70.rész

.:: Jazz szemszöge ::.

- Remek! Gyertek csak be! Zayn a konyhába van. - invitált minket én oda súgtam a "barátomnak", hogy sajnálom, ő meg vissza súgta, hogy nem semmi baj, csak nem ezt várta.megértem szegényt, mert én sem erre számítottam. - Zayn! Itt van Bleake és a barátnője.

- Sziasztok! - most fordult meg és láttam, hogy kicsit lesokkolta a hír.

- Szia! - köszöntünk egyszerre Bleake-kel.

.:: Zayn szemszöge ::.

- Sziasztok! - köszöntem és már fordultam is meg, hogy üdvözöljem a barátom és a barátnőjét. Hát nem erre számítottam. Egy kicsit hogy is mondjam... 

- Szia! - köszönt Bleake és Jazz egyszerre .hát nem tudom, hogy hogy fogom ezt a kajálást kibírni.

- Úgy tudom, hogy ismeritek egymást tehát nem mutatlak be ha nem baj. - törte meg a csendet Bleake.

- Persze, semmi gond. - próbáltam jó pofát vágni ehhez az egészhez, nem tudom hogy magyarázom meg Perrie-nek.

- Ismeritek egymást? - nézet érdeklődően a barátnőm.

- Igen, az apja az egyik rendezőm és együtt dolgoztunk. - huzott ki a slamasztikából Jazz.

- Értem és jó vele együtt dolgozni? - fagadta az egyik szöszi a másikat.

- Igen, bár gyakran önfejű. - na tessék még, hogy megvéd.

- Zayn, a kaja lefog égni. - figyelmeztetett Perrie én meg oda mentem, hogy megkavargassam Bleake is oda jött.

- Bocs, a ház előtt tudtam, meg, hogy ti ismeritek egymást és, hogy ki is vagy te. - mondta.

- Semmi, csak ő nem meghalt. És még is nagyon jól néz ki, szóval a francba is mondtam, hogy van egy lány, akit el kell felejtenem, és miatta vagyok Perrie-vel és az eddigi csajokkal.

- Na ne, ő az? Jazz? - kérdezte, szerencsére a lányok elmerültek a beszélgetésbe.

- Igen. De te és ő tényleg együtt vagytok?

- Nem, csak a barátnőd kombinált és Jazz nem akart bajba keveredni és ezért mondtuk ezt.

- Értem. Tudod, mikor elvesztette az emlékezetét Brad karjaiba kötött ki és egészen addig itt is maradt, most meg azt hittem, hogy meghalt és a levél. Mióta ismered? - kezdtem bele az unalmas monológba, de gyorsan leállítottam magam egy kérdéssel.

- Nem régóta, mikor lelőtték előtte ismertem meg nem sokkal, nálam hagyta Fantát, de a testvére elkobozta.

- És neked tetszik? - tettem fel a következő nem túl férfias kérdést, de Perrie közbe szólt.

- Éhesek vagyunk Zayn. - mondta és odalépet és a nyakamba puszilt.

- Sajnálom, tudod mi is dumáltunk egy kicsit. - mondtam és csavartam le a lángot, majd felé fordultam - De megterítettél? - amikor ezt kérdeztem rá néztem az asztalra és láttam Jazz-t, hogy pakolja a tányérokat, ezek szerint nem felejtette el, hogy mi hol van.

- Már kész. - jelentette ki teljesen közömbösen.

- Ohh....köszönöm szépen ez az én dolgom  lett volna, de legalább ehetünk. - ment az asztalhoz Perrie. Mindannyian leültünk és ettünk, Perrie elkezdte faggatni őket, hogy hol és mikor jöttek össze. Persze Bleake hallgatott és Jazz mondta a dolgokat, meglátszik milyen nagyszerű színész még én is elhittem neki.

- Jazz, beszélhetnénk? - kérdeztem meg, az evés végén.

- Mit szeretnél?

- Négyszemközt. - indultam a nappali irányába.

- Igen? - kérdezte meg, azt kell mondjam jól áll neki a halál, legalább is a híre.

- Én még mindig szerelmes vagyok beléd. - mondtam ki végül, de ő csak elém meredt.