93. rész

.:: Zoe szemszöge ::.

Egy sötét helyen ébredtem. Nem volt villany, csak annyi fény ami a kis ablakon beszűrődik. Nem volt bent semmi az ajtó meg vasból volt. Minden reményem elvesztettem. Ebbe a kis lyukban fogok megpusztulni. Csak is Emma tehet róla. Kijátszotta a figyelmem. Csak a megjelenésével. Ugyan úgy néz ki mint. Úgy járt mint én. Úgy beszél mint én. Mintha csak egy tükör lenne. Rossz vissza gondolni, hogy mi is történt.
Ahogy beléptem az épületbe csak a sötétség fogadott. Biztos voltam benne, hogy itt lesz. Éreztem a csontjaimba. Ha most elkapom, akkor vége mindennek örökre. Egyre beljebb haladtam. Nem vettem elő a fegyverem, hagyj higgye azt előnybe van.
Azonnal oda nyúltam ahol a fegyveremnek kell lennie. Egy kő eset le a szívemről amikor megéreztem a szoknyám alatt. Ha a fegyverem meg van, akkor a telefon is. Van esély!
Egy tükrökkel teli terembe értem. Akár merre néztem magam láttam, de az egyik tükrön másik ruha volt rajta. A hajam és másképp állt. Hátráltam pár lépés. Valaki szórakozik velem.
- Itt a vége Zoe. - szólt meg a saját hangom.
- Tükör mögött csak nagy a hangod, gyere elő. - forogtam.
- Itt a vége, végleg. Lezárhatjuk ezt az ügyet. Soha többet nem látod Louis, akkor még életben is marad. Amint közelébe mész. A szemed előtt ölöm meg. - jött elém Emma, aki ugyan úgy nézett ki mint én.
- Tudod ezzel két baj van. Soha nem fogsz te a közelébe jutni. 
- Ugyan. Nem fog tudni minket megkülönböztetni. Jobb ha örökre eltűnsz, mert megöllek.
- Tudod ez már lejárt lemez. Egyszer elkaptalak menni fog kétszer is.
- Csak hiszed. - éreztem valamit ami a fejemnek csapódik. Minden sötét lett. 
Nagyon jó. Emma elhiteti az emberekkel, hogy én vagyok. Akivel beszélt senki nem fog nekem hinni. Ki az akivel nem beszélhetett, és nem a húgom. Mint villám csapás úgy ugrott be egy név.
Azonnal kikerestem a telefonomból.
- Helló. - vette fel.
- Véletlenül nem tudod, hogy hol vagyok?
- Én tudjam, te vagy ott.
- Tudod mit gyere a régi balett csarnokba. Addigra kijutok, ha nem ott vagyok akkor hívlak.
- Rendben, indulok, utána várom, hogy mibe keveredtél.
Nem tettem el a telefont hanem Jazmine-k írta megy sms-t.
Esdekelve kérlek, hogy ne gyere hozzánk. Ezt az egy szívességet tedd meg nekem most. Ha minden rendeződik akkor megyek és elmondok mindent. Féltelek. XxX Zoe.
Elővettem a hajcsatot és babráltam a zárral. Nem sikerült. Köröl néztem és meg akadt a szeme egy bedeszkázott ablakon. Oda mentem és a lábammal kitörtem az ablakot. Imádom a magassarkút.
Deszkákat nagy nehezen kilökdöstem. Kényelmesen kifértem az ablakon. Amikor kiértem megnyugodtam, hogy ott vagyok ahol apának mondtam.
Новые фотографии
Kibotorkáltam az utcára. A kocsi még nem várt. Szörnyen fájt a jobb kezem és lenéztem rá. Szilánkok álltak ki belőle. Vér szinte ömlött belőle.
Hátam is fájt, de nem tudtam megnézni, hogy mennyire is csúnya a seb.
Miközben a seb alatt szorítottam a csuklómat apa is megérkezett. Nem szállt ki csak oldalra hajolt és kinyitotta nekem az ajtót.
- Mi történt? - kérdezte miközben indította a kocsit.
- Emma kiszabadult és új életet kezd. Az én nevembe. - fintorodtam el ahogy a hátam megérintette az üléshez. Ahogy hozzá ért pillanatokkal utána egyenes háttal ültem, hogy még véletlenül se nyomódjak hozzá.
Apa felém nézett, amikor meglátta a kezemen a sebet nem mondott semmit, csak irányt változtatott. A kórháznál álltunk meg. Kinyitotta nekem az ajtót. Ki akart segíteni a kocsiból.
- Ne érj a hátamhoz. - szóltam rá.
- Mi lett a hátaddal.
- Nem tudom. Miután fejbe vágtak semmire sem emlékszem.
Bevittem a sürgősségire. Azonnal ellátták a kezem. Hatalmas szerencsém volt mert nem sértet az üveg fő eret, három öltéssel megúsztam, sebenként 12 öltéssel gazdagodtam. Bekötötte a kezem.
Ahogy mentem ki az orvos a hátamhoz ért. Azonnal felszisszentem a fájdalomtól szaggatottan vettem a levegőt.
- Pólót le. - mondta miközben a kezemnél fogva vissza húzott.
Fintorogva levettem a pólómat. Felhúzni nem biztos, hogy fel tudom.
- Hallgatom, hogy mi történt? - mondta az orvos miközben lefektette az ágyra.
- Majd ha én is tudom akkor szólok. Mennyire csúnya? - kérdeztem én.
- Mint végig húztak volna a padlón a lábánál fogva.
Letisztíttatta a sebet, majd valamivel bekente. Először fájt, de utána jól esett a kenőcs lehűtötte a bőrömet.
- Naponta kétszer be kellene kenni akkor remélhetőleg nem fertőződik el. Egy hét múlva mindenféleképpen be kellene jönni, hogy kezét megnézzük.
- Rendben. - mondta apa miközben oda nyújtotta nekem a pólómat. Egy kicsit kiszakadt. Látszódik, hogy felmosták velem a padlót. Vissza nem vettem, túlságosan is fájt. 
Nagyon szemeztem a zakójával. Ahhoz nem kell fel emelem a kezem, meg nem szakadt.
- Mit találtál ki? - kérdezte, mintha olvasna a gondolataimba.
- Ide adhatnád a zakódat, nem tudom fel emelni a kezem.
Szó nélkül levette és a felöltöztetett. Megfogta a bal kezem, majd maga után húzott.
- Hova vihetlek? - kérdezte a kocsiba.
- Messze Louis-tól. - mondtam miközben a másik irányba fordultam.
Google Image Result for http://www.sheelahclarkson.com/hotsheet/cliffs2/Cliffs-Golf-Home-Main-Photo.jpg
- Ezt majd otthon megbeszéljük. - zárta le.
Hosszú volt az út amíg a házához értünk. Messze volt a város zajaitól. Nyugodt és csendes környezett.
Beállt a kocsival a garázsba, kitárta előttem az ajtót.
- Szóval miért is akarsz távol maradni életed szerelmétől? - csukta be utánam az ajtót.
- Nem tudnád csak egyszerűen Louis-nak hívni. Idegesít, hogy jelzőkkel illeted.
- Jó akkor miért kerülöd Louis, így jobb?
- Sokkal. Az ok meg Emma megölné azt soha nem bocsátanám meg magamnak.
- De azt igen, hogy megcsaljon?
- Nem. - mondtam halkan.
- Amúgy is Emma csak fogadott Pettershon, neki nincs a vérebe az ami tiédben benne van. Egy vérbeli Pettershon soha nem hagyja, hogy akárki is kitaszítsa a helyéről.
- Mi az ami az én vérembe van, és az övébe nincs? Üveg szilánk meg kosz van az én ereimbe, amit ő tett bele. - emeltem fel a hangom.
- Nem. Ő nem képes arra amire te.
- Mit tudok én? Semmit. - nevettem fel.
- Sokkal többet tudsz, mint hiszed.
- Semmit nem tudok egy nagy rakás semmi vagyok. Mindenem elvette.
- Ebből elég. Gondolkozz egy kicsit.
- Nem tudok. - folytak a könnyeim.
- Akkor segítek. Kis korod óta senki nem parancsol neked. Most meg egy egyszerű lány diktál. Mindig a saját fejed után mentél. Csak azt nézted, hogy neked mi jó. Nem az jó neked, hogy itt ülsz és sír. Te sírsz? A saját húgod halálakor is ha három könny cseppet ha hullattál sokat mondok. Amikor eltört a kezed nem hogy pihentél volna folytattad a játékot. Megszöktél egy maffiózó központból. Egy év alatt elvégezted a rendőr akadémiát. Egész Los Angeles úgy ismer, mint egy nagyon tehetséges, vakmerő nyomozó. Ez vagy te. Nem egy törékeny lány akinek azt mondják hogy ne csináljon valamit akkor szót fogad. A fenéket oda megy és csak azért is megcsinálja, akármi is van vele. Egy igazi Pettershon megmutatja mindenkinek, hogy mit is rejt a póker arca alatt.
Először csak szavakat hallottam, majd hirtelen lett mondandójuk. Amikor meg is érettem mit akart mondani, ott kezdtem el forralni a terve. Hogy fogom lelökni a trónbitorlót. Az én életem az én szabályaim. Még én vagyok a főnök és addig az is leszek amíg élek, sőt utána is.
- Szóval mi a terved? - kérdezte tőlem.
- Megemlegeti egy életre, hogy velem kötözködött.
- Ez az!
- Vigyázz Emma Zoe Stella Pettershon újratöltve. - húztam gonosz mosolyra a számat.
- Pihenj mielőtt elintézed. - ajánlotta apa.
- Köszönöm apa. - öleltem meg fél kézzel.
- Büszke vagyok rád lányom. - simogatta a hajam - Feküdj le. Holnap hosszú napod lesz. - adott egy puszit a homlokomra - Megmutatom a szobádat. - húzott fel.
- Ott a fürdő, meg a gardróbba találsz ruhákat. A kezedre meg vigyázz.
- Tudom nem érhet vízhez. Nem tehetem ki nagy erőfeszítésnek, mert szét nyílhat a seb. Két hónapja lőtték meg Louis-t. Mást sem hallgattam csak ezeket a szabályokat. Kívülről tudom.
- Aludj jól. Holnap nagy nap lesz. - köszönt el.
- Lezárunk egy ügyet végleg. - suttogtam.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése