.:: Louis szemszöge ::.
Reggel ahogy felkeltem már mentem is. Gyorsan lezuhanyoztam, majd felvettem egy pólót farmerrel és irány a munka. Még soha az életembe nem örültem ennyire, hogy mehetek dolgozni, hiányzott. Két hónapig csak feküdtem és nem csinálta semmit. Alig várom már a pezsgést. Hiányoznak a hullák, meg a gyilkosok.
Adtam Zoe arcára egy puszit, majd magára hagytam. Iza lent várt a konyhába egy tál gőzölgő rántottával.
- Jó reggelt. - mosolyogtam.
- Neked is. - ült le velem szembe. - Mi ez a jó kedv?
- Kimozdulhatok. - örvendeztem.
- Lettem volna a helyedben. Két hónapig csak pihenek. Mondjuk lehet, hogy az is kevés lenne.
- Nem olyan jó mint hiszed, de megyek. - köszöntem el tőle.
Mivel hét ágra sütött a nap, azért gyalog mentem. Be akartam menni a kávézóba, hogy vegyek valami koffein tartalmú italt. Mielőtt beléptem volna megpillantotta meg ismerős alakot. De vajon mit keres itt. Oda osontam elé. Nem volt nehéz mivel egy sapka volt az orráig lehúzva.
Felemeltem, hogy lássam a takart felületet, majd megcsókoltam. Közben mint a két kezével bele túrt a hajamba, én meg húztam magammal.
Ahogy elváltunk egymástól ő vissza húzta a sapkát, majd megindult a másik irányba.
- Zoe várj. - fogtam meg a jobb kezét, mire fájdalomtól felszisszen és elrántotta.
Megint el akart menni azért most a vállát fogtam meg. Az érintésemre össze rezzent és elhúzódott.
- Mi a baj? - fogtam meg a felkarját.
Nem mondott semmi, csak nézte a földet. Lenéztem a kezére és látta, hogy kötés van rajta.
- Mi történt? - simogattam óvatosan a bekötött részt.
Felnézett rám, majd a kezére, majd megint rám. Ezt megismételte párszol, de nem mondott semmit.
Megfogtam a bal kezét, miután meg győződtem, hogy annak nincs semmi baja. Elővettem a telefont.
- Mond?
- Liam, bocsi, de kések. Valami van Zoe-val.
- Mi történt vele?
- Nem mond semmi, a jobb keze be van kötve, meg a vállaihoz hogy ha hozzá érek akkor azonnal felszisszen.
- Rendben, jobbulást neki.
- Köszi, szia. - bontottam a vonalat.
Rákulcsoltam a kezem az övére és így mentünk vissza. Egész úton kérdezgettem, de nem válaszolt. Ahogy az ajtóba értünk hirtelen meg állt. Vissza fordultam. Váratlanul ért.
- Szeretlek. - ölelt magához.
- Én is szeretlek. - adtam a homlokára egy puszit.
.:: Zoe szemszöge ::.
Ahogy Louis bement utána mentem én is. Miden bátorságomat összeszedtem. Most aztán tényleg a mély vízbe ugrottam. Csak a fejem be ne verjem az aljába.
Emma az elő szobába volt felöltözve indulásra készen.
- Te még élsz. - sziszegte.
- Óóó van egy rossz hírem igen. - morogtam.
Louis ide oda kapkodta a fejét közöttünk. Nem hitt a szemének. Iza sétált le a lápcsőn, amikor meglátott minket mind a két pohár kiesett a kezéből.
- Hogy lehet belőletek kettő? - kérdezte.
- Az egyikük Emma. - mondta Jazmine aki éppen akkor sétált be az ajtón.
- De melyik az igazi? - kérdezte Louis.
- Neked kell kitalálnod. - nevetett gonoszul Emma.
- Ezt mind azért csináljuk így mert érdekel, hogy fel ismer-e? - kérdeztem tőle.
- Vigyétek el ő Emma. - mutatott rám hasonmásom.
- Szerintem meg te. - vágtam rá.
- Louis ne higgy neki csak ki akar használni.
- Furcsa, hogy egyes szám harmadik személyben beszélsz magadról. - mentem hozzá közelebb.
- Maradj ki az életemből.
- Nem is tudom ki lépet az ÉN életembe? - emeltem fel a hangom.
- Börtönbe való vagy. Ott fogsz megrohadni.
- Igen te.
- Lányok elég. - szólt ránk Jazmine. Örülök hogy itt van különben Emma torkának ugrottam volna.
Szólásra nyitotta ki a száját amikor az ajtó kivágódott. Liam, Harry és Niall rontott be rajta fegyverrel a kezükbe.
- Letartoztatom... - kezdett bele Liam de amikor meglátta hogy ketten vagyunk nem tudta befejezni.
- Várjatok.
- El kell kapni, egyik gyilkost. - vágta rá azonnal Niall.
- Te tudod melyik az igazi? - kérdezte Jazmine.
- Nem. - hajtotta le a fejét - Te tudod?
- Persze, csak megismerem a saját nővérem.
- Akkor melyik az?
Nem foglalkoztam az eszme cseréjükkel. Tudom hogy Jazmine addig húzza az időt, hogy Louis válaszon.
Louis végig nézett Emma-n majd a szeme rajtam állt meg. Végig futtatta a testemen, majd amikor az arcomhoz ért belenézett a szemembe. Nem tudtam semmit kiolvasni belőle.
- Vigyétek el. - mondta.
- Ne, én vagyok az igaz értsd meg Louis szeretlek teljes szívemből. Egy éve amióta először láttalak magam mellett akartalak tudni. Nem hagyhatod, hogy ő legyen veled.
- Sajnálom. - mondta, miközben elfordult.
Talán őt jobban megviselte mint gondoltam? Oda mentem mögé. A tükörből nézett engem. Hirtelen megfordult és meg akart ölelni. Elléptem tőle, mire fájdalmat láttam a szemébe.
- Mi a baj?
- Feltörölték velem a padlót, meg a kezemmel széttörtek egy tükröt, miközben én egy fejre mért ütéstől eszméletlen voltam. Hajszálon múlt, hogy nem ütő ért vágott meg a szilánk és véreztem ott el.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése