4. rész

.:: Jazzy szemszöge::.

Reggel, amikor felkeltem már Zoe eltűnt, én felöltöztem egy ártatlan szerelésbe, be kapcsoltam a gépet és maxra tekertem a hangszórót és énekeltem egyet, amire át kopogott  a szomszéd már megint... Nem nagyon zavartattam magam.
- Zoe hol van? - kérdeztem Alex-et, a nővérkém papagáját.
- Elment. - felelte.
- Oké... akkor reggelizünk! - adta a tollasnak kaját, bár tudom, hogy Zoe nem szereti, hogy minden félével tömöm a szerencsétlen madarat, és én csináltam egy szendvicset. Rá döbbentem, hogy nekem hiányozni fog ez a város, akár milyen is.
- Jó étvágyat! - szólalt fel.
- Köszi, neked is. - mosolyogtam. Tudni kell rólam, hogy nem vagyok olyan kemény, mint amennyire Zoe. Nem adtam fel az álmaim, de az éjszakai élet engem sem kerül el. Meg kell mutatni, hogy egy vadorzó is lehet angyal és lehetnek tervei, amiket véghez is visz.
Bár mennyire hihetetlen csak ettem a szendvicset és eldőltem a kanapén, emlékek sokasága fordult meg a fejemben.
Először az iskola, amit ott hagytam, mert nem engedhettem el Zoe-t egyedül a nagy városba. Pedig tudom, hogy megtudja magát védeni, de mi van ha valami nagy baja lesz, és én nem vagyok mellette. Ezt soha nem tudnám magamnak megbocsátani. Az exem...Clark és Zoe mocskos volt pasija Tom, aki elég csúnya dolgokat tett. Majd a sok pénz fosztás és a megannyi hülyeség.... felültem és nevettem, az emlék képek sokaságán.
Hirtelen Zoe lépet be az ajtón és becsapta maga után.
- Hol voltál? - érdeklődtem szélvész kisasszonytól.
- Erre-arra. - válaszolt enyhén idegesen. 
- Rendben pakolj! - figyelmeztettem, mert még egy hosszú út áll elődünk.
- Este mikor értél vissza?
- Későn te már rég aludtál. - indultam meg a szobámba pakolni, mert féltem, hogy elkésünk. Bár most nem sietett senki. Ő már rég bepakolt, amikor én még a könyvekkel szenvedtem, nem voltam hajlandó kidobni, azt amire szükségem lehet. Ezekkel is lehet új életet kezdeni. Amikor kiléptem a szoba ajtóból Zoe a bőröndökön fetrengett, miután leadtuk a szoba kulcsot a recepción bepakoltunk a kocsiba.
- Mit csinálsz? - nézet rám, amikor úgy döntöttem meg adom a búcsúzás módját...
- Hiányozni fog ez a hely.
- Nyugi vissza jövünk még kifosztani az embereket. - vállat vont és nem hagyott érzelmes búcsút venni.
- Fényképezd le és nézd azt.- tette hozzá.
- Ez mi? - kérdeztem egy dobozra ami az anyós ülésen volt.
- Ajándék. - mosolyogót ravaszul.
- Nyisd ki. - szólalt meg Alex, akinek Zoe vállán volt hely.
Félve nyitottam ki, sohasem lehet tudni mire készül az én drága testvérkém.
- Zoe!!!! Imádlak!!!- öleltem meg a kék szemű szépség láttán, aki rögtön nyálas csókkal köszöntött.  - Fanta! Fanta, lesz a neve.
- Alex... fél ettől a.....az izétől... - háborgott a tollas madár.
- Nyugi Alex nem harap... Igazán nincs mit, tudom, hogy mennyire akartad és nem engedték meg.... 
- Mert a kutya hatalmas felelősség és még nem vagy rá érett! - fejeztük be anyáék mondatát egyszerre,erre mind ketten felnevettünk.
- Zoe, megígéred, hogy vissza jövünk?- kérdeztem meg tőle.
- Meg.- megölelt, én pedig nyomtam egy puszit az arcára. Akár milyen vadak is vagyunk, egymásért ölni tudnánk.
- Köszönöm. - haraptam meg a nyakát, mire csak rám szisszent vagy mit csinált. 
- Már megint? - kérdezte Alex. Kár, hogy Fanta nem tud beszélni....de nekem a szemeivel mindent elmond. Beültük a kocsiba és kezdetét vette az utazás, az újdonsült családtagunk a lábaimon pihent. Nem sok kilométert tettünk meg, amikor egy igen nem normális fickó belénk rohant.
- Még is mit képzel? - ordítottam el magam, miután kiszálltunk a kocsiból és megállapítottuk, hogy nem lett semmilyen sérülés. Ha ezt nem vesszük sérülésnek, hogy Zoe mennyire volt ideges akkor mi megúsztuk. Fanta és Alex is megúszták, de a kocsi.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése