Második Évad 47. rész

.:: Jazz szemszöge ::.

Szerencsére Bleake nem részegen jött haza. Azt mondta megit két sört és ennyi. Igaza volt. Mesélte, hogy ő és Louis kivételével mindenki többet ivott még Liam is, ez mind tegnap volt. Ma is itt maradtam a két szőrős barátommal. Bleake el ment dolgozni én meg elmentem Zoe-hoz meg látogatni a kis fickót.

- Sziasztok! -  léptem be az előtérbe.

- Szia, de jó hogy jössz. - nyomta a kezembe a kis lurkót Zoe.

- Ő,  én most mit csináljak? - néztem a síró babára.

- Nem tudom. Tisztába tettem. Ringattam. Etettem, böfiztettem de semmi. Segítsz! - dölt le a kanapára.

- Oké. - letettem és elővettem az idióta oldalam.

- Te mit csinálsz? - nézet rám az anyuka.

- Probálom meg nevetteni.

- Ettől csak megijeszted. - hát igen, elkezdet sírni.

- Add csak! - kértem el. Átadta én énekelni kezdtem neki és abba hagyta. - Látod megy ez. - mosolyogtam elégedetten, mikor felböfizett.

- Tényleg. - röhögött.

- Most miért nem sír. - néztem a foltos ruhámra.

- Jó akkor maradhatsz gyerek magnónak.

- Aztán böffi terítéknek? - kérdeztem vissza, amin mindketten nevettünk.

- Eltaláltad. - tette be Lucas-t a gyerek ágyba.

- Mondanom kell valamit. - ültem szembe vele.

- Hallgatlak.

- Nem tudom, hogy mondjam meg. - néztem a szemébe.

- Csak kezd el és mond aztán fejezd be. - vette komolyra a szót.

- Elakarom mondani. - néztem rá és igyekeztem összeszedni magam. Türelmesen várt, amitől még idegesebb lettem, így ismét nem tudtam elmondani. - Tökéletes anya leszel. Büszke vagyok rád. - mosolyogtam.

- Na jó, ez így nem mehet tovább, mindig szórakozol velem. Mond el végre mi a bajod. Nem vagyok hajlandó tovább arra várni, hogy hallgatsz. Mond el! Kérlek!

- Én.... - kezdtem el.

Második Évad 46. rész

.:: Zoe szemszöge ::. 

Iza maradt és leültünk filmet nézni. Jazzy-t hívtuk, de valami citromra kell vigyáznia. Ami szőrös. Kezdek aggódni érte. Valami nagyon az agyára ment. Én kényelmesen bealudtam a kanapén, csak a nyakam ment rá. Lucas sírására keltem. Felvettem, majd ringattam a kezembe, mire elaludt. Beálltam a kanapé mögé, majd ott ringattam közben meg szurkoltam, hogy pasi végre oda menjen a csajhoz és megmondja neki, hogy szereti. Mikor már majdnem megcsókolta kinyílt az ajtó. Oda kaptam a fejem és láttam, hogy Louis támolyog be rajta. VÖRÖS HAJJAL.

- Majd én megfogom. - mondta Iza.

- Köszi.

- Miért vörös a hajad? - kérdeztem összeszűkült szemekkel.

- Mivel vesztettem egy fogadást, de kimosható. 

- Mennyit ittál?

- Semmi alkoholt, de van aki túlzásba vitte. - mutatott ki az ajtón.

Harry éppen a kukával beszélgetett arról, hogy milyen jó nő, meg hogy alig várja, hogy az ágyba is megismerje. Nagy nehezen berángattuk a házba, mire a könnyeit hullajtva a vállamra borult.

- Szeretem. - szipogta.

- Kit?

- Szeretem.

- De Harry kit?

- Szeretem, de elvették tőlem.

- Harry ki az akit annyira szeretsz.

- Elvette a főnököm.

- De kit? - kérdezte most már Louis is.

- Soha nem lehet az enyém.

- Hogy hívják?

- Szeretem, de ő csak barátként tekint rám.

- Ki az? - kérdezte Alex.

- Örökre magányos maradok. Soha nem vesz észre.

- Harry ne siránkozz, hanem mond meg, hogy ki. - emelte feljebb a hangját Louis.

- Iza. - nyögte ki végre.

Iza hallótávolságon belül volt. Azonnal oda kapta a fejét. Harry a sírástól meg részeg léttől teljen elfáradt. A vendég szobáig nagy nehezen felbotorkált Louis-sal majd bedőlt az ágyba.

- Szerinted komolyan gondolta? - kérdezte Iza miközben át adta Lucas.

- A részeg soha nem hazudik. - mondta ki Louis a gondolataim.

- Most mi lesz? - kérdezte aggódva Iza.

- Semmi. Mit tudsz tenni, ha viszont szereted akkor szakítasz Liam-mal, de ha nem akkor megmarad minden a megszokott kerék vágásba. Sajnálatból ne járj vele, semmi jó nem sül ki belőle. Hidd el nekem. Utána végig a nyakadba fog lógni és azt hiszi, hogy még mindig ugyan úgy szereted, hiába mondod neki, hogy kopjon le csak jobban nyomul. Egészen addig amíg egy óvatlan pillanatban amikor éppen követ el nem üti egy kamion. - mondtam, mire kaptam pár érdekes pillantást.

- Ez megtörtént igaz? - kérdezte Iza mire csak bólintottam.

- De nem én fizettem le a kamionost, hogy üsse el. Az véletlen szerencse volt. - emeltem fel a mutató ujjam.

Sóhajtottak egy majd szétváltak útjaink. Iza haza mi meg a hálóba mentünk. Egy alvások nélküli este elé nézünk, mert Lucas-nak fáj a hasa.

Második Évad 45. rész

.:: Jazz szemszöge ::.

Reggel mikor felkeltem Bleake már nem volt otthon gondolom ma is dolgozik. Fanta és én kimentünk a parkba friss levegőt szívni, ő nagyon élvezte. Egy gyors közös kép is készült. Le föl rohangált egy páran meg is néztek  minket, de nem nagyon zavarta a dolog. Mikor haza értem egy új jövevény fogadott. Gondolom Bleake hozta haza. Csináltam vele is egy képet majd adtam neki enni és adtam rá bolhanyakörvet.

Miközben kimentem hívott is Bleake.

- Szia. - vettem fel.

- Szia, csak azért írok, hogy remélem nem baj, ha az a macska nálunk marad egy kis ideig. - mondta.
- Dehogy baj! Addig marad ameddig akar. - mondtam lelkesedve.

- Gondoltam. - éreztem a hangján, hogy mosolyog.

- Oké,  meg van a neve is. - újságoltam.

- Mi? - kérdezte.

- Lemon - válaszoltam.

- Nem rossz. De miért?

- Mert FANTA LEMON. - hát igen ki pihent vagyok.

- Szeretlek.. - jött a hang a készülékből.

- Tudom és én is.  Egyébként pont most barátkoznak.

- Vagyis?

-  Lemon ül az asztalon.. Fanta pedig játék könyörgőn néz rá.

- Oké, most megyek, mert jött egy beteg. Szia szerelemem. Szeretlek. 

- Én is. - tettem le a telefont. - Na jó srácok nekem most  főznöm kell valamit. - ez egy kicsit érdekes volt mert a főzés szó hallatán mindkettő négy lábú körém tömörült.  - Kezdek félni tőletek, mintha értenétek, és én még beszélgetek is veletek, na jó  megyek főzők valamit.

.:: Bleake szemszöge ::.

Ma hosszú napom volt, de legalább Jazzy-nek tetszik Citrom. Ma kellet műtenem is és nagyon álmos is voltam, de minden jól ment szerencsére. Louis hívott, hogy menjek el velük ma este mert ünnepelnek.

- Szia, csókoltam meg a nyakát.

- Szia. - fordult felém és ő is megcsókolt és a kedvenc mosolyomra húzta a száját.

- Mi volt ma?- kérdeztem.

- Semmi, ezzel a két szőrmókkal voltam. Veled?

- Zsúfolt nap volt. Képzeld Harry-ék hívtak ünnepelni.

- Rendben, akkor ott a helyed. - mosolyodott el.

- Nem gond? - kérdeztem.

- Nem. Neked is jár egy kis szabadság.

- Te egy angyal vagy. - csókoltam meg. Utána ettünk, aztán elindultam, mindenki ott volt már még Zayn is,  nem baj.

- Heló srácok! - köszöntem nekik.

- Hali. - köszönt Harry.

- Heló. - köszönt Liam és Niall egyszerre.

- Elengedtek? - kérdezte Louis.

- Jah de csak pia nélkül. - válaszoltam, mire a srácok felnevettek. Zayn morgott valamit az orra alatt majd bementünk. Kis idő múlva Harry már sokat ivott és Zayn is, rámászott két csajra.

Második Évad 44. érsz

.:: Zoe szemszöge ::.

Nem voltak sokáig a többiek. Mindenki ment haza. Megetettem Lucas-t majd a frissen összeszerelt kiságyba fektettem. Ami ott van az ágy mellett lett ideiglenesen elhelyezve. Mex az ágy lábánál feküdt. Alex meg megsértődött és kint volt a nappaliban a helyén. 

Jól eset a nap végen a pihentető zuhany, de nem tudtam sokáig élvezni, mert Lucas kivert.

Ahogy kézbe vettem megint elhallgatott és pillanatok alatt bealudt. Nem tudok sok mindet a gyerek koromról, csak annyit, hogy sokat aludtam. Ki tudja hogy az apjára vagy rám ütött.

Visszatettem a kiságyba, majd magam is az ágyba fektettem. Louis befészkelte magát mellém, majd odahúzott magához. Valamit mondott, de nem értettem.  

- Még egyszer. - fordultam felé.

- Teljesen másképp képzeltem el a napot.

- Hogy?

- Úgy találtam, ki, hogy elmegyünk egy éterembe, majd ott megkérdezem, mit gondolsz arról, hogy legyen egy közös gyerekünk.

- Nem vagyok egy anya típus. Mi van, hogy ha valamit elrontok? Ha én is olyan szőrnyű anya leszek mint az enyém?

- Itt leszek és segítek mindenbe. - adott egy csókot a homlokomra.

Végszóra felordított Lucas.

- Akkor kezdheted is. - mosolyogtam. 

Nagy nehezen felkelt, majd ahogy a kezébe vette azonnal csendbe maradt. 

Négyszer eljátszottuk, hogy visszatesszük aludni, de nem értünk el vele semmit. Az ötödiknél a kezembe maradt és úgy feküdtem be az ágyba. Magam mellé fektettem. Megfogta a kisujjam a jobb aprócska kezével. A bal hüvelyujját meg szopta. Annyira békés volt és nyugodt. Nem lehet tudni, hogy mi lesz vele.

Louis a nyakam és a vállam fölött nézett ki. Úgy figyelte a fiát.

Semmit nem tudok az anyaságról, szörnyű egy anyám volt, a nevelő apám meg nem tudta, hogy mikor születtem, de saját anyám sem. Itt fogadtam meg, hogy megpróbálok mindent megadni Lucas-nak. Nem akarom, hogy olyan gyerek kora legyen mint nekem.

Viszonylag nyugodtam aludtunk. Lucas csak kétszer kelt fel. Meg egyszer a rém álmom. Amit nem akarok senkinek sem részletezni.

Reggel Louis bement, mivel még ment a nyomozás. Iza meg át jött segíteni.

.:: Louis szemszöge ::.

- Ti normális vagytok? - kérdezte Richard, amikor meglátta, hogy Liam lökdös az asztalon.

- Igen, ünneplünk. - válaszolt Harry.

- Így? - ráncolta a szemöldökét.

- Igen. - vontam meg a vállam, mire elvesztettem az egyensúlyom.

Hátra estem és bevágtam a hátam a padlóba. Szakadtunk a röhögéstől.

- Gratulálok törd ki a nyakad. Valami kulturáltabb módon is ünnepelhetnétek.

- Jó, menjünk csajozni. - mondta Harry.

- Benne vagyok. - értett egyet Niall.

- Velünk mi lesz? - kérdeztem.

- Te meg csak részegedsz. - legyintett Harry és már vette is fel a kabátját.

- Hívjuk Bleake-ot is. - mondta Liam.

- Jó. - egyeztem bele.

- Az üggyel mi lesz? - kérdezte Richard.

- Majd holnap, jössz? - kérdeztem.

- Persze.

Beszéltem Bleake-kal, majd meg mondtam, hogy hol és mikor találkozunk. Amikor haza mentem. Zoe és Lucas a kanapé aludtak. Lucas Zoe mellkasán.

- Szia kicsim. - csókoltam meg a homlokát, mire kinyitotta a jobb szemét.

- Már ilyen korán?

- Igen, elmegyünk. Ünnepelni.

- Csak részegen ne gyere haza.

- Rendben. - adtam egy csókot mind kettőjük fejére, majd megindultam a megbeszélt helyre.

- Bocs fiúk az asszony megtiltotta, hogy igyak. - mondtam nekik.

- Szingli élet előnyei. - emelte a poharát Harry, majd fenékig üríttette. 

Második Évad 43. rész

.:: Bleake szemszöge ::.

Itt ülök a világ legönzetlenebb és legkeményebb ugyan legérzékenyebb lánya mellett, aki a szerelmem és nem tudok segíteni. Nem tudom felvidítani és nem tudom, hogy mit tehetnék, hogy az ajka mosolyra húzódjon. Nem tudom mit tehetnék, hogy a szeme ragyogjon az örömtől és a boldogságtól. Persze van egy tervem, de az nem most és nem itt a jó.

Tudni kell, hogy amióta hivatalosan is együtt vagyunk még több mindent tudtam meg róla és ő valóban csupa rejtély vív, boxol, kaszinókba jár, rajzol, énekel és színészkedik, mosolyog, segít másoknak, de a saját boldogságát mindig félre teszi az csoda, hogy engem nem utasított el. Szerencsés vagyok.

De a legrosszabb őrangyal is egyben legalább is most, nem tudok segíteni neki, mert nem tudom, mi baja van Zoe-nak.

Louis kilépet az ajtón, mindannyian kérdésekkel halmoztuk el legfőképp Jazzy, majd utat tört és bepréselte magát a kis szobába és rögtön kérdezősködni kezdet. A többiek utána mentek, én mentem utoljára, mert talán Zoe engem akar a legkevésbé látni.

- Mondjatok már valamit. - kiabált Jazzy.

Hirtelen kinyílt az ajtó, majd egy nővér jött be rajta, a kezében egy apró csöppség volt tehát terhes volt Zoe, de mikor?

- Teljesen egészséges. - adta oda Louis-nak - Ma délután már haza is mehetnek. - mondta, majd kiment.

Mindannyian lesokkoltunk a csecsemő láttán főleg az én okos angyalomat.

- Terhes voltál? - csodálkozott Jazzy.

- Én sem tudtam. - vonta meg a vállát a boldog anyuka.

- Ez meg, hogy lehetséges? - csodálkozott Richard.

- Fogalmam sincs az orvos elmagyarázta, de nem értettem belőle semmit. - mondta egyszerűség kedvéért Zoe.

- Milyen érzés anyukának lenni? - ült le Jazz a boldog anyuka mellé, ahogy elnéztem ragyogott a szeme a csöppség láttán és a tekintette elolvadt...

- Furcsa.

- Egyáltalán mikor estél teherbe?

- Februárba kb. - válaszolt ismét Zoe.

- Tényleg nem tudtad?

- Nem. Amikor megmondták, hogy szülni fogok majdnem elröhögtem magam. Én anyuka? Nem vagyok oda a gyerekekért.

- Majd megváltozik. - veregette meg a vállát az én csupa szív szerelmem. Egy darabig még faggattuk az ifjú szülőket és gyönyörködtünk a kicsi Lucas babába, majd Jazz magára vállalta a gyerekholmi vásárlását, amiben én segítő társa lehettem.

.:: Jazz szemszöge ::.

Zoe terhes volt és Zoe az én nővérem anyuka lett. Csodálatos érzés lehet és megviselte arca még is gyönyörű. Biztosan jó anya lesz, jobb anya, mint gyerek. Nagyon boldog vagyok, de rám hozta a frászt. Nagyon aggódtam miatta vagyis miattuk inkább eltitkolt miattuk.

Bleake-el kell mentünk mindent bevásárolni az unokaöcsémnek. Játék, ruha, tápszer, cumi, pelus, MINDENT. Neki bármit.

- Szerinted én is leszek anyuka? - kérdeztem meg Bleake-t, mikor visszaértünk Zoe-ékhoz.

- Ha rajtam múlik igen. Én nagyon szeretném. - nyomot egy csókot az ajkamra, amikor már a ház előtt álltunk a gyerek holmival.

- Sziasztok ismét! - nyomtam a fiúk kezébe pár csomagot, majd mentem a kocsihoz után pótlásért. Mikor beviharoztunk és le csillapodtak a kedélyek oda mentem hozzájuk, mármint Zoe-hoz és pici Lucas-hoz.

- Megfoghatom? - néztem Zoe-ra és az apróságra.

- Igen. - adta át.

Megfogtam a kis csöppséget és láttam azt, hogy milyen törékeny, milyen apró és milyen varázslatos kis fickó és talán az orrunk egész hasonló. Hihetetlen érzés volt a kezembe tartani és ahogy azokkal a kis kezeivel nyújtózkodott. Teljesen elvarázsolt, jó képű kis baba az már biztos.

Nem tudom meddig gyönyörködtem benne, ugyanis Louis megérintette a kezem.

- Bocsánat. - mondtam és átadtam az apukának.

- Ne félj, majd a minénkben is tudsz gyönyörködni. - puszilt meg Bleake.

- Ajánlom is. - mosolyodtam el. Egy darabig még maradtunk majd haza mentünk, otthon kellemesen töltöttük az éjszakát... dolgoztunk a baba projekten.

Második Évad 42. rész

.:: Zoe szemszöge ::.

Ahogy Louis kiment, szinte beözönlöttek a többiek. 

Kórterem amibe kerültem idáig élettelen volt, de ahogy bejöttek és bombáztak a kérdésekkel, amik közöl egyet sem hallottam, valahogy azonnal még jobb kedvem lett.

- Mondjatok már valamit. - kiabált Jazzy.

Hirtelen kinyílt az ajtó, majd egy nővér jött be rajta, a kezében egy apró csöppség volt. Az én kicsi apró csöppségemmel.

- Teljesen egészséges. - adta oda Louis-nak - Ma délután már haza is mehetnek. - mondta, majd kiment.

Pár elégé döbbent szempárral találtuk szembe magunkat.

- Terhes voltál? - csodálkozott Jazzy.

- Én sem tudtam. - vontam meg a vállam.

- Ez meg, hogy lehetséges? - csodálkozott apa.

- Fogalmam sincs az orvos elmagyarázta, de nem értettem belőle semmit. - mondtam.

Kihúztam a kezemből az infúziót, mert idegesített. Fel ültem és figyeltem a fiát meg az apját.
Kezembe fogtam az apró kis teremtményt, akinek a létezéséről csak pár órája tudok. Soha nem gondoltam magamra anya ként, féltem. Nem akartam gyereket, nem szerettem volna, ha neki is olyan rossz anyja lesz mint nekem. Hiába vagyok más, de egy gyerek hatalmas felelősség. Erre az egyik pillanatról a másikra itt termet ez a kis apró csöppség, és nem kételkedek abba, hogy jó anya leszek. Minden tőlem telhetett meg fogok tenni, hogy ne olyan élete legyen mint nekem. De majd ha el kezd kamaszodni, akkor egy kicsit megkeserítem az életét, de csak azért, hogy érezze a törődést, amit csak én adhatok neki az anyja.

- Milyen érzés anyukának lenni? - ült le mellém Jazzy.

- Furcsa. - ráncoltam a szemöldököm.

- Egyáltalán mikor estél teherbe?

- Februárba kb.

- Tényleg nem tudtad?

- Nem. Amikor megmondták, hogy szülni fogok majdnem elröhögtem magam. Én anyuka? Nem vagyok oda a gyerekekért.

- Majd megváltozik. - veregette meg a vállam.

Jazzy bevállalta, hogy bevásárol Lucas-nak. Fiúkkal haza mentünk. Közben bementünk pár helyre. Megvettünk pár alap dolgot. Ahogy haza értem akkor tudatosult bennem, hogy mi is történt. Anya lettem. Én aki nincs oda a gyerekekért. Lucas ásított egyet, majd álomra hajtotta a fejét a kezembe.

Bele tettem a Mózeskosárba és feltettem a kanapéra. Mex felült az ágyra és figyelte ahogy Lucas alszik. Alex meg a konyhában randalírozott. Szeretne a figyelem központjába lenni.  

Egész nap nem ettem semmi rendes kaját. Gyors kaját akartam csinálni. Spagetti mellett döntöttem.

Nagyon jól elszórakoztam vele. Közben Lucas felébredt, de Louis azonnal ment hozzá. Ahogy fel vette a kezében azonnal csendben maradt és újra aludt.

- Kérsz? - emeltem fel az edényt.

- Majd később.

Pont mire meg ettem megnyomták a csengőt. Fiúk jöttek meg.

- Helló. - nyeltem le az utolsó falatott.

- Na milyen anyának lenni? - karolt át Harry.

- Jó.

- Ez spagetti? - szagolt bele a levegőbe Niall.

- Igen.

- Van még?

- Konyha. - mondtam neki, mire eltűnt.

- Kellene neki egy csaj, hogy főzzön rá. - mondta Liam.

- Meg Harry-nak is, hogy tudjon kit ölelgetni. - bújtam ki az öleléséből.

Ahogy Niall megette a maradékot. Felvette az nyöszörgő Lucas-t. Egy biztos, hogy jó alvókaja van, de csak kézben tud aludni. Ez a jó alvó képességet két helyről is tudta örökölni. Niall visszaadta a fiam, majd mentek, mivel csengettek. Jazzy és az ura jött meg és hoztak jó pár cuccot. Nem tudom mit fosztottak ki, de az biztos, hogy nem maradt nyom nélkül. Fél boltot elhozták. 

- Megfoghatom? - kérdezte Jazzy, mire oda nyújtottam neki.

Második Évad 41. rész

.:: Jazz szemszöge ::.

Nem tudom mit csinált magával a nővérkém, de személy szerint nagyon haragszom rá. Bevitték, mi a folyosón várakoztunk, hogy még is mi történt vele. Kinyílt az ajtó.

- Ki a férje? - kérdezte az orvos, mire Louis fel állt. 

- Én. Hogy van? - vette komolyra a kérdezősködést Louis.

- Jöjjön velem. - intett, mire követtett az orvost, mindannyian aggódó tekintettel néztünk rá. Én teljesen ideges vagyok, mert még mindig nem mondtam el Zoe-nak, hogy mi lett velem, de már megint nem fogom, mert nem akarom, hogy ideges legyen. Bárcsak mondanának valamit.

Amikor Louis be ment akkor jött meg Bleake is.

- Szia, mi a helyzet? - kérdezte meg.

- Szia, nem tudunk még semmit. De nagyon aggódóm. - ismertem el. Minden fiú rám nézet. - Ti is aggódtok. - mondtam a srácoknak, amibe persze tökéletesen igazam is volt.

- Igaz. - ismerték el.

- Köszönöm.  Bleake, gyere egy kicsit. - hívtam a szerelmemet félre a többiektől.

- Mi a baj? - kérdezte meg.

- Aggódom Zoe miatt és még mindig nem tudja, hogy nem mentem orvosira és hogy 3 helyen dolgozom és semmilyen titokba nem avattam bele. - Vettem egy mély levegőt. Ő csak megölelt és megpuszilta a nyakam. Körül belül hét hónap alatt annyi minden történt velem, hogy azt nem hiszem, hogy tudnia kellene, de egy dolog teljesen biztos én és Bleake tökéletes párost alkottunk. Szóval jelentem a világom kezd helyre állni. A filmem sikeres volt, kértek több rendezői munkát tőlem, Enrike-nek megoldottam pár ügyet és tökéletesen beépülünk a szerelememmel a balhésok világába. Egyszerűen ő az én őrangyalom.

- Szeretlek. - suttogta nekem.

- Én is. - csókoltuk meg egymást.

- Ne itt enyelegjetek! - szólt ránk Harry.

- Féltékeny vagy? - kérdezett vissza az a srác, akinek a karjaiba voltam.

- Dehogy. - fordult vissza. Mindannyian kuncogtunk, én elhallgattam és Bleake vállára dőltem, mivel mindketten leültünk a várakozásra korántsem kényelmes székekre. Csak hallgattunk a fiúk valamilyen ügyről beszéltek, de én elmerültem a gondolataimba és abba, hogy Zoe-nak nem eshet baja.

Még el se mondtam neki mindent, sőt semmit nem mondtam el neki, amit tudni a kell. Egyszer valamikor, de nem most, az én  nővérem bivaly erős nem eshet baja, nem lehet.

Második Évad 40. rész

.:: Louis szemszöge ::.

 ~ 2014 November 8. Szombat~

- Jó reggelt. - mosolygott rám Zoe.

- Neked is.

Hátát mutatta nekem, majd fel akart kelni, csak én megakadályoztam. Szorosan tartottam. Közben meg apró csókokat hagytam a nyakán. Minden érintésem után felnevetett.

Megfordult alattam, majd egy hosszan csókot adtam az édes ajkaira.

Mivel nagyon hideg volt kint így nem volt kedvem kikelni a meleg ágyból.

- Louis engedj el. - motyogta Zoe.

- Minek.

- Mert még van egy ügyünk.

Morogva elengedtem, majd figyeltem, ahogy gyors léptekkel bemegy a fürdőbe. Nagy nehezen én is kimásztam az ágyból. Mire beértem már teljesen fel volt öltözve. Felváltottam. Vettem egy gyors zuhanyt, majd magamra öltöttem a ruhámat. Amikor mindennel megvoltam lementem és helyet foglaltam az asztalon. Zoe oda adta a kávémat, majd fel ült mellém.

- Éhes vagyok. - mondta Alex.

Zoe adott neki enni, majd Mex-et is megetette. Miközben ő az állatai volt elfoglalva, én csináltam pirítóst. Pirítós mellé evett egy almát én meg a kávém kortyolgattam.

- Én vezetek. - vettem el tőle a kulcsot.

Beszállt mellém, Mex meg hátra szállt be. Csendben telt az út. Van estére egy tervem. Fel akarok hozni egy kényes témát. Ahogy meg érkeztünk Zoe már ki is pattant. Én leparkoltam, majd kiengedtem Mex-t. Az ajtóban Zoe várt.

- Szóval mi a helyzet? - léptünk be.

- Szombat van fáradt vagyok, és gyilkos még mindig nincs meg. - panaszkodott Liam.

- Mint ha nekem sok kedvem lenne nekem itt leni. - mondtam.

Teljesen bele merültem abba, hogy kiderítsem, hogy a csaj, hol volt utoljára. Harry és Niall elmentek kikérdezni az anyját. Richard maradt itt. Főleg amikor megoldotta, azt az ügyet amikor hét embert gyömöszöltek bele a széfbe. Liam és apósom meg elmentek beszélni a csaj férjével.

Egész délelőtt sőt még délután nagy része rá ment a semmire. Akármit találtunk az mind zsák utca volt. Mindenki vissza jött és az asztalánál ülünk. Niall meg Harry hozott gyors kaját. És éppen mérgezünk magunkat vele. Hirtelen Zoe elejtette az evő eszközét, majd a kezét a hasára tette.

- Jól vagy? - kérdeztem tőle miközben rátettem a kezem a hátára.

- Nem. - rázta meg a fejét, közben meg egyre jobban görnyedt össze.

- Fel tudsz állni? - kérdeztem tőle.

Zoe nagy nehezen fel állt, majd az egyik oldalára Richard a másikra meg én álltam.

- Majd megyünk mi is, Mex-et meg majd elintézem. - mondta Harry.

- Én meg szólok Jazzy-nek. - mondta Niall.

Zoe beült az anyós ülésre. Richard meg hátra. Amilyen gyorsan csak tudtam úgy mentünk a kórházhoz. Minden lehetséges sebesség határt átléptem, de nem nagyon zavart. Zoe mellettem teljesen lefehéredett, meg folyamatosan jajgatott. Levegőt szaporán vette, és hasát fogta.

Ahogy meg érkeztünk Richard-dal kivettük óvatosan a kocsiból. Bementünk az ügyeletre ahol azonnal ki is vizsgálták. Mi kint maradtunk és vártuk, hogy mi lesz. Én az ujjaim tördeltem, közben meg a lábammal dobogtam. Richard fel alá mászkált, közben az ajtót nézte. Nem tudom mióta lehetünk itt, de megérkeztek a többiek is.

- Hol van? - kérdezte Jazzy.

- Bent. - válaszolt helyettem Richard.

Fiúk leültek, Jazzy meg idegesen rótta a köröket a csendes folyóson. Csak a magassarkú kopogása hallatszott. Minden más csak halkan vette a levegőt.

- Nyugi minden rendben lesz. - veregetett vállba Harry.

- Mi van, hogy ha valami komolyabb baja van? - aggódtam.

- Lehet, hogy csak egy egyszerű gyomor rontás. Nem kell azonnal a legrosszabbra gondolni, de más is nyomja a lelked. - állt fel Harry hogy kövessem - Hozunk kávét. Kértek? - fordult körbe mire mindenki megrázta a fejét.

- Mi a baj? - kérdezte miközben megnyomta az expresso kávé gombját.

- Megakartam mondani Zoe-nak, hogy mi lenne, ha lenne egy közös gyerekünk. Ma este egy vacsora kerete alatt.

- Majd legközelebb. - biztatott a barátom.

Kivettem a kávét a gépből, majd azt szorongatva mentem vissza. Ahogy kortyoltam az italt hirtelen kinyílt az ajtó.

- Ki a férje? - kérdezte az orvos, mire fel álltam.

- Én. Hogy van? - mentem hozzá közelebb.

- Jöjjön velem. - intett, mire követettem.

Második Évad 39.rész

.:: Jazz szemszöge::.

Az éjszaka felejthetetlen volt, izgalmasan töltöttük és szerintem Bleake mellkasán és hátán is sebek illetve köröm nyomatok vannak.
- Jó reggelt.ó angyalom! - fordult velem szembe és egy édes csókkal köszöntött.
- Neked is őrangyalom! - én is köszöntöttem.
- Mi a mai terv?- érdeklődött.
- Nem tudom. Gondoltam benézek veled a rendelőbe, meg nyomoznék Justin Morgen ügybe.
- Jó, de a nyomozást ne egyedül csináld.- ajánlotta.
- Nem lesz semmi bajom. - dacoskodtam és átfordultam a másik oldalamra.
- Jazz....Kérlek! - csólolta meg a nyakam... mázlija hogy szeretem.
- Jó legyen.... egyeztem bele. - Felöltözöm... Indultam meg.
- Rendben én elmegyek le tusolok, mert kiengeted az összes meleg vizet.. - mondta egy kicsit szemrehányóan.
- Én is szeretlek! - szóltam a szekrényemből...
Megreggeliztünk utána elmentünk a Rendelőbe ott csomó kutyust és cicát simogattam. Segítettem a szerelememnek amibe tudtam.
Délután megkezdtük a nyomozást....hát bár ne tettük volna........ kiugrott a kocsi elé J.Morgen és elgázoltuk, nem vettük időbe észre.
- Baszus!!!- orditott fel Bleake.
- Nyugi... - probáltam megnyugtatni..
- Jazz...most ütöttem el egy embert.
- Aki bűnöző és megakart ölni és a kocsi elé ugrott... - mondtam minden mellettünk szoló érvet.
- Jó ez igaz.... Várj meg itt megnézem! - szállt ki a kocsiból, majd lehajolt hozzá.
- Nah? -kérdeztem ki.
- Él. Csak a feje és a karja sérült, de lélegzik, hozd a csomagtartóból az orvosi táskám. Eltudom látni. - mondta és én már végre is hajtottam a feladatot.
- Ellátom, aztán bevisszük a korházba és felhívjuk a rendőrséget. Rendben? - kérdezte meg.
- Rendben. - ennyit mondtam, amikor elláttuk tényleg bevittük, elmondtunk mindent, hogy mi történt szóltunk a rendőröknek... akik ki is halgadtak.
- Jó akkor Miss.... magát akarta megölni? Ezt honnan tudja? Vagy mi honnan tuduk, hogy maga nem hazudik. - erősködött a zsaru.
- Nem nem hazudum. Van egy nyomozó barátom, akinek segítettem lebuktatni egy ügyben Justin Morgen-t kettőt is.... biztosan megtalálják az aktályát és most akart bosszút állni.
- Tételezük fel, hogy hiszek magának....
- Tételezzük. - egyeztem bele.

- Menjenek haza. -engedet el minket.  Mikor kiléptem a kihallgatóból a szerelmem karjába rohantam.
- Jól vagy? - kérdezte meg, miután megcsókolt.
- Igen. Haza mehetünk.
- Tudom. - mosolyodot el. Elindultunk a kocsihoz. Haza mentünk együtt megfürüdtünk majd Fantát kicsuktuk a hálóból és bebújtunk az ágyba.