71. rész

.:: Zoe Szemszöge ::.

Reggel arra ébredtem, hogy valakik beszélgetnek a szobába. Nem nyitottam ki a szemem. Csak füleltem.

- Nem gondoltam volna, hogy itt tölti az éjszakát. - mondta Liam.

- Én meg hogy épségben haza jön. - mondta Louis, majd megsimogatta az arcom.

- Mikor mész haza? - kérdezte Harry.

- Ma lesz még pár vizsgálat utána mehetek, de az ágyból nem kelhetek ki.

- Akkor, hogy fogsz bármit is csinálni. Például enni? - kérdezte Niall.

- Zoe fel ajánlotta, hogy menjek hozzá, de nem akarok a terhére lenni. - simogatta a kézfejem.

- Fogad el. Jobb mint valami idegent megkérnek, hogy vigyázzon rád. A végén lemérgez. - mondta Harry, mire Louis felnevetett.

- Mi van Emma-val? - kérdezte a mellettem fekvő.

- Nem vall be semmit, de a bizonyítékok, meg ha Zoe tesz valómást akkor nem fog többet minket zavarni. - mondta Liam.

- Miért kell Zoe-nak vallomást tennie?

- Mert meg akarta ölni. - mondta Harry - Az az egy szerencséje volt, hogy nem aludt el. Meg ott volt neki Fanta és Alex.

- Miért akarta meg ölni a legfontosabb személyt az életembe? - csavargatta a hajam.

- Azért mert szeretett téged, mivel Zoe az útjában állt azért kiakarta nyírni. - mondta Niall.

- Nem félsz, hogy felébred? - kérdezte valamelyik fiú.

- Azt akarom. Lehet hogy jobb lenne neki nélkülem.

- Louis gondold végig még egyszer. Míg Floridában volt napi négy-öt szabályt szegett meg. Miattad jött vissza, és itt maradt veled egész este. Ha szakítasz vele, akkor vissza tér a régi életéhez. Nem véletlenül küldtem el akadémiába. A feletteseim megtudták, hogy a városba van. Azt akarták, hogy azonnal tartoztassam le. Addig könyörögtem nekik, míg rá nem bólintottak arra, hogy rendőr faragunk belőle. Csak így maradhat szabad lábon. Amint visszatér a bűnőzéshez, megy a börtönbe. - közölte a tényeket Liam.

- Azt soha nem bocsátanám meg magamnak. - mondta halkan.

- Szükséged van rá, meg neki is kellesz. Most sokkal jobban mint hinnéd. - mondta Liam.

- De hagyunk pihenni. Majd csörögj, hogy ha hülye voltál és nem fogadtad el Zoe ajánlatát. - mondta Harry, majd hallottam ahogy hat láb elhalad a kórtermet és becsukódik utánuk az ajtó.

Louis nagy sóhaj kíséretében visszadőlt az ágyba, majd elkezdte a hajam piszkálni. Próbáltam türtőztetni magam, hogy valamit mondjak, mert akkor lebukok, hogy mindent hallottam.

Megint nyílt az ajtó, majd csukódott.

- Tudják ez egy egy személes ágy. Nem két személyre találták ki. - tuti, hogy az orvos az.

- Tudom, de nem lehetne, hogy nem kelti fel.

- Tőlem el fér.

Óvatosan kinyitottam a félszemem, hogy lássam mit csinál az orvos. Vért vesz tőle. Ahogy megláttam a tűt vissza csuktam a szemem. Nincs bajom a vérrel, csak nem vegyenek tőlem. Meg nekem ne keljen végig nézni ahogy szakszerűen távolítják el az emberből a vörös folyadékot. Az hogy ha valaki hátába állítanak egy baltát és vérzik nem zavar, sőt ha filmekbe van kifejezetten szórakoztat. 

Ahogy az orvos elment úgy nyitottam ki a szemem is.

- Jó reggelt. - mosolyogtam Louis-ra.

- Jó reggelt. - jelent meg egy halvány mosoly az arcán. Ahonnan vért vettek tőle ott csak egy kis vatta darab van rárakva, amin át üt a vér.

- Jól vagy? - kérdezte Louis, mire megráztam a fejem és kikeltem az ágyból.

- Mi a baj? - nézett rám értetlenül.

- Nem bírom, hogy ha az emberből így vesznek vért.

- Más hogy nem lehet.

- Tudom, csak én ne lássam. - ültem le az ágy melletti székre.

- Meg is vannak az eredmények. - jött be az orvos - Amint kész lesznek a papírok már mehet is haza. Ha gondolja tudunk ápolót küldeni ki aki segít a minden napokba. - mondta az orvos.

Louis rám nézett, mire én megszorítottam a kezét.

- Nem kell ápoló. - mondta.

- Renden. A kerekes kocsit, majd hamarosan megjön.

- Köszönjük. - mondta mire az orvos lement.

Délre haza is értünk. Elhoztam Louis cuccait ami csak kellhet, őt meg befektettem az ágyba.

Bármi baja volt, vagy kívánsága teljesítettem, hogy ha tudtam. A fürdés az volt a legjobb. Mivel a bal lábát lőtték meg, így az nem érheti víz. Az egészen Louis mulatott a legjobbat. De végül is sikerült. Nagy nehezen sikeresen eljuttattam az ágyig, én is vettem egy forró fürdőt, majd befeküdtem a jobb oldalára.

- Köszönöm. - ölelt magához.

- Inkább én köszönöm, hogy vagy nekem. Nem is tudom mi lenne nélküled velem.

- Ne is gondolj ilyenre. - puszilta meg a fejem búbját.

Jó volt a karjai közt lenni és beszívni az illatát.