22. rész

.:: Jazz szemszöge ::.

Tumblr_lwjx5vumj01qzpfdco1_r3_500_large
Reggel, amikor felébredtem elégé nem jól éreztem magam abban a helyzetben. A nap szépen besütött a szoba ablakában, még a madár dalt is lehetett hallani, de valami nem volt teljesen a rendjén. Tisztán emlékszem, hogy lefeküdtem, de el kellet mennem a konyhába tejért. Ez világos volt számomra, de az nem, hogy mi a franc történt azután. Emlékeim szerint vissza feljöttem a szobámba és álomra hajtottam a fejem, de akkor is miért van az. ,,Remélem nem lesznek rémálmaim." de vannak vagy nem álmodom, akkor pláne egy kifordított valóságba keveredtem. Ott fekszem az ágyamon és nem tudom, hogy mi van, nem tudom hova tenni a helyzetet, csak szótlanul nézek.

- Jó reggelt. - köszönt a mellettem fekvő ember.
- Nincs jó reggel! Mit keresel az ágyamban? - érdeklődtem.
- Nos, te mit keresel az én ágyamban? - na itt kezd érdekes lenni, nyilván valóan álmodom, így ki próbálhatok valamit.
- Én? Ezt. - megcsókoltam Zayn-t, aki viszonozta a csókom, tehát álmodom. Remek!
- Hú, Jazz. - hajolt el tőlem.
- Igen?
- Te megcsókoltál. - állapította meg.
- Te meg az ágyamban alszol. - kötözködtem
- Jazz, valami történt éjszaka? - érdeklődött, ezek szerint egymással alszunk, megcsókoltam és nem álmodom. FRANCBA! EGY HATALMAS FRANCBA! Megállapításaim után kipattantam az ágyból és az ajtóra mutattam.
- Nem! Nem tudom remélem nem. Menj ki!!!
- Jazz, mi volt ez a csók?
- Hát. - haboztam.
- Hát?
- Azt hittem álmodom. - hoztam fel. Rögtön nevetni kezdet.
- Ez minden?
- Ez. Sajnálom.
- Ne tedd.
- Oké, de ezt felejtsük el. Meg sem történt. - hozakodtam elő, de igazából nem akartam elfelejteni azt a csókot. Egyáltalán nem.
- Oké felejtsük el. - egyezett bele - Meg sem történt. Sajnálom, hogy reggel melletted kötöttem ki.
- Semmi baj, vagyis mit kerestél mellettem? - néztem a szemébe.
- Hát, ha azt mondom, hogy a távkapcsolót nem hiszed el mi? - ezen nevetni kezdtem - Gondoltam.
- Na gyere reggelizünk.- hívtam, mert a hasam evés időre jelzet.
- Menjünk, de én felveszek valamit, mert apa kiakadna. Lent találkozunk jó? - kelt fel nagy nehezen az ágyamból és elsétált mellettem.
- Rendben. - nyitottam ki a szoba ajtót, amin ő el is indult, de gyorsan vissza fordult, akkora hévvel, hogy egymásnak ütköztünk. - Mi csinálsz?
- Pszt, apa kint van - suttogta - nem akarom, hogy félre értse a helyzetet. Ülj le. - vezette az ágyhoz és leskelődött a kulcs lyukon. - Most várunk.
- Oké.
- Addig mit csináljunk? - szólalt meg némi hallgatás után.
- Nem tudom.
- Felelsz vagy mersz? - érdeklődött.
- Legyen. - egyeztem bele.
- Oké. Felelsz vagy mersz?
- Merek.
- Oké, gyere ide és csókolj meg, úgy mint reggel.
- Pofátlan!
- Ha nem teszed meg kénytelen leszel vetkőzni. - szép, egy póló és egy bugyi vagy egy csók. Szó nélkül felálltam odamentem és megcsókoltam.
- Légy boldog. - dobtam oda neki a mondatot. - Felelsz vagy mersz?
- Merek én is.
- Jó. Akkor gyere ide - vártam ameddig közelebb ért hozzám. - és mond el mit kerestél az ágyamba.
- Először is az én házam és az én ágyam. Másodszor merek és nem felelek.
- Felelni is lehet bátran. - világosítottam fel.
- Nem tudom mit kerestem az ágyadba, este mikor elmentél én vártam még egy keveset és feljöttem a szobámba, csak láttam, hogy ég a villanyod gondolom, úgy hagytad én bementem, hogy lekapcsoljam. Láttam, hogy alszol és gondoltam leülök és nézlek. Meg is tettem, aztán melletted ébredtem. Ennyi. - fejezte be a mondani valóját.
- Értem.
- Felelsz vagy mersz? - kérdezte ismét, most okosabb leszek.
- Felelek.
- Gondoltam. Na rendben. Legjobb éjszakai kalandod? - ezen kicsit meglepődtem.
- Ő... őszintén? - bólintott. - Amikor a nagyival éjjel sétáltunk és énekeltünk a szakadó esőbe.
- Én nem olyan kalandra céloztam.
- Tudom.

- Akkor válaszolj!

- Egyszerre csak egy kérdés Malik. Nézd meg, mehetünk-e enni. - hallgatott rám és kinézet az ajtón.
Y_large- Mehetünk, akkor lent. - köszönt el. Én rögtön neki álltam ruhát vadászni, mert nem akarok, így mutatkozni nagyon senki előtt előtte már sikerült.
Reggeli után, el kellet menni a színházhoz vagy is pontosabban valami rendezői és szereplői megbeszélésre. Mindenki kedves volt, volt aki túl kedves is.
- Mindenki, Jazz fogja játszani Kristine szerepét. Rendben?- tette fel költői kérdését Zayn apja. A többség bólintott, volt aki pofákat vágott, de nem érdekelt. Nekem be kellet mutatkoznom.
- Helló mindenkinek. Jazmine vagyok, de lehetőleg csak Jazz. Van egy huskym Fanta és egy nővérem, ki minden nap ellenőrizz. Apám egy idegen nőt vett el anyám egy másik országban emberekkel hetyeg és ennyi. - Zayn elkerekedett szemmel nézet rám. Szerintem az igazság meglepte, még nagyobb meglepetés, hogy kimondtam.
- És barátod van? - kérdezte meg az egyik srác, aki egy másik srác tesója volt és ikrek vagy túl jó műtét nem tudom.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése