~Egy hét múlva~
Reggel korán kellett kelni, mert Louis ment varrat szedésre. Helyesbítek viszem varrat szedésre. Emma üggyel semmit nem haladtunk. Azt beszéltük, hogy titokban marad, mert riadalmat keltene az emberek között. Ja meg persze Louis megtudná, akkor magát hibáztatná és szakítanánk. Az biztos, hogy ha végleg vége lenne Louis és köztem akkor megint bele vetném magam a szerencse játékokba. Lehet, hogy csak rövid időre, de az is lehet, hogy örökre. Senki nem tudja. Még én sem. Ezt bizonyítja, hogy itt maradtam Los Angelesbe. Soha nem gondoltam volna, hogy egyszer megvetem a lábam. Csak a legtitkosabb gondolatom volt az, hogy gyilkossági nyomozó legyek, teljesült. Mindent ennek a városnak és Louis-nak köszönhetek. Ha Louis nincs akkor soha nem ismerem meg Liam-et, Niall-t és Harry-t. Ők már szinte a családom. Sok minden éltünk át együtt. Életem legjobb döntése volt, hogy ide jöttem.
Ahogy megérkeztünk a kórházhoz, Louis húzta a száját.
- Mi az? - fordultam felé.
- Biztos be kell mennem? - nézett ki az ablakon.
- Nem hiszem, hogy 12 varrattal a lábadba akarsz élni. Addig nem csinálhatsz semmi. Semmit. - hangsúlyoztam.
Tudta, hogy mire gondolok. Nem csak az orvos nem akarta, hogy lefeküdjünk, de kb. senki sem. Nagyon figyelmesek vele, de szinte már idegesítő, hogy mennyi véletlen van. Egy hete először Jazmine főzött, majd másodszor meg azért kiabált, mert majdnem felgyújtotta a konyhát. Mire sikerült mindent kitakarítani meg a helyére tenni, mint a hulla úgy jártam.
- Mehetünk. - nyitotta ki a kocsit.
Ránehézkedett a mankókra és amilyen gyorsan csak tudod megindult befelé. Ahogy bezártam a kocsit követtem. Mire beértem ő már beszélt a recepcióssal, hogy hova kell menni.
- Gyorsabb vagy mankókkal mint nélküle. - értem utol a rendelőnél.
Nem mondott semmit csak bekopogott, mire egy halk válasz adta tudatunkra, hogy bemehetünk.
Louis mint a villám ment be. Az orvos felfektette a kezelő asztalra, majd kezdetét vette a beavatkozás. Közben én kényelembe helyeztem magam egy székén, ami a kezelő asztal mellett van. Louis mielőtt megkapta az érzéstelenítőt megfogta a a kezem. Miközben az orvos eltávolította a 12 öltést addig végig szorongatta a kezem.
- Jövő héttől elkezdődnek a gyógytornák. Két hét és teljesen rendbe jön. Addig semmi megerőltette mozdulat. Ha még is lenne akkor akár öt hétig is eltarthat a gyógyulás. Addig ha kell akár külön szobába is legyenek, mert a szex még mindig tilos. - mondta az orvos. Ahogy Louis meghallotta felnyögött. Az orvos még írt ki gyógyszert, majd az utunkra engedett. De nem örökre egy hét múlva jövünk vissza. Mintha randira járnánk. Remélem egyszer vége lesz ennek a kapcsolatnak.
- Bele fogok bolondulni. - mondta Louis már a kocsiba.
Nem mondtam semmit, csak elindítottam James-t. Otthon Jazmine várt kajával. Louis nem sokat evett. Ahogy felmentünk vittem tojást Kölyöknek. Avagy a csirkének. Már egész jól meg a tanítása. Hallgat a nevére. Mex és Alex is imádja, így vittem nekik. Mex-en utazott Alex.
- Nem lehetsz ennyire Lusta. - mondta neki, már a szobámba.
- Te neveltél. - vágott vissza.
- Ezentúl kevesebb kaját kapsz, mert elfogsz hízni. - ketten játsszák ezt a játékot.
Azonnal leszállt és elkezdett körbe-köreb futni.
- Ha így haladsz kapsz vacsorát.
Mikor lihegve odajött adtam neki a főt tojásból, meg Kölyöknek is.
Amikor eljött az este én magamnak a vendég szobába ágyaztam meg. Lehet, hogy így jobb. Akár merre fordultam nem tudtam aludni. Csak a plafont bámultam. A mennyezet tanulmányozását a telefonom csörgése zavarta meg.
"Nem tudok nélküled aludni, gyere át kérlek. Türtőztetem magam.~L."
- Tudod nem attól félek, hogy te nem bírsz magaddal, hanem, hogy én. - mentem be a szobánkba.
- Hamarabb én mint te. - emelte fel a takarót, hogy bebújjak mellé. Gondolkodás nélkül oda mentem.
~ 1 hét múlva ~
- Valami nem stimmel. A seb nem olyan ütembe gyógyul mint kellene. Egy gyors vér vétel és megtudom mi az oka. - mondta az orvos.
Lecsapolták Louis és kiderült, hogy kevés a vérlemezke a vérébe. Az a lényeg, hogy akár több hétig is eltarthat mire begyógyul a seb, gyógyszereket írt fel, majd egy hét múlva találkozunk.
Otthon elköszöntem Louis-tól. Azt mondtam neki, hogy megyek meglátogatni Jazmine-t Floridába, de valójában Emma után kutatok. Látták ott pár napja. Ha minden igaz, akkor még ott van. Ha szerencsém lesz, akkor megint el tudom kapni.
- Kölyökre vigyázz. Sok múlik rajta. - csókoltam meg Louis.
- Minek? Semmi sem lesz. Perrei terhes. Minden tönkre ment.
- Én tudok valamit, amit ti pasik nem. Csak vigyázz rá, hogy ha ő a kulcsa annak, hogy végre minden a sínen legyen akkor ne bukjunk el.
- Mit tudsz, amit mi ne? - kért számon.
- Valamit amit Perrie megígértetett velem, hogy soha nem mondom el. De ha beigazolódik amit gondolok, akkor megtudod.
- Addig nem mész innen amíg nem mondod el. - fogta meg a csuklom.
- Perrie megcsalta Zayn-t. Mehetek? - nézte unottan.
- Zayn tudja? - rázta meg a fejét.
- Nem, de Perrie-t rá akarom beszélni egy DNS vizsgálatra. Megtudni ki is igazából az apa.
- Mi van, hogy ha nem Zayn?
- Akkor megint indulhat a terv szövés, de mi nem beszéltünk semmiről. Megyek, holnap reggeli már itt leszek. - adtam neki egy búcsú csókot, majd felkarolva az utazó társaimat irány a reptér.
Az út csendben telt. Magam szidtam amiért eljárt a szám. Abban az egyben bízok, hogy nem mondja tovább senkinek.
Ahogy leszálltam az első utam a kapitányságra vezetett.
- Jó napot Pettershon kisasszony örülök, hogy újra láthatom. - köszönt az egyik rendőr.
- Ismerem magát? - néztem furcsán.
- Tegnap tett itt egy látogatást. - nézett furcsán.
- Ó tényleg, pont azért jövök. Tudja tegnap az egyik rokonomnak tartottuk a leány búcsúját, és nem emlékszem arra, amit tegnap történt. Sok minden kiesett. Feltudná frissíteni, hogy pontosan mit is kerestem itt? - mosolyogtam kedvesen.
- Persze. Tegnap délután átjött, hogy adatokat kérjen Louis Tomlinson-ról meg Emma Pettershon-ról.
- Más?
- Nem csak ezek voltak.
- Köszönöm. - intettem, majd mentem el.
Ezek szerint kettő van belőlem. Tök jó. Híp-híp hurrá. Mivel iskola idő van, azért beugrottam Jazzy-hez. Ő nem tud róla, mondjuk én sem tudok róla, hogy kettő van belőlem. Amikor a terméhez értünk bekopogtam.
- Búj be. - szólt ki.
- Ha nem baj, csak besétálok. - nyitottam ki az ajtót.
- Zoe! - jött oda hozzám és hosszan megölelt.
- Jöttem ellenőrizni. - löktem meg az oldalát.
- Pont óra közbe?
- Szerintem örülnek neki, hogy tönkre teszem az órát. - ahogy köröl néztem ugyan az az osztály volt, aki szeme előtt múltkor vitatkoztunk.
- Főleg, hogy ha ilyen csinos nő tartja fel. - mondta az egyik kölyök a hátsó sorban.
- BEN! - szólt rá Jazmine.
- Amúgy szeretnék panaszt tenni. - ültem fel az asztalra.
- Ez egy iskola. - szólt rám Jazmine.
- Szolok, hogy ha érdekel. De térjünk vissza arra, hogy panaszkodni szeretnék.
- Miről?
- Kölyök pasi. Én csajt kértem. - ahogy mondtam az arcát a kezébe temette.
- Ennyi? - legyintett.
- Tudod, már most okosabb tőled. Ha hívom oda jön.
- Persze-persze. - forgatta a szemét.
- Úgy is hamarosan jössz. Meglátod, hogy igazam van. Akkor nincs menekvés.
- Nincs mi elől menekülnöm?
- Attól hogy terhes még van esélyed.
- Tanárnő a nőkre bukik. - szólat fel egy hang.
Egyszerre néztünk mind az osztály felé. Szavunk nem maradt. Én teljesen megfeledkeztem hogy vannak fültanuk is.
- Nem. - szólalt meg Alex.
- Beszéljük meg óra után. - ajánlotta Jazmine.
- Adj nekik feladatott és beszéljük meg. Nekem megy a gépen. Mondjuk úgy sem a feladatott fogják csinálni, de lényegtelen.
- Ne adj nekik ötleteket.
- Miért még nem gyújtották fel egy tanár haját sem.
- NEM. - emelte fel a hangját Jazzy.
- Nem mondtam semmi, csak megemlítettem hogy mi hogy zavartuk ki a tanárt az óráról.
- Hagyjuk. Louis hogy van? - hagyta rám.
- Mihez képes? Szarul az egyik résztől a másikról is.
- Miért?
- A sebe nem olyan ütembe gyógyul mint kellene, így a három hét helyet előre láthatóan négy hét lesz, mire megint minden a réig lesz.
- Másik?
Oda hajoltam hozzá és a fülébe suttogtam. - Pasiból van.
- Értem.
- Mi nem hallottuk? - szólalt meg Ben.
- Kanos az ura. - szólt meg Alex.
- Tudod mit vár rád? Remélem nem kell mondanom. - néztem rá. Azonnal Mex mögé bújt aki a lábamnál ült.
Az asztalról figyeltem ahogy húgi órát tart. Jól áll neki a tanárság, de remélem abba hagyja. Elköszöntem tőle, majd felültem a gépre.
~1 hét múlva~
Végre begyógyult Louis sebe. Most már csak egy-két hétig kell gyógytornára járnia és makk egészségesnek lesz nyilvánítva. Alig várjuk. Kölyök meg kiment az udvarra. Ott csináltam neki az egyik sarokban egy helyet ahova este be tudom csukni. Annak ellenére, hogy pasi egész okos. Ha meglát akkor jön oda elém. Amikor nyílik az ajtó akkor nem megy be a házba, csak hogy ha hívjuk. Alex meg fél. Állítása szerint terrorban él. Azon kívül, hogy nem szóltam hozzá két napig semmi mást nem kapott. Viszonylag jól megúszta. Mex-et meg tanítom.
~2 hét múlva~
Végre Louis egészséges!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése