19. rész

.:: Zoe szemszöge ::.

Kisétáltam a házból Alex kíséretében. Kocsikáztam egy kicsit a városba, hisz rég voltam nem tudom mi hol van. Megtaláltam azt a helyet, ahol kifosztom majd az embereket. Haza felé vettem az irányt.
Vettem egy fürdőt. Egy rutin amit minden játék előtt megcsinálok. Nem tudom honnan szedtem. Anya meg apa sem csinált ilyet soha sem. Miközben a vízben áztattam magam olvastam. Mikor már elhűlt a víz nagy nehezen kiszálltam belőle. Felvettem az egyik ruhámat. Vacsoráztam, hisz üres hasra nem lehet inni szeszes italt. Vacsorának pizza-t gondoltam. Hamar meghozták a rendelt kaját. Fizettem és már ettem is.
- Jössz és a kocsiban vársz vagy maradsz itthon? - fordultam Alex felé.
- Megyek és várok. - bólogatott.
Nem tudom minek kérdem meg amikor szinte mindig magammal viszem minden hova.
Beszálltam az egyetlen szerelmembe, amúgy amikor Los Angeles-ben fosztottam ki azt az ember nevezzük nevén Zayn-t. Az ő "pénzéből" vásároltam a szemem fényét. Utána meg folyamatosan zaklatott, hogy mondtam el, hogy mi a trükköm. Hogy cseréltem ki a lapokat, hogy ne vegyék észre. Nem értette, hogy szerencsém van meg egyszerűen jól bánok a lapokkal. Kb. három hét folyamatos piszkálás után betelt a pohár és megszívattam. Elhívtam hozzám és mondtam neki, hogy mehet a vetkőzős póker és mivel kedves voltam hozzá, meg bebizonyítsam, hogy nem a ruhámba rajtam alapokat. Levettem a felsőmet és padlóra dobtam. Ott is vesztett de belátta, hogy nem csalok. Röhögve emlékeztem vissza, hogy mi is történt.
- Majd jövök. - köszöntem el egyetlen társamtól, miközben kiléptem a kocsiból.
Magabiztosan lépkedtem  "munka helyem" felé.
- Személyit. - áll elém egy kidobó ember.
Egy laza csukló mozdulattal oda adtam neki.
- Zoe? - nézett le rám.
- Igen úgy hívnak, van vele valami baj? - néztem értetlenül.
- Nem csak rég jártál erre.
- Kell az éghajlat változás, amúgy meg sem ismertelek Aaron. - mosolyogtam.
Bárhova megyek mindig találkozok régi ismerősökkel. Addig jó amíg nem az eleségeimmel találkozom. Van egy pár.
- Sok szerencsét az ellenfeleidnek.
- Kell is nekik, na szia.
- Szia. - mondta és már mentem is be.
Célba vettem a póker asztallatokat. Kiszúrtam a kedvenc prédáim. Kövér, kopasz, gazdag pasikat.
- Csatlakozhatok? - kérdeztem az asztal támasztva.
- Persze kislány hozz egy széket és legyél szép és maradj csendbe.
- Először nem kis lány másodszor meg játszani jöttem nem nézelődni. - csaptam le az asztalra.
- Milyen tüzes ez tetszik. - szólalt meg a egyetlen fiatal a társaságban.
- Nem beszélgetni jöttem hanem játszani.
- Akkor uram osszon a kislánynak is. - ivott az italába ez egyik pénzes zsák.
- Ha még egyszer így hív keresztbe fogja lenyelni a poharat. - mondtam miközben leültem az utolsó helyre ami a legfiatalabb tag mellet volt. Biztos apu nem engedte le egyedül.
- Mond csak cica van gazdád. - kérdezte mellettem ülő.
- El kel, hogy szomorítsalak, de én játszani jöttem és nem bébicsöszködni. Mindegyik ipse egyszerre röhögött fel.
- Tetszik beszéded kislány, de vajon játszani is tud-e? - kérdezte valamelyik, nem tudom mennyik volt, mert éppen a kis vakarcsot tanítottam móresre. Megismerkedett a lába közelebbről a tűsarkú hegyével.
- Ha esetleg nem faggatnának, hanem játszanánk akkor kiderülni.
Végre megkaptam a lapjaimat és kezdődhetett a játék.
Az első játékot szándékosan elvesztettem. Második körben meg megfigyeltem az ellenfeleimet, meg tönkre tettem a magas sarkúat. Most vehetek újat. Harmadik körtől egészed addig amíg a vetélytársaimnak el nem fogyott a pénze végig taroltam.
- Köszönöm uraim a játékot. - mondtam miközben felmarkoltam a zsetonokat.
- Hihetetlen nem láttam még így senkit sem játszani, mi a titka? - ámuldoztak.
- Egy jó bűvész soha nem fedi fel a titkait ez igaz a pókeresekre is.
- Még a neved sem árultad el. - fogta meg a kezem a vakarcs.
- Zoe. - mondtam.
Nem vártam amíg esetleg megismernek, szép kényelmesen elsétáltam. Beváltottam a zsetonokat, eltettem a táskámba. Mosolyogva sétáltak ki az épületből. A mosolyom hamar lehervadt amikor valaki megfogta a kezem.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése