13.rész

.:: Zoe szemszöge ::.

A jól érrezük magunkat a bulin, addig tartott amíg meg nem láttam egy kedves ismerőst, aki egyszer már ki akart nyírni, innentől indult az az akció, hogy húzok innen a  picsába.
- Piszkos hármas te veted el a szerencsém. - támadt le.
- Igen én voltam amikor csak összesen kétszer láttalak. - forgattam a szemem.
- Ne feleselj velem, hanem add vissza szerencsémet.
- Nyerd vissza. - néztem vele farkas szemet.
- Zoe, minden rendebe? - jött oda Tom. Nem néztem rá hanem folytattam a gyilkos pillantásom.
Hallottam, hogy pötyög valamit a telefonján majd ott marad. Biztos hívta a fiúkat, mert azt hiszi, hogy egyedül nem tudok elbánni egy részeg emberrel, akit egyszer már kórházba küldtem. Igen ő volt akit egy kicsit nagyon móresre tanítottam. De ha egyszer nem ért a szép szóból. Kiszáradtak a szemeim, de azért sem fogok pislogni, nem kapja meg azt a győzelmet. Itt én vagyok a főnők. Képzeletbeli bunyónak az vetett véget, hogy a fiúk megfogtak és kiráncigáltak az ajtón egészen hazáig.
- Most ez miért kellet? - néztem rájuk durcásan.
- Komolyan, most úgy nézel ki ment egy három éves. - nevetett rajtam Josh.
- Nem is. - fontam össze a kezem a mellkasom előtt.
- Persze, de minek kellet neked is provokálnod? - kérdezte Tom.
- Nem is provokáltam. - fordítottam nekik hátat.
- Komoly most olyan mint amikor három éves volt és hisztizett mert nem játszottunk vele. - röhögött Jake.
- Most meg elrontottátok a játékom. - néztem mérgesen.
- Maradj a pókernél, a verekedést meg bízd olyanra akinek tehetsége van hozzá. - vágta a fejemhez Tom.
Több se kellett, itt az ideje, hogy megmutassam mit tanultam az évek során, amikor Amerikát utaztam be. Megfogtam Tom kezeit és a hátához szorítottam. Mivel a barátom ezért nem bántom.
- Egyezünk meg abban, hogy elhiszitek, hogy meg tudom védeni magam.
- Jól elhiszem, de nem érzem a kezem. - mondta Tom.
- Én is, de attól még játsszál az asztalnál, meg kerüld a veszélyt. - tette a kezét vállamra Josh.
- Azt nem tudom elkerülni, mert húgom vonzza, de nagyon durván.
- Nem baj most nincs itt szóval neked nem kell helyet vonzani.
- Pedig éppen azon vagyok. - forgattam a szemem.
Csendben vissza mentünk Josh-ék hoz. Melinda már tuti aludt mert csend volt a házba. Fiúk haza mentek, én meg ruhástól bele dőltem a házba.
- Zoe, baj van Melinda eltűnt. - rontott be a szobába.
Nem kellett több kipattantam az ágyból és megindultunk a kapitányság felé. Jake-t meg Tom-ot felhívtam hogy elmondjam, hogy Melinda eltűnt, megbeszéltük, hogy a bent találkozunk.
A sebesség korlátozást túl léptünk, de nem büntetnek, ki büntetné meg az egyik gyilkossági nyomozott? Ha ki is állítaná a csekket úgy is összetépni. 
Kipattantunk, bevágtunk az ajtót és rohantunk fel, mondjuk én megszívtam a magas sarkúval, meg szoknyával, azért jobban jártam, mint pizsimmel ami egy bugyi meg egy póló, amin nem biztos, hogy szerencsés lenne rendőrségre. Főleg ha azt vesszük figyelembe, hogy rengeteg pasi van itt. A többit nem is mondom, mert csak rosszabb lesz.
Ahogy fel értünk szembe találkoztunk a főnökkel, akit már értesítettünk, hogy mi történt. Pár perc múlva meg a fiúk is betoppantak. Mindenki elfoglalta az asztalát, én meg Tom-hoz toltam egy széket.
Átnéztük a háznál lévő biztonsági kamera által készített felvételek hátha meglátjuk ki tört be vagy Melinda mikor ment el. Josh fülénél minden percben ott volt a telefonom. Még mindig Melinda-t próbálta meg elérni.
- Végre felveted. - kiabálta el magát Josh, ezzel együtt meg is nyomta a kihangosítást.
- Alkudjunk szép fiú. - mondta egy idegen hang a vonal másik végén.
Erre én is elkaptam a fejem a monitortól és a telefon felé fordultam, fél szemmel még mindig a gépet figyeltem.
- Mi az alku? - kérdezte.
- Hozd el nekem a piszkos hármas.
- Felejtsd el.
- Oké megyek. - ezzel egy időben megláttam kivel van dolgom. Azzal az idegesítő komával, akivel este találkoztunk.
- Rendben kislány gyere a barátaiddal ide. - diktálta le a címet, utána letette a telefont.
- Zoe elment az eszed nem tudod ki vagy mit akart.
- Igen, tudom ki vitte el.
- Attól még nem fogsz elmenni.
- Csak figyeld. - tettem egy 180 fokos fordulatot és megindultam.
Fiúk utánam jöttek és belátták, hogy még mindig ugyan olyan makacsa vagyok mint voltam. Beszálltunk a kocsiba és elhajtottunk a megadott címre.
- Parancsolj. - adta oda Tom a fegyverét.
- Mit csináljak vele?
- Ha kell használd, de ne ölj meg senkit csak megsebesíts. - adta a tippet Josh.
- Köszönöm. - vettem a kezembe.
Csendben tettük meg az út további részét. Amikor megérkeztünk az adott címre egy kocsit láttunk.
- Maradjatok. - mondtam a fiúknak miközben kiléptem a kocsiból. A kezemben a fegyver. Elrejtettem a kabátom mögé és úgy lépkedtem a kocsi felé.
- Mutasd a kezed. - mondta miközben kilépet a kocsiból.
Beakasztottam a fegyvert a kabát hátuljára és felemeltem a kezem.
- Nincs nálam semmi, hol van Melinda? - lépkedtem hozzá közelebb.
- Bent a kocsiba. - indult meg felém.
- Küld ki, most.
- Nem előbb te leszel bent. - akarta megfogni a kezem de nem hagytam. Köröztünk egymás köröl mint a keselyük, közben végig tartottuk a szemkontaktust.
- Jó kiengedem. - ment vissza a kocsihoz. Kilépet belőle Melinda a keze hátul össze volt kötve.
- Menj el. - mutattam a fejemmel a kocsi irányába.
- Veled mi lesz? - kérdezte.
- Nyugi nincs gond. - kacsintottam.
Szépen elsétált a kocsihoz, beszállt és várt.
- Mit szeretnél tőlem?
- Visszaakarom venni a szerencsémet.
- Azt már akkor nem volt meg amikor találkoztunk Steven. - néztem mélyen a szemébe.
- Nem te vetted el és most visszaadod.
- Ne lenne egyszerűbb ha lezárnák végre ezt az ügyet.
- Azért feküdtem miattad intenzíven három hétig?
- Te nem hittél nekem.
- Jössz és kész. - fogta meg a kezem és elkezdett rángatni.
Kirúgtam a lábát és elővettem az elrejtett pisztolyt. Elkezdett forgolódni, hogy felálljon de én vissza löktem.
- Meg ne mozdulj. - fogtam rá a fegyvert.
- Nem mersz lelőni ahhoz túl gyenge vagy.
- Vagy csak egyszerűen nem szeretnék börtönbe kerülni. - indultam meg a kocsihoz.
- Még nem végeztünk.
- De a történetünk itt ér örökre véget. - szálltam be a kocsiba.
Nem mondtak semmit. Visszaadtam Tom-nak a fegyverét és csendben tettük meg az úttat. A többieket kitettük a házuknál Josh-ékkal meg vissza mentünk hozzájuk.
- Melinda jól vagy? - kérdeztem már a házba.
- Igen, csak egy kicsit megijedtem amúgy más semmi.
- Rendben.
- Zoe várj. - fogta meg a kezem. - Hol tanultál te verekedni?
- Amióta elmentem valahogyan meg kellett védeni magam.
- Soha nem gondoltam volna, hogy egyszer...
- Ilyen életet élek. - fejeztem be a mondatát.
- Igen.
- Szeretem ha mozog körülöttem a világ és itt ülve nem fog történni semmi, meg minek maradjak egy helyen amikor bejárhatom a világot is.
- Igaz, olyankor a helyedben lennék.
- De ne akkor amikor egy izom agy áll előtted és azt hiszi, hogy egy luxus kurva vagy. - mondtam ki az igazat.
- Igen, szerencsés vagy, de egyben nagyon rosszul jártál.
- Más szemszögből igen, de a sajátomból pont ott vagyok ahol szeretek, meg amúgy is a kedvenc hobbim, az emberek móresre tanítása. - mosolyogtam.
- Csak egyszer értenélek meg.
- Sok szerencsét.
- Jó éjt. - indult meg a szobájuk felé.
- Viszont. - mondtam majd elmentem az ideiglenes szobámba.
Lehet, hogy holnap meglátogatom a szüleimet. Miért ne úgy is rég volt, hogy vitatkoztunk volna a levegőn, vagy azon, hogy megszülettem.
Nagyon fontos a családi szeretett.
Villám gyorsan lezuhanyoztam, felvettem a pizsamámat.
Kavargó gondolatokkal a fejembe terültem el az ágyban.
Miközben azon gondolkoztam, hogy meglátogatom szeretett családom elnyomott az álom, amiben egy komát kergettem, mögöttem meg egy rendőr autó szirénázott. Majd a következő percben az autó nekem jött.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése