.:: Jazz szemszöge ::.
Alig emlékszem valamire az útból, mert elaludtam, nagyon fáradt voltam és még a mellkasom is fájt. Egy idősebb nő ült mellettem.
- Felébredtél kicsikém. Mindjárt megérkezünk. - rögtön megszólított.
- Igen, ne haragudjon, de nagyon fáradt voltam.
- Semmi baj. Sarlote, vagyok. - nyújtott kezet. - Sarlote Watshon.
- Üdvözlöm Sarlote én Jazmine Amber Gordon.
- Örülök. És mond csak, miért jössz ide Floridába?
- Hogy új életet kezdjek önmagamként. - válaszoltam, szegény nem értette, így elkezdtem el magyarázni. - Az az igazság, hogy fiatal korom ellenére az utóbbi 2 évben nagyon sok mindenen mentem át, és a nővérem, aki nem is az, csak mi tudtuk úgy, halottként kezel.
- Értem, és még is mit akarsz csinálni?
- Hát, énekelni fogok vagy önkéntes munka vagy alapítvány, vagy kezdek valamit az iskolákkal, idáig színészkedtem.
- Énekelsz?
- Igen.
- Remek, akkor szeretnélek meghallgatni, mert lehet, hogy kapsz tőlem munkát, kedvesem, ha te is szeretnéd.
- Köszönöm Sarlote, ön nagyon jó asszony.
- Semmi kicsikém. Majd megismerheted az unokámat, ha van kedved megihatnánk a leszállás után egy teát.
- Köszönöm, az nagyon jó lenne. - egyeztem bele.
- Mesélj el addig mindent, ami ennek az új életnek az oka. - kért meg rá.
- Rendben. - mondtam mosolyogva - Hát, 18 évig az anyukámmal és az apukámmal laktam, mert a nővérem elment a szülinapomon köszönés nélkül én sokat sírtam utána és egy kicsit lázadtam, tudni kell hogy ameddig velünk lakot nekem kellett a jó kis angyalt játszani, de én is szerettem volna 16 évesen a barátaimmal elmenni valahova. - hadartam el gyorsan, de még nem fejeztem be -A szüleim nem engedték. Tehát mikor betöltöttem a 18-t a nővérem engedte, hogy vele legyek, ő éjjel kaszinókba járt és én is benéztem, hogy mi folyik ott meg nyílt egy új világ előttem. Megismerkedtem egy fiúval, ki másnap belénk rohant, a nővérem irtó mérges volt rám, főleg mert kiderült, hogy a srác a szomszéda. Össze vesztünk és kidobott én eltűntem, a fiúnál voltam, ki elvitt egy barátjához, akivel átvertek, mert közben kiderült, hogy a másik srác akinél egy ideig meghúztam magam színész és az apja egy olyan lányt kereset az egyik filmbe mint én. akkor kezdtem el színészkedni, de ahol laktam ott nagyon megkedveltem a fiút, de neki barátnője volt. A nővérem lecseszett és visszaküldött volna az apámhoz, mert közben anyám meglógott. Apám meg egy másik nővel készült összekötni az életét. - itt megálltam és levegőt vettem - Nos és most jön a bonyodalom, elgázolt egy kocsi én elvesztettem az emlékezetem és ezt kihasználták. Ismét egy fiú jön a képbe, az apja maffia vezér és nem mellékesen később kiderült, hogy a nővérem apja, mert az anyánk kavart. Nos ez a maffia alak, megfenyegette a fiút, akinek az anyja el gázolt, megkedveltük egymást és meg is szerettem, mert segített vissza találni a családomhoz, közben leakartak csukni, a semmiért. - megint vettem egy nagy levegőt és folytattam - Aztán össze jöttem ezzel a sráccal, de az apja megölte az anyát én is akkor voltam ott, a maffia vezérrel későbbi apósommal szövetkeztem, hogy hagyja békén a fiait és a testvéremet, beálltam maffia tagnak. Gyilkoltam mindenki szerint, de nem a férjem öccsének a barátnője ölt és persze a férjemet is megölte. A nővérem fél testvérét, de az ő öccse is kiről már említést tettem meghalt rákos volt. Közben engem is eltalált egy golyó és majdnem meghaltam. A nővérem ezt adta tovább mindenkinek és halottnak kezel. Ennyi lenne.
- Ejha, jó sok mindenen keresztül mentél. Mi lett a másik fiúval még akiről meséltél az elején.
- Barátnője van én meg elköszöntem tőle, örökre, mert tudom, hogy nem szeret-e.
- És te szereted?
- Attól tartok, de tudom, hogy más jobban vigyázna rá és nem bántom azt ami nem az enyém.
- Értem. És a színészkedés.
- A halálom előtt leakartak csukni gyilkosságért ezért felmondtam, és én magam vonultam volna a börtönbe, hogy elkapják az igazi gyilkost akkor lőttek meg.
- Tudod, ha ennyi mindenen keresztül mentél már, ideje lenne a happy end-nek is. - mondta Sarlote.
- Tudom, ezért ismét önmagam leszek a jó és a rossz közti önmagam.
- Becsülendő, hogy nem adtad fel. De ez mind két év alatt történt?
- Igen. - válaszoltam, közben megkezdtük a leszállást. Már nem bántam, mivel nagyon untam az ülést és jól esne az a tea is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése