77. rész

.:: Zoe szemszöge ::.

Reggel hamarabb keltem mint szoktam. Csak forgolódtam az ágyba.
- Mi a baj? - simított ki egy kosza tincset a hajamból.
- Nem tudom. - fúrtam bele az arcom a mellkasába.
Megnyugtatott a közelsége, meg az illata. Nagy levegőt vettem és kikeltem az ágyból. Felvettem egy egyszerű ruhát, majd megcsináltam a hajam. Táskába beletettem telefont, pénztárcát, meg még pár apróságot. Fegyveremet meg a combomra erősítettem. Jelvényt meg befogtam a táskámba.
- Nekem is ilyenkor kell lesérülnöm. - sóhajtott Louis.
- Majd meggyógyulsz és bepótoljuk. - mentem oda hozzá és csókoltam meg.
- Az mikor lesz? - tette a kezét a fenekemre.
- Két hét, plusz még lesznek a gyógytornák is. Számolj három hetet.
- Annyit várjak. Belebolondulok. - nyögött.
- Nem fogsz. Holnap már itthon leszek. Ha nem tudom rávenni, hogy vissza jöjjön akkor ott marad.
- Én itt várlak.
- Rosszul is járnál, hogy ha elmennél. - dudáltak.
- Megérkezett a kísérőd. - mondta szomorúan.
- Majd hívlak. - csókoltam meg - Ne csinálj semmi hülyeséget. - fenyegettem meg.
- Nem tudok.
- Erre inkább nem mondok semmit. - léptem ki az ajtón.
- Zoe! Szeretlek. - kiáltott utánam Louis.
- Én is, hadsérültem. - küldtem egy légpuszit, majd otthagytam egyedül.
- Iza. - kopogtam be a szembe lévő szobába.
- Igen. - jött ki álmosan - Már mész is, hisz csak hajnali öt óra van? - nézett nagy szemekkel.
- Igen. Ha valami kell telefonom el érhető leszek, és köszi, hogy vállaltad, hogy helyettesítesz.
- Ugyan semmiség. - legyintett, majd megölelt.
- Indulhatunk? - kérdezte Alex miközben felszállt a vállamra.
- Igen. - akasztottam fel a pórázt Fanta-ra.
Beszálltam a partnerem mellé és meg sem álltunk a repülőtérig. Ott találkoztam apával.
- Nem mondok semmit. - sóhajtott fel.
- Ajánlom is.
Fanta-t bement a ketrecében. Alex meg maradt velem. Apa és kísérőm között ültem a repülőn és hátra dőlve fontolgattam, hogy mi is lesz velem.
Ahogy leszálltunk a gépről két felé szakadtunk. Apának van itt háza, így ő oda ment. Én meg kísérőm meg egy közeli szállodában szálltunk meg.
- Este hatra legyetek ezen a címen. - adott oda apa egy papír majd letűnt.
- Mit fogunk csinálni? - kérdezte Zayn.
- Te elviszed Fanta-t, kiveszed a szobát, meg viszed a cuccod, addig én egy villám látogatást teszek egy iskolánál.
- Minek mész iskolába?
- Ez egyik barátom ott tanít. Ha már itt maradok akkor beszélek vele.
- Rendben. - vette le tőlem a bőröndöt, majd fogott egy taxit.
Tudom hol az iskola. Nem volt messze így gyalog tettem meg az utat. Ahogy az iskolához értem megálltam. Kiengedtem a hajam és lejjebb összekötöttem. Feltettem a fejemre a kalapom, a napszemüveget meg fent hagytam.
- Maradj csendben, beilleszkedünk. - mondta Alex-nek aki csak bólintott egyet.
Beléptem az iskolába megcsapott a könyvek illata. Borzongás futott végig a hátamon. Szeretek olvasni, sőt imádok, de tanulni. Maga a kínzás.
- Elnézést ifjú hölgy, de állatokat tilos az iskola területére hozni. - jött elém egy idő koma.
- Hivatalos okok miatt vagyok itt. Ő a segítő társam.
- Milyen hivatalos okok? Maga tanuló.
- Köszönöm a bókot, de 21 éves vagyok. Nyomozó. - vettem elő a jelvényem, majd megmutattam és mentem tovább. Nem is nézte meg, hogy mit mutatok, azon akadt ki, hogy a szoknyám alól veszem ki.
Beolvadtam a tömegbe. Alex elment körül nézni, hogy hol van órája Jazmine-k. Minden terembe benéztem, de sehol nem láttam.
- Jobb oldalt a 5. ajtó. Ott lesz most órája. - mondta Alex.
- Mehetünk. - dörzsöltem össze a kezem.
Ahogy beértem a terembe minden szem rám szegeződött.
- Melyik a szabad szék? - kérdeztem.
- A leghátsó. - mondta egy díva.
- Kösz. - mentem hátra.
Letettem a táskámat, majd felültem a padra. Elővettem a telefont és figyeltem az órát. Késik a tanár.
- Biztos, hogy jó helyre jöttünk? - kérdeztem, mire minden szempár felém fordult.
- Igen. - válaszolt Alex.
- Ajánlom, hogy igazad legyen.
- Tud beszélni? - jött oda egy szemüveges kölyök.
- Nem magam válaszolok a kérdésekre. - szerencséje, hogy van rajtam napszemüveg.
- Hogy hívnak? - jött oda egy másik csávó kihúzott mellkassal.
- Zoe. - válaszoltam unottan.
- És Zoe, mit fogsz csinálni ma este?
- Egy bálba megyek a kísérőmmel, másnap meg megyek haza a barátomhoz, akit meglőttek. - néztem az ajtót és feltűnt egy ismerős szőke hajkorona.
- Alex fel. - mutattam a szekrény tetejére.
- Mindenki üljön le. Most. - jött be húgi - Rád is vonatkozik. - nézett rám - A kalapot is vedd le a szemüveggel együtt.
 Felnevettem azon ahogy megszabja mit csinálhatok és mit nem.
- Még mindig én vagyok az öregebb. - keltem fel.
- Az nem lenne valami jó, mert én vagyok a tanár. - jött közelebb hozzám - Vedd le a kalapot és ne zavard az órát.
- Mert mit csinál a tanítónéni? Elküld az igazgatóhoz?
- Pontosan. Mehetsz is oda.
- Csak egy baj van. Nem vagyok diák. - dobtam el a kalapom amit Alex elkapott. A szemüvegem feltoltam a fejemre - Tudod vicces, hogy halottnak kellene, hogy legyél, de elégé élsz.
- Mit keresel itt?
- Ez én drága és egyetlen halott húgomat, aki...
- Saját életem élem. Nincs bele szólásod.
- Kár, hogy nem úgy éled ahogy kellene. Én takarítok utánad. Pedig nem az a szakmám.
- Jaj a hatalmas nyomozó, aki elkapta a sorozat gyilkos. Miért nem otthon vagy és ápolod a pasid.
- Mert, valaki nem tud a seggén ülni. És mindenhova el kell mennie. - tettem csípőre a kezem.
- Élnézést. - törte meg a szemmel való gyilkolást egy gyerek.
- Mi van? - kiáltottunk rá egyszerre.
- Maguk testvérek, mert nem hasonlítanak egymásra. - mondta félénken.
- Anyaágról vagyunk. - válaszolt neki kedvesen Jazmine.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése