18. rész

 .::Jazz szemszöge::.

- Minden nap felhívsz, hogy tudjam, hogy jól vagy-e, de ha egy nap nem hívtál fel jövök és a hajadnál fogva foglak vissza rángatni. - mondta komolyan Zoe, de ő még is honnan ismeri Zayn-t?
- Egyébként mennyire voltál mérges?- néztem rá.
- Nagyon, hogy képzelted, hogy eltűnsz? - kezdte a faggatást remek.
- Egyszerűen, elküldtél én eljöttem semmi probléma. Honnan ismered?
- Neked nem kell tudni. - vágta  fejemhez.
- Ritka kedves vagy örülök, hogy meglátogattál, de mehetsz is.
- Elküldesz?
- El.
- Nem gondolod, hogy... - kezdte a mondani valóját, de bele vágtam a szavába.
- Nem gondolom, te elküldtél én eljöttem. Nem akarsz többet látni, jó felhívlak ha akarod, de rögtön lecsapom a telefont. Elegem van abból Zoe, hogy mindig csak ugráltattok. Vagy békén hagysz vagy tényleg eltűnök és megígérem, abból senkinek nem lesz haszna csak nekem. Érthető?-támadtam le.
- Az.
- Oké még nem fejeztem be. Remélem tudod, hogy nem érdekel a véleményed és nem megyek vissza, se hozzád  se apához, sem a suliba.
- Ezt te sem gondolod komolyan! - jelentette ki magabiztosan.
- Lehet, de nem érdekel a szent beszéded, nem érdekel a véleményed és nem kell a segítséged sem! - vágtam az arcába.
- Jó. Akkor megyek. - fordult kifelé és megindult.
- Zoe, várj! - megállt én pedig hátúról megöleltem. - Szeretlek Zoe, csak néha az agyamra mész. - pusziltam meg.
- Tudom. De megyek sok alak van, akiket ki kell fosztanom. - megindult kifelé az ajtón Alex-el a kíséretében. - Ígérd meg hogy hívni fogsz!
- Ígérem! - állapotunk meg a szokásos kisujj rázással. Ő elsétált én meg elindultam Zayn-hez, hogy számon kérjem.
- Szia, te ezek szerint ismered az én nővéremet és végig átvertetek és színészekkel dolgoztatok szép!
- Igen, de a nővéred sem tudott róla és ha gondolod ide hívok mindenkit és egyesével bocsánatot kérek. - ajánlotta fel.
- Nem kell, értem én csak Tyler-el akarok beszélni, ha egyáltalán ez a neve. - morgolódtam.
- Igen Tyler a neve és idehívom.
- Nem! Te nem, majd én elmegyek hozzá. Szia! - indultam az ajtó felé és egy lány sétált velem szembe.
- Szia! Biztos te vagy Jazmine. Igaz? Én Clear vagyok, Zayn barátnője. - mutatkozott be.
- Helló, igen én vagyok, az átvert csajszi. - mondtam és elindultam a sétálásra Fantával. Tyler, te is megkapod a magadét, ígérem. A séta közben Fanta egy párszor megállt játszani, amit én annyira nem éreztem, mert a félórás útból csináltunk egy órásat, de ott voltunk csöngettem.
- Szia, Jazz! - köszönt, amikor meglátott, persze egy boxerben és pólóban jelent meg.
- Szia, te is végig átvertél igaz? - néztem rá.
- Nem, végig. Nekem tényleg tetszel.
- Ez mind szép és jó, de még is mit gondoltál, nem kellene elmondani?
- Sajnálom, de megígértem Zayn-nek és az apjának, tudod az apja nagyon sok mindenben segített nekem.
- Értem. Csak egy dolgot árulj el.
- Oké.
- A csók, az is csak színészkedős volt? - néztem mélyen a szemeibe, miközben Fanta a füvet tépte.
- Nem, az őszinte volt.
- Értem.
- Most elmész?
- Nem Zayn-nél maradok, Zoe csak azt engedte meg, ha eltűnök úgy is keresni fog.
-Akkor majd meg látogatlak. Most hova mész?
- Nem tudom. Sétálni.
- Elkísérjelek?
- Köszi, inkább most ne.  - mondtam, mire ő odalépet és egy puszit nyomot az arcomra.
- Vigyázz magadra angyalka.
- Rendben. Szia Tyler. - léptem távolabb és elindultam sétálni.
Fanta egy macska láttán fellelkesült, de nem indult el utána kergetni. Én énekeltem az utcán, egy páran furán néztek rám nem értem miért volt, aki tapsolt valaki videózott, de még mosollyal is díjazták az előadásom.
Visszaérve Z-hez elég érdekes látvány fogadott a kanapén a nappaliba. Először csak a szétszóródott ruhákra lettem figyelmes, majd a kiszivárgó hangokra, így inkább vissza fordultam, mert nem volt szükségem semmilyen műsorra leültem a küszöbre és vártam.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése