15. rész

.:: Zoe szemszöge ::.

Reggel felkeltem és összeszedtem a kevés cuccomat. Felöltöztem.
- Sziasztok. - sétáltam le a lépcsőn.
- Tán beteg vagy? - kérdezte Josh.
Hát igen nem a korán kelésről vagyok híres.
- Nem hanem megyek haza meg kell nevelnem a húgom.
- Sok szerencsét. - mondta Melinda miközben oda adta a reggelit, ami rántotta volt.
Miután meg ettük a reggelit elmentünk, hogy a tegnap este foglalt repülőt elérjem.
A repülő út alatt gondolkoztam, hogy mi van ha a Jazz nem lesz ott. Akkor nem tudom mit fogok tenni. Nem szabad magára hagynom. Én vagyok a nővére kötelességem megvédeni, utána meg agyon ütni, mert hülye. Testvéri szeretett. Az út első felén ezen gondolkodtam a másikon meg aludtam. Egy helyes légi utas kísérő keltegetett fel, hogy megérkeztünk L.A-ba.
Felvettem a csomagjaimat, majd fogtam egy taxi-t és vártam, hogy végre otthon legyek. Csendben vártuk Alex-el, hogy végre otthon legyünk.
Amint fizettem a sofőrnek már el is húzott a picsába. A lakás pont ugyan úgy állt ahogy hagytam, ezek szerint nem jött mégis vissza Jazz. Ledobtam a cuccaimat majd beszálltam James-be Alex is követett. A GPS-be írtam a címet amit még New Yorkban írtam fel. Csendben vezettem a szívem csücskét. Nem tetszett ez a hely. Hova keveredett baj mágnes?
Leparkoltam a ház előtt. Illedelmesen becsengetem és vártam, hogy mikor fog kinyílni az ajtó.
Egy kicsit nagyon meglepődtem, amikor azzal a komával találtam magam, aki tönkre tette a kocsimat.
- Mit keresel itt? - kérdezte amikor meglátott.
- A húgomat. Hol van? - húztam ki magam, hogy magosabb legyek tőle.
- Nem tudom miért rajtam keresed.
- Egyszerű a rendőrségen bejelentettem, hogy eltűnt a telefonon lenyomozták és azt mondták itt van és ha kell rendőri segítség csak szóljak és jönnek. - mondtam komolyan.
- Persze én meg király vagyok. - mondta röhögve.
Neki löktem a falnak és a pólóját erősen tartottam, hogy kevesebb levegőt tudjon magához venni, mint ami ideális lenne.
- Soha ne becsülj le engem és most ki vele hol a húgom. - mondtam vérben forgó szemekkel.
- Az ágyban is ilyen tüzes vagy? - kérdezte kanos vigyorral a képen.
Egy könnyed mozdulattal bemutattam a térdem a férfisságának.
- Most azonnal elmondod, vagy elbúcsúzhatsz a kedvesedtől. - fenyegettem.
- Inkább meghalok, mint kiadom a főnök helyét. - mondta maga biztosan.
Elengedtem és megfordultam majd kiviharoztam a házból. Maffiással van dolgom. Király megvan a húgi takarodunk innen. Meg sem állok Európáig. Pedig annyira szeretem ezt a várost.
- Mi baj? - kérdezte Alex, ahogy bevágtam magam James-be.
- Azt, hogy a maffiával van dolgunk.
- Szívtuk, de a testvéred?
- Most figyelj a vezér házában van és nem tudom, hogy szerük meg a címét. Mondjuk a koma tuti megy hozzá, csak követni kell. De engem azonnal észre vesz de téged nem. - pörgött az agyam.
- Menjek utána?
- Igen. - nyitottam az ajtót.
A következő pillanatban elrepült és egy közeli fán szállt le.
- Ha tudod hol lakik gyere vissza az ablak nyitva lesz. - mentem oda hozzá.
- Rendben. - bólogatott.
Megérte, hogy megmentettem egy illegális kereskedőtől, aki egy cipős dobozban akart kicsempészni az országból. Ez pont azon a napon volt amikor kitaláltam, hogy én külön költözök a családomtól.

Vissza mentem a házhoz, kinyitottam a nappali ablakát és elmentem, hogy csináljak valami kaját magamnak. Sütöttem palacsintát leöntöttem epersziruppal meg csoki öntettem. Mivel édesen jó az élet tettem rá egy nagy adag porcukrot. Belül meg Nutella rejtőzik. Nem volt szívem meg enni annyira jól nézett ki. Végül is rá szántam magam és eltüntettem ezt a finom csodát.
Felmentem a fürdőbe megengedtem magamnak a vizet. Kerestem egy jó könyvet és beszálltam a vízbe. Élveztem ahogy a meleg vízben áztatom magam miközben bele merülök a Vámpírnaplók-ba.
Addig olvastam amíg a könyv végére nem értem. Magamra tekertem egy törölközőt és megindultam a szobám felé. Felvettem a pólót, amit pizsamának használok és bementem a nappaliba. Levágtam magam a kanapéra és élveztem az agyfárasztó, zsibbasztó műsorokat. 
- Megjöttem. - hallottam Alex hangját.
- Tudod hol van? - fordultam felé.
- Igen. - jött oda. Megsimogattam a feje búbját.
- Mit kérsz? - velem él szóval tud üzletelni.
- Csokit. - mondta, majd megforgattam a szemem. Kimentem a konyhába és hoztam neki mogyorós csokit mert az a kedvence. Félek, hogy el fog hízni és nem bírom majd el a karomon.
Megettük a késői vacsorát, majd felvonultuk a szobába. Alex a neki kialakított helyre ment. Én bedőltem az ágyba és azonnal elnyomott az álom. Hosszú és fárasztó napom volt.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése