórterem felé. Minél hamarabb megtudni valamit a kedvesemről. 
- Jó napot doktor úr. - léptem be a kórterembe.
- Önnek is Mr. Tomlinson.
- Hogy van a feleségem?
- Jól, stabil az állapota.
- Mikor fog fel ébredni a komából?
- Nem tudni. Szervezetét megviselték a folyamatos vérveszteségek, meg az újra élesztések. Mája meg a pete fészke súlyosan károsodott. Mája már rendbe jött. Innentől mindent az idő dönt el. - ment ki.
- Anya, ébredj fel. - akart felmászni Soffy de megfogtam.
- Ne mássz fel. - mondtam neki.
- Miért?
- Mert anya beteg, és pihennie kell.
Rossz volt nézni ahogy a kezeiből több cső lógott ki mint a falból. Hogy a hótól is fehérebb. Semmi élet erő nincs benne. A levegőt is szaggatottan veszi. Mex megpróbált felmászni az ágyára, de sehogy nem sikerült neki egy fájós lábbal. Oda fektettem Zoe lábához, mire ő is elaludt.
- Mikor fog anya felkelni? - kérdezte Lucas.
- Mióta alszik? - kíváncsiskodott Soffy.
- Nem tudom. - mondtam miközben a lelógó kezét megfogtam.
Vártam, hogy adjon valami élet jelet, hogy tudjam jól van. Végre minden helyere jön. Akkor legalább elmondhatom neki a véleményem az öngyilkossági kísérletéről.
Miközben a kezét simítottam úgy éreztem mintha megrándultak volna a kezében az izmok. Remélem nem csak a képzeletem játszik velem.

Harmadik Évad 10. rész

.:: Jazzy szemszöge::.


Már reggel idegesen keltem, tudtam, hogy ez a nap más lesz.
- Mi a baj? - kérdezte Bleake az ágyban.
- Nem tudom, aggódom.
- Ne aggódj biztos jól fog menni.
- Persze, csak tudod ez az első ilyen... és érted ugye? - kérdeztem meg.
- Értelek tökéletesen.
- Rendben, akkor én most lemegyek reggelit készíteni te pedig megnézed mi a helyzet rendben? - csókoltam meg.
- Rendben, de nekem van egy jobb ötletem. - fonta a karjait a derekam köré, éppen hogy kimondta Fanta nyavíkolása zavart meg bennünket.
- Kezdődik! - mondtuk egyszerre.
- Jó, akkor vigyük ki a helyére. - mondta a szerelmem és így is tettünk, elindultunk a kutyával és vártuk azt a bizonyos percet. Mikor nagy nehezen elkezdődött az akció a mi kis nagy lányunkból Fantá-ból szépen sorban jöttek ki a kölykök... bár egy hosszú vajúdás volt, de megérte, Fanta és a kölykei egészségesek és együtt vannak. Három órán keresztül szült. A kölykök még nem annyira hasonlítanak rá, de legalább meg vannak, egészséges lurkók. Öt szépséges kölyök husky, remélem Sam-nek is fog tetszeni egy legalább.
- Végem van. - mondta Bleake, mikor magára hagytuk a gyerekeivel a friss anyukát.
- Pedig nem is te szültél. - csókoltam meg.
- Nah igen, egyébként van egy kevésbé jó hírem.
- Mi?
- Az a nagy helyzet, hogy egy időre el kell mennem majd , de még nem most, mert Angliába kell majd menni, amolyan tovább képzés, és kaptam 2 hónapos munka lehetőséget egyben. Többet fizetnek. Mit szólsz? - mondta el a lényeget.
- Ha menned kell menj. - mondtam.
- Csak így ellengetsz?
- Nem egészen. - csimpaszkodtam a nyakába és megcsókoltam.
- Hát ilyenből tartalékolnom is kell. - csókolt meg miután szét váltunk, és a derekamnál a blúzzal játszadozott.
- Ne, most ne.
- De.
- Elkényeztetsz, mi lesz velem nélküled.
- Azt nem tudom. - kapott el és elindult velem a lépcső irányába. Az ágy felé cipelt, le tett majd lassan hozzám mászott, csókolóztunk. Hol gyengén hol vadon. De telefon csörgés zavart meg minket.
- Felveszem.- bújtam ki alóla.
- Ne.
- Igen? Jó rendben. Már is megyek. Viszlát!- tettem le - Mennem kell.
- Ne kelljen.
- De. Muszáj. - csókoltam meg.
- Jó hova mész
- Lássuk csak. Filmmel kapcsolatba kell mennem.
- Már megint?
- Ezek szerint. Légy jó!
- Te is! - csókolt meg. Elbúcsúztam a négylábúaktól is, majd a garázs felé vettem az irányt és mentem a megbeszélésre, ami dög unalmas volt, de rendben. Kiderült, hogy megint egy filmben kell segédrendezőnek lennem. Hát jó legyen, belementem, mikor vissza haza értem, Bleake már nem volt otthon, gondolom be ment a rendelőbe szétnézni, hogy minden rendben van-e. Főztem egy kávét és bekapcsoltam a Tv-t. Lazítottam, egy macskával az ölembe.

Harmadik Évad 9. rész

.:: Louis szemszöge ::.
Egy hónap múlva

- Apa. - jött be Lucas az ajtón vörös szemekkel.
- Mi a baj. - keltem ki az ágyból, majd felvettem a fia.
- Hiányzik anya.
- Nekem is hiányzik. - adtam egy puszit az arcára.
Visszamentem a szobájára felöltöztettem, majd bementem Soffy szobájába. Nem lepett meg a látvány, hogy az ágyon ül és lóbálja a lábát.
- Anya? 
- Nincs itthon. - mondtam neki miközben felvettem a kezembe.
- Anyát akarom. - kezdett el folyni a könnye.
- Bárcsak tudnák segíteni. - sóhajtottam fel.
Nagy nehezen elcsitítottam, majd őt is felöltöztettem. Levittem a konyhába őket, majd Lucas-nak szendvicset csináltam, amit apróra vágtam, Soffy-t meg müzlit kért.
- Elmegyünk bevásárolni utána meg elmegyünk Mex-ért. - mondtam nekik mire elkezdtek ugrálni.
Alex teljesen maga alatt van. Meg sem szólal enni is alig eszik. Múltkor már majdnem megtömtem, hogy egyen valamit, ezért a tettem át akarta csípni az ujjam.
- Egyél valamit. - mondtam neki miközben megvakartam a fejét.
Megrázta a fejét, de megszólalni nem szólalt meg.
- Apa  megyünk. - jött oda Lucas és átölelte a lábam.
- Persze. - vettem fel.
Nagy nehezen felhúztam rájuk a kabátjukat, majd beültettem őket a kocsiba. Bekötöttem őket egyesével.
Miközben vezettem ők egymás püfölték. Meg van közöttük a testvéri szeretett.
- Soffy ne verd a bátyádat. - szóltam rájuk miközben előkerestem a telefonom.
- Ki vagy hangosítva. - dobtam az anyós ülésre a készüléket.
- Jó, hol vagy?
- Kocsiba.
- Hova tartasz?
- Boltba.
- Ki van veled?
- Soffy és Lucas.
- Jó akkor nem káromkodok.
- Mond Harry mit akarsz.
- Azt, hogy mikor mondod el....
- Majd, mást nem akarsz.
- De az igazat.
- Egyszer pá. - nyúltam a készülékért.
- Louis mond el Zoe mikor hal... - nem tudta befejezni, mert megszakítottam.
Bevásárló központban megvettem a szükséges dolgokat, meg az apró népségnek egy-egy nyalókát, hogy maradjon csendbe. Kezdem megszokni, hogy egyedül vagyok két ilyen eleven gyerekre. 
Mivel megígértem nekik, hogy eljöhetnek az állatorvoshoz így őket is vittem magammal. Bár nagyon szorított az idő az óvónők már elnézik nekem ha kések. Nem is kérdeznek semmit. Csak az elején furcsállták, hogy én hordom őket, de kérdezni nem kérdeztek. Tudták az újságokból, hogy mi történt, az elején sajnálkozva néztek rám, de én nem bírtam a pillantásukat. Nem nézzenek így rám, ők nem érezhetik azt amit én most is érzek. Nem érezhetik ez a kínkeserves hiányt a szívembe. 
- Mex. - indult meg Lucas, de az utolsó pillanatban felkaptam.
- Jó napot doktornő. - mondtam miközben Soffy kezét fogtam meg, hogy ne menjen oda.
- Neked is Louis. - mosolygott, miközben a papírokat rendezte - Lucas ugye? - kérdezte a fiam, mire bólintott egyet. - Tudod Mex nincs valami jól. Nem szabad neki sokat mozognia, meg durván hozzá érni. Vigyázni kell rá.
- Majd én vigyázok. - bólogatott vadul.
- Csak óvatosan. - tettem le.
Doktornővel rendeztük a számlát, majd kivette az infúziót, a lából bekötötte.
- Hatalmas szerencséje volt. - mondta miközben de adott neki egy utolsó injekciót.
- Tudom. - sóhajtottam fel.
A kocsi hátulja el volt készítve a beteg szállítására. Lucas ott akart vala utazni. Szerencsére rá tudtam venni, hogy a gyerekek ülésben utazzon.
Pontosan kilencre értünk az óvodához. Még szerencse, hogy ugyan itt van a bölcsőde is.
- Mr. Tomlinson igazán ismerhetné az órát. - mondta az igazgató nő.
- Majd bele szokok. - legyintettem. Adtam az arcukra egy-egy puszit majd figyeltem ahogy mennek be a termeikbe.
Beszálltam a kocsiba és meg sem álltam addig a parkig ahol az első randinkkor sétáltunk. Leparkoltam a kocsit, majd kinyitottam a csomag tartott. Ahogy kinyílt Mex úgy kapta rám a tekintetét. Beültem mellé, mire ő a fejét a combomra tette.
- Tudod piszok nehéz nélküle. - mondtam miközben óvatosan simogattam a hátát.
Annak ellenére, hogy egy hónapja volta a tragédia még nem gyógyult be a lőtt seb rajta. Nem csak egy baja volt hanem egyre több és több, de most már viszonylag jól van. Bárcsak Zoe is...
Élveztem a magányt, közben meg figyeltem a párokat akik készen fogva sétálnak. Bárcsak...
Hirtelen megszólalt Zoe telefonja a zsebembe.
- Igen. - vettem fel.
- Louis be tudna jönni Lucas-ért, nincs valami jól.
- Rendben. - tettem le a telefont.
Soffy miatt is hívtak. Vége szakadt a boldog pillanatokra való vissza emlékezésnek. Lecsuktam a csomag tartót, majd hamar ott is voltam az óvinál. Először Soffy-ért mentem be aki nem tűnt valami betegnek, de állítása szerint fáj a hasa. Lucas-nak meg a feje, mert beverte. Elvittem őket a kórházba. Meglepetésemre ugyan az volt az orvos mint Zoe-nak.
- Jó napot. - köszöntem.
- Neked is Louis, hogy-hogy bejöttél.
- Szóltak az óviból, hogy betegek.
- Értem.
Soffy-nak semmi baj, Lucas-nak meg egy kicsit beütötte a fejét, de semmi komoly. Pedig most úgy néztek ki mint akik pár perc és összeesnek. Meglepett amikor az orvos kiskésért minket.
- Louis tudom mi a bajuk. - mondta nekem miközben Lucas Mex fülét simogatta.
- Mi? 
- Bele betegedtek, hogy nem tudnak az anyukról semmit. Ideje őket is be avatni.
- Még olyan kicsik. - néztem rájuk.
- Lehet, de jobb lesz mindenkinek. - tette rá a kezét a vállamra, majd bement.
Végig gondoltam minden eshetőséget, de nem jutottam semmire. Igaza van. Ideje lerántani a leplet.
- Soffy, Lucas gyertek megyünk meglátogatni anyát. - mondtam nekik mire felugrottak és mint az örültek megindultak felém. Meglepetésemre, Mex is kiszállt a kocsiból és elbicegett a lábamhoz.
Bezártam az ajtókat, majd felvettem a sérültet. Lucas, meg Soffy folyamatosan mellettem jött szorosan. Hála istennek. Túlságosan is kavargott minden a fejembe.
Megérkeztünk a kórteremhez. Mex-et nem mertem egyedül hagyni, mert folyamatos megfigyelésnek kell alá vetni. Így jött velünk. Szerencsére tudott járni. Ide járok minden este és várom, hogy törtéjen valami. Egy hónapja semmi javulás. Többször élesztették újra és az orvosok mondták, hogy legközelebb már nem fog sikerülni.
Mex meg állt az épp három lábán, majd amikor be akartam nyitni meghallottam az ekágé hangját. Azt az idegesítő csipogást, ami azt jelzi, hogy nem ver a szíve. Benéztem az ablakon, de nem láttam semmit. Orvosok vették körül.

Harmadik Évad 8.rész

.:: Jazzy szemszöge::.

- Tessék, néz csak. - adott oda egy lapot az egyik újságból. Ránéztem, majd elmosolyodtam. 
- Ezen én vagyok. - néztem fel rá.
- Igen, mikor megláttam olyan anyukát szerettem volna, mint te mármint az igazin kívül. - mondta és félénken mosolyra húzta a száját.
- Köszönöm. -  megöleltem és adtam neki egy puszit. Pont most ért oda az igazgató nő és Bleake is.
- Már nem kérdés, hogy Sam hova kerül. - monda a szerelmemnek, amikor megpillantott minket.
- Köszönjük. - válaszolt Bleake,majd oda jött és megpuszilta Sam-et és engem is.
- Akkor mi egy család leszünk? - kérdezte Sam, mikor elengedett a szorításából.
- Igen. - válaszolt helyettünk is az igazgató nő.
- Ez szuper! - vigyorgott boldogan. Bleake és én nem tudunk megszólalni csak néztük a boldog kislányt.
- Most viszont mennetek kell, mert lejárt a látogatási idő. - szólalt fel ismét az árvaház igazgatója, akivel közben tegező viszonyt építettünk ki.  
- Rendben. Szia Sam. - mosolyogtam és megöleltem, még két puszit is adtam neki.
- Sziasztok! - adott Bleake-nek is két puszit meg nekem is.
- Aztán légy jó. - mosolygott rá a férjem.
- Most már az leszek. - válaszolt, éppen kifelé menet a szobából.
- Köszönünk mindent! - mondta Bleake.
- Igazán nincs mit, amikor tudtok gyertek el hozzá. Én intézem a papírokat. Viszlát Jazmine és Bleake. - búcsúzott el tőlünk az asszonyság. Mikor kifelé mentünk megcsörrent a mobilom.
- Igen?... Mi?... Hol?... Mikor?... Jó. Azonnal ott vagyunk. - tettem le és folyni kezdtek a könnyeim.
- Mi történt?- kérdezte a szerelmem.
ashley benson | via Tumblr- Zoe a kórházba van. Többet nem tudok. Vigyél oda kérlek! - töröltem a szemeimet, mivel a könny az arcomon végig táncolt.
- Természetes. - ahogy kimondta, már szálltunk is be a kocsiba és felpörgette motort röpke 10 perc alatt ott voltunk. Leültünk a többiekhez, akik vártak a nappaliba. Lucas és Soffy meg ültek a szőnyegen és játszottak. Szerencsére nem kellett sokat várnom, megjelent Louis. 
- Louis mondj valamit. - emeltem fel a hangom.
Kinyitotta a száját, de hangot nem adott.
- Jazzy nyugi. - mondta nekem Bleake.
- Nem tudom mi van a nővéremmel. - akadtam ki.
- Holnap minden kiderül. - mondta Bleake.
Ahogy Louis meghallotta előre dőlt és folytak a könnyei. Mi van a testvéremmel? Nem mond semmi. Liam hívta a kórházat, de csaj Louis-nak adnak ki adatott, mivel munkahelyi balesetnek számít, meg a drága nővérem régen így rendelte el, hogy ha valami van vele, akkor csak Louis-t értesítsék.
Nem szedtünk ki belőle semmit. Amennyire le volt törve, nem is akartam megtudni. Csak bízni tudtam benne, hogy nem az amire gondolok és hamarosan minket is beavatnak. Louis zokogva ment fel.
Ahogy ő felment Iza jött le. Vörös szemekkel.
- Lefeküdtek? - kérdezte Harry, miközben magához ölelte.
- Igen, de nem hiszem, hogy sokáig fognak a szobájukba maradni.
- Csak Louis-hoz ne menjenek át, nincs olyan állapotba. - mondta Niall.
- Ki tud valami? - kérdeztem.
- Annyit tudok, amit láttam. Alhasi szúrást kapott és majdnem egy golyót a mellkasába, de Mex megmentett. Hogy esés közben beverte-e a fejét, vagy a kés még jobban bele ment, vagy rosszabb. Azt nem tudom.
- Szóval semmit nem tudunk. Zoe haldoklik a kórházba. - akadtam ki és igen sírtam is.
- Semmit nem tudunk és bízzunk benne, hogy semmi komoly baja nincs. - mondta Liam.
- Láttad te, hogy Louis hogy jött meg? Mi történt vele amikor meghallotta a holnapot. Nekem nagyon is komolynak tűnt. - emeltem fel a hangom.
- Jazzy. - szólt rám Richard.
- Nem hiszem, hogy itt fogunk ülni és várni a, hogy valaki megmondja mi van a nővéremmel. - állam fel.
- Hova mész? - kérdezte Harry.
- Kórházba. Ott majd mondanak valamit.
- Azt fogják mondani, hogy nem vagy megjelölve közeli hozzátartozónak így nem mondhatnak semmit. - válaszolt Liam.
- Nyomozás miatt nem adhatunk ki semmilyen információt. - mondta a másik variációt Harry.
- Milyen nyomozás?
- Aki megkéselte Zoe-t, már nem él, mielőtt valami bosszú hadjáratot akarsz indítani, ő a legnagyobb drogkereskedés vezére. Szóval feltehetőleg ő ölte meg a miniszter elnök feleségét, de nincs meg a bizonyíték. Ha egyedik a DNS akkor meg van. Zoe meg az ügy megoldása közben sebesült meg, ezért nem fognak semmit kiadni, hogy ne zavarják a nyomozást.
- Akkor te megtudhatod, hogy mi van vele. - mondtam Richard-nak.
- Nem mivel Louis is a csapat tagja és csak neki adhatnak ki információt. A nővéred megoldotta, hogy senki ne tudjon meg róla semmit.
- Jézusom. - motyogta Bleake.
- Anya? - jött le Lucas a játékát ölelve.
- Nincs itthon. Gyere megyünk lefeküdt. - vettem fel a kezembe.
Bevittem a szobájába, majd dúdoltam neki egy dalt. Szerencsére azonnal el aludt. Majd meghasad a szívem a tudattól, hogy nem lehet gyerekem, de hamarosan a családunkba tudhatjuk Samanta-t.

Harmadik Évad 7. rész

.:: Louis szemszöge ::.

- Te. - mondta Zoe majd meghúzta a ravaszt.
- Véged ribanc. - mondta valaki hátul. Odakaptam a fejem, meghúztam a ravaszt, de későn. Ellötte a golyót. Mex fellökte a gazdáját és az ő első jobb lábába fúródott be a golyó. Zoe-ra esett. A "csata tér" közepén feküdtek. Ahogy eldördült a három lövés megjelentek a többiek. Letartoztatták az életben maradt nyolc személyt, majd azonnal Zoe-hoz rohantam. Közben a mentőknek szóltam.
Mex rajta feküdt és nagyokat szuszogott. Óvatosan Zoe mellé fektettem, majd a hátárra fordítottam Z-t, hogy a kés ne sértsen még több szövetett.
- Köszönöm. - simogattam meg Mex fejét. 
Ha ő nincs akkor még remény sem hogy, meg lehet menteni.
- Zoe kicsim, nem hagyhatsz magamra. - mondtam neki, miközben adtam egy csókot élettelen ajkaira.
Tiszta vér volt a ruhája, meg a kezem is olyan lett, de nem érdekelt. Megjelentek a mentősök. Zoe a hordágyra tették, én meg Mex-et vittem magammal.
- Uram, kutyát nem hozhat fel a mentőre. - mondta az egyik.
- Nem érdekel, ha ő nem mente meg a feleségem. - mondta dühösen.
Bele törődtek. Mex-et Z lábához tettem. Egész út alatt próbálták stabilizálni az állapo+tát. Az egyik nő, meg Mex-et vette kezelésbe.
Ahogy megérkeztük, már tolták is be őket a műtőbe. A főorvos felesége állatorvos így őt riasztották.
Kint ültem és vártam, kijött egy nővér. Mex nyakörvével, meg Zoe gyűrűjével. Váltam a megváltóra egy nővér vagy egy orvos személyébe. Több órát ültem ujjam tördelve, de semmi. Csak pár beteg ment el előttem. Meg a telefonom folyamatosan rezgett. Egyszer a nyakörvet forgattam a kezembe. Megfigyeltem rajta a medált, amin a név meg a lakcím van felgravírozva az egyik oldalára. A másikra meg a száma. Amivel be lehet azonosítani, hogy a rendőrségen ki kutyája is. Máskor meg a gyűrűt. Az arany gyűrűben volt egy kicsi gyémánt, minden mozdításra megcsillant, bele volt gravírozva a házasságunk dátuma meg a nevünk. Az enyém belsejébe is benne van.
Hirtelen kinyílt az ajtó és az orvos jött ki rajta. Semmit nem tudtam leolvasni az arcáról.
- Menjen haza. - mondta érzéstelen arccal.
- Mi van velük? - kérdeztem könnyeim visszanyelve.
- Nem hazudok. Semmi jó. A gépek tartják őket életbe. - ahogy mondta nekem úgy eredtek el a könnyeim.
- Mennyi az esélyük?
- Nagyon csekély, menjen haza próbáljon meg aludni. Amint van valami azonnal hívjuk. - veregette meg a vállam, majd bement ahonnan kijött.
Nem akartam senkivel sem beszélni. Nem akartam, hogy haza vigyenek. Sőt haza sem akartam menni. Olyan helyen akartam lenni ahogy Zoe, feleségem nem jut az eszembe. De nincs, az nem létezett, számomra. Ahogy lassan lógatott fejjel lépkedtem próbáltam gondolkodni. Semmit nem értem el vele.
Amikor megpillantottam a házunk körvonalát. Könny szökött a szemebe. Legszívesebben ordítottam volna a fájdalomtól és bevertem volna a kezem a falba, hogy a fizikai fájdalom elterelje ami a fejembe folyok.
Beléptem és próbáltam magam tartani. De meddig?
- Louis? - jött ki Iza. - Mi van? - kérdezte adódva. Látszott a szemén, hogy sírt.
Nem tudtam beszélni. Nem vagyok rá képes. Ahogy mentem befelé láttam ahogy az egész csapat a kanapén nyomorog, hogy megtudja mi van. A családunk.
- Apa. - futott oda Lucas, majd megölelte a lábam - Anya hol van? - kérdezte, mire minden erőm elszállt. Az a maradéknyi is.
Összerogytam a mögöttem lévő fotelra és próbáltam normalizálni a légzésem.
- Gyere Lucas. Ideje lefeküdni. - mondta Iza miközben felvette a kezében Soffy-t, aki már bóbiskolt. Majd Lucas kezét is megfogta és felvezette.
- Louis mondj valamit. - emelte fel a hangját Jazzy.
Kinyitottam a számat, de hang nem jött ki rajta.
- Jazzy nyugi. - mondta neki Bleake.
- Nem tudom mi van a nővéremmel. - akadt ki.
- Holnap minden kiderül. - mondta Bleake.
Ahogy kimondta a holnapot előre dőltem a térdemre és bőgtem. Szó szoros értelembe, mint egy kislány. Valahogy helyre jött a légzésem, majd ott hagytam őket, képtelen vagyok beszélni. Felmentem a szobámba. Úgy ahogy voltam befeküdtem az ágyba. Nem érdekelt, hogy a ruhám véres, Zoe vére van rajta, legalább így velem van. Nem érdekelt, semmi. Magamhoz öleltem a párnáját, majd beszívtam az illatát.
- Nem hagyhatsz magamra. Te nem teheted velem. Mihez kezdet nélküled szerelmem?  - mondtam zokogva.
Semmit nem aludtam. Nem is akartam, de tudni sem tudtam. Csak a telefon figyeltem, és vártam a hívást, közben meg imádkoztam, hogy jó hírekkel szolgáljon az orvos.

Harmadik Évad 6. rész

.:: Jazz szemszög ::.

Éjjel rosszat álmodtam és még mindig kavarognak a fejemben az események, de ez van. Valahogy túl kell élnem. Bár fáj... fáj az, hogy Zoe még mindig nem tudja az igazságot, nem tudja mik történtek velem... fáj, hogy valamit érzek Zayn-nel szemben, de nem tudom mit és fáj hogy nem lehet gyerekem. De egy vigaszt kaptam Bleake-t őt őszintén szeretem. Szerelemből és nem csak tiszteletből, egy régi emlék Brad az első férjem, az öcse Carlos, mennyi emlék mennyi múlt, mennyi titok, de hol állok én??
- Jó reggelt!- ébresztet Bleake.
- Neked is! - csókoltam meg.
- Mi a baj drágám? - kérdezte.
- Nem tudom, most szeretnék ma elmenni egy bárba egyet pókerezni.
- Jó ötlet ez? - ráncolta össze a szemöldökét. A takaró végében már két négy lábú is megjelent.
- Sziasztok srácok! - köszöntünk nekik egyszerre. Lemon az ölembe fészkelte magát Fanta pedig a takarón nyújtózott el.
- Nem tudom, csak most kell valami, hogy kizökkenjek.
- Oké. megyek veled. - ajánlotta fel, de inkább kijelentés volt.
- Nem! Te most maradsz. Nem lesz semmi baj.
- De ha még is.
- Kérlek! Most szeretnék egyedül menni. Pakolok egy kevés cuccot és megyek. Ti maradtok.
- Jó. De meg kell beszélnünk valamit.
- Rendben mit? - kérdeztem meg.
- Őt.- nyújtott ár egy képet.
- Őt? - kérdeztem vissza.
- Igen. Árva házba van, a szülei meghaltak egy autó balesetben, mikor 1 éves volt. Az édesanyja barátnője vigyázott rá, de beadta árva házba. Most 7 éves és a neve Samanta Cabot. Még senki nem fogadta örökbe mert senkivel nem találta meg a közös hangot.  
- Szóval te azt szeretnéd, ha örökbe fogadnánk? - kérdeztem meg teljesen le döbbenve.
- Csak ha te is akarod, gondoltam ha nem lehet gyerekünk, vér szerint akkor... - kezdte a mondókáját, de nem engedtem, hogy befejezze. Megcsókoltam.
- Szeretlek! - suttogtam a két csók között.
- Akkor? - kérdezte.
- Mindenféleképen igen! - vigyorogtam.
- Mikor? - érdeklődött.
- Most. - válaszoltam.
- És a póker? - húzta fel a szemöldökét.
- Nem lényeg. - csókoltam meg - Megyek öltözni. - ugrottam ki az ágyból.
- Örülök, hogy mosolyogsz. - kacagott. Hát igen, kinevetett úgy lázba jöttem, mint egy 4 éves gyerek a vidámpark hallatán.
- Én is. - mondtam és a szekrénybe vetettem magam. Kikecmergett az ágyból és ő is neki állt öltözni. Konkrétan 8 perc alatt meg voltam mindennel.
- Szokatlanul gyors vagy. - vigyorgott.
- Szokatlanul boldog is. - csókoltam meg a lépcső fordulóba.
- Srácok! Gyertek enni! - hívta a négy lábúakat, szegény Fanta egyre nehezebb neki a terhet cipelni.
- Ha kész vagy mehetünk! - fogtam két szendvicset a kezembe.
- Hát jó, de még ma nem hozhatjuk el. Meg kell látogatnunk és meg kell kérdezni a feltételeket.- ecsetelte Bleake.
- Jó, jó tudom! De menjünk! - kérleltem.
- Jó. Fanta marad?
- Fanta marad. Pihennie kell. Te is tudod. - mondtam és megfogtam a kabátomat, majd nekiálltunk zárkózni. Mikor meg voltunk ezzel is beültünk a kocsiba és robogtunk az árva ház felé.
- Jó reggelt! - mosolyogtam a recepciónál - Samanta Cabot-hoz jöttünk. - Bleake megrázta fejét és mosolygott, tényleg felpörögtem.
- Jó reggelt! Először is az igazgatóhoz kell menniük, de időpontot kell kérni. - mondta a recepciós aki mellékesen egy savanyú pofa.
- Van időpontunk. - mondta  Bleake.
- Elnézést, akkor menjenek csak. - döbbent le a nő, akárcsak én.
- Honnan tudtad? - fürkésztem a lépcsőn menet a szerelmem arcát.
- Ismerlek. - csókolta meg az arcom.
- Még jó. - mosolyogtam. Mikor be léptünk az igazgató irodájába roppant jó kedvűen fogadott minket.
- Jó napot kívánok. Bizonyára önök Jazmine és Bleake, akik Samanta ügyében jöttek. - mondta.
- Igen. - válaszoltunk egyszerre.
- Nagy az összhang örülök. - mondta a nő.
- Mi is. - mosolyogtunk.
- Foglaljanak helyet, fel kell tennem pár kérdést.  Pusztán a formalitás. - mondta, mi leültünk a vele szemben lévő két székre és kezdődött a kérdez felelek játék.
- Ő itt Samanta. - mondta az igazgató nő, amikor levezetett minket az egyik terembe a földszintre. Engedélyezni már csak a papírmunkán és Sam-en múlik, hogy örökbe fogadhatjuk vagy nem.
- Szia Samanta, én Jazmine vagyok, ő itt Bleake. - mondtam.
- Sziasztok, Samanta Cabot. - nyújtott kezet. Kezet fogtunk vele. - Miért vagytok itt? Ti is megpróbáltok örökbe fogadni? - kérdezte meg az ifjú hölgy. 
- Csak, ha te is szeretnéd majd. - válaszolt Bleake. A kis lány rám nézet.
- Szeretnéd ha a lányod lennék? - nézett a kék szemeivel az enyémekbe.
- Igen, de ez nem csak rajtam múlik, hanem rajtad, rajta -  néztem Bleake-re - és még másokon is.
- Értem. Tehát három pipa. Gyere mutatok valamit! - ragadta meg a karom, majd bevezetett egy szobába és leültetett az ágyra.

Harmadik Évad 5. rész

.:: Zoe szemszöge ::.

- Cöcöcö. Már milyen rég ott hagytam a szakmát. Több mint négy éve, de lehet hogy öt is. Szóval jobban szeretem a rendős megszólítást, Paul. - mentem a lehető legközelebb hozzá.
- Viccelsz velem, puhány lettél mint a többi rendőr. Most már így értéktelen vagy.
- Hidd el jobb vagyok mint te. - mondtam miközben figyeltem a körülöttem állókat, nehogy egy rossz mozdulatot tegyenek.
- Még fegyvered sincs, meg minek takarod az arcod? - kérdezte utalva a sálra.
- Szeretem. - vontam meg a vállam.
- Hát a szeretetből nem lehet megélni.
- De abból sem, ha a fejedhez fognak egy fegyvert. - mondtam majd a kabátom takarásából előrántottam egyet, közben meg a kedvenc kabátom a földön landolt.
- Nézzenek oda a kis Pettershon lány mit nem tud. Régen a zsetonokkal meg a kártyákkal bánt ilyen jól. - mondta miközben el tolta a fejétől a fegyvert.
- Csak itt egy kicsit jóval több forog kockán mint a győzelem.
- Igazad van az életed. - mosolygott Paul.
- Helyesbítek a tied?
- Egyedül vagy, nincs veled a lábtörlő. Nincs veled senki. Egy a 10 ellen. Semmi esélyed.
- Mert szerinted egyedül jövök egy hatalmas gyár épületben, hogy a Los Angeles-i maffia vezéreit elkapjam. Két okból nem csinálom. Az egyik, hogy túl sok papír munka van vele. A másik meg ne csak én ússzak dicsfényben más is kapjon belőle.
- Semmit nem változtál. Még mindig azt hiszed, hogy egyedül meg tudod váltani a világot. Pedig most már egyre kisebb az erőd. 
- Nem tudom ki nem tud úgy kilépni, hogy ne eresszenek a kopasz fejébe 20 golyót. Te vagy a gyenge.
- Szerinted, ha a város kedvenc kis nyomozócskájának a fejét vinném ki akkor nem bántanának.
- Vagy gondolj bele. - kezdetem el mutogatni - Tételezzük fel, hogy megölsz.
- Nem tételezzük, hanem meg is teszem.
- Jó akkor megölsz. Nem fognak megölni, meg bosszulni a halálom?
- Nem.
- Tudom hogy hülye vagy, de, hogy ennyire. - temettem a bal kezembe az arcom.
- Mit mondtál? - akadt ki.
Mivel teljesen arra volt koncentrálva, hogy az egóján csorba ezt így kihasználtam az alkalmat. A jobb körmeim a nyakába mélyesztettem. Ilyenkor sajnálom, hogy tegnap lemondtam a manikűröst, akkor élesebbek lettek volna. Hörögve vette a levegőt. Amikor a társai megindultak, hogy elkapjanak előrántottam a fegyvert és lőttem egyet, véletlen szerűen. Az egyik kezét találtam el.
Nem figyeltem. Bal oldalamba mélyesztett egy kést. Ahogy megéreztem elengedtem a nyakát. Louis-nak felmutattam a tenyerem. Nehogy valamit tegyen. Még valameddig bírom.
- Szóval Zoe, hogy is volt az előbb? - kérdezte - Ki fog meghalni? - kérdezte.
- Te. - szuszogtam. Alig kaptam levegőt.
Megfogtam a fegyvert és a mellkasára irányítottam. Mielőtt valamit lépni tudott volna meghúztam a ravaszt. Mint a céltábláknál pont középen. Tökéletes. Ötös leülhet.
- Véged ribanc. - szólalt fel valaki hátul, majd halottam ahogy felhúzza a fegyvert, majd elsüti a ravaszt.
Pillanatok alatt történt mindent. Mex hirtelen kiugrott a helyéről, majd fellökőt. A golyót nem éreztem, ő kapta. Nem tudtam magam megtartani ahogy eldőltem először a kés ment egyre beljebb bennem, majd hirtelen a fejem csapódott neki a betonnak.
Lepörgött a szemem előtt az életem. Amikor kicsi voltam és makacs. Anyáéknak csak bajt okoztam. Egy igazi ördög voltam. Majd amikor először megyek óvóba. Nem barátkoztam senkivel egyedül voltam. Az iskolába is egyedül üldögéltem és nézegettem a könyvet. Tanulni nem tanultam. Majd jött a középiskolába. Ott már szóba álltak velem, de csak azért, mert kocsim volt és furikázzam őket. Majd elszöktem. Éltem a vad életet. Megtaláltam Alex-et. Végre egy társat. Jazzy ott volt, de mégse. Minden városban megfordultam. Nem barátokat, ellenségeket szereztem. Jazzy meg jött utánam. Nem foglalkoztam vele. Amikor meg visszajöttem Los Angeles-be találkoztam Louis-sal. Minden közös pillanat leperget a szemem előtt. Az első találkozás, az első csók. Amikor kijelentette, hogy rendőrt farag belőlem. Majd a közös esték. Eljegyzés. Esküvő, nászút. A fiúk meg apa. Lucas és Soffy. Minden boldog pillanat. 
Majd a nagy sötétség. Itt, a vége a történtnek. Minden sötét és békés. Csend honolt. Nem hallottam semmit. Nyugtató csend. Eljött a pihenés, asszem itt a vég. Jó volt az élet amíg tartott. Viszlát élet. Jó volt. Üdv pokol, hisz én csak oda kerülhetek, egy bűnöző vagyok, még embert is öltem, most először és utoljára. Vér tapadt a kezemhez. Egy senki házi, aki senki nem szeretett és csak bajt csinált. Legalább a világnak jobb lesz, ha én meghalok. Legalább valami jót tettem az egész életembe. Azt, hogy meghaltam. Jobb lesz minden, ha én nem zavarom a vizet. Viszlát örökre.