.:: Zoe szemszöge ::.
- Hogy kerülsz ide? - akadt ki reggel Louis.
- Azért ennyire nem kell örülni, hogy haza jöttem. - nyújtózkodtam.
- Nem értsd félre örülök, hogy vissza jöttél, de mit keres itthon?
- Elmondtam neki mindent. Nem hatotta meg. Azt mondta neki csak Fanta a fontos, de őt is elvettem tőle. Írtam neki egy üzenetet, majd a nyakörvre kötöttem és beengedtem a kutyát a házba, majd eljöttem. Zayn is velem tartott. Hajnalba megjöttem és most itt vagyok. Ha nem haragszol, akkor én visszaalszok.
- Sajnálom, hogy nem sikerült. - ölelt át.
- Ez ellen nem tudsz semmit tenni.
Közelebb húzott magához, és kényeztette az ajkaimat. Annyira bele feledkeztem, hogy a következő pillanatban Louis fölöttem van és úgy csókolgat.
- Állj. - tettem a kezem a mellkasára.
- Mi a baj?
- Baj? A lábadban lévő 12 öltés.
- Nem tiltotta meg az orvos. - kezdte csókolgatni a nyakam.
- De megtiltotta. - másztam ki alóla.
- Mikor mondta?
- Amikor a ruhám hátulját tanulmányoztad. Idézem: " Ne erőltesse a lábát. Minél kevesebbet használj a mankókat, meg szexet is jobb lenne lekerülni, mert kinyílhat a seb."
- Nem fog kinyílni. - kezdte el simogatni a hasam.
Felhúzta a pólómat, majd végig csókolta a mellkasom csupasz tészeit. Ki kellett valamit gyorsan találnom.
- Nem csak azért nem jó, mert kinyílik a sebed. - jutott eszembe a legjobb kifogás.
- Nem ilyenkor szokott megjönni neked. - csókolgatta a vállam.
- Te tudod, mikor jön meg nekem? - kerekedett ki a szemem.
- Majdnem egy éve vagyunk együtt. Nincs olyan nap, hogy te ne lettél volna nálam vagy én ne jöttem volna át. Szinte együtt élünk. Jó hogy tudom. - csókolt meg.
- Akarlak. Most. - nézett rám kiskutya szemekkel, ami tele volt vággyal.
- Miért nehezíted meg a dolgom.
Nem foglakozott a tiltakozásommal. A kezei bejárták a testem.
- Ennyire nem lehetsz kanos. - fogtam le.
- El sem tudod képzelni mennyire. Elmentél egy hétre utána meg meglőttek. Meg ágynyugalomra ítéltek. Azt sem tudom mikor csináltam utoljára. - ült fel és kezdte el csókolgatni a nyakam. Próbáltam magam türtőztetni, de én is akartam őt.
- Elég. - nyögtem.
- Te is akarod. Akkor meg, mi az akadály.
- Még mindig a 12 varrat a lábadba. - vettem mély levegőket.
- Nem kell senkinek sem tudnia. - suttogta a fülembe - Ez lesz a mi kis titkunk.
- Szeretem a titkokat... - mosolyodtam el.
Ahogy meghallotta végig csókolta a nyakam, majd magára húzott. Oda hajoltam a füléhez és bele haraptam.
- Szeretem a titkokat. De megoldani nem megtartani. - szálltam le róla.
- Nem hagyhatsz itt így. - mutatott a dudorodó férfiasságára.
- Igazad van. - mentem vissza. Adtam egy csókot neki, majd felvettem egy könyvet és beültem mellé. Teljes figyelmemet a könyvnek akartam szentelni. Sajnos ezt nem beszéltem meg Louis-sal. Ő még mindig mást akart csinálni.
- Nappaliban is tudok olvasni, de akkor fel sem jövök egészen addig amíg nem kell az orvoshoz menni varrat szedésre. - néztem rá - Sőt szólok valamelyik fiúnak, hogy vigyen el. Választhatsz.
- Gonosz vagy. - tette a fejét a mellemre és azt használta párnának.
Kihúztam a nyaka alól a kezem, majd végre tudtam koncentrálni a regényemre.
Már majdnem befejeztem, amikor nyögésekre lettem figyelmes. Az ajtó felé kaptam a tekintettem, de a hangok közelebbről jöttek. Lenéztem az alvóra és rájöttem, hogy álmodik.
Lekapcsoltam a kis villanyt, majd egy kicsit lejjebb csúsztam. Szerencsére a perverz nem ébred fel. Mielőtt behunytam volna a szemem, láttam, hogy Iza jön be amikor látta, hogy én is itt vagyok mosolyogva becsukta az ajtót. Akkor ezek szerint reggel van. Végre abba hagyta az élvezkedést Louis, és én is vissza tudtam aludni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése