~Egy hét múlva~
.:: Jazz szemszöge ::.
Ma kell vissza mennem Floridába, mert tanításom lesz és nincs, aki helyettesítsen. De azért előtte megfőzök a két jó madárnak és Alex-nek. Erre kell egy megfelelő öltözék. Ez jó lesz, nem csinálok nagy valamit rántott húst törött krumplival, mert nem annyira ugrálnak a levesekért. Bleake-től is elköszönök, most ismét egy kis időt Floridába töltök, de aztán jövök haza. Mikor le mentem Zayn-nel találtam szembe magam.
- Szia. - köszönt.
- Szia. Louis és Zoe vissza mentek az orvoshoz.
- Tudom, hozzád jöttem. - válaszolt egyszerűen.
- Miért?
- Mert volt aki nekem azt mondta, hogy kövessem az álmaim és elérhetem őket.
- Tehát? - néztem rá értetlenül.
- Veled megyek.
- Te? Velem? Hova? - néztem rá úgy, mintha azt mondta volna, hogy terhes.
- Én.Veled. Floridába.
- Nem, nem. Én megyek te maradsz. Zayn mit nem értesz abból, hogy. -vettem egy nagy levegőt, de közbe szólt.
- Hogy mi? Hogy nem szeretsz? Te is tudod, hogy szeretsz, te is szenvedsz nélkülem, mint én nélküled. TE félsz Jazz, félsz attól, hogy egyszer boldog lehetsz. Igazán boldog. Félsz a sorsodtól. Félsz tőlem. - vágott mindent a fejemhez.
- Nem Zayn. Nem félek! Nem vagy az esetem és nem szerettelek! - ismét hazudtam.
- DE!
- NEM! - kiabáltam vele és felrohantam a szobámba.
- Engedj be! - kopogott az ajtón.
- Nem.
- Egyszer hallgathatnál a szívedre. - próbálkozott megint.
- Zayn, ha most nem mész el én megyek el, de többé akkor nem láthatsz. - mondtam ki a választ.
- Elmegyek. - mondta és tényleg abba hagyta dörömbölést, kis idő múlva azt is hallottam, hogy a bejárati ajtó csapódik. Elment talán örökre, de legalább neki legyen jó. Lementem, hogy megfőzzek. Fanta és Alex beállított hozzám a konyhába. Ez a papagáj elrontja a kutyámat.
- Alex, miért bántod azt a vackot? - néztem a szárnyasra.
- Mert csúnya és morcos. Én meg szép és boldog. - nem akartam további papagáj elméletet meghallgatni, így rá hagytam. De Fanta is.
- Fanta. - a szólításomra az ebem csak csóválta a farkát. - Remek, ti ketten ellenem szövetkeztetek?
- Nem! - válaszolt az ara.
- Oké. - válaszoltam, mikor Zoe és Louis belépet.
- Jó illat van! - mondta a nővérkém lovagja.
- Köszi, gyertek együnk. Egyébként Zoe, a csibéd meglépett és sehol sem találom. - Zoe teljesen kiakadt.
- Minek hoztál nekem egy csibét? - nézett rám önsajnálóan.
- Te is tudod, de hagyd már úgy is mindegy nektek és a szobának is. - válaszoltam és eléjük raktam az ebédet.
- Ez tényleg jó. - dicsért meg Zoe.
- Köszönöm. Ha ettünk én megyek is, mert még Bleake, akar valamit és aztán megyek a reptérre.
- Oké. - válaszolt. Kis idő múlva be is fejeztem az evést és ott hagytam őket. Felpakoltam a csomagjaim és a hűséges társam, aztán elmentem Bleake-hez. Ott nem sokat időztem csak pár percet. Utána a reptére mentem.
.:: Zayn szemszöge ::.
- Hogy mi? Hogy nem szeretsz? Te is tudod, hogy szeretsz, te is
szenvedsz nélkülem, mint én nélküled. TE félsz Jazz, félsz attól,
hogy egyszer boldog lehetsz. Igazán boldog. Félsz a sorsodtól. Félsz
tőlem. - mondtam ki az igazat, mert a szőkeség, akit szeretek nem hajlandó be ismerni.
- Nem Zayn. Nem félek! Nem vagy a sorsom és nem szerettelek! - ennyit mondott.
- DE! - szálltam vele vitába, kár volt.
- NEM!
- Engedj be! - kopogottam az ajtón, mert ő úgy döntött, hogy fel kell rohanni a szobájába és be kell zárkózni.
- Nem.
- Egyszer hallgathatnál a szívedre. - ennyit még mondanom kellet.
- Zayn, ha most nem mész el én megyek el, de többé akkor nem láthatsz. - fenyegetett.
- Elmegyek. - mondtam és úgy is tettem. Rá kellett jönnöm, hogy Jazz vagy nagyon makacs vagy tényleg nem szeret. Most lehet, hogy örökre elvesztettem. Ezzel a tudattal kellet be menni apámhoz a próba terembe, de a folyosón a földre rogytam, szégyen, de sírtam. Egy SMS szakította meg az önsajnálatom és a szerelem iránti gyászom.
"Beszélnünk kell. Perrie" - olvastam el az üzenetet. Talán tényleg Perrie a végzetem. Miért?
Neeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeee! Ne jöjjenek össze Perrievel!!!!! Jazmine meg hülye! Amúgy a rész nagyon jó lett és már várom a folytatást!!
VálaszTörlés