.:: Jazz szemszöge ::.
Reggel mikor felkeltem Salrote és Nono már nem voltak otthon Fantát is elvitték. Lementem a konyhába, ahol Bleake-kel találkoztam.
- Jó reggelt! - köszöntem neki.
- Neked is! Beszélhetnénk? - kérdezte.
- Hát persze. - öntöttem magamnak egy pohár tejet.
- Azt akarom mondani..hogy ász voltál tegnap. - ezen nevetni kezdtem.
- Kösz, bár jobb szeretem, ha nem kell bizonygatnom.
- Hát persze, egyébként remélem tudod, hogy elég vadul ütöttél. - ezen csak mosolyogni tudtam.
- Reménytelen vagy Bleake. - mondtam majd felmentem az inni valóval a kezemben és egy csokis keksszel. Felvettem valami kényelmeset, aztán Fantával elmentem a közeli parkba, ahol láttam messziről Perrie-t és Zayn-t kézen fogva, milyen szépek együtt. Örülök, hogy legalább Zayn boldog. Amikor az általam a kelleténél jobban kedvelt srác elment, Perrie egy kis ideig egyedül maradt. Majd egy másik pasi karjaiban termett. Mi a franc? Megcsalja Zayn-t, na ne ez nem lehet. Legszívesebben oda mentem volna, de inkább megfordultam és haza sétáltam. Elmegyek Zoe-hoz, hogy hátha tud valamit.
Nem tudom, hogy Zoe, még ma is olyan furcsa lesz-e de ha igen akkor meg kell tudnom az okot. Nem tudom mi ütött a nővérembe, remélem nem a szerelem vagy a papír munka ártott meg neki. Mikor bementem az ajtón veszekedés volt és mindenki mindenkivel vitatkozott, de valami nem volt jó, a nővéremből kettő volt. A két Zoe szemmel láthatólag ugyan olyan, de Zoe, nem szokott az ajkaiba harapni ha ideges... lebuktál... de ezt nem nekem kell megtennem. Mert itt a pasija, aki nyomozó hát nyomozzon.
- Lányok elég! - mordultam rá a két Zoe-ra. Egy is sok belőle nem hogy kettő.
Ahogy kimondtam, az ajtó ismét kivágódott. Liam, Harry és Niall rontott be fegyverrel a kezükbe.
- Letartoztatom... - kezdett bele Liam de amikor meglátta hogy kettő van Zoe-ból nem tudta befejezni.
- Várjatok! - mordultam rájuk. Nem értem, minden pasi idióta?
- El kell kapni egy gyilkost. - vágta rá azonnal Niall.
- Te tudod melyik az igazi? - kérdeztem, tudtam én jól, hogy nem tudják.. most még Louis is kétségek közt van.
- Nem. - hajtotta le a fejét Niall - Te tudod?
- Persze, csak megismerem a saját nővérem. - mosolyra húztam a szám.
- Akkor melyik az?
Nem válaszoltam, mert kell egy kis idő, hogy a tesóm választottja is biztos legyen a dolgokban.
Louis
végig nézett Emma-n majd a szeme az igazi Zoe-n állt meg, ez a szerelem, egy kicsit irigykedem.
- Vigyétek el. - mondta Louis.
- Ne, én
vagyok az igaz értsd meg Louis szeretlek teljes szívemből. Egy éve
amióta először láttalak magam mellett akartalak tudni. Nem hagyhatod,
hogy ő legyen veled.
- Sajnálom. - mondta, miközben elfordult.
Taktikázik ez szép, de ha nem megverem. Hirtelen megfordult és meg akarta ölelni az igazi szerelmét, aki ellépet tőle, de miért?
- Mi a baj? - érdeklődött Louis a nővéremtől.
- Feltörölték velem a
padlót, meg a kezemmel széttörtek egy tükröt, miközben én egy fejre
mért ütéstől eszméletlen voltam. Hajszálon múlt, hogy nem ütő ért vágott
meg a szilánk és véreztem el ott. - mondta az igazi Zoe, a fiúk még mindig döbbenten álltak, így én vettem a kezembe a dolgot. Oda mentem az á.l Zoe-hoz, vagyis Emma-hoz és behúztam neki egyet.
- Ezt, mert átvertél. - mondtam az első után - Ezt, mert Carlos-t is átverted. - adtam neki egy pofont - Ezt, mert megölted a férjem. - löktem el a fal irányába - És ezt a nővéremért. - emeltem rajta egyet, felém fordítottam a fejét majd egy jobbos ütést mértem rá és a földre dobtam. Liam, Niall, Harry és még a szerelmes pár is csodálkozva nézett rám - Ha még egyszer itt meglátlak, nem a börtönben hanem egy koporsóban végzed. - meresztettem rá a szemeim. Harry oda lépet, hogy lefogjon. Niall és Liam felszedték a szemetet a földről.
- Köszönöm, igazi húgocska vagy. - jött oda Zoe, bár szerintem nem tudta hova tenni a kirohanásomat.
- Nincs mit, megölnélek - sziszegtem. A fiúk megbilincselték és letartoztatták. Mikor kivezették Emma-t felnézet az ablakra. és hát én elköszöntem tőle - Fordulj fel, rohadék! - kiabáltam ki. Zoe és Louis meglepődve néztek rám.
- Oké, de ez a fruska.
- Jazmine! - emelte fel a hangját.
- Értettem, be vigyelek a kórházba?
- Nem kell.
- De kell! - mordultunk rá egyszerre Louis-sal.
- Nem! - ellenkezett. Louis meg akart szólalni, de közbe vágtam.
- Csönd Louis, majd én! Ide figyelj te makacs nővérkém, vagy betolod a formás feneked a kocsiba ami kint parkol, vagy én viszlek be, de az fájni fog! - oktattam ki, kiakarta nyitni a száját, de nem hagytam - Nem érdekel a kifogás! Indulj! - parancsoltam rá, hallgatott rám, és be fuvaroztuk. Louis-sal kint a folyóson vártunk.
- Tudod Louis, ha összetöröd a nővérem szívét én a csontjaidat eltöröm. - mondtam ki teljesen őszintén. A nővérem barátja elmosolyodott.
- Tudod Jazz, ha nem is vagytok testvérek sokban hasonlítotok. Hidd el szeretem Zoe-t az első pillanattól kezdve és vigyázok rá és a csontjaimra is.
- Ajánlom is. - öleltem meg - Köszönöm, hogy itt voltál neki amikor én nem.
- Nincs mit, de hidd el szeret téged.
- Tudom. - válaszoltam, közben kinyílott az ajtó és Zoe lépet ki. Több mint más fél órát volt bent. Elmondta, hogy meddig van pihenőre fogva, ami két hét, de persze ezt ő nem fogja betartani. Megköszönte, hogy hittünk benne és megvártam, ameddig Louis cselekszik. Aztán beültünk a kocsiba és haza vittem őket.
- Na jó, de semmi kalandozás az éjjel. Pápá! - köszöntem el a pártól.
- Jazz, várj! Hol tanultál verekedni? - állított meg Zoe.
- Sok mindent nem tudsz még nővérkém. - szálltam be a kocsiba és elindultam haza.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése