11.rész

.:: Zoe szemszöge ::.

Mérgesen keltem fel, mert még nem kaptam sms-t vagy hívást, hogy Jazzy haza ért. Őrölök neki, most mehetek New York-ba. Mintha nekem ilyenekre lenne időm. Akármennyire is a torkának esnék féltem hisz mégis csak a húgom, aki egy idióta és nem ért a szép szóból. Netten lefoglaltam a délután gépre a jegyet. Még van négy órám, hogy összepakoljak. Már rutinos vagyok benne, így fél óra alatt elpakoltam, minden ami kellhet.
Csináltam magamnak reggelit ami egy rántottát takar kávéval. Felöltöztem és előkotortam a telefonom.
Megkerestem Josh számát. Harmadik kicsengésre felvette.
- Szia, Zoe mi a baj? - kérdezte aggódva.
- Húgom. - válaszoltam.
- Mit csinált már megint?
- Elballagott és nem tudom hol van. - ismertem be.
- Mikor jössz? - tért a lényegre.
- Este találkozunk.
- Rendben a reptérre megyek érted.
- Köszönöm.
Hívtam egy taxi-t és bepakoltam hátra a bőröndöket, Alex úgy is mellettem fog utazni.
Hamar megérkeztünk a reptérre. Ott leültem és előkerestem a papírokat, amik kellenek, hogy Alex ne legyen egy kis dobozba bezárva, hanem ott legyen mellettem. Meg egyszerűen megnyugtat a jelenléte. 
Becsekkoltam meg megbeszéltem, hogy papagáj marad velem. Főleg, hogy első osztályon utazok, így asszem ennyi kényelme kijár. Az út csendeben telt, csak Alex szuszogását halottam a hogy alszik. Megérkeztünk New York-ba. Nagyon régen voltam a szülő városomba. Szinte idegennek érzem magam, pedig itt volta kis gyerek ebben a városban volt az első szerelmem. Itt utáltam meg a szüleimet. Rengetek szép és rossz emlék kötött, ehhez a helyhez. New York-ban tudtam meg, hogy nekem szerencsém van a pókerhez, meg értek is hozzá.
Ahogy kiléptem az utcára megpillantottam Josh-t.
- Szia, Lucky. - ölelt meg.
- Szia. - szorítottam magamhoz.
Már hiányzott az ölelése.
- Na mesélj  hogy mit csinált az imádott húgod? - kérdezte miközben bedobta a csomagokat a kocsija csomagtartójába. Beszálltunk és már indította is.
- Egyszerűen elment és nem tudom hova.
- Hogy akarod kinyomozni? - kérdezte, de szerintem tudta a választ.
- Szokásos módon.
- Rendben, de félek, hogy rá jött már a türködre.
- Én bízok benne, hogy nem. Szőke.
- Ne becsüld alá, múltkor három hónapig eltudod rejtőzni előled.
- Azért engem sem kell félteni.
- Egyszer úgy is megtalálom a gyengéd.
- Sok szerencsét. - szólalt meg Alex.
- Még beszél is? - nézet rá, majd vissza sz útra.
- Szekrényt is tud fosztani. - vontam meg a vállam.
Az út további rész csendben telt. Elmentünk a házához. Köszöntem a feleségének akivel jó barátok vagyunk.
- Szia Zoe mi szél hozott erre? - kérdezte Melinda.
- Húgi mentő akció.
- Már megint.
- Csak a baj van vele, gondolkoztam, hogy bezárom.
- Én már rég megtettem volna a helyedbe.
- Amint meg lesz nagysága megy a bent lakásos iskolába, hétvégén meg majd őrt állok a szobája előtt.
- Mindig nem védheted meg a bajtól ugye tudod?
- Igen, de ebbe én kevertem bele.
- Mibe keverted bele? - kerekedett ki a szeme.
- Cashinó világába, mondtam neki, hogy ez az én életem, de nem hallgatott rám.
- Lucky gyere megyünk. - kiabált Josh.
- Örültem Melinda, hogy beszélhettünk. - öletem meg.
- Meddig maradsz?
- Nem tudom, minél hamarabb meg akarom találni.
- Gyere már. - kiabált az ajtóból Josh.
- Megyek este még beszélünk, addig is szia. - intettem és indultam meg gyors léptekkel az ajtó felé.
- Azt hittem már, hogy elaludtál. - nyitotta ki az ajtót.
- Soha, fel vagyok pörögve, rég voltam a kapitányságon. - csuktam be az ajtót, mert végre Alex is megérkezett.
- Soha nem mondtad, hogy Alex egy papagáj, én meg mindenkinek újságoltam, hogy a magányos farkas talált magának egy társat. - mondta mire elröhögtem magam.
- James-re mit hittél? - kíváncsi vagyok a kocsit milyen szerepet tölt be szerinte az életembe, remélem a szeretőm.
- Egy éjszakás kalandnak gondoltam. - vallotta be őszintén.
Az út alatt nem bírtam megszólalni a röhögéstől. Hamar megérkeztünk a munka helyére.
- Szia Zoe, mi lett veled, hogy vissza jöttél tán beteg vagy? - tette a kezét Tom a homlokomra.
- Igen halálos beteg vagyok és jöttem elköszönni tőletek  - csaptam le a kezét.
- Milyen betegségben szenvedsz szerencse hiány? - bokszolt bele a vállamba.
- Nem, hanem úgy hívjak a betegséget amiben szenvedek, hogy eltűnt húgica.
- Már megint? - kérdezte röhögve.
- Igen, csak nekem lehet ilyen örült húgom. - vettem le a kalapom és oda adtam Alex-nek.
- Tényleg Josh említett egy hódolót valami Alex-et őt nem hoztad magaddal?
- De pont most fogja a kalapom. - mutattam a rögtönzött kalaptartómra.
- James-re ne is kérdez rá. - adta a tippet Josh.
- Kitalálom egy másik állat. - Tom.
- Nem egy kocsi. - vontam meg a vállam. Láttam az arcán, hogy fájt neki.
- Nem hiszem el hogy egy ilyen csinos és szerencsés lánynak nincs barátja. - mért végig a szemével.
- Vagy a cashinóba vagyok vagy otthon, nem vagyok egy mászkálós fajta.
- Zoe? - hallotta meg magam mögött Jake hangját.
- Jé, nem pöttömnek hívtál. - csodálkoztam, hogy nem a gúny nevemen szólít.
- Talán mert nem vagy kicsi, mondjuk ha leveszed a magas sarkút akkor lehet hogy igen.
Ahogy monda úgy vettem le és szembeszülni, hogy egy magasak vagyunk.
- Ez hátborzongató, nem hívhatlak pöttömnek. - ölelt meg.
- Hála istennek, ezt is megéltem.
- Mindenkivel találkoztál, kezdhetjük a keresést? - kérdezte Josh.
- Persze. - ültem fel az asztalára.
New York-ból csak velük tartom a kapcsolatot, bármikor kérek segítséget ők gondolkodás nélkül megcsinálják. Fordítva is igaz.
Josh és Tom bele merült a gépbe és telefon alapján próbálta meg belőni, hogy hol van Jazzy.
Egy óra keresés alatt végre meg lett egy Los Angeles-i cím, ahol jelen pillanatban tartózkodik.
- Nem megyünk el este valahova? - kérdezett Jake.
- Én benne vagyok. - vágta rá Tom.
- Szintúgy. - mondta Josh.
- Akkor már én sem maradok ki a mókából. - válaszoltam.
Visszamentünk Josh-hoz Alex-et becsuktam a szobába, én meg átöltöztem egy egyszerű fektet testhez simuló ruhába, sminket nem vittem túlzásba éppen, hogy egy kicsi volt rajtam.
Elmentünk a régi törzshelyünkre és egyszerűen csak jól éreztünk magunkat.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése