.:: Zoe szemszöge ::.
Reggel, amint felkeltem láttam, hogy a húgom bent alszik a szobájába, biztosan későn érkezett meg. Felöltöztem sportosan, felvettem egy almát, megtörölgettem a pólómba amíg nem csillogott, majd nagyot haraptam bele.
- Ha Jazzy kérdezi mond meg, hogy elmentem. - szóltam oda Alexnek.
- Rendben. - már léptem is ki az ajtón. Sajnos nem jutottam messzire, mert a szomszéd koma kint várt.
- Álljon meg kisasszony. - fogtam meg a kezem.
- Jobb ha elengedi a kezem mert nem vagyok jó hangulatomba. - néztem vele farkas szemet.
- Maga ne fenyegessen inkább mondja meg mi volt tegnap az a zaj? - vont kérdőre.
- Megöltem valakit. - válaszoltam majd egyszerű mozdultattam átcsúsztam a lábi között és mentem tovább mint ha mi sem történt volna. Hagyjon már békén nem vagyok a lánya, sem az unokája, hogy velem foglalkozzon. Mivel alapból is ideges voltam meg még az a faszi is rá tett ezért a bevásárlás helyett futottam. Attól mindig megnyugszom. Elmentem a legközelebbi parkba és elkezdtem futni. Kocogásomat a telefon zavarta meg.
- Igen? - kérdeztem.
- Hol vagytok? - hallottam meg anyám hangját a vonal végén.
- Talán apának nem sikerült rá venni Jazzy-t, hogy menjünk vissza, meg hogy tanuljunk és megint azzal a kibaszott esküvővel jöttök? - emeltem fel a hangom.
- Igen, el kell jönnötök, kötelezővé teszem.
- Ha még érdekelne akkor sem mennék el.
- Miért olyan nehéz beállni koszorús lánynak.
- Örülj, hogy ilyen sokáig beszélgetek veled. Meg nem vagyok hajlandó rózsaszín kisbabának beöltözni, meg tegyél meg egy szívességet többet ne hívj. Töröld ki a számomat a telefonból, sőt ha kell a telefont is dobd ki, de ne hívj többet. - csaptam le a telefont.
Visszafutottam a szállodába és az öreg komát ugyan úgy találtam meg mint ahogy elmentem. Tán megöltem, bár akkor eldőlt volna. Biztos él, majd akit érdekel az foglalkozik vele.
- Nincs kedve esetleg arrébb menni be szeretnék menni. - bökdöstem meg a vállát.
- Kit öltél meg? - na él, kár.
- Sajnos senkit mert az áldozatom elmenekült, de kést tartok a csizmámba szóval bármikor bárkit. - hoztam a szívinfarktust az öregre.
- Miféle démon vagy te?
- Olyan aki most be fog menni, össze pakolt és elmegy innen a picsába. - vágtam be az ajtót. Remélem azért még a nap folyamán elmegy vagy valaki kihívja hozzá a mentőket.
- Hol voltál? - támadt le húgom.
- Erre-arra. - nem tudja, hogy ha ideges vagyok a futás, ami megnyugtat vagy az ha valaki torkának esek.
- Rendben pakolj. - ment az idegemre a parancsolgatásával.
- Este mikor értél vissza? - kérdeztem.
- Későn te már rég aludtál. - ment a szobájába pakolni.
Én is követtem a példáját, mivel én gyakorlott vagyok ezért nekem a cuccaim pakolása bele tartott 20 perce. Jazzy nem halad szinte semmit. Egyszerűen rá feküdtem a bőröndre és vártam a lassú húgomat. Meg kell tanítanom neki a gyors pakolást.
Nagy nehezen kész lett, levittem a csomagjaimat a kocsiba betettem a csomagtartóba.
- Mit csinálsz? - fordultam felé és láttam, hogy nézi az eget a bőröndjén.
- Hiányozni fog ez a hely.
- Nyugi vissza jövünk még kifosztani az embereket. - vontam meg a vállam és kihúztam a bőröndjét a feje alól.
- Na még csodálkoztam volna.
- Fényképezd le és nézd azt. - ültem be a vezető ülésbe.
- Ez mi? - kérdezte egy dobozra, ami az anyós ülésen volt. Szegény pára tegnap lett berakva, csak este vittem egy kicsit levegőzni.
- Ajándék. - mosolyogtam.
- Nyisd ki. - szólalt meg Alex a vállamon.
Félve nyitotta ki, mintha bomba lenne benne, pedig csak egy aprócska meglepetés.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése