20.rész

.:: Jazzy Szemszöge ::.

Unatkoztam így elkezdtem dobolni a lábaimon, nem volt túl kellemes érzés, de legalább elfoglaltam magam. Utána dúdolni kezdtem, de eszembe jutott, mi van, ha kijönnek és leégettem magam így ezt is abba hagytam. Találtam egy labdát és azt kezdtem el dobálni Fantának, aki az első 6-7 dobás után bele unt ebbe a játékba. Nem marad más választás, mint sétálni a kertbe és virágokat szagolgatni, de miután 3-szor mentem végig leültem és vártam. Sikeres eredmény a türelem, mert Clear lépet ki az ajtón.
- Hát te meg mit keresel itt? - érdeklődött.
- Én? Én csak leültem.
- Értem, gyere be! - ha tudná, hogy azért nem voltam bent, mert ők ketten a nappaliban a kanapén hancúroztak.
- Rendben. - indultunk meg a házba, Fanta lefeküdt az egyik kerti fa tövébe és ott pihent.
- Jazz, ismét szia. Merre voltál? - érdeklődött Zayn.
- Sétáltam. Ti is elvoltatok nem de? - nem válaszoltak, csak egymásra néztek, tehát ez betalált. - Na jó én felmentem. Helló Clear. - indultam meg az emeletre, de a szobámba nem volt kedvem lenni, így kimásztam a tetőre és csak néztem az eget, arra az ötletre, ami a fejemben megmaradt először Nem-et mondtam magamnak, majd rá jöttem, hogy szeretnék kocsikázni, így lerohantam,de nem találtam senkit.
- Ezt nem hiszem el! - ordított egy ismerős hang a konyhából, oda mentem megnézni, hogy mi van. Clear volt, sírt.
- Mi a baj?
- Semmi, hagy békén! - ordította az arcomba, csak álltam és néztem.
- Clear?
- Takarodj! Utállak!
- Engem? De miért? - kérdeztem, amikor Zayn apja megfogta vállam.
- Gyere, hagyd! Most menj fel és feküdj le. Zayn majd mindent elmond, én pedig Cleart lerendezem.
- Rendben. - fogadtam szót és felmentem. Vettem egy fürdőt, utána felöltöztem majd az ablakhoz ültem és gondolkodtam. Azon, hogy most mi legyen tovább, nincs pénzem és kellene valami munka, persze ez a szerep jó meg minden, de csak kell valamit fizetnem azért, hogy itt lakom. Kezdek meg zavarodni.
Egy emlék röppent a gondolataim mellé. Zoe, amikor kicsi voltam és nem bírtam elaludni mindig felhívta nagyit, hogy énekeljen nekem a telefonba, mert megint nem alszom. Ha rémálmom volt ugyan csak ezt csinálta, mert senki más nem tudod meg nyugtatni és elaltatni csak az én nagyim hangja. Még most is emlékszem a dalra.
"Te vagy a hercegnő,
kinek nem kell soha megmentő.
Saját utad járod,
beutazod majd a világot.
Nem kell félned a kudarctól,
mert téged elkerülnek a gondok.
Te vagy a hercegnő,
mindenki úgy szólít: Jazmine királynő"- hirtelen énekelni kezdtem, de ennek gyorsan vége lett, amikor megláttam, hogy a szoba ajtó résre nyílt.
- Gyere be! - mondtam a kukucskáló fejnek.
- Szia, nézd sajnálom Clear kirohanását...
- Semmi baj.
- De baj van. Clear akarta azt a szerepet, amit mi neked szántunk. Amit már említettem. - bólintottam. - Nos és kiderült, hogy csak azért feküdt le velem. Gáz vagyok mi?
- Nem vagy az, bárkivel megesik.
- Kösz.
- Mit köszönsz? - néztem mélybarna szemeibe.
- Próbálsz rendbe szedni, holott veled ordított az én barátnőm, bocs exem. - szegény Zayn.
- Hagyjuk! Nem lényeg. Néha én is ordítanék magammal. - ezen röhögni kezdet.
- Értem, csak ezért jöttem. Jó éjt Jazz.
- Jó éjt!- köszöntem én is el. Aztán meg láttam Fantát az ablakból és behívtam. Lerohantam beengedtem és visszaszaladtam a szobámba. Át öltöztem pizsamámba: póló és bugyi. Majd lefeküdtem, gyorsan aludtam el, de éjszaka fel keltem és lementem a konyhába tejért. Ilyen látványt nyújthattam, amikor valaki felkapcsolta a villanyt. Zayn volt és csak nézet.
- Ő.. ő... bocsi. Nem tudtam, hogy itt vagy. - mondta egy szál alsó nadrágba.
- Hát én sem számoltam senkire.
- Akkor megértem.
- Mit? - érdeklődtem.
- Mindegy.
- Te miért keltél fel? - kérdeztem.
- Szomjas voltam. De látom te már meghúztad a tejes üveget. - ezen csak mosolyogtam. Utána vissza raktam, a maradékot a hűtő oldalába.
- Bocsi a tejért. Én felmegyek vissza jó éjt. - indultam meg az ajtó irányába, amikor megragadta a karom.
- Nincs kedved maradni? Beszélgetni. - ránéztem és közöltem, hogy " Nincs". Persze ő ennek nem örült, de mindegy is. Felmentem és lefeküdtem aludni, remélem nem lesznek rémálmaim.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése