72. rész

.:: Jazz szemszöge ::.

- Én még mindig szerelmes vagyok beléd. - ezzel a mondattal hát hogy is mondjam egy kicsit lesokkolt most még is mit kellene reagálnom és ezt ugyan hogy gondolta.

- Zayn, én...én... - hebegtem, de szerencsére Zayn telefon csörgése megmentet - Fel kell venned! - mondtam.

- Tudom, de még nem fejeztük be ezt a beszélgetést. - válaszolt és elfogadta a hívást. - Szia. Mi? Mikor? Hol? Hogy van? Hol van most? Jó rendben megyünk? Jazz is. Rendbe, kösz szia.

- Mi van? - néztem rá.

- Louis- t megölték és Zoe elkapta Emma-t. Megyek és meglátogatom, ha szeretnél ti is jöhettek. - mondta.

- Rendben van. Bleake, van kedved egyet kocsikázni? - kérdeztem meg.

- Mire készülsz? - válaszolt vissza.

- Látogatást teszek.

- Megyek.

- Perrie? - érdeklődött Zayn.

- Nem, én nem nekem fotózásra kell mennem. - válaszolt Zayn barátnője.

- Oké, szia. - ment oda Zayn és megpuszilta Perrie-t, aki megcsókolta.

- Vigyázz magadra és szeretlek! Sziasztok! Jazz, remélem még dumálunk. - köszönt el tőlünk is.

- Persze, szia! - köszöntem el én is.

- Helló! - búcsúzott Bleake is. Így elindultunk Bleake kocsijával mentünk én hátul ültem ők elől. Ők beszélgettek én hallgattam. Zoe házához érve, a villanyok már nem világítottak.

- Én bemegyek mindenféleképp. - mondta Zayn.

- Rendben. - szált ki Bleake is a kocsiból, hogy menjen.

- Mi nem  megyünk, Zoe engem látni sem akar. Inkább megvárom, hogy mit mond Zayn, amikor ki jön.

- De Jazz, ezzel nem oldasz meg semmit.

- Tudom legalább nem is rontom el. Tudod hiányzik Zoe, de nagyon eltávolodtunk én hiába kerestem a társaságát nem kaptam meg. Mikor kilépet a szülinapomon azon az ajtón onnantól minden megváltozott. Ő nem tudja, de otthon olykor lázadtam és hát nem voltam érte megdicsérve, pedig a szoknya helyet csak nadrágot akartam felvenni és elakartam menni a barátaimmal a városba, de persze ezért is én voltam a hibás. Most meg úgy kezel, mintha nem élnék. - jött belőlem az ön sajnálat.

- Értem, de biztosan szeret.

- Igen biztososan - nem igazán győzött meg, amit mondott és azt is tudom, hogy Fanta most már örökre Zoe-nál maradt, az egyetlen kincsem - Te maradj itt Zayn-t várd meg én elindulok.

- Nem mehetsz el, éjjel van. Mi van ha megtámadnak? - aggodalmaskodott.

- Akkor legalább lesz oka, halottnak tudni. Szia és kösz mindent. - sétáltam el. Az éjszaka sötét volt és hűvös, akár csak most én. Nem tudom miért történt ez velem, de azt tudom, hogy a színészi karriert abba hagyom és végre a sulit is befejeztem, így igazán azt kezdek az életemmel amit akarok, és tudom mi lesz az. Eltűnök, itt úgy sem kellek senkinek. Bleake, nagyon jó barátom, de ha nem így akkor máshogy veszítem el. Zayn-nek barátnője van , akit szeret. Zoe halott ként kezel és Fanta is nála van. Itt nekem nincs többé helyem.

Mikor nagy nehezen haza értem pontosan 4:38-kor rögtön felmentem az internetre és foglaltam egy gépet Floridába, sikerült és a gépem 8:25-kor indul. Tehát van időm összepakolni, elvinni a kulcsokat és elajándékozni a házat, a pénzem felét pedig egy alapítványnak adományozni. Ez lesz a terv. Be pakoltam a bőröndjeimbe és elköszöntem a háztól, amiben Brad-del és Carlos-sal és Fanta-val laktam. Bezártam mindent. Ez itt  másfél órát vett igénybe, utána elmentem Bleake anyukájához és a postaládába egy levéllel bedobtam a kulcsot:

" Sajnálom, hogy így kell elköszönöm, de meg kell változtatnom az életem. A kulcs az új házatoké. Bleake, tudja hol van.

Szeretettel: Jazz"

Miután ezzel is meg voltam, be tévedtem egy hipermarketbe, ott vettem pár kaját tésztát, rizst, lisztet tehát tartós élelmiszereket és persze most ehető élelmet. Mindent be pakoltam a kocsimba és útközben meg álltam az egyik árva gyerekeknek épült szállónál, becsengettem és oda adtam mindent és az igazgató kezébe nyomtam egy 150000 $-os csekket.

- Köszönjük, de ki maga? - nézet rám az igazgató meglepődött arccal.

- Nem lényeg ki vagyok, hanem, hogy mit teszek.Vigyázzon a gyerekekre. Viszlát és én köszönöm. - búcsúztam el a hölgytől és már mentem is Zayn-hez, mert valamit még meg kell tennem. Már 7 óra volt.

Csengettem és Zayn nyitott ajtót.

- Szia, te hova tűntél és most miért vagy itt?

- Csak azért, hogy elmondjak valamit Zayn. - vettem nagy levegőt, ő pedig meglepve nézet rám, nem érdekelt, hogy Perrie bármelyik percben kijöhet, de ennyivel tartozom neki és magamnak is. - Zayn, én sajnálom azt, ami történt, sajnálom, hogy Brad-del összeházasodtam, sajnálom, hogy annyiszor bántottalak, de hiszem, hogy mindennek oka van. Csak annyit kérek, bocsáss meg és legyél azzal akit szeretsz, de ezt most meg kell tennem. - fejeztem be a mondatot és megcsókoltam. A csók hosszú volt és szenvedélyes, de megszakítottam.

- Sajnálom, viszlát Zayn! - löktem el magamtól, ő persze nem tudott megszólalni, én beültem a kocsiba és felpörgettem a motort. Irány a reptér.

- Jazz, ne menj el! - kiabált utánam, de nem érdekelt, igaz a könnyeimmel küszködtem, de legalább új életet kezdek, a halálom után, nem de Zoe?

Mikor oda értem a reptérre, leparkoltam a kocsimat és oda adtam a recepción a kulcsot.

- Őrizze meg még vissza nem jövök, addig nyugodtan használja, itt vannak a kocsi papírjai. - adtam át egy dossziét a fiatal nőnek.

- Köszönöm, de.

- Semmi de, kérem. - elfogadta nem szabadkozott tovább én  sorban álltam, hogy felszállhassak. Ott álltam a sorban körülöttem búcsúzó emberek, én meg itt álok magányosan, mikor végre sorra kerültem. Fájdalmat éreztem, éreztem már azt az űrt, ami egyre erősebb lesz, ha elmegyek, de nem érdekkel.

- Viszlát! Irány Florida! - mondtam magamnak, szinte suttogva. Felültem a gépre, becsatoltam az öveket és felszálltunk. Most már egy új élet kezdődik.