68. rész

.:: Jazz szemszöge ::.

- Most szépen itt hagyott. - néztem Bleake-re, közben a többi pasas minket figyelt.

- Igen, de mi a titok? - nézett rám. Én mély levegőt vettem és megindultam az ajtó felé ő utánam eredt. - Jazz?

- Ez... - vettem egy mély levegőt és énekelni kezdtem:  Az egyik kedvenc számom mikor végeztem nagy szemekkel nézett rám.

- Te énekelsz? - nyögte ki végül.

- Csak titokba, Zoe sem tudja a színészkedés mellett volt egy álmom az éneklés, de ez titok maradt. - mosolyodtam el.

- Pedig szép a hangod. Kérdezhetek valamit?

- Persze és köszönöm.

- Volna kedved találkozni egy barátommal, a legjobb barátom és te is az vagy. Holnap megvagyok hozzá hívva és a barátnőjéhez.

- Rendben, akkor majd elmegyünk, de én most mennék piheni. - mondtam és indultam a kocsi felé.

- Oké, egy szálloda?

- Megbeszéltük. - válaszoltam és kinyitotta a kocsi ajtót, majd beszálltunk és elindultunk. Egy szobát kaptunk, de neki megfelelt a föld is.

- Jó éjt! - köszönt el.

- Neked is. - mondtam, de még olvastam egy kicsit. Utána lefeküdtem aludni, mert reggel irány egy ismeretlenhez és a barátnőjéhez.

-----Másnap-----

Mikor felébredtem átöltöztem valami kényelmesre szokatlanul hűvös volt az idő.

- Jó reggelt! - köszönt.

- Neked is! Mikor megyünk? - kérdeztem meg.

- Nem tudom, most?

- Jó, de csináljunk egy képet! Megünnepeljük, hogy élek! - ezen nevetni kezdet, de meg lett a kép.

- Remek! - mosolygott.

- Akkor megyünk? - álltam meg előtte a csomagokkal.

- Mehetünk, fizetek! - zárkodtunk be és vittük le a szoba kulcsát.

- Milyen barátodhoz is megyünk? - érdeklődtem.

- Egy nagyon jó és régi barátomhoz, és a barátnőjéhez.

- Oké. Viszont látásra! - köszöntem el a recepcióstól.

- Viszlát! - köszönt el ő is tőlünk.

- Tényleg Jazz, mit fogsz csinálni, mert ugye két temetést kell elintézned?

- Brad-nek csak az időpont kell, de szerintem Carlos-t is akkora temettem el és nem lesz egymás után annyira rossz. Hiányoznak. - ismertem el és ültünk be a kocsiba, felpörgette a motort.

- Szerelmes voltál Brad-be?

- Nem, csak szerettem és hálás voltam mindenért, amit tett és, hogy mindig mellettem állt. - ismertem be végre önmagamnak is.

- Értem és volt akit szerettél szerelemből?

- Igen, de barátnője van.

- Értem.

- És mi a helyzet veled?

- Nekem nincs barátnőm és aki tetszik ő másba szerelmes. - mondta el.

- Értem, hát sajnálom. - mondtam egy ideig hallgattunk, de az út további részében is megdumáltunk pár dolgot. Két óra múlva ott voltunk és egy kicsit nagyon de nagyon megijedtem, mert ezt a házat már ismerem.

- Bleake, itt lakik a barátod akihez jöttünk? - kérdeztem aggodalmasan.

- Igen. Miért?

- Most szeretnék elszökni. - vallódtam be.

- Miért?

- Tudod... Zayn az a fiú, akibe szerelmes vagyok. - ismertem el ő lefagyott közben kinyílt az ajtó. A barátnője nyitotta ki.

- Sziasztok! - mosolygott. - Biztosan te vagy Bleake, Zayn már sokat mesélt rólad és te pedig a barátnője igaz? - mért végig minket.

- Igen! - mondtam ki. Bleake még mindig sokkos pillantásokat vetet.

- Remek! Én Perrie Edwards, de csak Perrie vagy Per. Gyertek csak be! Zayn a konyhába van. - invitált minket én oda súgtam a "barátomnak", hogy sajnálom, ő meg visszasúgta, hogy nem semmi baj, csak nem ezt várta.