83. rész

.:: Zoe szemszöge ::.

- Sajnálom Zoe. - ennyit mondott, majd megölelt. Nem akartam elengedni, mert akkor megint valami hülyeséget csinál. Beljebb invitáltam és Louis-sal találtam szembe magam.

- Mit keresel itt? - tettem csípőre a kezem.

- Csak inni jöttem le. - már ment is el a konyha felé.

- Terrorban tartod? - kérdezte Jazmine.

- Nem, csak nem szabadna erőltetnie a lábát. Néha rá férne a nevelés. - mondtam hangosan, bízva benne, hogy Loui is meghallja.

- Halottam! - kiabált ki.

- Úgy akartam. 

Megvártam míg Louis felszenvedi magát a lépcsőn.

- Mi szél hozott az angyalok városába?

- Igazából a déli. Elolvastam a leveled és sok hülyeséget csináltam tudom, de te mindig a nővérem maradsz és a legjobb barátom és szeretlek Zoe. Azért jöttem, hogy bocsánatot kérjek. Lehet, hogy nem akarsz látni, mert meghaltam, de én akkor is szeretlek és sajnálom, amit tettem.

- Őszinte leszek. Azért néztelek halottnak, mert elhitetted velem. Hiába mentem el, attól még feltalálták a telefont. Nem változtattam számot. Legalább egy üzenetet írhattál volna, hogy "Hé élek, te köcsög, de attól tarts döglöttnek.". - hánytam a szemére.

- Jó ebben igazad van, de annyira rosszul esett, hogy azt hitted, hogy meghaltam.

- Mellkason lőttek. Túl élési esélyed 1:100-hoz volt.

- Tudod, hogy hülye vagyok a matekhoz. Lefordítanád angolra kérlek. - nézett értetlenül.

- Nagyon kevés esélyed volt arra, hogy túl éld. Annyi mint, mamutnak túl élni a kánikulát. - mondtam lassan és érhetően.

- Na látod. Mamut vagyok. - húzta ki magát.

- Menj fel és feküdj le, mert így sokkal fárasztóbb vagy, mamut. - veregettem meg a vállát.

Felkísértem a vendég szobába és igazam lett, ahogy bedőlt az ágyba, már egyenletesen is szuszogott. Fanta oda feküdt a lábához. Ott hagytam őket, hagyj pihenjék ki az út fáradalmait.

Lementem a nappali. Felvettem a karomba az új lakótársat és megindultam vissza szobába.

Letettem az ajtó előtt, majd ahogy kinyílt, ő már surrant is be.

- Betolakodó. - rikácsolta Alex.

- Mi történt, ki van itt? - nézett körbe Louis.

- Betolakodó. - ismételte önmagát.

- Gyere ide, féltékeny jószág. - mentem oda az ülő rúdjához és levettem onnan.

Befeküdtem az laptopozó Louis mellé, mire a laptopot arrébb rakta és rám szentelte a figyelmét.

- Sajnálom az estét, de féltelek. - mondtam neki.

- És a reggel? - húzta fel a szemöldökét.

- Az is. Az orvos azt mondta.

- Nem érdekel az orvos. - mire az új családtag felugrott az ágyra.

- Ő meg ki?

- Mex és Jazmine hozta, engesztelésképpen. - vakartam meg a füle tövét, mire oda feküdt közénk. - Tényleg sajnálok minden. De nem tudnám azt elviselni, hogy egy hét helyet hármat vagy kettőt keljen fekve töltened. Lehet, hogy most gonosznak tűnök, de ez az igazság. - hajtottam le a fejem.

Alex vissza mászott az ülő rúdjára, majd onnan figyelte az eseményeket. Nagyon jó meg lett oldva a helye. A sarokba fel van állítva egy fa rúd. Több oldal ággal, amit kötél, vagy létra köt össze. A legtetején meg van két tál, amibe a kajáját tudom tenni. A rúd alatt meg egy tálca van, így tud szemetelni, és a parketta nem lesz olyan.

Még mindig le volt hajtva a fejem és csak Mex-et figyeltem. Ahogy néztem megfordult a fejembe, hogy rendőr kutyát faragok belőle, és akkor van egy nyomos okom, hogy miért viszem minden hová magammal. Alex-ből meg rendőr papagájt csinálok.

Louis az állam alá nyúlt és felemelte a fejem, hogy bele tudjon nézni a szemembe.

- Bocsánat kérés elfogadva. - mosolygott, majd megcsókolt.

Bele mosolyogtam a csókunkba, majd beletúrtam Louis hajába, ő meg a hátam simogatta. Nagy nehezen elváltam az ajakitól, majd vissza dőltem mellé.

- Azt mondtad egy hét? - kérdezte lihegve.

- Igen.

- Onnantól azt csinálok amit akarok?

- Ha semmi nem jön közbe akkor igen. Max annyi hogy nagyon nem erőltetheted meg.

- Remélem semmi nem lesz. Egy hetet csak kibírok. - sóhajtott fel.

- Kibírunk. - javítottam, ki mire felnevetett.

Kikeltem az ágyból és leültem az új munka helyemre.

- Felcsaphatnál titkárnőnek. Csak egy szemüveg kell. - mondta Louis, mire csak megforgattam a szemem.

Bele vettem magam a papír munka örömébe. Annyira szeretem, mint a kecske a kést.