7. rész

.:: Zoe szemszöge ::.

Bementem a házba ledobtam a cuccaimat, majd körül néztem. Valamelyik nap már volta itt hogy lefoglaljam a házat, mag kifizessem az előleget.
Kipakoltam a szobába, a fürdőbe is mindent elrendeztem, vettem egy kényelmesebb ruhát és megindultam körbe járni a házat.
Minden úgy volt ahogy a régebbi látogatásnál hagytam. Mivel volt időm és közelben volt egy kis bolt, gyorsan elfutottam oda. Meg kell hogy nyugodjak  Megvettem mindent, ami hirtelen eszbe jutott, meg persze haza tudtam vinni kocsi nélkül. Vissza mentem a házhoz.
A bejárati ajtó a nappaliba nyílt. Onnan jobbra lehet menni a konyha étkező felé, a konyha fala fehér volt, a legmodernebb vörös bútorral, az étkező falát meg fa borította. Balra volt egy lépcső, mely az emeletre vezet fel a szobákhoz meg a fürdőkhöz. Pontosan három szoba, ebből az egyik az vendég szoba, meg hozzá egy fürdő  de azzal nem nagyon foglalkoztam. Ha nem megyünk fel a lépcsőn, akkor ott lesz a szintén nappali, ami barna bőr kanapét és fotelt tartalmaz. Innen lehet kimenni a kertbe, amire már ráférne igazán egy fűnyírás.
Felmentem, hogy megnézem a kishúgomat és közben azon gondolkoztam, hogy tudom megóvni a bajtól, mert túl makacs, hogy rám hallgasson. De ha nem ér rá, hogy bajba keveredjen akkor minden meg oldódik. Meg is van a tökéletes terv amivel megvédhetem. Nyílt titok, hogy soha, de soha nem akartam a családomat bele keverni titkos életembe. Jobb nekik biztonságos nyugodt unalmas világukban.  Én soha nem volta az a nyugodt üljünk és a jövőre gondoljuk ember. Élj a mának, szard le a jövőt, lehet, hogy meg sem éled a holnapot. Mindig azt szeretem ha körülöttem minden mozgásba van. Soha nem szeretem egy helyben lenni és várni a sült galambra, hogy a száma repüljön. Az életem irányítója én vagyok és én azt az életet választottam, amibe a család nem fér bele. De amikor egy éve lebuktam Jazz nem tudtam megállítani, hogy ne jöjjön velem. Makacs mint az öszvér. El kell paterolnom még mielőtt valami baja esik. Ezekkel a gondolatokkal akartam be menni hozzá, de a folyosón össze futottunk.
- Nah milyen? - kérdeztem és láttam, hogy valamin nagyon gondolkozik.
- Jól. - mondta egyszerűen és bennem felment a pumpa
- Ennyi? Csak, hogy jó? Nézd Jazz nem tudom mi van veled. Elhoztalak és adok szállást tehát légyszíves és legyél önmagad.
- Ennyi. Igen jó. Köszönöm a szállást és hidd el értékelem mindent, de ha nem vennéd észre. - állította le magát a baj előtt. - mindegy is - mente fel a szobába...
- Jazmine! - kiabáltam de hiába. Egyszer felakasztom ezt a kölyköt. Vagy zsákot húzok a fejére és vissza viszem ahova való. Egyszerűn, amióta itt van csak a baj van vele. Miért nem tud a seggén ülni és olvasni vagy nézni a Tv-t? Nem neki minden hülyeségbe bele kell kezdenie. Alig  várom, hogy majd az újságok címlapján vigyorogjon, hogy lecsuktak ezt figyeljétek, megöltem egy ember. Soha nem tudni mit hoz ki belőle az éjszakai élet. Jobb elküldeni és élni mint anyuci szerepét játszani. Elegem van. Jobb ha lehiggadok mert a végén még valami hülyeséget csinálok. Jobb ha megbeszélem vele a dolgot  Megindultam a szobája felé, de ott csak a kutyát találtam. Végig néztem az égész házat de sehol nem találtam.
- Jazmine Amber Gordon!  - kiabáltam, mert sehol nem találtam. 
Nem kaptam választ ezért kimentem a kertben és láttam, hogy kivel beszélgetett.
Mély levegő Zoe mély levegő, nem szeretnéd ha ember ölés vádjával lecsuknának. Mondogattam magamba.
- Hát te meg hogy a faszba kerülsz ide? - ennyit ér a mély levegő.
- Hát tudod ide költöztem. - válaszolt Tyler.
Nem mondtam semmit csak bementem és magammal húztam Jazz-t. Kész ennyi volt be telt a pohár. Megy haza, nem nyitok vitát.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése