21. rész

.:: Zoe szemszöge ::.

- Mit akarsz tőlem. - fordultam szembe a támadómmal.
- Téged. - akart megcsókolni, csak keresztbe húztam a számításait a kis taknyosnak és meg ismerkedett az oldala a könyökömmel.
- Figyelj ide kis kölyök. Már a póker asztalnál megmondtam, hogy hagyjál békén ez most sem változott. - nyomtam neki a falnak.
- De még nem is ismersz Zoe, legalább hagy mutatkozzak be Ian.
- Nem nagyon érdekelsz szóval ha nem haragszol meg, de mondjuk ha megharagszol nem nagyon érdekel, de én megyek. - igazítottam meg a hajam.
- Nem Zoe maradsz, meg ismerek közelről is. - nyomott neki a falnak.
- Nem tudom, hogy mit hiszel, hogy ki vagy, de jobban jársz ha addig engedsz el amíg jó kedvembe vagy. - sziszegtem az arcába.
- Nem maradsz, egy lány nem tud megfélemlíteni.
- Nem meséltek neked Stella-ról? - kérdeztem, mert múltkor amikor itt jártam a második nevem használtam.
- De, de ő nincs itt. Csak mi ketten. - kezdte el csókolgatni a nyakam.
- Most hagyd abba. - morogtam.
- Nem, te az enyém vagy. - megakart csókolni, de a lábam hamarabb érte el a gyenge pontját.
- Szeretem a vad cicákat. - közeledett felém.
Megfogtam egy üveget és szét vertem a fején.
- Én szóltam.
- Vadmacska egyre jobban tetszene nekem Zoe.
- Had mutatkozzak be a teljes nevemen. Zoe Stella Gordon. - nyújtottam a kezem mint ha most futottunk volna össze először. Kikerekedett a szeme amikor tudatosult vele, hogy kivel is áll szembe.
- Te vagy az a lány aki soha nem veszít a pókerben és juttattál intenzívre egy pasit.
- Hirem meg előzz engem. - köszöntem el tőle.
Már megint vissza húzott. - Kellesz nekem. - duruzsolta a fülembe.
- Miért ver az isten? - kérdeztem miközben levettem a cipőmet és a férfisságába szúrtam.
Azonnal össze rogyott.
- Jössz egy új cipővel. - vágtam hozzá a lábbelimet.
Mezítláb megindultam a kocsi felé, de megint megállítottak és nincs több cipőm.
- Mit akarsz? - fordultam felé.
- Csak megkérdezni, hogy jól vagy mert láttam mi történt.
- Én jól vagyok de az ipse nem. - mentem tovább, de követett.
- Mondom jól vagyok. - mondtam miközben mentem tovább.
- Nem baj haza kísérlek.
- Kocsival vagyok és várnak.
- Akkor a kocsiig kísérlek el.
- Nem kell bébiszitter. - sziszegtem a fogam között.
- Nem is vagyok az.
Vettem egy mély levegőt és mentem tovább. Nem érdekel már semmi.
- Hogy hívnak? - kérdezte az idegen mikor utol ért.
- Zoe Stella Gordon. - morogtam.
- Louis William Tomlinson.
- Őrölök Louis, de a kocsimig egyedül is találok.

- Ilyen állapotban nem vezethetsz.
- De egy atyáskodó típus vagy.
- Valakinek meg kell védenie.
- Engem, még viccnek is rossz. - akartam beszállni a kocsiba, de megfogta a kezem.
- Várj majd én vezettek, hisz ittál.
- Nem.
- Nem. - értett egyet velem Alex, mire megsimogattam a fejét.
- Ketten egy ellen, szia Louis. - integettem, miközben beszálltam.
Mire indítottam volna a kocsit Louis bepattant az anyós ülésre.
- Nem tudod mit jelent az hogy nem? - kérdeztem tőle miközben hajtottam haza fele.
- Nem. - dőlt hátra és figyelte az utat. - Hány éves vagy?
- 19 éves és te? - mentem bele a kérdez felelek játékba.
- 21, mióta vagy LA-ba?
- Most vagyok itt másodszor, és nem rég óta pár napja és te?
- Lassan 21 éve itt élek.
Innentől nem beszéltünk. Én rágódtam a problémán, hogy hogy fogom levakarni ő meg rágódott a rágóján.
Beálltam a garázsba, Alex-szel mentem befele, Louis-sal a nyomomba.
- Hogy lehet téged levakarni? - fordultam felé.
- Egyszerűen holnap elmegyünk egy randira.
- Mi van ha nemet mondok.
- Akkor addig maradok amit igent nem mondasz.
- Jó megyek, csak hagyj.
- Oké szia.
- Szia. - mentem végre be a házba
Lezuhanyoztam és bevágtam magam az ágyba. Azonnal elaludtam.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése