6.rész

 .::Jazz szemszöge::.

Na ne, ezt nem hiszem el Zoe totál kibukott, mondjuk én is, de tudtam, hogy magamba kell tartani az indulataimat, ha nem akarom még idegesebbé tenni a nővéremet.

- Mit képzel magáról? - kérdezte  Zoe a pasast.

- Szívi hát te itt vagy, tegnap olyan csúnyán bántál velem. - jaj ne ezt nem hiszem el a tegnapi pasi, hogy pont ennek a marhának kellett belénk jönni. Felém indult, de Zoe megállította az öltönyénél fogva.

- Neked beszélek. - parancsolt rá a testvérkém.

- Nem érdekel, veled nem beszélek csak azzal a szép lánnyal aki velem fog jönni.- nézett ismét rám, Zoe idegei a nem létező plafont súrolták és én sem bírtam ezt az önelégült báj gúnárt, de csak hallgattam. Nem szóltam bele, mert tudom, hogy alapból nem könnyítettem meg Zoe életét azzal, hogy véletlen elszóltam magam, aztán otthagyva mindent én is leléptem vele. Nem tehetek róla nem fogom hagyni, hogy egyedül legyen tudom, hogy szüksége lesz még rám és, hogy kellek neki, csak ezt ő még nem ismeri be. Vagyok én is olyan kemény, mint ő. Vagy is csak ezt akarom elhitetni az emberekkel.

- Na ide figyelj szépfiú. Nem érdekel hol találkoztál a húgommal vagy, hogy mit csináltatok, de most szépen ide adod a kocsi kulcsot,  oda adom a számom és ha megjavítottad James-ot akkor hívsz. - hozta a tudtára a dolgot Zoe, James a szürke BMV.

- Nem.

- Nem adtam választási lehetőséget, most ide a kulcsot.- Na jó el kell ismernem azért ez vicces, szeretem, amikor indulatos a nővérem.

- Ne, fogom oda adni a kocsim kulcsát.

- De oda adod, megcsináltatod a kocsimat és elhozod Los Angelesbe. Így lesz ha tetszik ha nem.

- Nem mondja meg nekem két nő személy, hogy mit csináljak. - porolta le magát. Én még azt hittem, hogy ez a pasi normális... mondjuk az este után nem....

- Kuss és ide a kulcsokat. - mondta az én harcias Zoe-m. Bevetette a saját módszereit, de elérte amit akart. 

Zoe oda adta számot, én és a két háziállat szótlanul néztük az eseményeket.

- Egy hetet kapsz arra, hogy vissza hozd a kocsit, ha nem akkor személyesen jövök el és te azt nem szeretnéd. Egy hét múlva találkozunk. - Zoe egy "kedves" kijelentést tett és beszálltunk, majd ismét  indult a kaland megkezdése.

- Hol találkoztál vele? - érdeklődött.

- Szokásos. - vontam meg a vállát.

- Most mondod el.

- Azt hitte, hogy luxus ribanc vagyok. - morogtam flegmán.

- Az ilyeneket mond el. - nézett rám komolyan.

- Ne játszd az anya szerepét nem áll jól.- világosítottam fel.

- Tudom, de jobban örülnék, ha te az iskola padot koptatnád.- kezdte a dajka beszédet...

- Tudom, már hallottam a szentbeszédet, attól, hogy egy év van köztünk még nem vagy a főnököm.- hoztam ismét a tudtára a dolgot.

Az út  további része csendben telt. Szerintem mind kettőnkben tomboltak az indulatok, így ilyenkor nem beszélünk semmit, mert csak mindent egymás fejéhez vágnák. Amikor megérkeztünk a házhoz elállt a lélegzetem, kiszálltunk a kocsiból Alex Zoe vállán volt. Fanta és én meredten néztük a házat.

- Azta! - mondtam egy kis idő múlva. Zoe mosolygott, bár tudom, hogy a mosoly nem volt teljesen őszinte. Nem akarta, hogy én olyan társaságba keveredjek, mint ő, én voltam a jó kislány mindig is. Nekem kellet megfelelni a szülői és az erkölcsi normáknak. Zoe elmehetett bulizni 16 évesen engem még most sem akartak elengedni, pedig 18 vagyok, de eljöttem. Az átlagomnak mindig jónak kellett lenni, minden vackot el kellet vállalni és a családi összejöveteleken kedvesen mosolyogni. De amit igazán akartam, azt soha nem tehettem meg. Nem énekelhettem, nem zongorázhattam és színészkedős álmaimat is félre kellet dobni... "Úgy jársz, majd mint a nagyi. Kiöregszel és senkinek sem kellesz. Néz rá, ostoba vén asszony." - ezt a választ kaptam, ha fel hoztam a dédelgetett álmaim. Pedig az én nagyim nem ilyen volt. Mindig szívesen mesélt a színházról, a filmekről arról az életről, ami nekem csak egy álom. Mikor kicsik voltunk énekelt nekünk, imádtam hallani bársonyos hangját és imádtam a történeteit. Tudom, hogy senki nem akarja a családból, hogy színész legyek vagy énekes. Zoe sem, nem is tud róla, már elment, amikor felhoztam a témát, a szülinapomon lépet le. El sem köszönt, de én megkerestem és tudattam vele, hogy tartozik ennyivel. A nagyi a színpadon halt meg egy előadás közbe... a pisztoly be volt töltve és nem vak tölténnyel... még most is remegek, ha bele gondolok. Az egyetlen ember, akinek mesélhettem az álmaimról. De nem baj.... most a sötét oldal ízét kóstolom meg, az is megy nekem.

Be pakoltuk a bőröndöket és megnézhettem a szobámat és a saját fürdőm is.

- Nah milyen? - kérdezte, ez álltál kizökkentet a gondolataimból.

- Jó.

- Ennyi? Csak, hogy jó? Nézd Jazz nem tudom mi van veled. Elhoztalak és adok szállást tehát légyszíves és legyél önmagad. - ismét osztotta az észt, nem tudom még is mit képzel egy év van köztünk és sokkal felelősség teljesebben viselkedem.

- Ennyi. Igen jó. Köszönöm a szállást és hidd el értékelem mindent, de ha nem vennéd észre. - állítottam le magam a baj előtt. - Mindegy is. - mentem fel a szobába.

- Jazmine! - hallottam, hogy ordít, de nem érdekelt, úgy kezel, mint egy óvodást. Azt is tudom, hogy az én nővérkém nagyon szeret és, hogy igyekszik a kedvembe járni, de ne akarja, hogy burokba éljek. Otthon is ez volt, Jazz tanulj, Jazz légy kedves, Jazz légy boldog, Jazz ez Jazz az. De, hogy én mit akarok, az senkit nem érdekelt.

A szobám tényleg káprázatos volt és ezt még pompásabbá tette Fanta. Nem beszélve a csodálatos fürdőről. Szerelmes lettem. A szobába a fürdőbe és a házba, az utóbbi addig tartott, ameddig ki nem mentem a kertbe és meg nem pillantottam a szomszédot.

- Szivi, te itt? - kérdezte.

- Na ne!!! Ekkora pechem csak nekem lehet.

- Mi baj? Nem is örülsz, hogy látsz? - érdeklődött. Én éreztem, hogy most hirtelen minden, amit nem akartam kimondani kiszökik az aprócska lyukon, amit a számnak nevezünk.

- NEM! Nem örülök, hogy látlak, nem akarlak látni és legszívesebben helyben felpofoználak. Amióta találkoztunk csak a baj van velem, először az éjszakai nem kívánt eső, majd a kocsi és Zoe kirohanása és most te is itt vagy a szomszédba! Ezt nem hiszem el, hogy lehet valaki annyira faragatlan, hogy még ide is ide pofátlankodik? Mit képzelsz te magadról? Rendben azt hitted, hogy egy kurva vagyok, oké túl élem, de hogy tud, nem feküdnék le veled! Egy elkényeztetett, fogpaszta vigyorú bájgúnár vagy, akinek pénz, pia és szex kell! - elhallgattam és most tudatosult bennem, hogy mindezt igen nyílt hangnembe ordítoztam az utcán. Közelebb lépet és a szemembe nézet. Enyhén kiakadtam ezen.

- Sajnálom. Sajnálom az éjjelt, az esőt, a kocsit, a barátnőd és sajnálom, hogy megismertél. Szeretném, ha újra kezdenénk. Tyler Bolton, egy nagyképű elkényeztettet bájgúnár, aki jóvá próbája tenni egy vérmes angyallal való első találkozását. - nyújtott kezet.
- Sajnálom de ez az angyal nem ér rá! - fordultam meg, de az én kedves Zoe-m  elkiabálta a teljes nevem. Ezzel totális idiótának éreztem magam. A Francba is Zoe!!!

- Jazmine Amber Gordon! - rohant ki ő is és meglátott minket. Francba, francba és még nagyobb francba!

- Szóval Jazmine, illik egy angyalhoz - nézet rám mosolyogva, azt hittem ott süllyedek el a szégyenemben, így kényszer mosolyra húztam ajkaim.