67. rész

.:: Zoe szemszöge ::. 

Két hét alatt annyit értem el, hogy Alex-et is meggyilkoltál. Carlos betegségben halt meg. Apám annyira parázik, hogy testőröket fogatott maga mellé. Én meg élem az életem. Louis-sal néha beszélek, de valamelyikünk soha nem ér rá. Ennyim minden történt két hét alatt. Idáig nem csináltam semmit. Ma ideje egy kicsit kimozdulni meg kártyákkal bűvészkedni.

Egy közeli kaszinóba mentem be. Apámmal szerencsére nem találkoztam. Elő szeretettel lóg a nyakamba, mert én meg tudom védeni, jobban mint a két gorillája.

Javában ment a játék, amikor is egy egyik zseton nélküli megszólalt.

- Hé kislány, úgy nézel ki, mintha most jöttél volna a túlvilágról. - nem foglalkoztam vele. Túl jó lapjaim voltak.

-  Mi van a füleden ülsz? Hé te bájgunár, elvitte a barátnőd nyelvét az éjszaka? - mondta a mellette lévő.

- Ha nem fogod be te vénség a pofádat, elmehetsz egy plasztikára. - szólalt meg egy hang a hátam mögül.

- Mi van cicus vigyáznak rád? - nézett hátra egy másik. 

- Na ide figyeljenek uraim, már ha urak. Remélem tudják, hogy ez a cicus és ez a kis lány képes úgy leégetni magukat, hogy elmehetnek sült marhának! Ha van egyéb gondjuk mondják, csak nehogy, az én ajkaim vágják fel. Kedvesem. - szinte láttam magam előtt, hogy mit csinál - a túl világról jöttem és higgye el magát is a sírba juttatom. - lesokkolt a tudod, hogy a húgom, akit már rég a föld alatt kellett volna lenni itt áll előttem. Agyon fogom ütni.

- Élek és nem hagyhatsz ki a jóból! - mosolygott rám.

Visszafordultam és a játékra koncentráltam. Ő és az új barátja is beszállt. Mondhatom kedves. Szinte egy szerelmes levelet hagyott Zayn-nek, és másik pasival kavar. Még én sem csináltam ilyet, pedig én mindenben benne voltam aminek csak egy kicsit is köze volt a pénzhez.

Annak ellenére, hogy nem tudott játszani felzárkózott. De még mindig nem tudott legyőzni.

Ahogy megnyertem a játékot, mintha minden a legnagyobb rendben lennr elmentem beváltani a zsetonokat.

- Zoe állj. Beszélni akarok veled. - kiabált utánam Jazmine.

Nem. Nem vagyok képes vele beszélni. Elhitette velem, hogy halott. Akkor én úgy is tekintek rá. Ha játszik velem, akkor én meg nem rontom el a játékát.

A kocsiig követt. Ott is próbált szóra bírni, de én csak kikerültem. A hotelbe bezártam az ajtót, még a széket is oda tettem. Nem tudom miért rossz szokásommá vált. Adtam enni Fanta-nak meg Alex-nek majd egy nagy tál kukoricával és figyeltem a műsorokat.

Miközben zuhanyoztam a telefonom elkezdett csörögni, Liam hívott.

- Szia. Mi történt? - vettem fel.

- Szia. Louis combon lőtték.

- Mit csináltatok?

- El akartuk kapni Emma-t és ránk lőtt. Most tért magához az altatásból. De még elég kótyagos.

- Ő mindig az. Oda adod neki a telefont?

- Persze.

- Szia. - köszöntem.

- Zoe? - hallottam az elégé bágyadt hangját.

- Igen.

- Élsz még?

- Igen.

- Mikor jössz vissza?

- Nem soká, mielőtt fel épülsz.

- Jó. Szia.

- Hamarosan találkozunk. Szia. - tettem le a telefont.

Befeküdtem az ágyba, de aludni nem tudtam. Még szerencse mert...