Második Évad 12. rész

.:: Zoe szemszöge ::.

Harry itt hagyott minket a zárdába. Egy álmom vált valóra. Nem értem miért kell folyamatosan beavatkozni az életembe. A sajátom úgy baszom el ahogy én akarom.
- Louis a kamerákon keresztül lehet hallani amit mondunk?
- Nem.
- Akkor jó. - könnyebbültem meg - Megszívatjuk?
- Meg. - húzta gonosz vigyorra az arcát.
- Állj úgy hogy a kamara ne vegye észre, hogy beszélek. - mondtam neki.
Én is beálltam úgy, hogy lehetőleg ne látszódjon a szám.
- MEX. -kiabáltam.
Nem kellett sok és megjelent a drága kiskutyám. Bepréselte magát a rácsokon, majd oda ült a lábam elé.
- Tudom, hogy mire vagy képes. Hozd ide nekem azt a kulcsot. - mutattam egy székre dobott darabra.
Mex elment majd vissza jött. Nem hozta a kulcsot.
- Hozd hamar a gazdinak. - simogattam meg a fejét.
Mex oda ment és leverte a kulcsot. Majd megint vissza.
- Fog meg és hozd hamar ide. - vakartam meg a füle tövét.
Most végre ide hozta a kulcsot. Oda adta nekem, mire agyon simogattam.
- Rex felügyelőt akarsz belőle faragni?
- Nem Mex felügyelőt. - mondtam komolyan, Louis felnevetett.
- Amúgy Harry miért is zárt be minket? - kérdeztem.
- Reggel amikor bejöttem az érdekelte, hogy kibékültünk végre.
- Mit mondtál neki? - mentem oda az ajtóhoz és propagáltam a kulcsokat.
- Megtanultam elválasztani a munkát a magán élettől.
- Ez az. - ugrottam fel örömömbe.
Kimentünk a cellából. Az én Mex felügyelőm meg kényelembe helyezte magát a számára fent tartott fotelban.
- Hogy kerültök ide? - jött ki Harry.
- Jók vagyunk és megléptünk. - vontam meg a vállam.
Louis elment kávéért, majd hozott egyet nekem is. Leült mellém, a kanapéra. Neki dőltem. Adtam neki egy köteg papírt meg én is olvastam egyet.
- Elástátok végre a csata bárdot? - állt meg előttünk Harry karba tett kézzel.
- Igen. - mondta Louis.
- Mikor?
- Tegnap este. - válaszoltam.
- Miért nem tudtátok elmondani?
- Nem kérdezted. - vontam meg a vállam.
Liam and Niall, Liam and NiallMár éppen akart minket osztani, amikor Liam és Niall jöttek be az ajtón mint a ketten mosolyogtak.
- Szent a béke? - kérdezte Niall miközben levette a szemüvegét.
- Igen. - mondtam.
- Hála istennek.
- Végre. - sóhajtott fel Liam - Nyugalom lesz.
- Hé. - szólaltunk meg egyszerre.
- Akkor is idegesítőek vagytok amikor egyszerre beszéltek, de amikor vitatkoztok. Ne azokat a perceket senkinek nem kívánom.
- Nem lehetne rólunk leszállni? - kérdezte Louis.
- De.
- Meg van a gyilkos. - mondta Niall.
- Ki az.
- Két Justin Morgen. Bevallottak mindent. Az ügy lezárva.
- Ki oldotta meg?
- Nem tudja senki sem. Valami titkos segítség. - vonta meg a vállát Liam.
- Nekem az gyanús. - kezdtem gondolkodni.
- Szerintem meg nem. Sőt a legjobb. Át kell küldeni San Diegóba a papírokat. Ők töltik ki. Szóval mindenki irány haza. Jó pihenést mindenkinek. - mondta Liam.
Standing Elements | via TumblrFelkaptam Mex-et, majd beszálltam a kocsimba. Megvártam amíg Louis is ide ér.
Louis vezetett. Mex átmászott hozzá és onnan figyelte az utat.
- Hova megyünk? - kérdeztem amikor már nem volt ismerős a környék.
- Egy kicsit kikapcsolódni.
- Hova?
- Ide. - állította le a kocsit.
Egy kis éteremhez mentünk. Szerencsére Mex is bejöhetett. Ő leült a lábamhoz. Velem szembe Louis foglalt helyet.
Rendeltünk fejenként egy adag spagettit, meg Mex-nek vizet.
Mivel eléggé eldugott helyen voltunk ezért kipróbáltuk a spagettis csókot.
Amint befejeztük a szenvedést, amit mind a ketten élveztünk Louis fizetett, majd megindultunk haza.
Otthon élveztük egymás társaságát, és nem foglalkoztunk Alex szenvedésével.

Második évad 11. rész

.:: Jazz szemszöge ::.

Most éjjeli 3 van és indulunk. Brea-ba, ott töltünk egy pár napot aztán San Diégo-ba megyünk a fotóshoz és a Bár tulajdonoshoz. Újságíróról annyit, hogy ő 26 és egyáltalán nem hasonlít a tipikus gyilkosokhoz rendes csávó. Ő írt a fotós Justin és Natalia kapcsolatáról is. Őt nem gyanúsítom, csak szemmel tartom. Meg interjút akar csinálni velem a filmmel és a színészkedéssel kapcsolatban. Hát jó legyen.
A fotós a 3-as számú Justin Morgen egy kicsit gyanús, de nem akart rögtön az ágyba vinni és ez jó. Enrike-vel ellentétben, szóval ő 22 éves és San Diego lakosa. Nem sokat tudunk róla, csak, hogy szereti a szép lányokat. Ő modellnek hisz a színészkedés mellett, így vele képeket készítettem, és érdeklődik irántam majd kiderül. Szerintem neki van köze az ügyhöz.
A bár tulajdonos 45 éves és egyáltalán nem szimpatikus. Ő a 2-es számú jelölt. Nem sokat tudok róla, de Enrike utána szimatolt és kiderült, hogy ő már ült rácsok mögött. szóval idáig a fotósunk és a bár tulajunk a befutó a gyilkosságban.
 - Helló, mehetünk? Fanta a kocsiban vár és a bőröndöket is levittem már. - jött be Bleake.
- Persze, de előtte. - húztam magamhoz, majd a száját betapasztottam a sajátommal.
- Ehhez hozzá tudnák szokni.
- Tudom, de most mennyünk, mire oda érünk.
- Jó. Gyere! - szálltunk be egyszerre a kocsiba. Felpörgette a motort  és körülbelül másfél óra alatt itt is voltunk. Az újság írónál nem volt senki.
- Sziasztok! Gyertek csak be! - invitált minket Justin a 4-es vagyis az újságíró.
 - Szia! - köszöntünk egyszerre.
- Ti már együtt vagytok? Ha megírom baj?-csapot rá a témára.
- Nem szeretnénk, ha még nagyobb botrány lenne. - mondta Bleake - Szóval most, mint barátunk. Oké?
- Megdumáltunk. Jazmine, akkor kérdezhetek? - tette fel az első kérdését.
- Csak nyugodtan. - válaszoltam.
- Oké, mikor döntötted el, hogy színész leszel és volt más terved is? - kapcsolta be a diktafont és rögtön kérdezett is.
- Ami azt illeti már egész kicsinek elhatároztam, mert a nagymamám is színész volt és szerettem ott leni a próbákon és lábatlankodni. De az orvos szakma is vonzott, valamint a marketing is. Az utolsót tanultam rendesen ki, színészként is dolgoztam és hamarosan orvosnak tanulok majd. - válaszoltam a kérdésre.
- Értem és melyik volt a legjobb alakításod? - tett fel egy újabb kérdést, amin én csak mosolyogni tudtam.
- Az életem filmje. Itt mindig alakítanom kell, mert roppant összetett személyiség vagyok és ezt sokan nem értik meg és nem is akarják, így mindig egy szerepet játszok. - válaszoltam őszintén, mire Bleake is elmosolyodott.
- Miért rendezőként és forgató íróként fejezed be a filmes karriered?
- Mert ebbe is szeretnék bele kóstolni és mivel az állandó szereplés nem csak a csillogásról szól, hanem ott te egy bábu vagy és a rendező az igazi játékos. Szeretnék én is játszani a saját bábuimmal.
- Remek. Bántál-e meg valamit eddigi életedben, amin változtatnál is?
- Őszintén fogok válaszolni, szinte mindent meg kellet bánom ahhoz, hogy magamra találjak és már a poklomból, amit mások a tökéletes világnak hisznek, a tisztító tűz felé tartok, de a mennyországot soha nem érem el, mert ahhoz idő utazónak kellene lennem. - válaszoltam ismét egy fel tett kérdésre.
- Ki az akitől a legnagyobb támogatást kapod?
- Mindig mástól kapok támogatást. De szerintem, aki nem ért velem egyet attól is kapok valamit és azért döntök így, tehát én mindent támogatásnak tartok, csak ők ezt nem tudják.
- Oké. - mondta majd fel tett egy újabb kérdést, amiket válaszok követték. Körül belül még 4-5 kérdés és ennek megfelelő számú válasz hangzott el.
- Köszönök mindent nektek és annyit, hogy a fotós Justin Morgen San Diego-ban van az apjánál, aki szintén egy Justin Morgen, övé az egyik bár. Ennyit tudtam meg. - mondta végszóként, mi Bleake-el egymásra néztünk és megköszöntük, neki a segítséget, majd Fanta társaságában San Diego-ba indultunk. Ott kivettünk egy hotel szobát. Bleake a földön én pedig az ágyban aludtam Fantával.
Mikor felébredtem már este hét volt, tehát indulhatunk lassan a bárba. Elkezdtem készülődni, Bleake még aludt. kimentem a fürdőbe és elkészültem. De arra mentem vissza, hogy Bleake valakivel telefonon kiabál. Én a csukott ajtó kulcslyukában leselkedtem.
- Nem érdekel! Te hagytad cserben. Nem én tettem ezt vele, tudom, hogy ő is hibás, de én veled ellentétben vigyázok rá! Nem feküdtünk le és képzeld egyetlen egyszer sem aludt mellettem. Szeretem de tiszteletbe tartom. Hagy békén, én is csalódtam benned. Képes lettél volna megtenni, ha nem avatkoznak közbe. Felejts el! Na jó, mond a magadét a legjobb barátodnak. A tükörképednek. Szia. - kinyomta. Vártam egy kicsit majd be mentem, mintha mise történt volna.
- Szia, én kész vagyok. Mehetünk? - néztem rá és közben a négy lábúmat simogattam.
- Igen. Menjünk. Hívott Zayn.
- Ohh... értem.
- Nem érdekel mit mondott? - kérdezte meg.
- Nem. Már nem. - mondtam és elindultunk Fanta is velünk jött. De indulás előtt még Bleake a mobiljával szenvedett. Persze ennek a bárban egyik Justin Morgen sem örült és, kiderült, hogy apa és fia. 
- Jó estét! - köszöntünk Beakel.
- Önöknek is. A kutya? - kérdezte meg az idősebbik.
- Maradj kint a kocsiba. - mondtam Fanta-nak és ki ment az épületből.
- Rendben és mibe segíthetek? - kérdezte meg.
- Tudja jól. - mondta Bleake.
- Nem.
- Akkor had világosítsam fel, ha a fia már nem tette. - néztem a fotósunkra - Szóval maguk ismerték Natalie Petinshon-t, aki meg halt, a fia kapcsolatban állt vele, ami nem csak munka kapcsolat volt és tudtommal, az ön múltja nem makulátlan.
- Te nem modell vagy és színész? - nézet rám a jelenlevő legifjabb Justin Morgen.
- Eltaláltad.
- Akkor Miss... álljon fel a barátjával együtt és menjenek a fiam után. - tartott felém egy pisztolyt az öreg. Szót fogadtunk. Mibe keveredtem?
- Kik maguk rendőrök?-  kezdte a faggatózást.
- Olyasmi. - mondta Bleake.
- Ültesd le és kötözd meg! A lányról én gondoskodom. - mondta a fiának, közben folyamatosan rajtam tartotta a szemét és a pisztolyt is. - Te szőkeség nem tudom ki vagy. De most bajba kerültél. Ülj le szépen! - mondta, én engedelmeskedtem. majd megkötöztek és a számat is bekötötték, akár csak Bleake-t. Majd dalolni kezdett.
- Igen én öltem meg Natalia-t. A fiam azért járt vele, hogy a csaj elmondja, hogy amit ellopott az apja tőlem, mikor még a börtönben voltam. Át vert minket és én megöltem. Sikaztottunk némi pénzt, de ő ellopta, és én megfizettem neki. Jó munka volt nem? - szemmel láthatólag élvezte a helyzetet, a fia közben kiment a szobából. - Ha nem ütötted volna bele azt a szép arcocskádat és nem hoztad volna ide ezt a fickót talán nem így járnál, Justin! - szólt hangosan, mire be jött a fia.
- A kocsi kész.
- Jó, először a csajt vidd ki. Aztán a pasit. - mondta, mire a fia megragadta a karjaimat és kicipelt. Én bele rúgtam, majd futásnak eredtem. Kár volt, ő utánam jött és a földön elterültünk.
- Ezt még egyszer ne, nem akarlak megölni most irány a kocsihoz. - szorította meg a kötélt. Beültetett.
Kis idő múlva Bleake-t is kihozták. Az öreg vezetett és a fia ült az anyós ülésen. Bleake, igyekezet a csuklóját fellazítani, ami sikerült is, kiszabadult, úgy, hogy a vendég látóinknak fel sem tűnt. Az egyik kanyarnál egy kicsit erősebben dőltünk meg, így Bleake ölébe estem. Takarva a kezét. Kiszabadította a kezeimet, a szánk letapasztva volt. Így utaztunk körül belül 7 kilométert, amikor Bleake az ifjabbik Morgen én az idősebb Morgen nyakát ragadtam meg. A pasas a fékre taposott, így csak az árokba zuhantunk. Letéptük mindketten a ragasztót a szánkról.
- Nagyon figyeljenek én nem szeretem ha így bánnak velem! - mordultam rájuk. - Most pedig. 
Vettem elő egy telefont és hívtam a San Diegoi rendőrséget.
- Van egy jó hírem. Vette elő a telefonját Bleake. - Mindent fel vettem.
- Ügyes! - csókoltam meg. Majd a kötelet felhasználva megkötöztem a két aljas dögöt. Ott hagytok Bleake, mobilját. Amiből persze előtte mindent kiszedtünk, majd vissza indultunk Fanta-hoz a sötétbe, én elestem. Kicsit koszos lettem.
- Jól áll a föld-mondta nevetve.
- Zoe lefog cseszni, de legalább a gyilkos meg van és a sikkasztó is. - néztem durcásan.
- Lehet, de nem te árultad el őt.
- Folyamatosan elárulom, de menjünk, mert Fanta már megszabdalhatott pár nadrágot.

Második Évad 10. rész

.:: Harry szemszöge ::.

- Te nem vagy normális. - kiabáltam Zayn-nel a telefonon keresztül.
- Tudom. - mondta halkan.
- Három napja megy a vita, a féltékenységről. Most meg adsz okot rá. Te nem vagy normális. Két napja nem lehet egyikkel sem értelmesen beszélni. Ők sem beszélnek. Az nap amikor össze vesztek késő este Iza haza ment és mondta, hogy 15... tizenöt pohár volt a konyhába összetörve. Nem tudom melyikük csinálhatta. Tegnap végre beszéltek, erre rontasz a helyzeten, mert kanos vagy. Ráadásul olyan csajt néztél ki aki el van jegyezve. Zoe csirkéjének több esze van mint neked. - csak ömlöttek belőlem a szavak.
- Tudom, de nem tehetek róla. Rosszkor voltam rossz helyen, hiába töri magát, hogy ha a húga már más pasi ágyába kufircol.
- Kiébe?
- Azzal a kölyökkel akinek oda adta a kutyáját.
- Zayn nem értelek. Azt mondtad, hogy szereted, akkor meg miért akartad elvenni Perrie-t.
- Csak a gyerek miatt.
- Jó és Zoe-t miért csókoltad meg?
- Mert Jazmine szarik a fejemre.
- Kezdem kapisgálni. Ha nem tudod az egyiket megszerezni, akkor ott van a másik?
- Nem.
- Akkor nem értem.
- Én sem, szeretem Jazzy-t de vissza akarok vágni neki amiért nem figyel rám.
- Ezért kell a nővérért megcsókolnod. Te balfasz vagy.
- Tudom.
- Remélem még ma bocsánatot kérsz tőle. Ez a minimum amit tehetsz.
- Hívtam. Nem vette fel.
- Old meg. - néztem az ajtó felé, ahol Louis jött be komótosan - Leteszlek itt van Louis. Imádkozz.
- Szia. - tette le a telefont.
Louis leült a helyére, majd elővett pár papírt és azokat nézegette. Nem vett senkiről tudomást mint az elmúlt pár napba.
- Szia. - csúsztam mellé.
- Helló. - mondta fel se nézve.
- Mi történt?
- Megtanultam elválasztani a munkát a magán életemtől.
- Engem nem az érdekel. Hanem, hogy mi van Zoe-val és veled.
- Mi lenne? - nézett fel végre.
DogEzt nem bírtam tovább megfogtam magam és ott hagytam. Kimentem az utcára friss levegőt szívni. Bármit, csak ne legyek bent. Elég sokat voltam bent, amikor Mex nézett vissza rám.
- Gyere. - hívtam, mire oda jött a lábamhoz és hátára feküdt, hogy meg tudjam vakarni a hasát. Még simogattam egy kicsit, majd bementem. Mex oda szaladt Zoe lábához.
Louis és Zoe észre sem vette, hogy megjöttem. Elvoltak foglalva valamivel nagyon.
- Szerintem az a koma lesz a gyilkos aki fizetett neki, csak a csaj átbaszta. Bosszúból megölte. - mondta Louis.
- Szerintem meg a volt barátja. Nagyon összevesztek. Mivel volt új pasi féltékeny volt.
Oda mentem mögéjük és a kezem rátettem a vállukra, mire összerezzentek.
- Szépen jöttök velem. - mondtam nekik.
Nem ellenkeztek csak követtek. Amikor a fogdába értünk kinyitottam nekik az ajtót, mire ők értetlen fejjel néztek rám.
- Nem nézz, be megy. - adtam ki a parancsot.
Louis röhögött rajta, Zoe-nak meg vérben forogtak a szemeim. Rájuk zártam az rácsokat.
- Jó szórakozást. - hagytam ott őket.
Beültem a gép elé felléptem a hálózatra, majd figyeltem a kamerát.

Második évad 9.rész

 .:: Jazz szemszöge ::.

- Várj! - szólt utánam Bleake, de én csak sírtam és tovább futottam. Megragadta a karom és magához rántott. Szorosan ölelt.
- Bleake. - mondtam és a pólóját össze könnyeztem - A saját testvérem elárult megint és én hittem neki, hogy segít. - akadozva tudtam csak elmondani.
- Tudom. - mondta és elővett egy zsebkendőt, amivel a szemeimet megtörölte.
- Én nem tudok bízni már senkiben. - mondtam, mire felemelte a fejem. A szemeiből nem tudtam semmit kiolvasni, ez a fiú nekem örökre titok marad, de egy dolog biztos. Ráérzem, sőt tudom, hogy mindig számíthatok.
- Bennem se? - nézet a szemembe.
- Benned tudok, te nem vertél át. - válaszoltam még mindig könnyes tekintettel.
- Átvertelek. - hajtotta le a fejét. Pedig már kezdtem magam jobban érezni - Akkor mikor mondtam, hogy valakibe szerelmes vagyok. Az te voltál, amikor megláttalak anyukámnál, tudtam, hogy veled kell lennem. De azt is tudtam, hogy el löksz majd magadtól, így csak, mint barát és igazi testvér állhattam melletted. - ezen kicsit meglepődtem, nem is tudtam rögtön válaszolni.
- Bleake - kezdtem a mondani valómat, de végül másképp fejeztem be. Az a csók mindent elmondott. Abban a pillanatban elfelejtettem mindent, megszűnt a világ. Csak én és ő maradtunk. Rájöttem, én bele szerettem. Nem tudom, hogy hogyan és mikor, de tény, hogy mellette mindig biztonságban éreztem magam, csak mint mindig, ezt is elbénáztam. Nem mondtam el neki, mert hozzá szoktam az érzéshez. Ekkor vált világossá az is, hogy Zayn-t már rég nem szerettem, inkább csak az elérthetetlent akartam megszerezni. Csak egy ugró léc volt számomra, mert a nagy csobbanás,  most ölel a karjaiba.
Nem engedett el a karjaiból, ő is csókolt. Ez a nyálas jelenet 5 percig tartott. Igazi csók volt. Megszűnt minden, elfejeltettem mindent és kinyílt a szívem.
- Szeretlek! - mondta, mikor az ajkaink elhagyták egymást. Láttam tata, hogy igazat mond és talán még jobban is szeret, mint Brad. Tudja minden titkom, ő tudja milyen vagyok és még is szeret. Remélem nem álmodok Bleake, mert, akkor soha nem akarok felébredni.
- Én is Bleake, de féltelek magamtól.
- Ne tedd! Nagy fiú vagyok! - mondta, majd ismét az ajkamra csimpaszkodott az övével. Ez a kora szeptemberi nap, hűvös volt, de számomra talán az eddigi legszebb napom. A tökéletes nap kezdés után, egy pillanatnyi pokol, majd maga a mennyország és az igazságok pillanata.
- Még mindig sírsz? - kérdezte, de a könnyeket már rég mosoly váltotta fel.
- Már nem, hála neked.
- Szeretlek kicsim. - mondta, mire ismét a szájunk össze tapadt.
- Én is szeretlek. - ismertem be végre mikor ismételten szét váltunk.
- Megbeszéltük, de ma este még el kell indulnunk, hogy az újság írónak ismét egy új hírrel beszámolhass.
- Igen pontosan, a nyomozás még nem ért véget.
- Ha végzünk vele, akkor elveszlek feleségül. - jelentette be akkora nyugodtsággal, hogy még én is elhittem, persze tudom, hogy viccelt.
- Bleake, bolond vagy! - mondtam, mire megcsókoltam.
- Nem, zseni vagyok. - ismét egy poénos kijelentést hallhattunk a barátomtól.
- Hát persze. - rá hagytam, hagy érezze, hogy neki van igaza. Most fáradt vagyok vitatkozni, de még kötözködni is.
- Na de gyere menjünk. - engedett el és megfogta a kezem. Az én apró kezem az ő nagy és erős kezeibe tökéletesen illetek. Beültünk a kocsiba, ahol én el is bóbiskoltam. Arra ébredtem fel, hogy a kezeiben vitt fel az emeletre és tett le az ágyra.
- Majd reggel indulunk. Jó éjt szerelmem! - ezt még hallottam, azt is, hogy becsukja a szoba ajtaját, de utána már a szemeim leragadtak. Ez a nap tökéletes lett. Köszönöm Bleake.

Második Évad 8. rész

.:: Zoe szemszöge ::.

- Sajnálom. - mondta Zayn.
- Nem a te hibád. - sóhajtottam fel.
- De tudom nagyon jó, hogy nagyban játszok szerepet abba, hogy nem beszéltek. - tárta ki a karját, hogy megöleljen. Idáig bírtam leplezni a könnyein. Nem láttam rendesen tőle, de hallottam a lépteket.
Hirtelen éreztem két ajkakat a számon. Azt hittem, hogy Louis. Amikor tudatosult bennem, hogy ki ellöktem magamtól, majd hátat fordítottam neki.
- Sajnálom. Túl nagy volt a kísérés.
- Ne legyen. - hagytam ott szipogva.
Bementem a mosdóba és amennyire tudtam eltüntettem a sírás nyomait. Lehajtottam a fejem és minél előbb vissza akartam menni az ágyba, vagy legalább a kanapéig.
Gyorsan szedtem a lábaim, maikor neki mentem valakinek.
- Sajnálom. - mondtam miközben kikerültem.
Elkapta a csuklómat, és maga után húzott. Kinyitotta a kocsi ajtót, majd megvárta, hogy beszálljak. Utánam becsuktam, majd beült a másik oldalról. Mivel hátul ültünk így oda csúszott mellém és fél karral át ölelt.
- Nincs semmi, baj. - simogatta a hajam.
- De.
Még csitítgatott. Közeb egyszer sem néztem a szemébe. Képtelen lennék rá.
Amint helyre jött a légzésem Louis előre ment és indította a kocsit. Ahogy a visszapillantóba nézet megláttam a szemét, azonnal elfordultam és az ablakon néztem ki. Amint leparkolt azonnal szálltam is ki a kocsiból. Nem jutottam messze. Lerogytam a kanapéra és ott sajnáltattam magam.
Louis mögém jött és egy pokrócot tett a hátamra. Megfogtam egy párnát és azt öleltem magamhoz. Nem tudtam sírni, így csak bámultam a padlót.
- Parancsolj. - nyújtott oda nekem Louis egy bögre gőzölgő kakaót.
- Szemét vagyok. - motyogtam.
- Ne mondj ilyet. - ült le mellém.
- De az vagyok. - hajtottam le jobban a fejem.
- Miért kerülöd a pillantásom?
- Mert nem tudok a szemedbe nézni.
- Miért? - emelte fel az állam és kényszerített, hogy bele nézzek a kék szemébe.
- Én vagyok... - nem tudtam befejezni, mert a sírástól rám jött a csuklás.
- Soha nem láttalak ilyen törékenynek. Nem tudom mi az ami kikészített, de megoldjuk, csak kérlek mond el. Elegem van a vitákból. - szorította meg mind a két kezem.
- Ha nincs idő géped nem tudod vissza fordítani életem legnagyobb hibáját.
- Mi az? - tűrte a fülem mögé a hajamat.
- Kérlek, hagy ne kelljen kimondanom.
- Mi az? - ismételte magát lágy hangon.
- Megcs..... - nem tudtam befejezni elcsuklott a hangom.
- Mi? Megcsaltál? - ahogy ki mondta úgy ugrott egy kicsit hátra - Kivel, mikor, hol? - tette fel idegesen a kérdéseket.
- Zayn ma.... megcsókolt. Onnan jöttem. - kezdett vissza jönni a normális hangszínem.
- Miért? - remegett meg a hangja.
- Mert elegem volt a vitából. Csak pár biztató szóra lett volna szükségem meg egy ölelésre, de helyette megcsókolt. Azonnal eljöttem és innentől tudod, hogy mi történt. - mondtam normális hanggal.
- Ezért vagyok féltékeny. Még te mondod, hogy nincs okom. Az első adandó alkalommal megszerezz téged. Nem tudnám mi lenne, hogy ha azt kellene látnom, hogy Zayn-t csókolod.
- Nem kell soha sem nézned. - tettem le az üres bögrét.
- De...
- Túl sok ez mára. Egy biztos az érzelmeim nem változtak. Sem a vita, sem a csók miatt. Ugyan úgy szeretlek mint eddig. - fogtam meg a kezét.
- Mit tegyünk? - nézett rám könnyes szemmel.
- Tegyünk úgy mintha ez az egész meg sem történt volna.
- Nem tudok Zayn-re nézni és közben úgy csinálni mint aki nem tud semmiről.
- Én sem tudok, de tudsz más megoldást?
- Igen. Megmutatom, hogy az enyém vagy. - húzta ki magát.
- Nagyon csábító az ötlet, hogy harcoltok a szívemért, ami már foglalt, de maradjunk annyiba, hogy Zayn-t nem olyan könnyű legyőzni, a végén megint varrattal a lábadba, vagy a kezedbe végzed.
- Kié a szíved? - a szeméből félelmet olvastam ki.
- A tied. - haraptam bele az ajkamba, közben Louis figyeltem aki egy apró mosolyra húzta a száját.
Odahajolt hozzám és megcsókolt. Behunytam a szemem és élveztem a pillanatot. Végig fektetett a kanapén, és úgy csókolt.
- Csak ezért jó a vitatkozás. - kezdte el csókolni a nyakam.
- Későbbre kell halasztani a békülést.
- Ne már. Hónap eleje van? - könyökölt föl.
- Igen. Szeptember 5.
- Akkor ezért voltál olyan hisztis.
- Hé. - rúgtam meg a lábammal egy kicsit a hasát.
- Ne mond, hogy nincs igazam. - ült fel.
- Nincs. - ültem fel én is.
Pokrócot a hátunkra terítettük, majd mind a ketten a képernyőt néztük. Sokáig nézte a filmet, én az első perceknél bealudtam. Csak arra ébredek, hogy bevisz az ágyba, majd magamra hagy. Figyeltem ahogy bemegy a fürdőbe. Amikor ki jött a derekán volt csak egy törölköző. Felvett egy bokszert, majd befeküdt az ágyba. Én gyorsan elvégeztem az esti teendőimet, majd frissen és üdén mentem vissza.
- Kérdezhetek valamit? - törte meg a csendet.
- Igen.
- Ki csókol jobban Zayn vagy én?
- Te.
- Miért?
- A te csókod után sóvárgok, az öve után menekülök.
Egy apró fél mosolyra húzta a száját, majd adott egy puszit a  számra. Befészkeltem magam a karjai közé, majd ott nyomott el az álom. Több nap után végre nem voltak rémálmaim.

Második évad 7. rész

.:: Jazz szemszöge ::.

Ma van a nagy nap. Ma tudja meg mindenki, mi is az a hatalmas ötlet, amivel elő álltam. Mivel sem Richard, sem Zoe nem tudja. Csak én és a kedves főnököm Zayn apja és persze Bleake. Remélem mindenkinek elnyeri tetszését, mert már nagyon várom, hogy ezt a fejezeted lezárhassam az életemben. Ideje új pályára lépni. Most ideje felöltözni.
Mikor végeztem vele lementem Bleake-hez és Fantához a konyhába.
- Hi. - köszöntem Bleake-nek.
- Helló, ma van a nagy napod. Sok sikert. - mosolyodott el.
- Igen. Ma van. Ennek a fejezetnek vége lesz, akkor megint beülök az iskola padba. - mondtam.
- Az lehet, de éjszaka meg egy bárba kell mennünk nem?- még szerencse, hogy ő mindenről tud, hát igen előtte nincsenek titkaim.
- De. Nem tudom ki az a Justin Morgen még mindig. De megtalálom. Most megyek. - fogtam magamhoz egy almát és nyomtam egy puszit Bleake arcára - Szia! - csaptam be magam után az ajtót.
Szerintem közben ő is elköszönt, de nem tudom miért, hiszem már nem hallottam. Mindegy is most irány a munka. Vagyis a próba terem. Közben megismertem hármat. Az újság írót, a fotóst és a tanárt vagyis a nyomozót.
Mikor oda értem szerintem már mindenki ott volt én kiszálltam a kocsiból és bementem. Igazam volt.Mindenki itt van. Zoe, Richard, Louis, Sarlote, Nono és Zayn is, de egyedül.
- Richard Petteshon avagy nyomozóból lett maffia vezér. - mondtam hangosan az ötletemet, mire az egész stáb egy személyként rám nézet - Na jó, figyelem mindenki, az ügy nagyon egyszerű. Van egy történet, amit megfilmesítünk. Átírok itt-ott keresünk hozzá egy jó háttér alapot, pár jó arcot és kész a mű! - mondtam, mire Zayn apja is oda lépet mellém.
- Na jó mindenki, figyeljetek! Jazmine-nek támadt egy kis ötlete és nekem azt mondta, hogy talán ezzel zárja le az eddigi színészi és filmbéli életét, utána orvos lesz. - mondta a főnök, mire még a fia is felkapta a fejét.
- Köszönöm.  
Szóval Richard 26 éves koráig nyomozó volt, az egyik legjobb a szakmában, megoldott 14 gyilkosságot, 31 lopást és még egyéb kisebb ügyeket. Volt testőr és belátása volt a nagykutyák ügyeibe is. Például az apjáéba, aki nem volt más, mint az addigi maffia vezér egyénisége. A maffia feje. Szegény gyerek nem tudta, hogy a fő ellensége a saját apja. Aki egészen addig rengeteg fejfájást okozott a fiatal nyomozónak. 
Egy nap azonban apa és fia leültek beszélgetni, az apa átadta minden értékét a fiúnak, aki ezt vissza utasította volna, de tudta, hogy volt ügy, amit még ő sem oldót meg. Volt ügy, ahol megtalálta a gyilkost, de azt aki a háttérből irányítja a szálakat nem fedte fel. Tudta, hogy egyetlen egy lehetősége lehet, hogy az édesanyját és a családját megmentse, ha elvállalja az örökség rá eső részét. A maffia-t, így beépülve marad a rendőrségen. Kettős életet élt, és mindig maradtak elvarratlan szálak, de a férfi szerelemes lett és megfogant a szerelme általa. Ő azt a családot, azt a nőt elfelejtette, mert nem akart nekik ártani. Az idő folyamán kilépet a rendőrségtől és eljátszotta a saját halálát. 
Több neve volt, több személy azonossága és az állam minden területén élt és tevékenykedett. A következő nő az életében két fiút is szült neki, őket már nem tudta megmenteni önmagától, mert az idő folyamán teljesen megváltozott. Az apja tükör képe lett, csak a rosszabb fajtából. 
A bizniszt vitte tovább és közben első családját megfigyeltette. A lányt alkalmasnak találta arra feladatra, hogy ő vegye át a maffia trónját. Azonban a fiai közbe szóltak tervébe, az idősebbik fiú elvett egy lányt, akit ő tartatott ott, de azt nem gondolta volna, hogy pont az ő fia legyen szerelmes abba, akit át kell verni. Tévedett. A fiú szerelmes lett és a lány leleplezte az apóst. 
Időközben a férfi még nagyobb hibát követett el. megölte a fiai anyát és  egy másik maffia családdal és csatlósaikkal háborúra készült. Ehhez kellet volna az ifjú lánya, aki tehetséges és nem gondolnák róla, hogy rossz. Csak ha jobban megismerik. Sikerült is volna  terve, ha a menyecske nem kotnyeleskedik a dolgába, aki alkut ajánlott, ha békén hagyja a testvérét, majd ő beszáll a piszkos munkába, csak hagyja ki a fiait és a lányát. Megtették, azonban a lány átvágta Richard-t, ezzel nem ártott neki, sőt inkább jót tett. Persze történtek még kisebb történések a pasas életében, főleg mikor leszámolt saját maffia társaival és ismét át állt a jó oldalra. Beismerte, hogy számára a család fontos, mert mind két fiát el kellet veszíteni-e, olyan lett mint az apja. De a történések felfedték azt a szemüveg lencséjét, ami meg babonázta férfit és a rossz útra terelte. Azóta a lányával kibékült és annak féltestvérével is békét kötött, annak ellenére, hogy átverte. Erről szól a film. Az érem két oldalán.- fejeztem be a mondókámat, mit mindenki izgalommal hallgatott.

Affirmative: Ten Animated GIFsZoe arcán a büszkeséget láttam. A közönségem, vagyis a stáb és a szereplőim tapsoltak. Még Zoe is. Szerintem sikeresen lezárhatom a filmes karrierem. Közben beszélgetésbe elegyedtem, de nem láttam Zoe-t a teremben. Gondoltam megyek és megnézem, hogy mi van, hát hogy is mondjam megtaláltam Zayn-nel. Csókolóztak. Zoe meglátott. Kösz Zoe, ez most jól esett. Azzal a lendülettel, hogy beléptem ki is rohantam, nem csak a teremből, de az épületből is. Valaki utánam rohant.

- Várj! - szólt utánam Bleake, de én csak sírtam és tovább futottam. Megragadta a karom és magához rántott. Szorosan ölelt.

Második Évad 6. rész

.:: Zoe szemszöge ::.

Az összes cuccot amin nem volt nyom levittük egy szinttel lejjebb és ott rendeztük be az ideiglenes irodánkat. Mivel az én asztalom tropára ment vagy éppen úszott a vértől, így Louis-hoz pakolták az épségben maradt dolgaim. Az a bögrém.
- Mink maradt? - kérdezte Harry.
- Semmink. - mondta Liam. - Még gépet is szétverte.
- Attól még a fájlok meg vannak. - vontam meg a vállam.
- Hogy lennének meg? - vágta oda Louis.
Felkaptam a kulcsomat, majd egyszerűen szó nélkül ott hagytam őket. Haza mentem. Megkerestem a laptopot, majd Alex-el az oldalamon vissza mentem.
Ő az én segítő társam, hogy ha gépeket kell feltörni.
- Mi vesztetek ennyire össze? - kérte számon Niall.
- Zayn-en.
- Ha így alakulnak köztetek a dolgok és nem tudok egymás mellett meglenni, akkor valamelyikőtöket áthelyezlek. - mondta Liam.
Nem foglalkoztam velük, jól elbeszélgettek. Kihúztam a széket, bekapcsoltam a gépemet, közben a töltött is bedugtam, majd vártam.
Beírtam a jelszót, majd fel léptem a programra, amiről bárhol bármikor fel tudok törni egy gépet.
- Jelszó? - kérdezte Alex.
- Milyen jelszó? - jött mögém Louis.
- A gép jelszava. - néztem rá unottan.
- Nagy H kis j nagy P kis e nagy K kis a nagy Z és 1956? - mondta Liam.
Alex lediktálta lassabban. Ahogy megnyomtam az entert megjelent a gép asztala. Hát értem már miért nem szoktak oda engedni a géphez. Négy alul öltözött bikinis csaj volt rajta. Lecseréltem egy sablon képre.
- Hé. - szólalt meg Harry.
- Így jártál. - vontam meg a vállam. Halottam, hogy a többiek még röhögnek rajta, de én a mappát kerestem. Meg akadt a szeme egy Pettershon nevűn, mivel Louis mögöttem volt így nem nyitottam meg. Megkerestem a eltűnt adatokat, majd össze dugtam a nyomtatóval és kinyomtattam.
- Parancsoljatok. - adtam nekik a papír köteget.
- Köszi. - vette el mosolyogva Liam.
Egy fehér táblára feltetette őket, képekkel együtt. Közben a mappát átmásoltam a saját meghajtómra.
- Harry és Zoe kérdezzétek ki Justin Morgent. Niall és Louis ti meg menjetek az anyjához. - mondta Liam, a papírokba veszve.
- Nem ülök be a kocsidba. Csaj szaga van. - mondta Harry miközben mentünk le a lépcsőn.
- Én meg a tiédbe nem vagyok beülni, mert olyan kan szag van, hogy ha mind a négy ablakot kinyitnák, akkor is megfulladok. - vágtam vissza.
- Akkor sem ülök be. - fonta össze a kezét a kocsi előtt.
- Én ezt nem hallgatom. - mondta Niall.
- Én be nem szállok. - böktem a kocsijára.
- Elég előbb. - mondta Louis - Zoe és én elmegyünk a csaj anyjához, ti meg menjetek az ipséhez.
- Pápá. - integetett Harry, majd be ült Niall mellé.
Louis-nak oda dobtam a kulcsot, majd beültem James anyós ülésére. Alex az ülés háttámlájára ült fel.
- Szóval... - kezdett bele Louis.
- Nem kell beszélni, hogy ha nem akarsz. - vágtam a szavába.
- De akarok.
- Jó, de akkor ne másról beszélj hanem azt mond el, hogy miért vagy féltékeny Zayn-re?
- Mert?
- Egy öt éves jobb indokot tudott volna felhozni.
- Miért akarsz mindent tudni?
- Nem akarok mindent tudni, csak az amihez közöm van. Mivel én is benne vagyok ebbe. Ezért akarom tudni.
- Mi lenne, hogy ha nem tudnánk és elfelejtenénk a vitát? - állt meg a kocsival.
- Nem. - akartam kinyitni az ajtót, de bezárta - Louis engedj ki. - mondtam oda sem fordulva.
- Én ezt nem bírom. Mi történt velünk? Egy vita közénk áll?
Láttam az ablakból, hogy meg akarta érinteni a vállam, de Alex fel ugrott rá.
- Kérlek. - akarta meg érinteni a másik vállam, csak Alex kinyújtotta a szárnyát. Hálás vagyok neki. Ha nem teszi meg akkor beadtam volna a derekam túl könnyen.
- Kérhetek valamit? - fordultam felé. Láttam  a reményt a szemébe.
- Bármit.
- Mond el, mi volt az okod a féltékenységre.
- Nem tehetem. - hajtotta le a fejét.
- Akkor meg válaszuk el a munkát a magán élettől. Nem akarok másik osztályra vagy városba kerülni, gondolom te sem. - mondtam, mire bólintott egyet. Kizárta a kocsit, majd kiszálltam. Bezártam, majd beállt mellém az ajtóba. Megnyomtam a csengőt és vártam.
- Mikor lesz minden olyan mint régen? Hiányzik. Olyan rossz volt egyedül lenni. Magányosan ébredni. Nem bírnám ki még egyszer. Van valami megoldás? Akármi?
Éppen válaszolni akartam amikor kinyílt az ajtó. Egy kedves fiatal nő fogadott minket. Annak ellenére, hogy meghalt a lánya életvidám volt.
- Jó napot. - köszöntem.
- Jó napot. Miben segíthetek?
- Gyilkossági nyomozok vagyunk és a lánya halálában nyomozunk. - mutatta fel a jelvényét Louis.
- Lenne pár kérdésünk. - fejeztem be.
- Jöjjenek beljebb. - engedett be minket.
A konyhába vezetett be minket. Leültem az egyik székre, Louis mellém telepedet le. Wanda leült velünk szembe.
- Furcsán viselkedett az elmúlt időbe a lánya? - kérdezte Louis.
- Igen.
- Tudja az okát esetleg? - kérdeztem.
- Nem, az utóbbi időben eltávolodott, semmit nem mond el. Reggel elmegy este haza jön. Beszélni nem beszélt. Hiába kérdeztem, nem válaszolt. A barátnőit is kérdeztem. Összeveszett velük. - mondta.
- Mióta viselkedett furán?
- Három hete vagy több.
- Köszönjük, hogy ha tudunk valamit, majd jelentkezünk. - álltam fel.
- Tudom, hogy nem rám tartozik, de kérdezhetek valamit? - állított meg minket Wanda.
- Igen. - vágta rá Alex.
- Akkor üljenek le. - húzta ki a széket.
Unottan leöltem és Louis is mellém.
- Hallottam a beszélgetést az ajtóba. - mondta mire azonnal felkaptam a fejem - Mióta vannak együtt?
- Két éve. - válaszolt Alex.
- Milyen mély a kapcsolatuk.
- Eljegyezte. - mondta megint Alex.
- Akkor mi történt, hogy ennyire tönkre ment a kapcsolatuk? - kérdezte.
- Féltékenység. - vágta rá Alex.
- Ki volt féltékeny mire?
- Louis az  egyik közös barátunkra akinek az esküvőjét tettünk tönkre. Zavarta, hogy megölelt. - vágtam rá.
- Nem az zavar, hogy öleleget hanem a tudat, hogy szívesen az ágyába vinne. Hiába két éve mondta én nem tudom kiverni a fejemből. - mondta vissza fojtott hangon.
- Erről végig tudtam, tudtam, hogy nem vagyok számára közömbös, csak meg mondtam neki, hogy nem álmodjon nem lesz köztünk semmi, csak barátság. Beletörődött, nem tudom, mit kell a múlton kiakadni.
- Honnan tudjam, hogy még mindig nem úgy gondolja?
- Talán, mert a húgom után fut. Esetleg? Véletlenül? Azt hiszem ez volt az egyik ok ami esküvő tönkre tétele mellett döntöttünk, de szólj, hogy ha tévedek.
- Nem. - ismerte be.
- Akkor nem értem, hogy mi volt a baj? - kérdezte a nő.
- Az, hogy nehéz neki elmondani olyanokat amik rám is tartoznak. - keltem ki magamból.
- Szerinted nekem, hogy esik arról beszélni, hogy legjobb barátom lefektetne?
- Mit kell ezen túl dramatizálni. Megmondod és pont.
- Nézd az én szemszögemből. Mi lenne, hogy ha valakit ölelgetnék a szemed előtt és te tudnád róla, hogy szívesen vinne az ágyba?
- Mit? Tudod mit tennék. Semmit, mert megbízok benned. De amint látom te nem bízol bennem. Végeztünk.? - fordulta a nő felé.
- Igen. Nem jobb?
- Nem. - vágtuk rá egyszerre.
- Egy tanács. Üljenek le és beszéljék meg értelmesen. - mondta miközben kikísért minket.
- Majd. - hagytuk rája.
Visszamentünk a kapitányságra. Alex elmondta, hogy mit mondott a nő. Én meg Louis egymásnak háttal álltunk, karba tett kezekkel.
- Már olyanok mintha házasok lennének. - sóhajtott fel Harry.
- Mi lesz később? - nyögött Niall.
- Menjetek haza és beszéljétek meg. - mondta Liam.
- NEM. - mondtuk egyszerre.
- Az összhang még meg van. - bólogatott Harry.
- Üljetek le és beszéljétek meg, ez parancs. - mondta Liam.
Felkaptam a gépem és Alex-et a vállamra ültettem, majd megindultam a kocsihoz. Beszálltam és meg sem álltam hazáig. Nem kellett sok és utánam Louis vágta be az ajtót. Bevágtam magam után a fürdő ajtót, majd beálltam a víz alá. Megtudtam, hogy nem bízik bennem. Az jobban fájt mintha végleg vége lenne.
Megszárítkoztam, majd felvettem a pizsamámat. Még csak kora este van, de nincs kedvem semmihez. Még holnap el kell mennem Zayn apjához, mert valamit akar közölni.
Befeküdtem az ágyba, és a fejem a párnába temettem. Próbáltam a légzésemet normalizálni.
Éreztem, hogy az ágy besüpped mellettem. Nem foglalkoztam vele. Azzal voltam elfoglalva, hogy ne, hogy meghallja, hogy sírok. Ne sajnálatból akarjon velem beszélni.

Második évad 5. rész

.:: Jazz szemszöge ::.

Amikor megpillantott, rögtön kajla mosolyra húzta a száját.
- Jól néz ki tanárnő. - mondta, mikor oda lépet.
- Köszönöm. - válaszoltam, majd rögtön elindultunk a lakására.
- Ez a piros szexi. - mondta, mikor megérkeztünk.
- Ha maga mondja. - húztam az idegeit.
- Mit szólna ha a vacsorát ágyba kapná?
- Kösz, de a reggelit jobban szeretem az ágyban.
- Azt is megkaphatod ott. - mondta majd közelebb jött hozzám, és a nyakamat csókolgatta.
- Állj le nagy fiú! - mordultam rá és ellöktem  magamtól.
- Ne mond, hogy nem akarod. - közeledett.
- Hát nem!
- Jazmine! - szorított meg, egy szex éhes állat.
- Azt mondtam nem! - megragadtam a kezét és a testét átcsavartam.
- Ez fáj.
- Az a cél! - mondtam majd közel hajoltam füléhez - Szeretem a fájdalmat és én úgy élvezem. - suttogtam neki, mire átfordult és ismét a nyakamba bújt.
- Akarlak! - lihegte.
- Én is akarok valamit. - mondtam, mire már a keze a domborulatomat simogatta.
- Mit édesem? - húzta fel a blúzom.
- Ezt! - löktem el magamtól, és elő vettem egy kést a ruhámból - Most szépen mond meg, hogy mi közöd van Natalia Petinshon-hoz. - szorítottam a nyakához.
- Ki vagy te? - nézet rám.
- Most én kérdezek és te válaszolsz, ezt ne feled!
- A szex partnerem volt.
- Tessék? A saját diákod? És miért nem rázott meg a halál híre? - tettem fel újabb kérdéseket.
- Mert átvert.
- Kifejtenéd? - tettem el a kést.
- Jó... fizettem neki minden alkalomért 50 dollárt. Mindig előre fizettem, ő nem jött, helyette a testvéremmel hetyegett.
- Szóval hol is voltál a gyilkosság időpontjába?
- Te rendőr vagy?
- Még mindig én kérdezek! - szóltam rá  - Tehát?
- Az anyámnál voltam. És a kutya? - néztem rá, mert nem találtam a házba a kutyáját.
- Honnan tudsz a kutyámról? Ja igaz te kérdezel szóval a kutya rendőr kutya.
- Tessék?
- Rendőr vagyok, ezért lepődtem meg, hogy te honnan tudsz mindezekről. A lány után nyomozok, mert részt vett némi sikkasztásban. Ezért be épültem akárcsak te.
- Lefeküdtél vele?
- Igen, csak így engedett a közelébe és így tudtam meg pár dolgot, de mikor tényleg beszélt volna akkor ölték meg.
- Mit tudtál meg eddig? - érdeklődtem tovább.
- Te egyébként ki is vagy, FBI vagy mi?
- Én kérdezek. - világosítottam fel megint.
- Nem sokat, megtudtam hogy 5 Justin Morgen-t ismer, mintha vonzaná őket.
- Remek én egy újság írót, egy fotóst és egy tanárt tudtam meg, de 8 jelöltem van.
- Értem. Egyébként Enrike Black a nevem és te ki is vagy?
- A nevem ugyan az. A szakmám is csak közben egy kicsit szaglászok.
- Tehát rendőr vagy?
- Nem, de nem akarom, hogy te beleszólj. Te nyomozol a sikkasztásban és én a gyilkosságban, ha valamit tudsz elmondott és én is. A kettőnek közel lehet egymáshoz, így segítünk a másiknak, de semmi több. De nem tudhat senki arról, hogy nem tanár vagyok és nyomozok. Oké Enrike?
- Megbeszéltük. De tényleg szexi vagy a vörösben.
- Kösz. De nem vágyok kapcsolatra.
- Oké, akkor csak beszélgetünk. - mondta és tényleg beszélgettünk, sok mindent elmondott magáról és én sokat meg is tudtam. Ő is kérdezett, de nem fedtem fel mindent. Utána haza mentem és rögtön az ágyba dőltem. Láttam, hogy Bleake bejön, de ki is ment, szerintem látta, hogy fáradt vagyok.

Második Évad 4. rész


.:: Zoe szemszöge ::.

Nem aludtam a legfényesebben, de nem is volt vészes. Ahogy fel keltem bementem a fürdőbe. Gyorsan lezuhanyoztam, majd felvettem egy egyszerű ruhát. Ahogy végeztem lementem a konyhába. Csináltam kávét. Kiöntöttem magamnak, majd öntöttem egy másik bögrébe is. Miközben a kávémat szürcsöltem Louis figyeltem ahogy forgolódik a kanapén.
Tudom, hogy hülyeség amin felhúztam magam, de jobb az elején rendbe tenni a dolgokat. Hogy ha most szó nélkül hagyom, akkor később csak rosszabb lesz. Akkor már Alex-re vagy Mex-re lesz féltékeny? Nem ezt nem hagyom. Szeretem, de ki állok az igazamért.
- Jó reggelt. - jött be Louis.
- Neked is. - adtam oda neki a kávéját.
Felült a konyha pultra mellém és csendben iszogatta. Én sem szólaltam meg. Nem nekem kell.
- Köszönöm. - tette le a bögrét, majd megindult az emelet felé.
- Szívesen. - mondtam halkan, de meghallotta. Visszafordult, majd egy halvány mosolyt küldött felém. Folytatja az útját felfelé.
Miközben a bögréket mosogattam megérkezett Iza.
- Mit tudsz a gyilkosról? - köszönt.
- Semmit. Nem mentem vissza. Liam haza parancsolt.
- Azt tudom, de nem beszéltél Louis-sal?
- Nem. - vágtam rá.
- Valami van?
- Lényegtelen. Megoldjuk.
- Biztos?
- Remélem. - sóhajtottam fel.
(4) TumblrIza megölelt, majd fel ment a szobájába. Ahogy Louis mellett el ment valamit mondott neki, de sajnos nem hallottam.
Vissza fordultam a mosogatáshoz. Louis oda jött mögém.
-  Őő. - csak ennyit mondott majd lehajtotta a fejét.
Ahogy befejeztem ledobtam a konyha ruhát, majd kimentem a kertbe, hogy adjak Kölyöknek enni. Megetettem még Alex meg Mex-et is. Felvettem a kulcsom és Louis magára hagyva indultam meg a kapitányságra.
Ott csak a portás várt. Elkértem tőle a kulcsot, majd felmentem a lépcsőn. Ahogy fel értem a sötétség fogadott. Felkapcsoltam a villanyokat és hátra ugrottam ijedtembe.
Tárcsáztam Liam számát.
- Igen? - vette fel.
- Ráérsz?
- Igen, miért.
- Mert van egy hulla a kapitányságon, most jöttem és ő köszönt nekem a harmadikon.
- Hívd a többieket.
- Hívd te Louis-t.
- Mi történt este. Louis-ból sem tudtuk semmit kiszedni. Nagyon szét szórt volt.
- Vitatkoztunk.
- Mi miatt?
- Azon, hogy mennyire féltékeny.
- Akkor mát értem. Nézd el neki, félt.
- Ne engem féltsen. - mondtam miközben körül néztem és meg akadt a szeme egy nagyon szép rajzón. Igazi művész csinálta.
- Hívom őket, addig néz körül.
- Rendben. - tettem le a telefont.
Felvettem egy kesztyűt, majd átléptem egy halom papíron. A hulla az én asztalom lába mellett terült szét. Az asztal fel volt forgatva, meg szét volt verve. Kés nyomok voltak rajta. De legalább megtaláltam mivel rongálták meg az asztalom. Pont a hulla hátába van. Akárki is ölt. Valami kellett neki tőlem. Már megint mit csináltam?
- Jól vagy? - jött be Louis, majd előttem meg állt.
- Igen. - bólintottam.
- Sajnálom. - mondta, majd kitárta a karját, hogy megöleljen.
- Attól még nem lesz semmi jobb.
- Tudom, hogy önző voltam, de meg kell értened.
- Mond el, hogy mit értsek meg.
- Azt, hogy féltelek.
- Mitől Zayn-től?
- Igen. - hajtotta le a fejét.
- Miért mit csinálna velem? Beszélgetne, vagy talán, várj tudok durvábbat megölel.
- Nem.
- Akkor meg mi az mit nem mondasz el? - tettem csípőre a kezem.
- Egy este. Akkor kb két hónapja jártunk...
- Jól helyben hagyták a helyet. - mondta Harry.
- Igen. - értettem vele egyet.
Nem sok idő kellett és Liam, meg Niall is befutott öt kávéval. Annak ellenére hogy már ittam jól esett. Hisz most kell a lendület.
- Elvitte a papírokat, amiken a nyomok vannak. Elvitte Natalia Petinshon összes nyomát. Mindent. - mondtam kétségbe esetten Liam.

Második évad 3. rész

.:: Jazmine szemszöge ::.

Reggel mikor felkeltem, ismét rá kerestem a fickóra. Ismét 32 találat, ebből 1 Los Angeles-ben lakik, 3 a közeli városban. 10 halott és 11 gyerek (16 év alatt) szóval idáig négy lehetséges. 3 van 70 év felett. Szóval összesen 8 lehetőség lehet. Először megnézem az itt élőt magamnak, aki az egyetemen dolgozik.Fiatal professzor. Utána  Brea-ba, majd Falbrook-ba megyek, ha ezzel végeztem meg-látogatom San Diego-t. Ha minden jól, megy ők lehetnek a gyilkosok. Ha nem van még másik 4 jelölt.
De most röviden arról, akit itt találtam majd nem mindent jelesre tett le. 28 éves, de jól néz ki. Él sportoló volt és igen csak szép barátnői voltak. Most szingli. Anyukájával él, apja rákban halt meg. Van egy kutyája is. Ha megakarom találni, akkor irány az egyetem. Szerencse, hogy tanárnak is jó vagyok.
A terv első fele felöltözöm elmondom Bleake-nek, hogy megint van némi apróság, amit el akarok intézni és egy egyetemre jelentkezek tanárnak, vagy diáknak.
- Jó reggelt! - köszönt, amikor már a konyhában menetre készen álltam.
- Heló neked is. Most elmegyek egy egyetemet megnézek magamnak, nem tudom mikor jövök.
- Mi okból? - ráncolta össze a szemöldökét.
- Vagy tanár vagy diák. Teljesen mindegy. Meg kell talánom valakit.
- Mi be keveredtél? - ült le az asztalhoz.
- Az esküvőn találtam egy majdnem hullát, aki elmondta ki ölte meg és aztán meg halt. 32 ember él azon a néven a világba. De leszükítettem a kört. Ma nézem meg az egyetemen az elsőt. - mondtam el őszintén.
- Erről valaki tud?
- Igen, te és én és szeretném, ha így is maradna.
- Rendben, de minek neked a bőrönd? Este láttam, mikor megjöttem, hogy bepakoltál. Hova készülsz? - faggatott tovább.
- Még sehova, de ha nem ő lesz az, akkor utaznom kell és így legalább összekészítettem.
- Értem. Fanta-ra vigyázok menny csak. - törődőt bele.
- Köszönöm. - nyomtam egy puszit az arcára majd elmentem. Vezetés közben a Justin Morgen-ekre gondoltam és, hogy melyik lehet a gyilkos van sejtésem képről, de jobb ha tényleg meggyőződök róla.
Mikor oda értem az egyetemhez, mindenki a kocsimat elemezte.
- Na jó, ha bármi baja esik, előre szólok, hogy az illető megfizet mert megtalálom. - mondtam a tömegnek, ki körbe vettek, majd utat törtem és bementem. Az igazgatónál kezdtem.
- Jó napot kisasszony, tudok segíteni? - nézet rám a pasas.
- Jó napot! Igen, remélem. Szeretném megkérdezni, hogy szükségük van-e dráma vagy közgazdaság tanárra, azon belül bármilyen területen. - tértem rögtön a lényegre.
- Ami azt illeti, igen marketing tanárunk nincs jelenleg. Tegnap mondott fel. de szükséges az életrajz, ajánlások és persze egyéb papírok. Érdekelne a kora is. - ő is a lényegre tért.
- Mindent magammal hoztam és 20 vagyok, de jól végzem a munkám, ha nem vesz fel tanárnak. Akkor diák-ként szeretnék itt lenni. - adtam át az irataim, amiket rögtön vizsgálni kezdet.
- Értem. Nos Gordon kisasszony. Köszöntöm az iskolánkban, mint marketing tanár. - adta vissza a papírjaim.
- Köszönöm. Mikor kezdek?
- Most, de előtte kérem egyeztessen Mr. Morgen-nel ő számvitelt tanít.
- Rendben és hol találom? - ez be vált.
- A tanáriban, a földszinti folyóson jobbra, majd azon a folyóson a végén jobbra a 12.-es terem. - mondta és át adta a tantervet és a beosztásom ez meglepően gyors volt.
- Köszönöm. Addig is viszlát! - léptem ki az irodából és indultam a tanári felé. Nem valami jól éreztem, magam, mert elvesztem a diákok tömegében.Francba! Ki nem tud az orra elé nézni?
- Elnézést, segíthettek? - kérdezte meg egy mély hang és segített összeszedni a szétszóródott papírokat.
- Igen. - néztem fel rá, ekkor tudatosult bennem, hogy ő itt Mr. Morgen. Az egyes jelölt.
- Tessék. - adta át a mappámat is.
- Köszönöm.
- Maga tanár? Csak mert rá pillantottam és ahogy látom, most kapta meg a munka szerződését.
- Igen az vagyok. - álltam fel - Jazmine Amber Gordon. Marketing tanár. - nyújtottam kezet.
- Örvendek Jazmine Amber és Gordon. Én Justin Morgen vagyok és számvitelt tanítok, szóval velem kell egyeztetni-e. - ráztunk kezet.
- Rendben, oda is készültem. Mr. Morgen, ameddig utamat nem állta. - mondtam egy kicsit közömbösen.
- Fogadja el elnézést kérésem. Mit szólna, ha meghívnám egy automatás kávéra? - ez gyorsan ment.
- Automatás kávé? Ki nem hagynám. - mondtam, de igazából ezt a beszélgetést is kihagytam volna.
- Örülök, de nekünk, most órára kell mennünk,, de előtte megisszuk azt a kávét. - mondta és tényleg megittuk. Szörnyű volt.
- Nekünk? - kérdeztem mert most tudatosult bennem, hogy mit is mondott.
- Igen. Megnézheti, hogy hogy dolgozom én, és így a tanítványait is megismerheti. - válaszolt a kérdésemre.
- Rendben. - mondtam és utána eredtem. A teremben már mindenki elfoglalta helyét csak egy hely hiányzott. - Ott nem ül senki? - kérdeztem hangosan.
- De. Ott Natalia ül. - válaszolt egy lány középtájról.
- Az ki? - kérdeztem vissza, szemmel láthatólag a tanár urat zavarta az érdeklődésem.
- Natalia Petinshon.  Tegnap meghalt. - válaszolt az egyik fiú.
- Értem. Sajnálom. - mondtam, mire Justin, az egyes számú rám nézet.
- Na jó mindenki. Ő itt Jazmine Amber Gordon az új marketing tanárotok és most megfigyeli az órát.
- Remek, jobban néz ki, mint az eddigiek. - mondta egy srác.
- Örülök neki, de csönd. Kezdjük az órát. - utasította rendre a diákságot. Én leültem a lány helyére. Jegyzeteltem és figyeltem, mikor vége volt az órának, oda jött hozzám. Én felnéztem a jegyzeteimről.
 - Remélem nem untattam a tanárnőt.
- Nem, belemerültem a jegyzeteimbe. - válaszoltam és "flörtöltem" vele.
- Rendben, de belemerülhetnénk a beszélgetésbe is. Mondjuk egy vacsora mellett. - próbálkozott be.
- Rendben van. Mikor és hol? - nem vesztegethettem az időm.
- Ma és mit szólna, ha hozzám mennénk. Van egy kis házam és nagyon kellemesen eltudnánk beszélgetni. - szánom ezt a pasid, de nem baj a színészi alakításom is 5-s.
- Rendben, de valahol előtte találkozhatnánk és még időt nem mondott. - mosolyogtam el, látszott rajta, hogy ő a beszélgetésen kívül másra is gondolt, mert az ajkába harapott.
- Rendben, magáért megyek este 6-ra a Cupido kávézóba. Jó?
- Megbeszéltük. De ha megengedi nekem órám lesz. - hagytam faképnél. Órák után haza mentem, Bleake nem volt otthon és Fantát is elvitte magával. Gondolom elvitte egy kicsit edzeni én rögtön a kettes számú Justin Morgen után néztem. Aki egy 26 éves újság író.  Őt Brea-ban találom. Tehát az lesz a következő helyszín. De még rá kell keresnem erre a bizonyos Natalia Petinshon. Meg is van, ő volt az aki meghalt, vagyis megölték. Tehát Ez a Justin Morgen nagy esélyes.
 " Natalia Petinshon a nagyszerű 19 éves modell az életét vesztette egy esküvőn. A lány számos fotózáson részt vett és a családját is nagyon megviselte ez a hír." - egy újság cikk részlete, de van még egy kis részlet, csak azt 2 hete írta az egyik lap.
" Natalia a gyönyörű modell és Justin Mogen a tehetséges fotós szét váltak. Már csak munka kapcsolat van köztük."
Ne ezt nem hiszem el. Ez a lány modellkedett és a fotós nem más, mint egy Justin Morgen nevű fickó, aki ráadásul a csaj pasija volt. Rendben, akkor rá is rá kell nézni. De most ideje készülődni, mert a sok keresgéléssel elszaladt az idő.
Felvettem egy vörös ruhát. Egy gyors sminket és elindultam. Mikor megérkeztem a kávézóhoz már ott volt.

Második Évad 2. rész

.:: Zoe szemszöge ::.

- Nem hiszem el. - vágtam le magam dühösen egy székre.
- Ennyit szenvedtünk a semmiért? - akadt ki Louis.
- Ezért. - csaptam az asztalra.
- Nyugi van. - mondta Niall, miközben hozott nekünk egy pohár vizet.
- Hogy nyugodjak meg? - emeltem fel a kezem.
- Komolyan úgy csinálsz mintha a te esküvődet tették volna tönkre. - mondta Zayn
- Semmiért tettük tönkre. - sóhajtott Louis.
- Hiába szenvedtünk annyit. Nem lett jobb. - kortyoltam.
- De jobb lett. Köszönöm. - ölelt meg Zayn. Ez a biztatás kellett nekem. Legalább nem érzem magam olyan rosszul. Miközben ölelt a hátamat simogatta.
- Khm...khm. - hallottam meg Louis hangját.
Már csak azért sem engedem el Zayn-t. Most egy baráti ölelés kell.
- Zayn most már enged le Zoe-t. - mondta Louis.
- Mond neki. - nevetett fel. Tény és való hogy én szorítottam.
- Zayn szállj le a jegyesemről. - emelte fel a hangját Louis.
Nagy nehezen el engedtem Zayn-t, mire Louis tárta ki a karját, hogy öleljem meg, mire eldöntöttem a fejem és értetlenül néztem. Ha ő csinálja, akkor én is.
Hirtelen megcsörrent a telefonom.
- Helló. - szóltam bele.
- Az esküvőn, ahol van nem ártana szét nézni az emeleten. Hulla várja. - ennyit mondott egy hang majd letette. Értetlenül néztem a telefont.
- Mi az? - törte meg a csendet Iza.
- Valaki annyit mondott, hogy hulla van a templom emeletén.
- Akkor nézzük meg. - ajánlotta Liam.
- Jó. - kelt fel Iza.
Miközben Zayn, Niall és Harry társaságába előre mentek addig én megszabadítottam magam a ruhámnak azon részétől amitől alig tudok lépkedni. Ahogy szakadt az anyag visszafordultak a többiek és értetlen fejjel bámultak.
Túl erősen téptem le. Az egyik félén még mindig leért a bokámig, míg a másikon oldalon éppen hogy takarta, hogy milyen bugyi volt rajtam.
- Louis vedd le az szmokingod.
- Itt és most akarod? - kezdte el gombolódni.
- Nem csak kell.
Letéptem a maradékot is, majd Louis szmokingját megkötöttem mintha szoknya lenni. Rajta meg fent maradt az ing. Felmentünk a többiek után. Ők egy ajtóban álltak és nem mentek be. Oda lopóztam mögéjük és megnéztem, hogy mi miatt nem mennek be. Egy hulla, pont mit a telefonos nő mondta. Louis át akarta ölelni a derekam, de nem hagytam neki. Még mindig pipa vagyok rá, amiért tönkre tette a baráti pillanatomat.
- Ne már Zoe. - nyöszörgött Louis.
- Mára ennyi volt a szabadság. - mondta Liam miközben elővette a telefonját - Örülök nektek meg minden, de most vegyétek elő a komoly arcotokat. - mondta nekünk, majd elvonult telefonálni.
Pár perc múlva megérkeztek a rendőrök, a halott kém, meg a a fél kapitányság.
- Menjetek vegyetek fel valami kényelmesebb ruhát, addig a többiek köröl néznek. - mondta Liam.
Iza remegett a látottakról. Nem volt szép látvány, még az én gyomrom sem bírta nagyon. Pedig nem láttam sokat. Izát megöleltem, közben próbáltam csitítgatni.
- Vigyázz Louis. Remélem nem leszel féltékeny Iza-ra. - néztem rá szúrósan.
- Nem. - morogta.
 -Na jó ebből elég. - szólalt meg Liam - Zoe mondj egy számot.
- Nyolc.
- Louis válasz. Z vagy L?
- Z.
- Zoe te maradj otthon, Louis meg gyere vissza.
- Ne már. Ő a féltékeny a semmire nem én. - szálltam vitába.
- Nem érdekel. Nincs időnk vitatkozni. Menjetek haza. Louis gyere vissza. - mondta meg átölelte Iza-t és megindult vele a kocsihoz.
Megindultam és a kocsi felé. Mivel mi távolabb parkoltunk, így egymás mellett mentünk csendbe. Mind a ketten bevágtuk az ajtót magunk után. Csendben vezettem haza.
Ahogy haza érkeztünk az volt az első dolgom, hogy megnézzem Iza itthon van, vagy nem. Amikor meg győződtem róla, hogy nincs oda fordultam Louis-hoz.
- Szóval pontosan ma mis is volt a bajod? - kérdeztem tőle.
- Kérlek szépen az, hogy valaki aki a barátnőm, sőt több a jegyesem a legjobb barátom ölelgeti. - emelte fel a hangját.
- Az ő esküvőjét tettünk tönkre, meg baráti ölelésre volt szükségem.
- Attól még nem kell fél órát ölelgetned.
- Nem tudom ki féltékeny a semmire.
- Van okom a féltékenységre.
- Ugyan mi? Semmi, akkor meg?
- De képzeld el van.
- Akkor mond el mi.
- Nem érek rá ilyenről vitatkozni. - fogta magát és felkapott egy pólót meg egy farmert és már ment is el.
Bementem a fürdőbe lezuhanyoztam, majd levittem Louis-nak egy párnát meg egy takarót a kanapéra. Az ajtót meg bezártam. Ahogy feküdtem vissza gondoltam a lagzira.
- Van indokunk is. - emelte fel Louis a papír - Minden titokra fény derül. 
- Mit csináltok? - kérdezte idegesen Harry.
- Perrie mikor akartad neki elmondani? - kérdezte Louis miközben oda adta neki a papír.
Ahogy olvasta úgy csökkent a mosolya. A végén az öröm el illant a szeméből. Dühöt láttam csak.
- Ezt meg honnan szedtétek? - akadt ki.
- Orvos adta, de ha a papíroknak nem hiszel felhívhatom. 
- Tönkre tettétek az életem. - ordította.
- Te tönkre tetted volna Zayn életét. Ha szerezed elengeded, nem magadhoz láncolod. - mondta Louis.
- Nem értetek semmit. - csuklott el a hangja.
- Van időnk. Mondhatod. - álltam a pillantását ami nem volt valami kedves.
- Szeretem, de ő csak azzal a libával van elfoglalva. Csak róla tud beszélni, ha meg nem őt hozza fel akkor meg a nővérét. Aki olyan jó szívű. kedves meg dögös rendőr nő. Sehogy sem tudtam neki megfelelni. - csorogtak a könnyei.
- Miért nem adtad önmagadat? - kérdeztem.
- Te csak ne szólj meg. Tökéletes az életed.
- Ha tökéletes lenne akkor most nem egy esküvőt tennék tönkre hanem a sajátomat szervezném.
- Elegem van belőled. Miért avatkozol bele mindenbe?
Innentől előjön a gonosz oldalam. Megtanítom egy életre, hogy ne engem hergeljen fel.
- Mert ha hiszed ha nem, Zayn a barátom. Fontos nekem hogy ne ilyen csitrikkel legyen, akik fűvel fával megcsalják.
- Dögölj meg. - mondta, majd drámain elsétált.
Louis és én figyeltük ahogy elmegy, majd vettünk egy mély levegőt és a közönség felé fordultunk, akik végig fül és szem tanúja volt a mi vitánknak.
- Ez esküvőnek végleg vége. Így alakul. Őröltünk, hogy találkoztunk, Viszlát. - mondta Zayn.
Eléggé szúrós pillantásokat kaptunk főleg Perrie rokonjaitól. Zayn apja meg oda jött mellénk.
- Ki rendezte ezt meg? - kérdezte hármunktól.
- Mi találtuk ki. Nem akartuk, hogy Zayn hazugságban éljen. - mondta Louis.
- Valami bámulatos volt. Mintha minden meg lett volna előre írva. - áradozott - amúgy meg őrülök neki. Soha nem bírtam Perrie-t. Azért kedvesebben is lehetettek volna.
- Nem arról vagyok híres. - vontam meg a vállam, mire Louis nevetve átkarolt, majd adott a fejem búbjára egy puszit. Zayn apja elment.  Fiúk meg én maradtunk.
- Igyuk meg a piát vagy elromlik. - ajánlotta Zayn.
- Ilyen esküvőn sem voltam. - sóhajtott fel Harry.
- Hidd el én sem. - mondta egyszerre Liam és Niall.
- Tiétekben remélem nem lesz semmi csavar. - öntött mindenkinek Harry.
- Én nem terveztem, Louis? - fordultam felé.
- Elég volt egy esküvőt tönkre tenni. De a sajátomat főleg nem fogom.
- Egy biztos, hogy ti ezentúl minden esküvő tiltó listáján lesztek. - mondta Liam.
- Nem baj. - vontam meg a vállam - Úgy sem vagyok oda értük.

Második Évad 1.rész

.:: Jazz szemszöge ::.

Mikor Perrie oda sétált én egy kicsit gondolkozni kezdtem és rájöttem, hogy én ezt nem hallgatom és még az igen előtt kimentem.  Nem akarok második lenni, és már Zayn-t sem szeretem.
Azt tudom, hogy valami nem jó, mert minden olyan egyszerűen megy. Megyek és szét nézek. A folyóson végig mentem, minden tiszta romantikába úszott, én ezt nem bírom. Fent az emeleten egy szoba teljesen sötét volt és a szag sem volt valami patyolat, gondoltam ideje valamit megnézni. Remélem senki nem jár erre.  Kinyitottam az ajtót és, vért láttam. Még is vérben úszik majd az esküvő? Remek, íme egy hulla. Fehér ruhás lányka, akinek a teste és körülötte a föld is vérben úszott.
- Hát ez szép. - mondtam, mire válaszolt egy hang.
Oh, wow, but fuck you | via Tumblr- Az.
- Te élsz? - néztem a vérben úszó áldozatra.
- Igen, kérlek fizesd meg a halálom. - nyögte, szinte már alig hallhatóan.
- Meg teszem. Ki tette ezt veled?
- Justin... Mor...gen. - ez volt az utolsó mondata. Meghalt. Kisétáltam a sötét szobából és indultam a kocsi felé. A motort felpörgettem és haza mentem. Leültem a konyha pulthoz és elgondolkoztam a hogyan tovább kérdésén.
Egyszerű, besegítek a nővérkémnek, persze csak okosan a tudta nélkül. De most irány egy kis box valahol le kell vezetni a dühömet.
Mikor oda értem csak a múlt kori lány volt ott, de ő nem volt hajlandó velem kiállni, így a box zsákhoz mentem és azt vertem. De most egy Justin Morgen nevű fickót kell megkeresnem, de fel kellene hívnom Zoe-t, hogy ha kimondták az igent takarítson. Ezt is teszem keresek egy telefon fülkét és telefonálok.
- Heló. - szólt bele a testvérkém, mikor sikeresen találtam egy eszközt amivel felhívhatom. Elváltoztatót hangon beleszóltam:
- Az esküvőn, ahol van nem ártana szétnézni az emeleten. Hulla várja. - tettem le és elindultam haza. Már egy kicsit sötét volt, vagyis pontosabban sötétedet. Az utcai lámpák kigyulladtak és valami világosságot varázsoltak az utcára. Rég éreztem már magamban azt, hogy egy nagy titok vár. De most érzem.

Legutóbb mikor még kicsik voltunk és valaki eltüntette apa bélyeg gyűjteményét. Akkor kezdtem el nyomozni mindenki tudta nélkül és megtaláltam, csak a megszerzés volt nehéz. Pipiskednem kellet egy asztalon vagy széken már nem is emlékszem. Azt tudom, hogy a szőke lokniimmal és fehér ruhámmal senki nem vette tolakodásnak az érdeklődésemet a bélyegek iránt. Rájöttem ki vette el és dugta a többi könyv közé. Anya volt, mert kellett neki a pénz. Azt biztosan tudom, hogy a siker öröme nagyon nagy volt, de nem mondtam meg senkinek, hogy én találtam meg. Egyszerűen oda tettem apa asztalára, így még Zoe sem tudhatta, hogy került elő. 
Arra is emlékszem, amikor a nagyi jelmeze tűnt el az egyik forgatáson, érdekes eset volt, a takarítónő véletlen le kávézta, így a ruha a nagy konténerben landolt.
Meg amikor az iskolába tűnt el a tanári kulcsa. Az is egy csodálatos és izgalmas kaland volt egy felsőbb éves keze volt a dologba, mert érdekelték a következő dolgozat kérdései.
Tumblr | via Tumblr
Otthon Sarlote által írt levél várt, amiben azt írja, hogy Nono-val sikerült albérletet találniuk, ne aggódjak, de tudja, hogy megint készül felborulni az életem. Hát igaza van. Azt is írta, hogy egy ajándék vár a szobámba. Megyek is megnézem.
A szobámba Fanta-val találtam magam szemben és az ágyamon valóban várt egy ismeretlen doboz. Maga a doboz is nagyon szép volt, de ami benne volt elkápráztatott. Mindig vártam egy ilyesmire, hát ha rajtam is segítene, remélem. Kiakasztottam az ablakba és csodáltam az álom fogómat.
Bleake az esküvőn van, így nem kell aggódnom. El is kezdek kutakodni a gyilkosunk iránt. Csak egy a baj 32 találat van. De majd én megkeresem. Összepakolok egy bőröndöt és holnap indulok is, remélem nem akar velem jönni.
Na de most vár az ágy.