9. rész

.:: Zoe szemszöge ::.

Elegem van kölyökből csak a baj van vele. Be nem zárhatom a szobájába, mert amilyen idióta kimászik. Egyetlen megoldás ha haza küldöm. Ott tud tanulni, meg nem kerül bajba. Itt az angyalok városába csak a baj kerülgette. Hiába mondom neki, hogy nem ige való, ő ríttig állítja, hogy én kerülök bajba és kell a segítsége nekem. Amióta velem jött egy nyugodt estém sincs.
- Zoe mit akarsz csinálni? - kérdezte tőlem hugicám.
- Mit? Remélem nem pakoltál ki, mert mehetsz vissza! - mutattam az ajtó felé.
Nem mondott semmit csak elment fel. Ideg beteg állapotban írtam anyáméknak egy sms-t hogy ő felsége durcázik ha haza ér szóljanak, de csak akkor.
- Szia, Zoe.... Fanta velem jön. - ölelt meg és megindult kifele, közben intett Alexnek.
Kinéztem az ablakon és láttam, hogy a repülő tér felé megy ő felsége.
Komolyan mikor lett belőle ez a lázadó, régen maga volt az angyal. Anya és apa kedvence. Engem soha nem szeretek, de mondjuk kölcsönös volt az érzés. Nem is értem miért csodálkoztak, hogy 16 évesen, mindig máshol volta, csak otthon nem. Amint töltöttem a 18-at már léptem is le. Mentem az egyetlen helyre ahol sikeres vagyok. Ahol minid sikerem volt, van és lesz. Ez a póker asztal. Először furcsán néztek rám, hogy én mit keresek itt, de amikor rájöttek, hogy én lealázni jöttem az embereket egyre kevesebben álltak ki ellenem, mert féltették a pénzüket, amit mindig elnyerek tőlük. Ezért kellet minid másik városba költöznöm, hogy pénz keressek. Ez volt a legjobb munka amit csak eltudtam képzelni. Három éves korom óta kártyázok. Hamarabb tudtam számolni mint írni és olvasni. Apa is nagy kártyás volt, de amikor én elkezdtem játszani három évesen ő úgy vesztette el az összes szerencséjét a játékhoz  Piszkos hármas, meg szerencsés hármas név rajtam marad. Itt utált meg apám, mert én vettem el a szerencséjét. A szeretet még látszik mert már öt évesen a képbe mondtam, hogy nálam jobb helyen van. Innentől kezdődtek a gondok a családba. Jazzy a kis ártatlan, aki mindig kedves volt, meg segítőkész, szinte istenítették, velem meg nem is foglalkoztak. 
Ennek én örültem a legjobban.  Neki lehet volna sikere, és nem az éjszakában meg a casinóba hanem az iskolába. De nem ő állította, hogy én bajba keverem magam és engem meg kell védeni. Én akitől rettegnek a bárokba, akit megelőz a hírneve. Hamarabb tudják, hogy egy városban vagyok mint, hogy kiteszem a lábam. Hírnevem, meg nem csak a póker miatt van. Ha én egyszer dühbe jövök akkor ne akarjon senki hozzám szólni. Volt már olyan is, hogy egy pasi azt hitte, hogy egy kis pénzért bármit megteszek neki. Tévedett. Szépen mondtam neki, hogy takarodjon a picsába vagy megjárja. Nem hit nekem, sőt meg is fenyegetett. Én egy szép mosollyal meg a térdemmel elintéztem, hogy az intenzíven kössön ki. 
Szóval ezért vagyok én olyan híres. 
A Titkos oldalamat meg nem mutattam senkinek. Jobb ha nem tudják, hogy a hobbim a társas tánc, meg imádok a konyhába valami finomságot elkészíteni, ami éppen megnyugtat, vagy felpörget. Ez az én titkos énem amit Jazzy sem ismer, csak Alex.
Ki is mentem a konyhába, hogy csináljak valami csokisat, ami megnyugtat, igen erre van most szükségem.
Nyugalomra és csendre. Csináltam két csokis kelyhet, ez mindig segít.
Jó ízűen eszük Alex-el amikor csengetnek.
Csendet szeretnék erre csengetnek. Hol élünk felháborító.
Mérgelődtem és közben nyitottam az ajtót.
- Vissza hoztam a kocsit. - mondta nekem a balfasz aki reggel belém jött.
- Rendben. - dobtam oda neki a kocsija kulcsát.
- Már szomszédok lettünk legalább bemutatkozhatsz. - mosolygott.
De letörölném azt a vigyort a pofájáról.
- Zoe, és te? - legalább tudjam mit kell kiabálni amikor hangos a szomszéd.
- Tyler. - mutatkozott be.
- Örültem a találkozásnak, pá. - intettem.
- Szia, majd találkozunk. - mondta, mire becsaptam az ajtót.
Bunkó paraszt, találkozik még velem, de abból nem fog jól kijönni.
Kimentem és beparkoltam James-el, alaposan szemügyre vettem, hogy épségben megúszta-e kicsikém. Megnyugodtam, hogy most már egyetlen egy karcolás sem látszódik rajta.
Visszamentem a konyhába és megettem a maradékot a finomságomból. Mivel sötétedett és nem volt kedvem sehova menni ezért egyszerűen fejest ugrottam a medencében és áztattam magam. Mikor meguntam felmentem és lezuhanyoztam majd Alex-nek jó éjt kívántam és azonnal elnyomott az álom.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése