22. rész

.:: Jazz szemszöge ::.

Tumblr_lwjx5vumj01qzpfdco1_r3_500_large
Reggel, amikor felébredtem elégé nem jól éreztem magam abban a helyzetben. A nap szépen besütött a szoba ablakában, még a madár dalt is lehetett hallani, de valami nem volt teljesen a rendjén. Tisztán emlékszem, hogy lefeküdtem, de el kellet mennem a konyhába tejért. Ez világos volt számomra, de az nem, hogy mi a franc történt azután. Emlékeim szerint vissza feljöttem a szobámba és álomra hajtottam a fejem, de akkor is miért van az. ,,Remélem nem lesznek rémálmaim." de vannak vagy nem álmodom, akkor pláne egy kifordított valóságba keveredtem. Ott fekszem az ágyamon és nem tudom, hogy mi van, nem tudom hova tenni a helyzetet, csak szótlanul nézek.

- Jó reggelt. - köszönt a mellettem fekvő ember.
- Nincs jó reggel! Mit keresel az ágyamban? - érdeklődtem.
- Nos, te mit keresel az én ágyamban? - na itt kezd érdekes lenni, nyilván valóan álmodom, így ki próbálhatok valamit.
- Én? Ezt. - megcsókoltam Zayn-t, aki viszonozta a csókom, tehát álmodom. Remek!
- Hú, Jazz. - hajolt el tőlem.
- Igen?
- Te megcsókoltál. - állapította meg.
- Te meg az ágyamban alszol. - kötözködtem
- Jazz, valami történt éjszaka? - érdeklődött, ezek szerint egymással alszunk, megcsókoltam és nem álmodom. FRANCBA! EGY HATALMAS FRANCBA! Megállapításaim után kipattantam az ágyból és az ajtóra mutattam.
- Nem! Nem tudom remélem nem. Menj ki!!!
- Jazz, mi volt ez a csók?
- Hát. - haboztam.
- Hát?
- Azt hittem álmodom. - hoztam fel. Rögtön nevetni kezdet.
- Ez minden?
- Ez. Sajnálom.
- Ne tedd.
- Oké, de ezt felejtsük el. Meg sem történt. - hozakodtam elő, de igazából nem akartam elfelejteni azt a csókot. Egyáltalán nem.
- Oké felejtsük el. - egyezett bele - Meg sem történt. Sajnálom, hogy reggel melletted kötöttem ki.
- Semmi baj, vagyis mit kerestél mellettem? - néztem a szemébe.
- Hát, ha azt mondom, hogy a távkapcsolót nem hiszed el mi? - ezen nevetni kezdtem - Gondoltam.
- Na gyere reggelizünk.- hívtam, mert a hasam evés időre jelzet.
- Menjünk, de én felveszek valamit, mert apa kiakadna. Lent találkozunk jó? - kelt fel nagy nehezen az ágyamból és elsétált mellettem.
- Rendben. - nyitottam ki a szoba ajtót, amin ő el is indult, de gyorsan vissza fordult, akkora hévvel, hogy egymásnak ütköztünk. - Mi csinálsz?
- Pszt, apa kint van - suttogta - nem akarom, hogy félre értse a helyzetet. Ülj le. - vezette az ágyhoz és leskelődött a kulcs lyukon. - Most várunk.
- Oké.
- Addig mit csináljunk? - szólalt meg némi hallgatás után.
- Nem tudom.
- Felelsz vagy mersz? - érdeklődött.
- Legyen. - egyeztem bele.
- Oké. Felelsz vagy mersz?
- Merek.
- Oké, gyere ide és csókolj meg, úgy mint reggel.
- Pofátlan!
- Ha nem teszed meg kénytelen leszel vetkőzni. - szép, egy póló és egy bugyi vagy egy csók. Szó nélkül felálltam odamentem és megcsókoltam.
- Légy boldog. - dobtam oda neki a mondatot. - Felelsz vagy mersz?
- Merek én is.
- Jó. Akkor gyere ide - vártam ameddig közelebb ért hozzám. - és mond el mit kerestél az ágyamba.
- Először is az én házam és az én ágyam. Másodszor merek és nem felelek.
- Felelni is lehet bátran. - világosítottam fel.
- Nem tudom mit kerestem az ágyadba, este mikor elmentél én vártam még egy keveset és feljöttem a szobámba, csak láttam, hogy ég a villanyod gondolom, úgy hagytad én bementem, hogy lekapcsoljam. Láttam, hogy alszol és gondoltam leülök és nézlek. Meg is tettem, aztán melletted ébredtem. Ennyi. - fejezte be a mondani valóját.
- Értem.
- Felelsz vagy mersz? - kérdezte ismét, most okosabb leszek.
- Felelek.
- Gondoltam. Na rendben. Legjobb éjszakai kalandod? - ezen kicsit meglepődtem.
- Ő... őszintén? - bólintott. - Amikor a nagyival éjjel sétáltunk és énekeltünk a szakadó esőbe.
- Én nem olyan kalandra céloztam.
- Tudom.

- Akkor válaszolj!

- Egyszerre csak egy kérdés Malik. Nézd meg, mehetünk-e enni. - hallgatott rám és kinézet az ajtón.
Y_large- Mehetünk, akkor lent. - köszönt el. Én rögtön neki álltam ruhát vadászni, mert nem akarok, így mutatkozni nagyon senki előtt előtte már sikerült.
Reggeli után, el kellet menni a színházhoz vagy is pontosabban valami rendezői és szereplői megbeszélésre. Mindenki kedves volt, volt aki túl kedves is.
- Mindenki, Jazz fogja játszani Kristine szerepét. Rendben?- tette fel költői kérdését Zayn apja. A többség bólintott, volt aki pofákat vágott, de nem érdekelt. Nekem be kellet mutatkoznom.
- Helló mindenkinek. Jazmine vagyok, de lehetőleg csak Jazz. Van egy huskym Fanta és egy nővérem, ki minden nap ellenőrizz. Apám egy idegen nőt vett el anyám egy másik országban emberekkel hetyeg és ennyi. - Zayn elkerekedett szemmel nézet rám. Szerintem az igazság meglepte, még nagyobb meglepetés, hogy kimondtam.
- És barátod van? - kérdezte meg az egyik srác, aki egy másik srác tesója volt és ikrek vagy túl jó műtét nem tudom.

21. rész

.:: Zoe szemszöge ::.

- Mit akarsz tőlem. - fordultam szembe a támadómmal.
- Téged. - akart megcsókolni, csak keresztbe húztam a számításait a kis taknyosnak és meg ismerkedett az oldala a könyökömmel.
- Figyelj ide kis kölyök. Már a póker asztalnál megmondtam, hogy hagyjál békén ez most sem változott. - nyomtam neki a falnak.
- De még nem is ismersz Zoe, legalább hagy mutatkozzak be Ian.
- Nem nagyon érdekelsz szóval ha nem haragszol meg, de mondjuk ha megharagszol nem nagyon érdekel, de én megyek. - igazítottam meg a hajam.
- Nem Zoe maradsz, meg ismerek közelről is. - nyomott neki a falnak.
- Nem tudom, hogy mit hiszel, hogy ki vagy, de jobban jársz ha addig engedsz el amíg jó kedvembe vagy. - sziszegtem az arcába.
- Nem maradsz, egy lány nem tud megfélemlíteni.
- Nem meséltek neked Stella-ról? - kérdeztem, mert múltkor amikor itt jártam a második nevem használtam.
- De, de ő nincs itt. Csak mi ketten. - kezdte el csókolgatni a nyakam.
- Most hagyd abba. - morogtam.
- Nem, te az enyém vagy. - megakart csókolni, de a lábam hamarabb érte el a gyenge pontját.
- Szeretem a vad cicákat. - közeledett felém.
Megfogtam egy üveget és szét vertem a fején.
- Én szóltam.
- Vadmacska egyre jobban tetszene nekem Zoe.
- Had mutatkozzak be a teljes nevemen. Zoe Stella Gordon. - nyújtottam a kezem mint ha most futottunk volna össze először. Kikerekedett a szeme amikor tudatosult vele, hogy kivel is áll szembe.
- Te vagy az a lány aki soha nem veszít a pókerben és juttattál intenzívre egy pasit.
- Hirem meg előzz engem. - köszöntem el tőle.
Már megint vissza húzott. - Kellesz nekem. - duruzsolta a fülembe.
- Miért ver az isten? - kérdeztem miközben levettem a cipőmet és a férfisságába szúrtam.
Azonnal össze rogyott.
- Jössz egy új cipővel. - vágtam hozzá a lábbelimet.
Mezítláb megindultam a kocsi felé, de megint megállítottak és nincs több cipőm.
- Mit akarsz? - fordultam felé.
- Csak megkérdezni, hogy jól vagy mert láttam mi történt.
- Én jól vagyok de az ipse nem. - mentem tovább, de követett.
- Mondom jól vagyok. - mondtam miközben mentem tovább.
- Nem baj haza kísérlek.
- Kocsival vagyok és várnak.
- Akkor a kocsiig kísérlek el.
- Nem kell bébiszitter. - sziszegtem a fogam között.
- Nem is vagyok az.
Vettem egy mély levegőt és mentem tovább. Nem érdekel már semmi.
- Hogy hívnak? - kérdezte az idegen mikor utol ért.
- Zoe Stella Gordon. - morogtam.
- Louis William Tomlinson.
- Őrölök Louis, de a kocsimig egyedül is találok.

- Ilyen állapotban nem vezethetsz.
- De egy atyáskodó típus vagy.
- Valakinek meg kell védenie.
- Engem, még viccnek is rossz. - akartam beszállni a kocsiba, de megfogta a kezem.
- Várj majd én vezettek, hisz ittál.
- Nem.
- Nem. - értett egyet velem Alex, mire megsimogattam a fejét.
- Ketten egy ellen, szia Louis. - integettem, miközben beszálltam.
Mire indítottam volna a kocsit Louis bepattant az anyós ülésre.
- Nem tudod mit jelent az hogy nem? - kérdeztem tőle miközben hajtottam haza fele.
- Nem. - dőlt hátra és figyelte az utat. - Hány éves vagy?
- 19 éves és te? - mentem bele a kérdez felelek játékba.
- 21, mióta vagy LA-ba?
- Most vagyok itt másodszor, és nem rég óta pár napja és te?
- Lassan 21 éve itt élek.
Innentől nem beszéltünk. Én rágódtam a problémán, hogy hogy fogom levakarni ő meg rágódott a rágóján.
Beálltam a garázsba, Alex-szel mentem befele, Louis-sal a nyomomba.
- Hogy lehet téged levakarni? - fordultam felé.
- Egyszerűen holnap elmegyünk egy randira.
- Mi van ha nemet mondok.
- Akkor addig maradok amit igent nem mondasz.
- Jó megyek, csak hagyj.
- Oké szia.
- Szia. - mentem végre be a házba
Lezuhanyoztam és bevágtam magam az ágyba. Azonnal elaludtam.

20.rész

.:: Jazzy Szemszöge ::.

Unatkoztam így elkezdtem dobolni a lábaimon, nem volt túl kellemes érzés, de legalább elfoglaltam magam. Utána dúdolni kezdtem, de eszembe jutott, mi van, ha kijönnek és leégettem magam így ezt is abba hagytam. Találtam egy labdát és azt kezdtem el dobálni Fantának, aki az első 6-7 dobás után bele unt ebbe a játékba. Nem marad más választás, mint sétálni a kertbe és virágokat szagolgatni, de miután 3-szor mentem végig leültem és vártam. Sikeres eredmény a türelem, mert Clear lépet ki az ajtón.
- Hát te meg mit keresel itt? - érdeklődött.
- Én? Én csak leültem.
- Értem, gyere be! - ha tudná, hogy azért nem voltam bent, mert ők ketten a nappaliban a kanapén hancúroztak.
- Rendben. - indultunk meg a házba, Fanta lefeküdt az egyik kerti fa tövébe és ott pihent.
- Jazz, ismét szia. Merre voltál? - érdeklődött Zayn.
- Sétáltam. Ti is elvoltatok nem de? - nem válaszoltak, csak egymásra néztek, tehát ez betalált. - Na jó én felmentem. Helló Clear. - indultam meg az emeletre, de a szobámba nem volt kedvem lenni, így kimásztam a tetőre és csak néztem az eget, arra az ötletre, ami a fejemben megmaradt először Nem-et mondtam magamnak, majd rá jöttem, hogy szeretnék kocsikázni, így lerohantam,de nem találtam senkit.
- Ezt nem hiszem el! - ordított egy ismerős hang a konyhából, oda mentem megnézni, hogy mi van. Clear volt, sírt.
- Mi a baj?
- Semmi, hagy békén! - ordította az arcomba, csak álltam és néztem.
- Clear?
- Takarodj! Utállak!
- Engem? De miért? - kérdeztem, amikor Zayn apja megfogta vállam.
- Gyere, hagyd! Most menj fel és feküdj le. Zayn majd mindent elmond, én pedig Cleart lerendezem.
- Rendben. - fogadtam szót és felmentem. Vettem egy fürdőt, utána felöltöztem majd az ablakhoz ültem és gondolkodtam. Azon, hogy most mi legyen tovább, nincs pénzem és kellene valami munka, persze ez a szerep jó meg minden, de csak kell valamit fizetnem azért, hogy itt lakom. Kezdek meg zavarodni.
Egy emlék röppent a gondolataim mellé. Zoe, amikor kicsi voltam és nem bírtam elaludni mindig felhívta nagyit, hogy énekeljen nekem a telefonba, mert megint nem alszom. Ha rémálmom volt ugyan csak ezt csinálta, mert senki más nem tudod meg nyugtatni és elaltatni csak az én nagyim hangja. Még most is emlékszem a dalra.
"Te vagy a hercegnő,
kinek nem kell soha megmentő.
Saját utad járod,
beutazod majd a világot.
Nem kell félned a kudarctól,
mert téged elkerülnek a gondok.
Te vagy a hercegnő,
mindenki úgy szólít: Jazmine királynő"- hirtelen énekelni kezdtem, de ennek gyorsan vége lett, amikor megláttam, hogy a szoba ajtó résre nyílt.
- Gyere be! - mondtam a kukucskáló fejnek.
- Szia, nézd sajnálom Clear kirohanását...
- Semmi baj.
- De baj van. Clear akarta azt a szerepet, amit mi neked szántunk. Amit már említettem. - bólintottam. - Nos és kiderült, hogy csak azért feküdt le velem. Gáz vagyok mi?
- Nem vagy az, bárkivel megesik.
- Kösz.
- Mit köszönsz? - néztem mélybarna szemeibe.
- Próbálsz rendbe szedni, holott veled ordított az én barátnőm, bocs exem. - szegény Zayn.
- Hagyjuk! Nem lényeg. Néha én is ordítanék magammal. - ezen röhögni kezdet.
- Értem, csak ezért jöttem. Jó éjt Jazz.
- Jó éjt!- köszöntem én is el. Aztán meg láttam Fantát az ablakból és behívtam. Lerohantam beengedtem és visszaszaladtam a szobámba. Át öltöztem pizsamámba: póló és bugyi. Majd lefeküdtem, gyorsan aludtam el, de éjszaka fel keltem és lementem a konyhába tejért. Ilyen látványt nyújthattam, amikor valaki felkapcsolta a villanyt. Zayn volt és csak nézet.
- Ő.. ő... bocsi. Nem tudtam, hogy itt vagy. - mondta egy szál alsó nadrágba.
- Hát én sem számoltam senkire.
- Akkor megértem.
- Mit? - érdeklődtem.
- Mindegy.
- Te miért keltél fel? - kérdeztem.
- Szomjas voltam. De látom te már meghúztad a tejes üveget. - ezen csak mosolyogtam. Utána vissza raktam, a maradékot a hűtő oldalába.
- Bocsi a tejért. Én felmegyek vissza jó éjt. - indultam meg az ajtó irányába, amikor megragadta a karom.
- Nincs kedved maradni? Beszélgetni. - ránéztem és közöltem, hogy " Nincs". Persze ő ennek nem örült, de mindegy is. Felmentem és lefeküdtem aludni, remélem nem lesznek rémálmaim.

19. rész

.:: Zoe szemszöge ::.

Kisétáltam a házból Alex kíséretében. Kocsikáztam egy kicsit a városba, hisz rég voltam nem tudom mi hol van. Megtaláltam azt a helyet, ahol kifosztom majd az embereket. Haza felé vettem az irányt.
Vettem egy fürdőt. Egy rutin amit minden játék előtt megcsinálok. Nem tudom honnan szedtem. Anya meg apa sem csinált ilyet soha sem. Miközben a vízben áztattam magam olvastam. Mikor már elhűlt a víz nagy nehezen kiszálltam belőle. Felvettem az egyik ruhámat. Vacsoráztam, hisz üres hasra nem lehet inni szeszes italt. Vacsorának pizza-t gondoltam. Hamar meghozták a rendelt kaját. Fizettem és már ettem is.
- Jössz és a kocsiban vársz vagy maradsz itthon? - fordultam Alex felé.
- Megyek és várok. - bólogatott.
Nem tudom minek kérdem meg amikor szinte mindig magammal viszem minden hova.
Beszálltam az egyetlen szerelmembe, amúgy amikor Los Angeles-ben fosztottam ki azt az ember nevezzük nevén Zayn-t. Az ő "pénzéből" vásároltam a szemem fényét. Utána meg folyamatosan zaklatott, hogy mondtam el, hogy mi a trükköm. Hogy cseréltem ki a lapokat, hogy ne vegyék észre. Nem értette, hogy szerencsém van meg egyszerűen jól bánok a lapokkal. Kb. három hét folyamatos piszkálás után betelt a pohár és megszívattam. Elhívtam hozzám és mondtam neki, hogy mehet a vetkőzős póker és mivel kedves voltam hozzá, meg bebizonyítsam, hogy nem a ruhámba rajtam alapokat. Levettem a felsőmet és padlóra dobtam. Ott is vesztett de belátta, hogy nem csalok. Röhögve emlékeztem vissza, hogy mi is történt.
- Majd jövök. - köszöntem el egyetlen társamtól, miközben kiléptem a kocsiból.
Magabiztosan lépkedtem  "munka helyem" felé.
- Személyit. - áll elém egy kidobó ember.
Egy laza csukló mozdulattal oda adtam neki.
- Zoe? - nézett le rám.
- Igen úgy hívnak, van vele valami baj? - néztem értetlenül.
- Nem csak rég jártál erre.
- Kell az éghajlat változás, amúgy meg sem ismertelek Aaron. - mosolyogtam.
Bárhova megyek mindig találkozok régi ismerősökkel. Addig jó amíg nem az eleségeimmel találkozom. Van egy pár.
- Sok szerencsét az ellenfeleidnek.
- Kell is nekik, na szia.
- Szia. - mondta és már mentem is be.
Célba vettem a póker asztallatokat. Kiszúrtam a kedvenc prédáim. Kövér, kopasz, gazdag pasikat.
- Csatlakozhatok? - kérdeztem az asztal támasztva.
- Persze kislány hozz egy széket és legyél szép és maradj csendbe.
- Először nem kis lány másodszor meg játszani jöttem nem nézelődni. - csaptam le az asztalra.
- Milyen tüzes ez tetszik. - szólalt meg a egyetlen fiatal a társaságban.
- Nem beszélgetni jöttem hanem játszani.
- Akkor uram osszon a kislánynak is. - ivott az italába ez egyik pénzes zsák.
- Ha még egyszer így hív keresztbe fogja lenyelni a poharat. - mondtam miközben leültem az utolsó helyre ami a legfiatalabb tag mellet volt. Biztos apu nem engedte le egyedül.
- Mond csak cica van gazdád. - kérdezte mellettem ülő.
- El kel, hogy szomorítsalak, de én játszani jöttem és nem bébicsöszködni. Mindegyik ipse egyszerre röhögött fel.
- Tetszik beszéded kislány, de vajon játszani is tud-e? - kérdezte valamelyik, nem tudom mennyik volt, mert éppen a kis vakarcsot tanítottam móresre. Megismerkedett a lába közelebbről a tűsarkú hegyével.
- Ha esetleg nem faggatnának, hanem játszanánk akkor kiderülni.
Végre megkaptam a lapjaimat és kezdődhetett a játék.
Az első játékot szándékosan elvesztettem. Második körben meg megfigyeltem az ellenfeleimet, meg tönkre tettem a magas sarkúat. Most vehetek újat. Harmadik körtől egészed addig amíg a vetélytársaimnak el nem fogyott a pénze végig taroltam.
- Köszönöm uraim a játékot. - mondtam miközben felmarkoltam a zsetonokat.
- Hihetetlen nem láttam még így senkit sem játszani, mi a titka? - ámuldoztak.
- Egy jó bűvész soha nem fedi fel a titkait ez igaz a pókeresekre is.
- Még a neved sem árultad el. - fogta meg a kezem a vakarcs.
- Zoe. - mondtam.
Nem vártam amíg esetleg megismernek, szép kényelmesen elsétáltam. Beváltottam a zsetonokat, eltettem a táskámba. Mosolyogva sétáltak ki az épületből. A mosolyom hamar lehervadt amikor valaki megfogta a kezem.

18. rész

 .::Jazz szemszöge::.

- Minden nap felhívsz, hogy tudjam, hogy jól vagy-e, de ha egy nap nem hívtál fel jövök és a hajadnál fogva foglak vissza rángatni. - mondta komolyan Zoe, de ő még is honnan ismeri Zayn-t?
- Egyébként mennyire voltál mérges?- néztem rá.
- Nagyon, hogy képzelted, hogy eltűnsz? - kezdte a faggatást remek.
- Egyszerűen, elküldtél én eljöttem semmi probléma. Honnan ismered?
- Neked nem kell tudni. - vágta  fejemhez.
- Ritka kedves vagy örülök, hogy meglátogattál, de mehetsz is.
- Elküldesz?
- El.
- Nem gondolod, hogy... - kezdte a mondani valóját, de bele vágtam a szavába.
- Nem gondolom, te elküldtél én eljöttem. Nem akarsz többet látni, jó felhívlak ha akarod, de rögtön lecsapom a telefont. Elegem van abból Zoe, hogy mindig csak ugráltattok. Vagy békén hagysz vagy tényleg eltűnök és megígérem, abból senkinek nem lesz haszna csak nekem. Érthető?-támadtam le.
- Az.
- Oké még nem fejeztem be. Remélem tudod, hogy nem érdekel a véleményed és nem megyek vissza, se hozzád  se apához, sem a suliba.
- Ezt te sem gondolod komolyan! - jelentette ki magabiztosan.
- Lehet, de nem érdekel a szent beszéded, nem érdekel a véleményed és nem kell a segítséged sem! - vágtam az arcába.
- Jó. Akkor megyek. - fordult kifelé és megindult.
- Zoe, várj! - megállt én pedig hátúról megöleltem. - Szeretlek Zoe, csak néha az agyamra mész. - pusziltam meg.
- Tudom. De megyek sok alak van, akiket ki kell fosztanom. - megindult kifelé az ajtón Alex-el a kíséretében. - Ígérd meg hogy hívni fogsz!
- Ígérem! - állapotunk meg a szokásos kisujj rázással. Ő elsétált én meg elindultam Zayn-hez, hogy számon kérjem.
- Szia, te ezek szerint ismered az én nővéremet és végig átvertetek és színészekkel dolgoztatok szép!
- Igen, de a nővéred sem tudott róla és ha gondolod ide hívok mindenkit és egyesével bocsánatot kérek. - ajánlotta fel.
- Nem kell, értem én csak Tyler-el akarok beszélni, ha egyáltalán ez a neve. - morgolódtam.
- Igen Tyler a neve és idehívom.
- Nem! Te nem, majd én elmegyek hozzá. Szia! - indultam az ajtó felé és egy lány sétált velem szembe.
- Szia! Biztos te vagy Jazmine. Igaz? Én Clear vagyok, Zayn barátnője. - mutatkozott be.
- Helló, igen én vagyok, az átvert csajszi. - mondtam és elindultam a sétálásra Fantával. Tyler, te is megkapod a magadét, ígérem. A séta közben Fanta egy párszor megállt játszani, amit én annyira nem éreztem, mert a félórás útból csináltunk egy órásat, de ott voltunk csöngettem.
- Szia, Jazz! - köszönt, amikor meglátott, persze egy boxerben és pólóban jelent meg.
- Szia, te is végig átvertél igaz? - néztem rá.
- Nem, végig. Nekem tényleg tetszel.
- Ez mind szép és jó, de még is mit gondoltál, nem kellene elmondani?
- Sajnálom, de megígértem Zayn-nek és az apjának, tudod az apja nagyon sok mindenben segített nekem.
- Értem. Csak egy dolgot árulj el.
- Oké.
- A csók, az is csak színészkedős volt? - néztem mélyen a szemeibe, miközben Fanta a füvet tépte.
- Nem, az őszinte volt.
- Értem.
- Most elmész?
- Nem Zayn-nél maradok, Zoe csak azt engedte meg, ha eltűnök úgy is keresni fog.
-Akkor majd meg látogatlak. Most hova mész?
- Nem tudom. Sétálni.
- Elkísérjelek?
- Köszi, inkább most ne.  - mondtam, mire ő odalépet és egy puszit nyomot az arcomra.
- Vigyázz magadra angyalka.
- Rendben. Szia Tyler. - léptem távolabb és elindultam sétálni.
Fanta egy macska láttán fellelkesült, de nem indult el utána kergetni. Én énekeltem az utcán, egy páran furán néztek rám nem értem miért volt, aki tapsolt valaki videózott, de még mosollyal is díjazták az előadásom.
Visszaérve Z-hez elég érdekes látvány fogadott a kanapén a nappaliba. Először csak a szétszóródott ruhákra lettem figyelmes, majd a kiszivárgó hangokra, így inkább vissza fordultam, mert nem volt szükségem semmilyen műsorra leültem a küszöbre és vártam.

17. rész

.:: Zoe Szemszöge ::.


Jó reggelt világ, jó reggel húgi akinek szétrúgom a seggét. Villám gyorsan felöltöztem. meg is lepődtem  hogy reggel nem vagy fáradt. Gyilkoláshoz alkalmas ruhát vettem fel. Mondjuk ha nem is ölöm meg attól még a seggét szétrúgom. Beszálltam Jamesbe és figyeltem  hogy Alex mikor merre kanyarodik.
Amikor le szállt egy fára ott parkoltam le. Oda mentem, hogy felvegyem a kémemet.
- Nagyon király, melyik házban van? - kérdeztem miközben körbe fordultam.
- Erre. - kezdett el totyogni az egyik ház felé. Csendben követtem és közben a legrosszabbra számítottam.
Megállt egy ház ellőt. Ismerős nekem az a ház. Pedig lassan egy éve voltam L.A.-ba. Tényleg ha már itt vagyok és Jazz lekötöztem akkor meglátogatom a régi ismerőseimet. Meg este ellátogatok egy cashinoba. Rég ültem már egy póker asztalnál. Megnéztem, hogy nyitva van a kapu. Szerencsémre nem zárták be így belöktem és besétáltam. Megnyomtam a csengőt és vártam, hogy kivel találom magam szembe.
- Ki keres ilyen korán. - morgolódott egy hang.
- Ki ne nyisd lehet hogy Zoe. - hallottam meg Jazzy hangját.
- Hogy jutna ide el, Tyler nem mondta meg, hogy itt vagy. - mondta egy koma.
- Láttam Alex-et és tudom jól, hogy a nővérem mire képes szóval nem nyitod ki.
Ne szólalj meg mert akkor elárulod magad.
- Nyugi virágszál ha ő lesz majd megmondom neki, hogy nem vagy itt.
- Végem. - morgolódott Jazz.
A következő pillanatban leesett az állam, akkor láttam meg, hogy Jazz kivel beszélget.
- Zayn? - kérdeztem hátha csak káprázik a szemem.
- Zoe? - pislogott nagyokat.
- Igen, akkor ezért volt ismerős a ház. - gondolkodtam hangosan.
- Mit keresel itt.
- A húgomért jöttem.
- Nincs itt.
- Hallottam a beszélgetést. De hogy került ide hozzád? - kérdeztem miközben bementünk a nappaliba.
- Nincs nálam biztos mást hallottál.
- Ne becsülj alá te is tudod mire vagyok képes. Mit akarsz tőle?
- Tudom, hogy téged nem szabd alá becsülni és nem akarok tőle semmit.
- Persze, de hol van most? - néztem körül, közben a kezemmel intettem Alex-nek hoz nézzen körül.
- Nem tudom, de mit akarsz tőle.
- Agyon ütni utána meg bezárni. - mondtam mosolyogva.
- Vicces vagy, de tényleg mit szeretnél vele csinálni? -
Már éppen mondani akartam amikor Alex jött le egy melltartóval a csőrébe. Elvettem tőle és vártam mikor fog ideg beteg állapotban lefutni a lépcsőn a húgom.
- Ez gonosz volt. - mondta Zayn.
- Bocsi, de voltam miatta New York-ban is majdnem megöltem egy embert, szóval ennyi ki jár.
- Kit öltél meg? - kerekedett el a szeme.
- Senkit, de pisztoly volt nálam. Rendőr adta mielőtt megkérdezed.
- Hozod vissza de azonnal. - hallottam meg Jazz hangját.
- Szia húgi. - köszöntem, mire megállt abba a pózba, amiben hallotta a hangom.
- Zoe. - remegett a hangja.
- Ha nem haragszol Zayn akkor szeretnék beszélni vele négy szem közt. - mondtam mire felment - Ha hallgatózol rosszul jársz. - kiabáltam utána.
- Mit keresel itt? - támadott le a húgom.
- Jöttem, hogy vissza vigyelek.
- Nem megyek sehova.
- Végig mondhatom.
- Igen. - fonta össze a kezét a mellkasa előtt.
- De mivel látom, hogy kivel vagy ezért egy feltétellel maradhatsz.
- Mi az? - csillant fel a szeme.
- Minden nap felhívsz, hogy tudjam, hogy jól vagy-e, de ha egy nap nem hívtál fel jövök és a hajadnál fogva foglak vissza rángatni. - mondtam komolyan.

16.rész

.:: Jazz szemszöge ::.

- Ki lenne az?
- Itt a kép. - nyújtott át egy borítékot. A torkomban dobogott a szívem, mégis mibe keveredtem.
- Még valami, Tyler-el többet ne állj szóba, nem fog idejönni, egy hotelben megszállunk mind ketten, apám háza, tehát apa eltakarítja a romokat. Van valaki akitől tartanod kellene?
- Igen, a nővérem. - a Nővérem, vagy inkább ilyenkor az ellenségem.
- Rendben. Akkor, azt csináljuk - töprengett egy kevés ideig - tehát papíron elveszlek. Nem jön rá senki. Megfelel?
- Oké, de rendesen kell megkérni a kezemet! - ezen röhögni kezdet, majd térdre rogyott előttem és a zsebében matatott.
- Nos, Jazmine, nem régóta ismerlek, most még is szeretném, ha a feleségem lennél, ha csak papíron is, de hozzám jössz? - ezen én kezdtem el nevetni.
 - Hogy lehet ilyenre nem-et mondani? Igen, Zayn hozzád megyek. - jelentettem ki magabiztosan, ő meg a kezembe nyomot egy Revolvert??? Még is mi a francot kezdjek egy revolverrel???
- Bocsi, de gyűrűm, most nincs érd be ezzel.
- Rendben.
- Ha azt mondom pakolni kell kifogsz akadni?
- Nem, már félóra alatt megvagyok mindennel, gyakorlat.
- Várj, a hajad, így rád ismernek. Van festék a fürdőben anyámé, válasz egy színt.
- Oké akkor megyek hajat festeni és bepakolok.
- Rendben van én addig intézek hotelt, a borítékot pedig, nézd meg.
- Oké. - felmentem és leültem először is az ágyra, aztán gondolkodtam, hogy akarom én ezt? Nem, de legalább megmutatom mindenkinek, hogy tudok magamra vigyázni és nem lehet semmi baj. Különben is az sem legális, hogy Zoe, embereket foszt ki persze amire én készülök egy kicsit más merőben más.
De térjünk vissza a valóságba és nézzük a prédámat kinyitottam a borítékot és elakadt a lélegzetem. Ez valami tréfa? Ezt nem hiszem el ez nem lehet igaz, biztosan csak szórakozik Zayn velem, mert ezt nem tudom és nem merem megtenni. Tessék az első nevetséges feladat és én meg csak itt ülök és nem tudom mihez kezdjek, de rendben megteszem ha kell. A fürdőbe mentem és kerestem egy hajfestéket, amivel tuti nem ismernek rám szerencsére minden festéken nagy betűkkel az állt, hogy lemosható tehát nem maradok öröké olyan, hanem bármikor ismét szőke lehetek. Kinéztem az ablakon és láttam Alex-et? Zoe.... megtalált.... lerohantam Zayn-hez, hogy mi van, ő hangos röhögésbe kezdet...
- Te még is min röhögsz? - akadtam ki kellőképpen..
- Jazmine, inkább Jazz, el kell mondanom valamit.
- Oké, mit?
- Nem vagyok maffia vezér és nem kell megölnöd, akit a borítékban adtam nem kell megölnöd engem. Tyler sem az akinek hiszed....
- Most akkor még is mi van?
- Nincs közöd a maffiához.
- Én ezt nem teljesen értem. -ültem le a zavaromban.
- Jazz, az a helyzet, hogy próbára tettünk. Apám rendező és arra volt kíváncsi, hogy alkalmas vagy-e egy film szerepre. Az apám és a te nagymamád régóta ismerik egymást, Tyler apám barátjának a fia és őt kértük meg, hogy vigyázzon rád, és hogy juttasson el ide. Most már érted? - most szórakozik vagy teljesen össze zavar, most akkor még is mi van?
- Rendben és mi a bizonyíték? - érdeklődtem, mert nem engedem magam ismét átverni.
- Tessék. - nyomot a kezembe egy forgató könyvet és az apja, szépen lesétált a lépcsőn.
- Átmentél Jazz a vizsgán! - jött oda hozzám az öreg fater.
- Ó, hát köszönöm, de Zoe?
- Ő ki? - kérdezte tőlem Zayn.
- Nem tud semmiről a nővéred, ő is azt hiszi, hogy rossz társaságba keveredtél. - válaszolt kettőnk kérdésére a Rendező.
- Értem. - mondtuk egyszerre.
- Ha nem baj, akkor én felmegyek és nem festem át a hajam. - ezen nevetni kezdtek.
- Pedig megnéztelek volna színes hajjal. - harapott az ajkába Z.
- Én kékre gondoltam. - mondtam és elindultam felfelé, ideje pihenni. Fanta ismét az ágyamban a lábamnál foglalta el méltó helyét és így aludtunk el.

15. rész

.:: Zoe szemszöge ::.

Reggel felkeltem és összeszedtem a kevés cuccomat. Felöltöztem.
- Sziasztok. - sétáltam le a lépcsőn.
- Tán beteg vagy? - kérdezte Josh.
Hát igen nem a korán kelésről vagyok híres.
- Nem hanem megyek haza meg kell nevelnem a húgom.
- Sok szerencsét. - mondta Melinda miközben oda adta a reggelit, ami rántotta volt.
Miután meg ettük a reggelit elmentünk, hogy a tegnap este foglalt repülőt elérjem.
A repülő út alatt gondolkoztam, hogy mi van ha a Jazz nem lesz ott. Akkor nem tudom mit fogok tenni. Nem szabad magára hagynom. Én vagyok a nővére kötelességem megvédeni, utána meg agyon ütni, mert hülye. Testvéri szeretett. Az út első felén ezen gondolkodtam a másikon meg aludtam. Egy helyes légi utas kísérő keltegetett fel, hogy megérkeztünk L.A-ba.
Felvettem a csomagjaimat, majd fogtam egy taxi-t és vártam, hogy végre otthon legyek. Csendben vártuk Alex-el, hogy végre otthon legyünk.
Amint fizettem a sofőrnek már el is húzott a picsába. A lakás pont ugyan úgy állt ahogy hagytam, ezek szerint nem jött mégis vissza Jazz. Ledobtam a cuccaimat majd beszálltam James-be Alex is követett. A GPS-be írtam a címet amit még New Yorkban írtam fel. Csendben vezettem a szívem csücskét. Nem tetszett ez a hely. Hova keveredett baj mágnes?
Leparkoltam a ház előtt. Illedelmesen becsengetem és vártam, hogy mikor fog kinyílni az ajtó.
Egy kicsit nagyon meglepődtem, amikor azzal a komával találtam magam, aki tönkre tette a kocsimat.
- Mit keresel itt? - kérdezte amikor meglátott.
- A húgomat. Hol van? - húztam ki magam, hogy magosabb legyek tőle.
- Nem tudom miért rajtam keresed.
- Egyszerű a rendőrségen bejelentettem, hogy eltűnt a telefonon lenyomozták és azt mondták itt van és ha kell rendőri segítség csak szóljak és jönnek. - mondtam komolyan.
- Persze én meg király vagyok. - mondta röhögve.
Neki löktem a falnak és a pólóját erősen tartottam, hogy kevesebb levegőt tudjon magához venni, mint ami ideális lenne.
- Soha ne becsülj le engem és most ki vele hol a húgom. - mondtam vérben forgó szemekkel.
- Az ágyban is ilyen tüzes vagy? - kérdezte kanos vigyorral a képen.
Egy könnyed mozdulattal bemutattam a térdem a férfisságának.
- Most azonnal elmondod, vagy elbúcsúzhatsz a kedvesedtől. - fenyegettem.
- Inkább meghalok, mint kiadom a főnök helyét. - mondta maga biztosan.
Elengedtem és megfordultam majd kiviharoztam a házból. Maffiással van dolgom. Király megvan a húgi takarodunk innen. Meg sem állok Európáig. Pedig annyira szeretem ezt a várost.
- Mi baj? - kérdezte Alex, ahogy bevágtam magam James-be.
- Azt, hogy a maffiával van dolgunk.
- Szívtuk, de a testvéred?
- Most figyelj a vezér házában van és nem tudom, hogy szerük meg a címét. Mondjuk a koma tuti megy hozzá, csak követni kell. De engem azonnal észre vesz de téged nem. - pörgött az agyam.
- Menjek utána?
- Igen. - nyitottam az ajtót.
A következő pillanatban elrepült és egy közeli fán szállt le.
- Ha tudod hol lakik gyere vissza az ablak nyitva lesz. - mentem oda hozzá.
- Rendben. - bólogatott.
Megérte, hogy megmentettem egy illegális kereskedőtől, aki egy cipős dobozban akart kicsempészni az országból. Ez pont azon a napon volt amikor kitaláltam, hogy én külön költözök a családomtól.

Vissza mentem a házhoz, kinyitottam a nappali ablakát és elmentem, hogy csináljak valami kaját magamnak. Sütöttem palacsintát leöntöttem epersziruppal meg csoki öntettem. Mivel édesen jó az élet tettem rá egy nagy adag porcukrot. Belül meg Nutella rejtőzik. Nem volt szívem meg enni annyira jól nézett ki. Végül is rá szántam magam és eltüntettem ezt a finom csodát.
Felmentem a fürdőbe megengedtem magamnak a vizet. Kerestem egy jó könyvet és beszálltam a vízbe. Élveztem ahogy a meleg vízben áztatom magam miközben bele merülök a Vámpírnaplók-ba.
Addig olvastam amíg a könyv végére nem értem. Magamra tekertem egy törölközőt és megindultam a szobám felé. Felvettem a pólót, amit pizsamának használok és bementem a nappaliba. Levágtam magam a kanapéra és élveztem az agyfárasztó, zsibbasztó műsorokat. 
- Megjöttem. - hallottam Alex hangját.
- Tudod hol van? - fordultam felé.
- Igen. - jött oda. Megsimogattam a feje búbját.
- Mit kérsz? - velem él szóval tud üzletelni.
- Csokit. - mondta, majd megforgattam a szemem. Kimentem a konyhába és hoztam neki mogyorós csokit mert az a kedvence. Félek, hogy el fog hízni és nem bírom majd el a karomon.
Megettük a késői vacsorát, majd felvonultuk a szobába. Alex a neki kialakított helyre ment. Én bedőltem az ágyba és azonnal elnyomott az álom. Hosszú és fárasztó napom volt.

14. rész

.:: Jazz szemszöge::.

- Itt mindenkinek luxus lakása van? - érdeklődtem, de komolyan, nem láttam ennyi villát és ennyi fényűzést, hát igen ez az angyalok városa.
- Igen. - mosolyodott el.  - Na de gyere Z már vár.
- Ki az a Z?
- Angyalka, ne legyél olyan kíváncsi, de gyere! - vezetett az ajtó felé. Még nagyobb meglepetés fogat, amikor Ty, Fanta és én beléptünk a nappaliba.
- Hello, Tyler. Ő a madárkád?  - nézett a pasi rám, közben alaposan szemügyre vett.
- Csá, igen ő lenne Jazz. - fogtak kezet a pasival.
- Rendben, akkor király lány, a nevem Zayn. - lépett közelebb hozzám.
- Helló Zayn, én Jazz vagyok. - nyújtottam felé a karom, ő értette a gesztust és kezet ráztunk. Egyébként talán Tyler is idősebb nála, tehát ez a gyerek annyi idős lehet, mint én, ha nem egy kicsivel több.
- Néz nyugodtan szét, mi beszélgetünk. - mondta "Z", én rögtön el is indultam felfedezni új lakó helyem.
Elakadt a lélegzetem, az egész ház modern, de még is régies stílusú volt. A konyha meseszép a szobák is stílusosak és azok a fürdőszobák.
- Megtaláltál mindent? - érdeklődött az új ház mesterem.
- Igen, de melyik a te szobát?
- A te szobád melletti egyébként a barnás.
- Szép. - mosolyodtam el zavaromban.
- Köszi. Tyler elment, van egy kis dolga. Ha gondolod addig pakolászhatnál. Egyébként hol ismerted meg?
- Egy bárban.
- Óóó.
- Jaj ne értsd félre ő, tehát ő felakart szedni, de nem össze.
- De most még is együtt vagytok vagy nem? - a francba, tehát előtte is kell a fedő sztori.
- Igen, csak nem akkor és nem ott jöttünk össze. - mentettem a helyzetet.
- Értem. Mióta vagytok együtt?
- Nem olyan hosszú ideje.
- És szereted? - mi ez a faggatózás.
- Ha nem szeretném nem lennék vele együtt.
- Ha csak nem a pénze kell.
- Van elég pénzem, ha tudni szeretnéd. - vágtam az arcába.
- Ha te mondod. Egyébként klassz a rucid.
- Kösz.
- Hogy hívják a kutyát?
- Fanta.
- Tyler-től kaptad?
- Nem, a nővéremtől.
- Értem. Ha nem baj, nekem van egy kis papírmunkám és itt hagylak.
- Oké, nem gáz.
- Egyébként, én a helyedbe vigyáznék, mert nem tudod, kikel van dolgod. - hozta a tudtomra a dolgot és kiment a szobából vagyis pontosabban a nappaliból. Én elindultam a nekem szánt szoba felé, ami modern stílusa ellenére vissza fogott és kedves volt. Barackvirág színű falak, kellemes elrendezés és csodás fürdő. Fanta rögtön megtalálta a szőnyeget, ahova lefészkelte magát, én magam elkezdtem kipakolni a bőröndjeimből és csak remélem, ez az utolsó költözésem a napokba.
Miután befejeztem a pakolást, rá néztem az órára és neki álltam rendbe szedni magam az üzleti megbeszélésre. Gyorsan felmázoltam egy sminket és megfésültem a hajam, felvettem a magassarkút és elindultam lefelé a lépcsőn.
- Hűha. Szívem. - lépet oda hozzám Tyler.
- Remélem nem várattam meg az urakat. - adtam egy puszit Ty-nak közben Zayn felé szögeztem a kérdésem.
- Természetesen nem. - válaszolt nekem. - Uraim, ő itt Amber Tyler barátunk barátnője. - mutatott be mindenkinek. A jelen lévő pasasok végig mértek miközben "Örvendek." "Isten hozott kislány." "Vigyázz magadra tündérke." és "Nem egy rossz kislány." megjegyzéseket tettek.
- Nos térjünk az üzletre. - javasolta az egyik tag.
- Oké, Tyler elmondtad a barátnődnek, hogy mi dolga lesz? - érdeklődött Z, én Tyler-re néztem, mert erről a dologról nem tudtam, én csak annyit tudok, hogy a barátnőjét kell játszanom.
- Édesem? - néztem rá.
- Nem mondtam el neki, mert én sem tudom pontosan főnök. - mondta zavartan, szóval ő egy kis hal, de még is mibe keveredtem?
- Rendben, akkor uraim, önök tudják a dolgukat elmehetnek. Amber és Tyler maradjatok még, hogy elmondjam a dolgot. - Zayn utasítását, mindenki megértette, Tyler könyörgően nézett rám. - Tehát Tyler, azt hittem elmondtad a szerelmednek, hogy mi dolga lesz, ha egyáltalán a szerelmed. - nézet ránk.
- Én.
- Semmi te! Kifelé! - zavarta ki a "szerelmem". - Nos Jazz, ne haragudj, hogy Amber-nek szólítottam, de a "barátaimnak" nem kell tudni, hogy ki is vagy te.  Másodszor, gondolom Tyler, nem mondta el, hogy mi lenne a dolgod és persze, hogy te meg ő együtt vagytok valami tréfa igaz? - válaszul csak bólintottam. - Mindjárt gondoltam, akkor figyelj rám, az igazi feladatod teljesen más, és persze maradhatsz a házamba csak egy apró dolgot kell megtenned nekem. Érthető?
- Igen.
- Remek, akkor nem tudom, de tudom, hogy te azt hiszed, hogy egy üzlet ember vagyok, de nem abból az irodás fajtából. Valóban üzletelek, csak ez egy piszkos üzlet és nem szeretném ha kitudódna a dolog, ezért kérdezem, hogy kellő motivációért megteszel nekem ezt-azt? - Te jó ég ha ezt tudná Zoe helybe a torkomnak esne, de várjunk csak itt az alkalom, hogy bebizonyítsam, hogy megállom a helyem bármilyen világban.
- Mit akarsz, mit tegyek? Térj a lényegre! - hoztam elő a magabiztos figurát.
- Látom okos lány vagy, először is, kell neked egy új név és új személy azonosság. Vagyis kettős életet fogsz élni. Egy lesz Jazz, egy Amber. Oké? - bólintottam - Aztán tudnom kell, hogy megbízhatok-e benned, adok egy feladatot, amit el kell végezned. Rendben?
- Rendben. Ezek szerint te a maffia feje lennél?
- Remélem nem zavar, tudod, mindig jól jön egy biztos kész. - mosolyodott el - De vissza a lényegre. El kell tenned valakit a láb alól. Menni fog?
- Ki lenne az?
- Itt a kép. - nyújtott át egy borítékot.

13.rész

.:: Zoe szemszöge ::.

A jól érrezük magunkat a bulin, addig tartott amíg meg nem láttam egy kedves ismerőst, aki egyszer már ki akart nyírni, innentől indult az az akció, hogy húzok innen a  picsába.
- Piszkos hármas te veted el a szerencsém. - támadt le.
- Igen én voltam amikor csak összesen kétszer láttalak. - forgattam a szemem.
- Ne feleselj velem, hanem add vissza szerencsémet.
- Nyerd vissza. - néztem vele farkas szemet.
- Zoe, minden rendebe? - jött oda Tom. Nem néztem rá hanem folytattam a gyilkos pillantásom.
Hallottam, hogy pötyög valamit a telefonján majd ott marad. Biztos hívta a fiúkat, mert azt hiszi, hogy egyedül nem tudok elbánni egy részeg emberrel, akit egyszer már kórházba küldtem. Igen ő volt akit egy kicsit nagyon móresre tanítottam. De ha egyszer nem ért a szép szóból. Kiszáradtak a szemeim, de azért sem fogok pislogni, nem kapja meg azt a győzelmet. Itt én vagyok a főnők. Képzeletbeli bunyónak az vetett véget, hogy a fiúk megfogtak és kiráncigáltak az ajtón egészen hazáig.
- Most ez miért kellet? - néztem rájuk durcásan.
- Komolyan, most úgy nézel ki ment egy három éves. - nevetett rajtam Josh.
- Nem is. - fontam össze a kezem a mellkasom előtt.
- Persze, de minek kellet neked is provokálnod? - kérdezte Tom.
- Nem is provokáltam. - fordítottam nekik hátat.
- Komoly most olyan mint amikor három éves volt és hisztizett mert nem játszottunk vele. - röhögött Jake.
- Most meg elrontottátok a játékom. - néztem mérgesen.
- Maradj a pókernél, a verekedést meg bízd olyanra akinek tehetsége van hozzá. - vágta a fejemhez Tom.
Több se kellett, itt az ideje, hogy megmutassam mit tanultam az évek során, amikor Amerikát utaztam be. Megfogtam Tom kezeit és a hátához szorítottam. Mivel a barátom ezért nem bántom.
- Egyezünk meg abban, hogy elhiszitek, hogy meg tudom védeni magam.
- Jól elhiszem, de nem érzem a kezem. - mondta Tom.
- Én is, de attól még játsszál az asztalnál, meg kerüld a veszélyt. - tette a kezét vállamra Josh.
- Azt nem tudom elkerülni, mert húgom vonzza, de nagyon durván.
- Nem baj most nincs itt szóval neked nem kell helyet vonzani.
- Pedig éppen azon vagyok. - forgattam a szemem.
Csendben vissza mentünk Josh-ék hoz. Melinda már tuti aludt mert csend volt a házba. Fiúk haza mentek, én meg ruhástól bele dőltem a házba.
- Zoe, baj van Melinda eltűnt. - rontott be a szobába.
Nem kellett több kipattantam az ágyból és megindultunk a kapitányság felé. Jake-t meg Tom-ot felhívtam hogy elmondjam, hogy Melinda eltűnt, megbeszéltük, hogy a bent találkozunk.
A sebesség korlátozást túl léptünk, de nem büntetnek, ki büntetné meg az egyik gyilkossági nyomozott? Ha ki is állítaná a csekket úgy is összetépni. 
Kipattantunk, bevágtunk az ajtót és rohantunk fel, mondjuk én megszívtam a magas sarkúval, meg szoknyával, azért jobban jártam, mint pizsimmel ami egy bugyi meg egy póló, amin nem biztos, hogy szerencsés lenne rendőrségre. Főleg ha azt vesszük figyelembe, hogy rengeteg pasi van itt. A többit nem is mondom, mert csak rosszabb lesz.
Ahogy fel értünk szembe találkoztunk a főnökkel, akit már értesítettünk, hogy mi történt. Pár perc múlva meg a fiúk is betoppantak. Mindenki elfoglalta az asztalát, én meg Tom-hoz toltam egy széket.
Átnéztük a háznál lévő biztonsági kamera által készített felvételek hátha meglátjuk ki tört be vagy Melinda mikor ment el. Josh fülénél minden percben ott volt a telefonom. Még mindig Melinda-t próbálta meg elérni.
- Végre felveted. - kiabálta el magát Josh, ezzel együtt meg is nyomta a kihangosítást.
- Alkudjunk szép fiú. - mondta egy idegen hang a vonal másik végén.
Erre én is elkaptam a fejem a monitortól és a telefon felé fordultam, fél szemmel még mindig a gépet figyeltem.
- Mi az alku? - kérdezte.
- Hozd el nekem a piszkos hármas.
- Felejtsd el.
- Oké megyek. - ezzel egy időben megláttam kivel van dolgom. Azzal az idegesítő komával, akivel este találkoztunk.
- Rendben kislány gyere a barátaiddal ide. - diktálta le a címet, utána letette a telefont.
- Zoe elment az eszed nem tudod ki vagy mit akart.
- Igen, tudom ki vitte el.
- Attól még nem fogsz elmenni.
- Csak figyeld. - tettem egy 180 fokos fordulatot és megindultam.
Fiúk utánam jöttek és belátták, hogy még mindig ugyan olyan makacsa vagyok mint voltam. Beszálltunk a kocsiba és elhajtottunk a megadott címre.
- Parancsolj. - adta oda Tom a fegyverét.
- Mit csináljak vele?
- Ha kell használd, de ne ölj meg senkit csak megsebesíts. - adta a tippet Josh.
- Köszönöm. - vettem a kezembe.
Csendben tettük meg az út további részét. Amikor megérkeztünk az adott címre egy kocsit láttunk.
- Maradjatok. - mondtam a fiúknak miközben kiléptem a kocsiból. A kezemben a fegyver. Elrejtettem a kabátom mögé és úgy lépkedtem a kocsi felé.
- Mutasd a kezed. - mondta miközben kilépet a kocsiból.
Beakasztottam a fegyvert a kabát hátuljára és felemeltem a kezem.
- Nincs nálam semmi, hol van Melinda? - lépkedtem hozzá közelebb.
- Bent a kocsiba. - indult meg felém.
- Küld ki, most.
- Nem előbb te leszel bent. - akarta megfogni a kezem de nem hagytam. Köröztünk egymás köröl mint a keselyük, közben végig tartottuk a szemkontaktust.
- Jó kiengedem. - ment vissza a kocsihoz. Kilépet belőle Melinda a keze hátul össze volt kötve.
- Menj el. - mutattam a fejemmel a kocsi irányába.
- Veled mi lesz? - kérdezte.
- Nyugi nincs gond. - kacsintottam.
Szépen elsétált a kocsihoz, beszállt és várt.
- Mit szeretnél tőlem?
- Visszaakarom venni a szerencsémet.
- Azt már akkor nem volt meg amikor találkoztunk Steven. - néztem mélyen a szemébe.
- Nem te vetted el és most visszaadod.
- Ne lenne egyszerűbb ha lezárnák végre ezt az ügyet.
- Azért feküdtem miattad intenzíven három hétig?
- Te nem hittél nekem.
- Jössz és kész. - fogta meg a kezem és elkezdett rángatni.
Kirúgtam a lábát és elővettem az elrejtett pisztolyt. Elkezdett forgolódni, hogy felálljon de én vissza löktem.
- Meg ne mozdulj. - fogtam rá a fegyvert.
- Nem mersz lelőni ahhoz túl gyenge vagy.
- Vagy csak egyszerűen nem szeretnék börtönbe kerülni. - indultam meg a kocsihoz.
- Még nem végeztünk.
- De a történetünk itt ér örökre véget. - szálltam be a kocsiba.
Nem mondtak semmit. Visszaadtam Tom-nak a fegyverét és csendben tettük meg az úttat. A többieket kitettük a házuknál Josh-ékkal meg vissza mentünk hozzájuk.
- Melinda jól vagy? - kérdeztem már a házba.
- Igen, csak egy kicsit megijedtem amúgy más semmi.
- Rendben.
- Zoe várj. - fogta meg a kezem. - Hol tanultál te verekedni?
- Amióta elmentem valahogyan meg kellett védeni magam.
- Soha nem gondoltam volna, hogy egyszer...
- Ilyen életet élek. - fejeztem be a mondatát.
- Igen.
- Szeretem ha mozog körülöttem a világ és itt ülve nem fog történni semmi, meg minek maradjak egy helyen amikor bejárhatom a világot is.
- Igaz, olyankor a helyedben lennék.
- De ne akkor amikor egy izom agy áll előtted és azt hiszi, hogy egy luxus kurva vagy. - mondtam ki az igazat.
- Igen, szerencsés vagy, de egyben nagyon rosszul jártál.
- Más szemszögből igen, de a sajátomból pont ott vagyok ahol szeretek, meg amúgy is a kedvenc hobbim, az emberek móresre tanítása. - mosolyogtam.
- Csak egyszer értenélek meg.
- Sok szerencsét.
- Jó éjt. - indult meg a szobájuk felé.
- Viszont. - mondtam majd elmentem az ideiglenes szobámba.
Lehet, hogy holnap meglátogatom a szüleimet. Miért ne úgy is rég volt, hogy vitatkoztunk volna a levegőn, vagy azon, hogy megszülettem.
Nagyon fontos a családi szeretett.
Villám gyorsan lezuhanyoztam, felvettem a pizsamámat.
Kavargó gondolatokkal a fejembe terültem el az ágyban.
Miközben azon gondolkoztam, hogy meglátogatom szeretett családom elnyomott az álom, amiben egy komát kergettem, mögöttem meg egy rendőr autó szirénázott. Majd a következő percben az autó nekem jött.

12.rész

.::Jazzy szemszög::.

Kora reggel van és én álmos vagyok, de mindegy ma akció van és gyakorolhatom színészi képességeim. Az éjjeli szekrényre pillantva eszembe jutott  hogy a telefont ki kell dobni és kell egy másik. Gyorsan felkaptam magamra egy pulcsit és felkötöttem szőke fürtjeim és lerohantam, hogy ezt a vackot (telefont) eltüntessem.
- Szia, jó reggelt! Ki kell dobni a telefonom és le kell lépnem egy pár napra és neked is!- hoztam Tyler tudatára a dolgot.
- Oké, de miért?
- Mert a nővérkém keresni fog.
- Jó, akkor adok egy új telefont és számot, azt meg add ide. Tudod mit? Elmész az egyik barátomhoz, de vele ne kötözködj, mert ő egy kicsit más mint én. - mosolyodott el. - Egyébként jó reggelt angyalka.
- Köszi. Akkor össze pakolok. Jó?
- Rendben, az üzleti találka úgy is nála lesz tehát csak felhívom. A biztonság kedvéjért adok egy telefont  amibe csak két szám lehet, az enyém és az övé. Rendben?
- Megbeszéltük, akkor megyek pakolni és öltözni. Tyler köszönöm, hogy nem akarsz lefektetni és nem hagysz cserben. - pusziltam meg.
- Soha nem hagylak magadra és a lefektetés nem teljesen igaz, de tiszteletben tartom az angyalok kérését. - tárcsázott közben én pedig felrohantam. Ismét pakolnom kel szinte már kezd kínossá válni, de nem baj most elrejtőzök remélem örökre. Fanta is felkelt. Közben azon gondolkoztam Zoe, már mennyire van kibukva és mennyi embert állított rám. Szerintem tiszta ideg és nagyon mérges, de nem érdekel az én életem és azt teszek, amit akarok. Nem fogok azt csinálni, amit más akar. Színész leszek és kész. Gyorsan felöltöztem és rendbe szettem magam.
- Angyalka, meg van beszélve segítsek valamit? - szólt fel Tyler.
- Köszönöm, megvagyok csak Fanta holmija van hátra, ugye vihettem őt is?
- Persze A fő...vagyis Z- is szereti a kutyákat.
- Z?
- Igen, akihez mész, majd megismered. - mosolyodott el és nyúlt a csomagomért.
- Tyler. - néztem rá és megálltam előtte.
- Igen?
- Tetszem? - kérdeztem magamat végig mérve, a fekete csipke szerelésben.
- Nagyon. - nem válaszoltam, hanem megcsókoltam, nem tudott mit kezdeni a helyzettel, de ő is megcsókolt. A csókokat újabb csókok követték, de nem feküdtünk le, indulni kellet. A csókok forróak voltak és igazolták, hogy kíván, de vár. Szeret.
- Sajnálom. - mondtam a csókhadak közt.
- Ne tedd! Gyere mennyünk!- utasított a kocsiba, adott egy napszemüveget és elindultunk.  Az út csendesen telt, a ház szép volt túl szép... elakadt a lélegzetem.

11.rész

.:: Zoe szemszöge ::.

Mérgesen keltem fel, mert még nem kaptam sms-t vagy hívást, hogy Jazzy haza ért. Őrölök neki, most mehetek New York-ba. Mintha nekem ilyenekre lenne időm. Akármennyire is a torkának esnék féltem hisz mégis csak a húgom, aki egy idióta és nem ért a szép szóból. Netten lefoglaltam a délután gépre a jegyet. Még van négy órám, hogy összepakoljak. Már rutinos vagyok benne, így fél óra alatt elpakoltam, minden ami kellhet.
Csináltam magamnak reggelit ami egy rántottát takar kávéval. Felöltöztem és előkotortam a telefonom.
Megkerestem Josh számát. Harmadik kicsengésre felvette.
- Szia, Zoe mi a baj? - kérdezte aggódva.
- Húgom. - válaszoltam.
- Mit csinált már megint?
- Elballagott és nem tudom hol van. - ismertem be.
- Mikor jössz? - tért a lényegre.
- Este találkozunk.
- Rendben a reptérre megyek érted.
- Köszönöm.
Hívtam egy taxi-t és bepakoltam hátra a bőröndöket, Alex úgy is mellettem fog utazni.
Hamar megérkeztünk a reptérre. Ott leültem és előkerestem a papírokat, amik kellenek, hogy Alex ne legyen egy kis dobozba bezárva, hanem ott legyen mellettem. Meg egyszerűen megnyugtat a jelenléte. 
Becsekkoltam meg megbeszéltem, hogy papagáj marad velem. Főleg, hogy első osztályon utazok, így asszem ennyi kényelme kijár. Az út csendeben telt, csak Alex szuszogását halottam a hogy alszik. Megérkeztünk New York-ba. Nagyon régen voltam a szülő városomba. Szinte idegennek érzem magam, pedig itt volta kis gyerek ebben a városban volt az első szerelmem. Itt utáltam meg a szüleimet. Rengetek szép és rossz emlék kötött, ehhez a helyhez. New York-ban tudtam meg, hogy nekem szerencsém van a pókerhez, meg értek is hozzá.
Ahogy kiléptem az utcára megpillantottam Josh-t.
- Szia, Lucky. - ölelt meg.
- Szia. - szorítottam magamhoz.
Már hiányzott az ölelése.
- Na mesélj  hogy mit csinált az imádott húgod? - kérdezte miközben bedobta a csomagokat a kocsija csomagtartójába. Beszálltunk és már indította is.
- Egyszerűen elment és nem tudom hova.
- Hogy akarod kinyomozni? - kérdezte, de szerintem tudta a választ.
- Szokásos módon.
- Rendben, de félek, hogy rá jött már a türködre.
- Én bízok benne, hogy nem. Szőke.
- Ne becsüld alá, múltkor három hónapig eltudod rejtőzni előled.
- Azért engem sem kell félteni.
- Egyszer úgy is megtalálom a gyengéd.
- Sok szerencsét. - szólalt meg Alex.
- Még beszél is? - nézet rá, majd vissza sz útra.
- Szekrényt is tud fosztani. - vontam meg a vállam.
Az út további rész csendben telt. Elmentünk a házához. Köszöntem a feleségének akivel jó barátok vagyunk.
- Szia Zoe mi szél hozott erre? - kérdezte Melinda.
- Húgi mentő akció.
- Már megint.
- Csak a baj van vele, gondolkoztam, hogy bezárom.
- Én már rég megtettem volna a helyedbe.
- Amint meg lesz nagysága megy a bent lakásos iskolába, hétvégén meg majd őrt állok a szobája előtt.
- Mindig nem védheted meg a bajtól ugye tudod?
- Igen, de ebbe én kevertem bele.
- Mibe keverted bele? - kerekedett ki a szeme.
- Cashinó világába, mondtam neki, hogy ez az én életem, de nem hallgatott rám.
- Lucky gyere megyünk. - kiabált Josh.
- Örültem Melinda, hogy beszélhettünk. - öletem meg.
- Meddig maradsz?
- Nem tudom, minél hamarabb meg akarom találni.
- Gyere már. - kiabált az ajtóból Josh.
- Megyek este még beszélünk, addig is szia. - intettem és indultam meg gyors léptekkel az ajtó felé.
- Azt hittem már, hogy elaludtál. - nyitotta ki az ajtót.
- Soha, fel vagyok pörögve, rég voltam a kapitányságon. - csuktam be az ajtót, mert végre Alex is megérkezett.
- Soha nem mondtad, hogy Alex egy papagáj, én meg mindenkinek újságoltam, hogy a magányos farkas talált magának egy társat. - mondta mire elröhögtem magam.
- James-re mit hittél? - kíváncsi vagyok a kocsit milyen szerepet tölt be szerinte az életembe, remélem a szeretőm.
- Egy éjszakás kalandnak gondoltam. - vallotta be őszintén.
Az út alatt nem bírtam megszólalni a röhögéstől. Hamar megérkeztünk a munka helyére.
- Szia Zoe, mi lett veled, hogy vissza jöttél tán beteg vagy? - tette a kezét Tom a homlokomra.
- Igen halálos beteg vagyok és jöttem elköszönni tőletek  - csaptam le a kezét.
- Milyen betegségben szenvedsz szerencse hiány? - bokszolt bele a vállamba.
- Nem, hanem úgy hívjak a betegséget amiben szenvedek, hogy eltűnt húgica.
- Már megint? - kérdezte röhögve.
- Igen, csak nekem lehet ilyen örült húgom. - vettem le a kalapom és oda adtam Alex-nek.
- Tényleg Josh említett egy hódolót valami Alex-et őt nem hoztad magaddal?
- De pont most fogja a kalapom. - mutattam a rögtönzött kalaptartómra.
- James-re ne is kérdez rá. - adta a tippet Josh.
- Kitalálom egy másik állat. - Tom.
- Nem egy kocsi. - vontam meg a vállam. Láttam az arcán, hogy fájt neki.
- Nem hiszem el hogy egy ilyen csinos és szerencsés lánynak nincs barátja. - mért végig a szemével.
- Vagy a cashinóba vagyok vagy otthon, nem vagyok egy mászkálós fajta.
- Zoe? - hallotta meg magam mögött Jake hangját.
- Jé, nem pöttömnek hívtál. - csodálkoztam, hogy nem a gúny nevemen szólít.
- Talán mert nem vagy kicsi, mondjuk ha leveszed a magas sarkút akkor lehet hogy igen.
Ahogy monda úgy vettem le és szembeszülni, hogy egy magasak vagyunk.
- Ez hátborzongató, nem hívhatlak pöttömnek. - ölelt meg.
- Hála istennek, ezt is megéltem.
- Mindenkivel találkoztál, kezdhetjük a keresést? - kérdezte Josh.
- Persze. - ültem fel az asztalára.
New York-ból csak velük tartom a kapcsolatot, bármikor kérek segítséget ők gondolkodás nélkül megcsinálják. Fordítva is igaz.
Josh és Tom bele merült a gépbe és telefon alapján próbálta meg belőni, hogy hol van Jazzy.
Egy óra keresés alatt végre meg lett egy Los Angeles-i cím, ahol jelen pillanatban tartózkodik.
- Nem megyünk el este valahova? - kérdezett Jake.
- Én benne vagyok. - vágta rá Tom.
- Szintúgy. - mondta Josh.
- Akkor már én sem maradok ki a mókából. - válaszoltam.
Visszamentünk Josh-hoz Alex-et becsuktam a szobába, én meg átöltöztem egy egyszerű fektet testhez simuló ruhába, sminket nem vittem túlzásba éppen, hogy egy kicsi volt rajtam.
Elmentünk a régi törzshelyünkre és egyszerűen csak jól éreztünk magunkat.

10.rész

.:: Jazzy szemszöge ::.

Miután nagy nehezen neki álltam pakolni eszembe jutott, hogy csinálok vacsorát. Először a pakolásnak álltam neki és rájöttem, alig van valami szexy ruhám. A legtöbb olyan, elegáns vagy olyan "angyalos". Több kevesebb sikerrel, de mindent megtaláltam a konyhában. Fanta is velem jött és valóban volt kutya táp is, így neki is adtam enni. Megterítettem az asztalt és kiraktam a tányérokat, utána felmentem letusolni. Ezzel egyetlen gond volt, hogy, amikor én tusolok éneklek, vagyis dúdolok csak most az egész ház az enyém, így lehetett teli torokból. Szegény Fanta nézte, mit szenvedek.
Tumblr_mew2zud6vz1qawpa6o1_1280_largeNem vittem magammal törölközőt így ismét megnehezítettem a saját dolgom, vizes testtel rohantam ruhát keresni miközben a Don’t wory-t énekeltem.
- Be happy….- erre a szoba ajtajában megláttam Tylert. FRANCBA!!!- Menj ki!- ordítottam, miközben intim részeim eltakarásával szenvedtem. A hajam szerencsére vizes volt így eltakarta a fenti domborulataim, sikerült egy ruhadarabot magam elé venni, így a női személyiségemet igazoló testrészt is eltakartam. Már csak az a kérdés mióta áll ott, azt az elegedet mosolyt nekem nagyon megalázó.
- Az én házam egyébként jól áll a meztelenség. - harapott az ajkába.
- Kifelé! Ezt a szobát most én birtoklom!!!- mondtam a leplező darabok közül.
- De az én házam. Mióta énekelsz?
- Ezt majd meg beszéljük később, de menj ki kérlek. - kérleltem, mert már csak ezt találtam elfogadhatónak.
- Oké kimegyek, ha kapok egy csókot. - húzta széles vigyora a száját.
- Nem! Tűnés!
- Rendben.- azzal megfordult és kiment én csak néztem a fekete kutyabarátom, hogy-hogy tudtam valamit ennyire elbaltázni. Mindegy csak remélni tudom, hogy nem rég óta állt az ajtóban, amit én becsuktam. Felvettem egy kényelmes szerelést és lementem.
- Jól néz ki, amit főztél én hoztam pezsgőt, de azt nem értem, miért vettél magadra ruhát. - kuncogott.
- Vicces vagy. - nyújtottam ki a nyelvem.
- Tudom. - rögtön rá vágta. Neki álltunk kajálni és közbe kérdezgetett.
- Mit tanulsz egyébként?
- Már semmit, saját tervem a színész, a szüleimé jogász és Zoe-é pedig örök jó kislány…
- Értem, de akkor pontosan mit is? - érdeklődött tovább.
- Semmit, nem járok suliba, ezzel megyek a szüleim és a nővérkém idegéire.
- Akkor ezek szerint színész akarsz lenni, szépséged és tehetséged is megvan a hangom meg szuper a zuhany alatt. - mondta komolyan, de ravaszul.
- Köszönöm, de nem fog sikerülni, mert nincs tapasztalatom és pénzem sincs.
- De lesz a holnap esti találkozás után, ahol a kedvesem leszel és segítek bekerülni, de az egy plusz munka, amit nem mondhatok még meg, csak ha az üzlettársaim bele egyeznek. - Miért ilyen titokzatos? És kik azok?
- Rendben. - mondtam végül.
- Hoztam neked egy ruhát holnapra. Tényleg hol van a szán húzod?
- Fent alszik már. - átnyújtotta a dobozt és én kibontottam egy káprázatos és vad ruhával találtam szembe magam, amit én nem vettem volna meg, mert túl sexi volt. - Hű.
- Tetszik?
- Merész.
- De jól áll majd rajtad, hidd csak el, de azt ne felejtsd el, hogy ott az enyém leszel. - kortyolt az italába egyet.
- Igen főnök. De ha nem haragszol én lefekszek.
- Felkísérjelek? - ismét azt a bájgúnár arcot vette fel.
- Kösz, szerintem feltalálok a lépcsőn egyedül is. Jó éjt. - elindultam, de visszafordultam. - Kösz a ruhát. - adtam egy puszit neki.
- Nincs mit angyalka. Álmodj szépeket, meg súgom, velem fogsz álmodni. - erre a kijelentésre csak elindultam, átöltöztem a pizsamámba és lefeküdtem, közbe Fanta is mellém telepedet.