Harmadik Évad 4. rész

.:: Jazz szemszöge ::.

- Tudom, hogy soha nem bocsájtod meg. De el kell, hogy mondjam, amit tettem azt nem én csináltam, illetve igen, de nem voltam teljesen magamnál és én attól a perctől, amikor láttalak szerelmes vagyok beléd. - mondta magáét, de félbe szakítottam.
- Azonnal fejezd be! - mordultam rá - Nézd Zayn, szóba állok veled és sok évig nem is tudtam, hogy te voltál az, de mond csak szerinted ez nekem mekkora sok? Nem lehet gyerekem! Tudod miért? Mert akkor volt egy félre sikerült abortuszom, hála neked és a barátodnak és még te szeretsz? El is felejteném, mert valamit éreztem irántad, de már nem. Emberként rád tudok nézni, de másképp nem én Bleake-t szeretem. - vágtam a fejéhez.
- De te nem tudod, én mennyire szeretlek. Nekem te vagy a nagy ő, Perrie-vel és Natasha-val is csak azért jártam, hogy elfelejtelek! De nem. - mondta.
- Most kérlek menj el. -  mondtam.
- Mikor fogsz nekem megbocsájtani? - érdeklődött.
- Őszintén? - kérdeztem meg tőle.
- Igen.
- Nem tudom. - hangzott el a válaszom.
- Értem. - válaszolt és fel kelt a kanapéról. - Viszlát addig is! - köszönt el és kilépet az ajtón.

.:: Zayn szemszöge ::.

Smile please :) (AwwwMyNiall) on Twitter
Megértem tökéletesen Jazmine-t, de nem tudom ki verni a fejemből talán soha sem. Bánom azt az éjszakát, bánom amit tettem. Bánom, azt, hogy ilyennek ismert meg és azt, hogy pont ő volt az. De nem tudom megváltoztatni a múltat. De a jelent sem, mivel én szeretem, bármit megtennék, hogy ismét bízzon bennem, vagy legalább férfiként tekintsen rám, de nem hinném, hogy ez valaha is sikerülne. Így megmarad belőle nekem mindig valami, a szerelem, amit iránta érzek.  Nem gondoltam volna, hogy lesz egy ilyen lány, egy nő, aki ezt hozza ki belőlem, aki nem egy párkapcsolatot tud maga mögött, és rám nem is figyel, mert gyűlöl, de én még is szerettem. Tiszta és teljes szívemből. Most viszont el kell, utaznom.  Ég veled USA. Ég veled Jazmine. Ég veled viszonzatlan szerelem!


 .:: Bleake szemszöge ::.

Mikor haza értem Jazz csak maga elé bámult. Fanta és Lemon is csak őt nézte. Nem tudom, most mi lehet a baj, mi kavarta fel ennyire.
- Szia, szerelmem mi a baj? Mi történt? - kérdeztem meg.
- Semmi. - jött az érzelem mentes válasz.
- Kicsim. -  vettem egy nagy levegőt.
- Tényleg... csak ma itt volt Zayn és rájöttem, hogy miatta nem lehet gyerekem. - törtek ki a könnyei.
- Édesem. - öleltem meg - Ne aggódj nem lehet gyermeked de te ugyan olyan értékes vagy mint mások. Sőt nekem sokkal értékesebb. Egy drága kő, amit nem lehet megvenni. - csókoltam meg a homlokát.
- De fáj. - mondta.
- Tudom. De most már feküdjünk le, mert késő van. - néztem az órámra, ugyan is volt egy igen hosszú műtétem és ez a mai nap is hosszúra és tartalmasra sikeredet, de a legrosszabb, hogy nem segíthetek neki.
- Rendben. - indultunk az emeletre. Én lekapcsoltam a földszinten a villanyokat és adtam a két barátunknak enni. Ők a kanapén osztoztak meg, mi pedig a hálón.

Harmadik Évad 3. rész

.:: Louis szemszöge ::.

A csengő borzalmas hangja vert ki az álmomból. Mikor felültem csak a két prücsök feküdt. Zoe sehol nem volt. Levánszorogtam a lépcsőn, majd nagy nehezen kinyitottam az ajtót.
- Jó reggel. - jött be rajta Iza.
- Szia. 
- Te még nem vagy kész? - csodálkozott miközben letett a nagy táskáját.
- Miért hova megyünk? - ráncoltam a szemöldököm.
- Te mész, egy maffia vezért elkapni. Zoe már ott van.
Ahogy mondta én már mentem is fel. Amilyen gyorsan tudtam elkészültem, jöttem ki a fürdőből az apró népség éledezett.
- Apa. - nyújtotta a kezét Soffy.
- Mi az prücsök? - vettem fel, meg megfogtam Lucas kezét.
A konyhába Iza átvette tőlem őket, majd adtam a fejükre egy egy puszit és már ültem is be a kocsiba.
Iza meg adta a címet amire mennem kellett, hamar oda értem.
- Végre. - sóhajtott fel Liam.
- Sziasztok nektek is. - mondtam miközben Zoe-t kerestem.
- Bent van. - mondta Harry, mintha a gondolatomba olvasott volna.
- Szóval mi van?
- Elkaptuk a legnagyobb maffia csoportot, bent vannak. Zoe körülnéz, majd kijön. - mondta Richard.
- Nem láttam senkit. - érkezett meg Zoe.
- Akkor meglepjük őket. - mondta Richard.
Kiosztotta, hogy ki hova áll, meg hogy jutunk be. Zoe és én mentünk, Mex kíséretében a hátsó bejáraton. Liam és Niall meg főbejáraton. Harry is Richard meg valami kis ajtón.
A fal mellett osontunk, amikor hangokat hallottunk figyeltünk, hogy hangtalanul lépkedjünk.
- Meg kell ölni a kis vöröses csíkú csajt akkor bomlik a banda. Simán végig tudunk menni utána az államokon. - mondta egy kopasz tetovált csávó.
- Hogy nyírjuk ki. Túl okos. Több éve próbálkozunk, de balul járunk. - mondta a mellette lévő.
- Úgy, hogy már itt is van. Percek kérdése és megtalál, max egy ember jön vele meg a nyáladzó dög. Simán végzünk. Három a 10 ellen röhögve nyerünk.
Zoe felhajolt Mex füléhez és bele suttogott valamit, mire kutya kúszva elbújt egy asztal alatt. Pont hogy ha kell ki tudjon ugrani.
A mutató ujját a szájához emelte.
- Maradj rejtve, ha kell lődd le őket. - suttogta.
- Mire készülsz?
- Majd meglátod.
- Ne csinálj semmi hülyeséget.
- Nem fogok. - lépett ki a takarásból.
Ahogy ment, a sarka hangosan kopott. Minden férfi utána fordult.
- Nézzetek oda, na kinek lett igazam. Nem megjelent a dalos pacsirtánk. A drága is annál értéktelenebb bűnöző.
- Cöcöcö. Már milyen rég ott hagytam a szakmát. Több mint négy éve, de lehet hogy öt is. Szóval jobban szeretem a rendőr megszólítást, Paul. - ment a lehető legközelebb hozzá. Minden izmom megfeszült, a fegyvert felhúztam és készültem a lehető legrosszabbra. Közben magam szidtam amiért hülye voltam és bele mentem. Bár nem tudtam mire készül, bár nála csak az örült dolgok jöhetnek csak szóba.

Harmadik Évad 2. rész

~ 2017 November 19. Vasárnap ~
.:: Jazz szemszöge ::. 

Van egy pillanat az életedben mikor mindenből eleged van? Mikor minden össze dől. Nekem most van az a pont.
- Mi az, hogy megint nem sikerült? - kérdeztem az orvostól és sírásban törtem ki.
- Sajnálom Jazmine, de nem lehet gyereked. A vizsgálatok ezt mutatták ki és már nincs más módszer, amit ki próbálhatnánk. - mondta a doki. Bleake oda jött és megölelt, majd megpuszilta a fejem búbját.
- Nyugodj meg! - suttogta.
- Nem tudok. Nem lehet gyerekem. - szipogtam. Tudni kell, hogy a lánykérés óta próbálkozunk a baba projekten, de nem sikerült egyszer sem. Volt beültetés. Ilyen-olyan vizsgálat, próbálkozás, de semmi vagy örökbe fogadok vagy nem. Nagyon rosszul érzem magam, megtettem mindent azért hogy legyen. Bleake is kivizsgáltatta magát, de nem vele, hanem velem van a baj. Selejtes nő vagyok. Nem lehet gyerekem.... soha. 
Mindig is szerettem volna gyereket. Egy apró kisbabát, akit egy kicsit elkényeztethetnék, de szépen nevelhetnék. De nem lehet, se fiam, se lányom.
- Bleake, szerintem most menjenek haza és nyugodjanak meg, de nekem mennem kell. Vár egy műtét. - hagyott a kivizsgálóba minket ott az orvos.
- Mi lesz velünk? - kérdeztem a férjemet.
- Nem lesz vér szerinti gyerekünk, de attól imádjuk egymást most és mindig. - válaszolt mindig tudja mit kell mondania.
- De, selejtes vagyok. - préseltem ki a szavakat.
- Soha nem leszel az. Nekem te tökéletes vagy. - mondta és megölelt én aggódó tekintettel néztem szét, mivel nekem nagyon fáj.
- Menjünk. - mondtam.
- Rendben. Én vezetek. Hova? Tyler-ékhez vagy Zoe-ékhoz.
- Tyler. - válaszoltam és felvettem a kabátot. Mikor oda értünk hozzájuk a két lurkó is ott volt.
- Sziasztok! - üdvözölt minket. Nekem két puszit adott, Bleake-kel kezet fogtak.
- Sziasztok! - Köszönt Kevin. - a nagyobbik fiú.
- Siaaa!!- kapálózott Ben, a pici fia.
- Sziasztok! - köszöntünk egyszerre. Anna Tyler felesége is ránk nézet, aki eddig az ablakból nézte a szakadó esőt.
- Sziasztok! Hogy ment? - kérdezte.
- Nem jól. - válaszoltam.
- Sajnálom. - mondta Anna.
- Semmi baj, kezdek hozzá szokni.
- Azért nem így megy ez. - miközben mi ezt megbeszéltük Tyler és Bleake a két kis lurkóval felmentek az emeletre játszani.
- Szerinted Bleake bele menne, hogy örökbe fogadjunk? - kérdeztem meg Anna-t. Anna-val nagyon jó barátnők lettünk. Mindig elmondom neki a fejleményeket és ő is tudja, hogy a fiúkkal mi a közös történetem. Tudja, hogy Tyler-el olyanok vagyunk mint a testvérek.
- Biztosan. Szeret téged. A gyerekeket is.
- Remélem is. - válaszoltam, majd beszélgettünk még egy kicsit erről-arról. Aztán elindultunk haza, miután haza értünk Zayn jött át, hogy beszélnünk kell.
- Szia! - köszönt, mikor ajtót nyitottam.
- Mit szeretnél? - érdeklődtem. Tudni kell, hogy az évek alatt javult a kapcsolatunk, de nem vagyunk nagyon jóba.
- Csak enged meg, hogy megbeszéljünk mindent. Tudom, hogy Bleake, nincs itthon. Tudom hogy egy lovat kell megműtenie. - mondta. Majd együtt bementünk a nappaliba és a kanapén foglalt helyet. Én meg vele szemben a fotelbe.
- Mond el mit akarsz, aztán kérlek menj el.
- Tudom, hogy soha nem bocsájtod meg. De...

Harmadik Évad 1. rész

 ~ 2017 November 20. Hétfő Hajnalok hajnalán~
.:: Zoe szemszöge ::.

Valahogy nem tudtam aludni. Egyszerűen képtelen voltam. Semmi erőm nem volt aludni. Vajon mi bajom? Forgolódtam egy kicsit az ágyba, hogy fel tudjak ülni.
- Hova mész? - kérdezte egy álmos hang.
- Nem tudok aludni.
- Maradj. - fogta meg a kezem.
Vissza feküdtem, majd szembe fordultam vele.
- Hiányzol. - suttogta.
- De hisz itt vagyok.
- Alig vagyunk együtt.
- Ezzel jár ha van két eleven gyereked.
- Mi lenne ha elmennénk?
- Hova?
- Akárhova csak mi ketten?
- Mi lenne az apró népséggel?
- Majd valaki vigyáz rá, már hiányzik, hogy kettesbe legyünk.
- Majd meglátjuk.
Közelebb húzott magához, majd adott a fejemre egy csókot. Ő vissza tudod aludni én nem. Gondolkoztam mi mindent történt velünk a három év alatt.
Talán a legfontosabb. Kaptunk egy meglepetést. Pont mint Lucas-nál. Talán annyit volt a különbség, hogy két héttel előtte tudtam meg, hogy terhes vagyok. Megszületett Soffia. Egy év van közöttük. Lucas az igazi jó kis fiú. Nem rég ünnepelte a harmadik szülinapját. Soffy meg egy hét és betölti a második élet évét.
Nagyon beszédes de az emberek előtt fél. Többiekkel jól jön ki, sőt szegény Harry-t fogja be, hogy focizzon vele vagy menjen hógolyózni. Ha Harry jött szóba akkor vele mi történt a három év alatt. Az hiszem az élte idáig legjobb három évét élte. Összejött Iza-val. Nem tudjuk, hogy s mint mikor vagy egyáltalán miért. Csak az egyik napról a másikra nem Liam mellett sétált hanem átpártolt Harry mellé. Mivel a rendőrök fölég a nyomozok vérében a megfigyelés van ezért követtük őket. Egy kicsit félre tettük a hullát és a kapcsolatokra fókuszáltunk. Megtudtok, hogy Liam szakított Iza-val az okot nem tudtuk egyikőtökből sem kiszedni. Niall meg becsajozott. Apa meg kiabált velünk, mert nem a hullánkra figyelünk. Jó a hangulat. 
De vissza az apró népséghez. Soffy-ban már most fellelhető a Pettershon vér. Igazi bajkeverő. Előkerült egy régi póker készlet. A honvágy miatt nézegettem. Ő meg odajött és a zsetonikont tologatta rendezte meg a kártyákat pakolta. De az a legdurvább hogy a rolay fölöst kirakta. Féltem már az ellenfeleit.
Három év alatt többségben otthon szenvedtem. Néha bementem Louis helyet, de nem bírt a gyerekekkel így kénytelen voltam ott hagyni a hullát és haza menni az élő és eleven gyerekeikhez. De most már én is aktív része vagyok apám csapatának. Igen Liam át adta a vezető helyet apának. Az lején szigorú akart velünk lenni, de amikor közöltem vele, hogy hamarabb talál egy hat lábú kecskét mint hogy belénk valami rendszerűséget verjen bele törődött és hagyta, hogy mindenki abba a tempóba dolgozzon amibe tud. 
Jazzy meg Jazzy maradt. Ezzel mindent elmondtam róla.
- Anyja. - nyílt ki az ajtó.
- Igen. - keltem fel és oda mentem Lucas-hoz.
- Rosszat álmodtam. - szipogta.
- Gyere nagyfiú. - mondtam miközben felkaptam.
Szorosan ölte magához a plüsst. Ennek a kicsi maci is van egy története. Röviden, addig-addig hisztizett, hogy neki kell egy egyedi játék, hogy varrtam neki egyet. De mivel Soffy-nak is megtetszett az hatalmas kezei és lábai, meg a gomb orra így csináltam neki is egyet. Lucas-é sötét barna. Soffy-é meg világos és a fején vagy egy masni. Mindenhova magukkal cipelik.
Befeküdt Louis és közém. Magához ölelte a Teddy-ét majd kis idő után már mély álomba is merült. Figyeltem ahogy alszanak amikor hallottam hogy a szomszédos szobába szipog Soffy.
- Anya. - mondta miközben oda totyogott hozzám és megölelte a lábam.
- Rosszat álmodtál? - kérdeztem miközben felvettem a Maciját és visszaadtam a kezébe, majd felvettem a kezembe.
Vadul bólogatott, majd a vállamra hajtotta a fejét. Ott azonnal el is aludt. Visszamentem a szobának, majd lefektettem az ágyba. Ilyenkor örülök, hogy szereztünk egy nagyobb franci ágyat, mert régen hárman is alig fértünk nem hogy öten. 
Mex a lábunknál alszik vagy Lucas szobájába. Mikor hol van kedve. De többségben Lucas-sal van egész nap. Soffy meg imádja Alex-et. Ez nekem a legjobb, mert folyamatosan együtt vannak így ha valamikor nem tudok egyszerre háromba szakadni Alex mindig figyel Soffy-ra. Mex meg Lucas-ra.
Így van pár szabad pillanatom. Kölyök meg a Csaja a csirke mennyországban lógatják a lábukat.
Ennyi minden és sok más történt velem három év alatt.
Megszólalt a telefonom. Apa hívott. Reggel hétkor. Valami fontos lehet.
- Hallgatlak.
- Gyere kell a segítséged.
- Miért?
- Mondom a részletek csak siess.
- Jó. - tettem le.
Felvettem egy farmert, meg egy pólót hozzá meg egy kényelmes pulcsit. A sálamat a nyakamba akasztottam, majd felvettem a kabátom, ami térdemig ért. Beleléptem a magas szárú csizmámba. Volt egy kis sarka, 8 centi. Miközben akasztottam le a kulcsot Mex mellettem termet.
- Megyünk? - kérdeztem, mire oda mentem az ajtóhoz - Akkor hajrá. - tártam ki és már indult is meg a garázs felé.
Beszállt az vezető felőli oldalról és elfoglalta a helyét. Indítottam a kocsit, közben megkaptam az sms-t, hogy hova menjek. Egy régi gyárhoz amit pár hónapja zártak be.

Második Évad 50. rész

.:: Iza szemszöge ::.

Ahogy végeztem a titkárságon, már mentem is ki. Meglepett amikor kiértem és egy ismerős kocsi fogadott. Azonnal bepattantam az anyós ülésre, majd egy csókkal köszöntöttem a barátom.
Furcsa volt nem csókolt vissza, de magához ölelt.
Valami baj van.
- Mi a baj?
- El kell mondanom valamit.
- Mit?
- Valami csendes helyen elmondom.
- Liam.
- Valaki meghallja.
- A kocsiba?
- Nem tudhatod, hogy mi szűrődik ki az ajtón.
- Akkor hol akarod megbeszélni?
- Nálam.
- De mit akarsz mondani.
- Majd. - sóhajtott majd indította a kocsit.
Ahogy végig mentünk az utcákon végig az járt a fejembe, hogy elvesztem. Soha többet nem lesz az enyém, valaki másba szeretett bele. Belőlem meg kiábrándult. Ha igaz akkor nem tudom mi lesz velem. Leugrok egy hídról, vagy kiugrok egy kamion elé. Nem tudom, de bízok benne, hogy semmi komoly. Csak most az egyszer ne legyen igazam.
Megérkeztünk hozzá. Kinyitotta a kocsi ajtót, majd előre ment, hogy kinyissa az ajtót. Maga elé engedett. Már ismertem a járást. Rengeteget voltam vele. Minden napot együtt töltöttünk. Rengeteg szép emlék köt a kopót kanapéhoz ami magányosan áll a nappali. Minden szobának bútornak van egy saját története.
Leültem a kanapéra és vártam. Ideg tépő várakozás volt.
- Tartozom egy magyarázattal. Nem az vagyok akinek gondolsz. - kezdett bele.
- Mi vagy akkor?
- Más.
- Mi?
- Képtelen vagyok rá, hogy hazudjak neked.
- Liam, nem értek semmit.
- Nem csak a nőkhöz vonzódok hanem a férfiakhoz is. Biszex vagyok. Már nem azt érzem irántad mint régen. Szeretlek, de mint barátom.
Mindenre fel voltam készülve, de erre nem. Azt hitem, hogy... hogy... nem tudom mit hittem. Tényleg bár mit mond akkor tudtam volna válaszolni, de belém fagyot a szó. De valamit mondanom kell. Nem ülhetek itt mint egy idióta ki nem tudja, hogy hova keveredett vagy mit mondjon erre. Pedig így érzek most. Semmit nem értek.
- Mióta? - préseltem ki nagy nehezen a számból egy szót.
- Pár hete. - nyelt egy nagyot.
- Jó volt az együtt töltött idő. - mondtam miközben fel álltam.
- Haza vigyelek.
- Nem kell. Ki akarok szellőztetni a fejem.
- Ne csinálj semmit hülyeséget és sajnálom.
- Nem fogok. - hagytam el a házat.
Kiértem az utcára ahol láttam, hogy egy kamion közeledik. Latolgattam a lehetőségeket, majd megindultam az út felé. Ügyeltem, hogy egy fa takarjon, Még véletlenül se vegyen észre. Tudom, hogy hülyeséget csinálok, de nem érdekel. Ahogy hallottam a kamion hangját hirtelen el léptem a fától és az útra ugrottam. A kamion fékezett, de nem tudott meg állni. Vártam, hogy a hatalmas jármú nekem csapódjon, de nem jött meg a kivárt hatás. Hiába vártam lehunyt szemmel semmi nem történt. mikor kinyitottam a szemem egy mellkassal találtam szembe magam.
- Normális vagy? - kérdezte a megmentőm.
Megráztam a fejem és zokogásban törtem ki. Magamhoz öleltem majd a vállán sírtam. Nem sokáig hagyta, hogy áztassam a pólóját. Menyasszony stílusban fel emelt, majd el vitt a kocsijáig. Az egész utat végig bőgtem. Adott zsepit, hogy abba fújjam ki az orrom. Amikor megállította a kocsit segített kiszállni, majd bevezetett a házába. Hozott nekem teát, majd felültetett a kanapéra.
- Mi történt? - kérdezte miközben a hátamra terített egy pokrócot, mert a sírástól vacogtam.
- Szakított velem... - szipogtam a szavakat.

Második Évad 49.rész

.:: Jazz szemszöge ::.

Sajnálom, de nem vagyok képes neki elmondani. Még nem, mikor haza értem Bleake rám nézet.
- Mi történt? - kérdezte meg aggódva.
- Zoe. - sírtam el magam, mire szorosan magához ölelt.
- Ne aggódj, egyszer eltudod neki mondani, és megért majd.
- De mikor? - néztem fel a szerelememre, az őrangyalomra.
- Nem tudom, de gyere. Szeretnék mutatni valamit. - mondta és megfogta a kezem.
- Megint haza hoztál egy kis beteget? - utaltam Lemon-ra, aki Fantával aludt az emeleten.
- Nem. Csak egy kertészeti csodát akarok megmutatni.
- De ahhoz miért az emeletre megyünk? - kérdeztem.
- Mert csak onnan látszik. - válaszolt, a szoba ajtóba - Tudod, hogy szeretlek igaz? - kérdezte huncut mosollyal.
- Mi pusztult ki? És igen tudom én is szeretlek.
- Rendben. Várj csörög a telefonom. - vette elő a mobilját.
- Ki az? - kérdeztem.
- Louis. Halo? - szólt bele  a telefonba. - Nem tehetem... sajnálom... elmondja... igen... majd. Jó. Átadom. Szia. Sok sikert. - tette le.
- Nah? - néztem rá nagy szemekkel.
- Zoe, ideges mert megint hazudtál neki és Lou arra kért mondjam el. De nem tettem.
- Köszönöm.
- Van mivel megtudod hálálni. - csókolt meg.
- Mit találtál ki?
- Ha hülyeség akkor is igent mondasz. Ha a világ összedől? - nézett rám, azzal a mosollyal amibe bele szeretem.
- Igen? - kérdeztem inkább magamtól.
- Remek. - válaszolt - Akkor... - kezdte el a mondani valóját, amikor Fanta ugatva beviharzott. - Na jó már megint mi van? - kérdezte a huskynkat, aki megfogta a nadrág szárát és kivezetett minket a szobából.
- Mi a baj kicsim? - néztem a négylábú kedvencemre. Nos be vitt a fürdő szobába mi pedig nevetni kezdtünk, Lemon, szeretne limonádé lenni. Figyeltük ahogy a macska belenyomja a fejét a vízsugárba. Nem mindennapi látvány.
- Én ezt már nem hiszem el. - temette az arcát a kezeibe Bleake.
- Mit? Mi a baj? - kérdeztem és megöleltem a szerelmemet.
- Mintha nem akarnák. Most nézd meg. - mutatott a két jószágra, Lemon, Fantán lovagolt vagyis kutyagolt. Én eddig bírtam. Elkezdtem nevetni.
- Te ezt viccesnek találod? - nézet rám kétségbe eseten.
- Igen.
- De a telefon és Fanta és Lemon... és....
- Mit szeretnél? - kérdeztem.
- Ezt! - vezetett a fürdőszoba ablakhoz. Nekem elállt a lélegzetem. A fűből tökéletesen kivehető volt egy kérdés:
" Will you marry me?"
Haleb ♥proposal <3 fieldVálaszul csak megcsókoltam. Ki nem akarna ahhoz a férfihoz hozzámenni, aki számára tökéletes és ideális pár. Ki ne akarna a szerelméhez, az őrangyalához, a legjobb barátjához és az álmai pasijához hozzá menni, pláne ha mindez egy személyben van. Ha van aki olyan ostoba... Én nem. Én szívesen hozzá megyek az én állatorvosomhoz. Bleake-hez. 
Az események gyorsan követték egymást. Elhagytuk a fürdőt és az ágyba dőltünk, ahol vadul faltuk egymás ajkait nem foglalkozva a külvilággal.
- Azt akarom, hogy légy a feleségem és mindig együtt legyünk - suttogta.
- Boldogan.- csókoltam meg. Magunkra húztam a takarót és a karjai közt aludtam el.

Második Évad 48. rész

.:: Zoe szemszöge ::.

- Én.. - kezdett bele.
- Még ma. Tudom, hogy nyomja valami a lelked az is tudom, hogy Bleake meg Tyler tudja mi az.
- Honnan?
- Nem vagyok vak, meg ha rólad van szó, alig akarnak valamit mondani. Látszódik rajtad, hogy zavarba vagy. Titkolsz valamit.
- Nem, az agyadra megy a munkád.
- Nem, sőt hasznomra, most is látom, ahogy próbálod a zavarodat elrejteni. Nem sok sikerrel. Fejben már a menekülési tervet szövöd.
- Most miért játszod a jó testvért?
- Mikor nem foglalkoztam veled?
- Kiskoromba is nem az érdekelt, hogy mi van velem hanem az, hogy neked jó legyen. Úgy irányítottál ahogy akartál. Naiv voltam is hittem neked. Azt hittem azért csinálod, hogy jobb legyen. Tévedtem.
- Mindent azért csináltam, hogy neked jó legyen. Én foglalkoztam azzal, hogy normális életed legyen, de te mindent felrúgtál. Eltűnsz, titkolsz dolgokat.
- Menekülök a hírneved elől, nem az új kicserélt Zoe a rendőre és a példakép megtestesítője. Emlékszel, nem is olyan régen amikor még 18 éves voltál meg fiatalabb. Te voltál a baj keverő, aki mindent meg úszott. Mindent rajtam vertek le. Anyáék is. Én voltam a hibás. Mindenért amit elkövettél. 
- Mikor mondtad egyetlen szóval is, hogy te tartod a hátad? Mikor? Soha mindent titkolsz, ha meg szembe kell nézni az igazsággal akkor meg csendbe vagy. Jót akartam neked, de nem hagytad, hogy segítsek.
- Mi a segítséged, hogy összehozol Zayn-nel.
- Nem csak az, de ha szóba hoztad. Mi van vele?
- Nem tudom nem is érdekel. 
- Tudom, hogy van köztetek valami. Elszólta magát egyszer. "Sajnálom amit Jazzy-vel tettem régen, nem voltam önmagam. Kényszerítettek." Gondolom nem arra, hogy kérje el a telefonszámod meg hasonló piti dolgokkal kapcsolatos.
- Semmit nem értesz belőle.
- De mindent szavát érteni fogom ahogy elmagyarázod.
- Elegem van. Melletted az embernek nem lehet nyugta.
- De amint elmondja az igazságot.
- Itt végeztünk. - fordult meg majd kiviharzott az ajtón és bevágta.
Ahogy bevágódott az ajtó már nyílt is ki. Louis jött be rajta értetlen tekintettel.
- Összevesztetek? - kérdezte miközben. 
- Elegem van és fúúúúúú......meg fúúúúúúúúúúúú. - morogtam közben meg próbáltam normalizálni a levegő vételem. De miközben a mérget adtam ki magamból nem maradhat el a jellegzetes kéz mozdulataim. 
- Meg oldódik minden.
- De nem mindegy, hogy rá megy az összes türelmem, vagy nem.
Lucas végszóra felsírt. Felvettem a kezembe, közben meg Louis motyogott neki.
- Hé ne sírj anyu ideges. - mondta majd megnyomta az orrát mire felnevetett.
- Haha ,vicces nevesetek ki. - morogtam. 
- Anyáddal soha nem húz ujjat. - mondta neki mire csak forgattam a szeme.
Louis még vágott neki hülyébbnél hülyébb pofákat amiken jót nevetett. Magukra hagytam a fiúkat. Mex ott maradt velük. Alex meg én mint a régi szép időkben portyázni mentünk a konyhába.
Egy almát rágcsáltam, mert vártam, hogy a tej felforrjon és meg tudjam csinálni a pudingot. Ahogy kész lett a tejes finomság megvártam amíg kihűl. Kitettem és figyeltük, hogy mikor dermed meg. Ahogy kész lett egy kisebb öröm táncot jártunk, majd feltartottam a kezem mire bele csapott a szárnyával.
- Mit csináltok? - jött be Louis és neki támaszkodott a pultnak mire átöleltem a nyakát.
- Csajos estét tartunk. - vontam meg a vállam.
- Alex csaj?
- Nem, de egy tyúkot nem hozhatok be.
- Igaz. - vett el egy pudingot.
Alex-nek oda csúsztattam a tálját, majd mint a régi szép időkben felültem a pultra és onnan figyeltem, hogy eszi a kedvenc édességét, amit nem szabadna adni neki, de ember legyen a talpán aki ellenáll neki miközben könyörög.