42. rész

.:: Jazz szemszöge ::.

Bementem apa rögtön kezdte a kioktatást.

- Még is mit képzelsz? Te mész el? Hogy gondoltad? Megszökni, majd a nővéred után eredni? Filmiparba menni, holott megmondtam, hogy tilos? Jazmine, rád sem ismerek. - fogta meg a fejét.

- Először is sose hallgatsz meg. Másodszor mikor csináltunk olyat, amit én akarok? Ha tudni akarod, Zoe elmegy és én is eltűnök. Nem leszek a lányod. Nem tudod min kellett végéig mennem, szóval apa meghozzák a barátom és elmegyek. A nőddel ne foglalkozz elesztek ti ketten. - mondtam és felviharoztam a szobába.

- Jazmine, gyere vissza! MOST! - ordította, én elkezdtem pakolni minden emléket. Egy dobozzal kezdtem, amit a nagyitól kaptam, ebben van minden emlékem, minden kincsem. Ez a kis doboz rejti az életem. Benne van nagyi levele, képek, egy medál és persze csomó színházi jegy. Minden ami fontos nekem, képek Zoe-val és képek a nagyi házánál. Ez az apró doboz jelenti számomra az örömöt.

- Jazzy, kérlek viselkedj apukáddal. Kicsi lányom, mikor vadultál el? - jött be apa barátnője Carol.
- Nézd nem akarok veled vitázni, 18 vagyok azt teszek, amit akarok. Keresek és tanulok van saját életem. Hagy békén! - vágtam a fejéhez őszintén és elraktam a képet, amin Braddel vagyok együtt.

- Most megyek. - mondtam és összehúztam a bőröndöm.

- Jazzyke. Kérlek! - Carol fajta könyörgés.

- Nem! Szia. - mondtam és kiléptem az ajtón, lementem a lépcsőn apával találtam szembe magam.

- Jazz, oké elmész tisztába vagyok vele, csak ezt oda kell adnom. - adott a kezembe egy borítékot.

- Köszi apu. - nyomtam egy puszit az arcára és kisétáltam az ajtón, azzal az életéből is. - Zoe? - néztem körbe, mert a kocsi ott volt, de a nővérkém nem. A telefonja a földön hevert, gondoltam hívom Louist az új pasiját.

- Szia, figyelj Zoe eltűnt, gyere értem New York Red Street 154. szám alá. Indulj MOST! - meg se vártam, hogy beleszóljon rögtön elmondtam, amit akarok.

- Indulok.-  tette le a telefont, amit én egy halk megjegyzéssel díjaztam:

- Jó. - Nem tudom, kinek a kocsiját kérte el, de ez is rám hárul. Remek, most az én telefonom cseng.

- Szia Jazz, Zayn vagyok.

- Szia mit szeretnél? - kérdeztem a telefonba.

- Csak annyit, hogy mikor vigyem el a cuccaid és hova.

- Most Louis jön értem, apám hazáékhoz, aztán megyek rendőrségre és utána megyek Fantá-ért Zoe-hoz.

- Jó, akkor elviszem Zoe-hoz Tyler úgy is tudja, hogy hol lakik. Braddel mi a helyzet?

- Segít házat keresni.

- Neked?

- Igen.

- Rendben, ha kell valami szólj, de szeretnék veled majd beszélni négy szemközt.

- Oké Zayn. Köszönöm. Szia. - tettem le a telefont. Nem tudom, mit szeretne, de nekem már nagyon hiányzik Fanta. Mekkorát nőhetett, csak most gondolok bele, hogy több, mint két hónapig nem tudtak rólam semmit, addig egy másik életem volt és a múltamat kutattam, de legalább megismerhettem Brad-et és Carlos-t. Apropó fel kell hívnom a barátomat, mert szerintem köze lehet az apjához Zoe eltűnése, úgy mint az enyém. Remélem nem bántja, mert akkor lecsukhatnak gyilkosságért, mert megölöm, ha belepusztulok is. Zoe-t nem bánthatja az a vadállat. Meg kell tudnom az okot. Fel is hívom.

- Szia, szívem. - köszönt Brad a telefonba.

- Szia, hogy vagy?

- Mondjuk, intézem anya temetését. De mit szeretnél?

- Kéne apádról minden infó, mert Zoe-t elrabolták. - mondtam ki kerek perec.

- Mi? Ezt honnan veszed?

- Mire kiértem a házból.. max 20 perc lehetett, eltűnt. Mármint a kocsi maradt a telefon a földön hevert és az én nővérem sehol sincs.

- Jó. Akkor Carlos-t oda küldöm, addig összeírok mindent. Úgy rendben van? Kri... vagyis Jazz. - helyesbítette.

- Ne, ne küld ide, mert most össze kell szednem mindent és házat keresni. Tudod a fizetésem a film véget.

- Jah igen, persze.

- Át tudjátok küldeni a netten? Akkor rögtön továbbítanám.

- Megbeszéltük.

- Köszönöm. Carlos?

- Pakol és kihagyja ezt az évet a suliból teljesen, szegény nem bírja. Várj csak találtam valamit. Egy képet.... apa....egy nő és egy csecsemő van rajta, de ő kislány.

- Hogy mi????

- Egy lány gyermek van a képen és az apánk. - magyarázta ismét.

- Brad, most jól figyelj rám. Mi van a kép hátulján?

- Egy név....- hallgatott el hirtelen.

- Milyen név? - kezdtem elveszteni a hideg vérem, mert egy emlék jutott eszembe, ami most nem hiányzik, de nagyon nem. Csak ne az legyen amitől félek.

- Z...z...

- Zoe? - kérdeztem meg.

- Nem tudom elolvasni, elmosdott.

- Ettől tartottam... - vettem mély levegőt. - A képet is kérlek küld el, mert még kelhet, a hátuljával.

- Mire gondolsz?

- Arra, hogy mindegy még nem biztos, de elmondom, de meg jött Louis. Szia.

- Szia. Vigyázz magadra drágám.

- Próbálok, de nem megy. - tettem le a telefont, majd az érkező kocsi fele is fordultam.

- Szia Jazmine. - köszönt a rendőr, aki lecsukott, szinte hihetetlen, hogy ide talált, de irány Los Angeles.

- Helló, van egy kis baj, a kocsit el kell innen vinni, mert apám kiakad, ha itt látja. Valamint sejtem hová lett Zoe. - mondtam Louis-ra nézve.

- Értem. Hová lett?

- A maffiózónál lehet. Richard Pettershon.

- Rendben, akkor ki raklak Zoe-nál van kulcsod? - kérdezte Lou.

- Igen az is a földön hevert, a táskájával együtt.

- Rendbe. Gyerünk. - ültettet be a kocsiba és indultunk. Kibeszéltük Zoe-t kérdezte, hogy milyen gyerek volt és ilyenek. Mindent tudni akart az én nővéremről. Elmondtam neki, hogy Zoe a legjobb nővér és bár sokszor nem értünk együtt és sokszor ellenem beszél de nála jobb testvért nem kívánhatnék. Azt is megemlítettem, hogy Zoe mindig vigyázott rám és mindig lehet rá számítani. De imádok vele veszekedni, mert mással úgy sem tehetem meg. Ezen persze ő csak nevetett. Azt is elmeséltem, hogy ha össze meri törni a nővérem szívét, nem kell többet dolgoznia, mert én igazán kedves tudok lenni, angyali kinézetem ellenére is.  Los Angeles-be, pontosabban Zoe-hoz elég hamar oda értünk, hát igen mire jó egy rendőr kocsi. Alig hatóra alatt oda értünk, tehát már javába be sötétedet.

- Itt is volnánk. - állította le a motort. Rögtön utánunk Zayn is megérkezett.

- Sziasztok. - köszönt.

- Helló haver. - Louis ekképpen köszöntötte Z-t. Ezek szerint jó barátok vagy már régről ismerik egymást.

- Szia Zayn. - mosolyogtam.

- Szia Jazz. - nézet azzal a mély és titokzatos szem párral.

- Ha nem baj én megyek. Megkeresem Fantát. - mondtam és az ajtót nyitni kezdtem, de már nyitva volt. - Mi a...

- Helló. - mosolygott egy lány.

- Szia, te mit keresel itt... - néztem arra lányra akit elgázoltunk még anno pár hónappal ezelőtt.

- Iza. Iza Robertson. Itt lakom Zoe-nál.

- Értem. Én Jaz...

- Igen, tudom. Rendben Fanta és Alex?

- Alex "gyúr" Fanta meg fent van.

- Köszi. - rohantam fel a lépcsőn.- Fanta!!! Kicsi Fantám!!- kiabáltam a kedvencemnek, aki rögtön megjelent. Mennyit nőt.

- Kicsikém, hát gyere ide. - ült le elém, én meg lehajoltam - Hiányoztál drága kis kutyám.

Egy kis időt eltöltöttem vele fent, majd kifaggattam Iza-t mindenről.

- Hát ennyi.

- Értem. Alex-ot eltudod viselni? - kérdeztem meg, de megjelent az említett papagáj a válasz előtt.

- Jazz! Szia Jazz! Zoe aggódott. Ő hol van? - kérdezte és a vállamra szált.

- Nem tudom, csak sejtem, de ígérem vissza kapod.

- Köszi.

- Most megyek. Fanta kicsim gyere szépen.

- Szia Jazzy, örülök, hogy találkoztunk.

- Én is Iza. Sziasztok. Alex ne menj nagyon az idegeire. - búcsúztam és kiléptem az ajtón, ahol még mindig Zayn várt.

- Szia ismét. - mosolygott.

- Szia, nem kellet volna megvárnod. Taxit hívok. Már el is pakoltam a dolgaim innen is. Meg te is elhoztad.

- Igen, de elviszlek ülj be! - engedelmeskedtem, bepakoltam a csomagjaim a hátsó ülésre és Fanta is ott foglalt helyet. Majd beültem majd ő is beszállt.

- Köszi. - mosolyogtam rá.

- Nincs mit, mondanom kell valamit.

- Jó. - mosolyogtam rá.

- Találtam egy könyvecskét.

- Te meg nézted a naplóm?

- Csak az utolsó sort, amit írtál. - gondolataimban rögtön elkezdtem lapozni a naplót és az utolsó sor rettenetes számomra..." Lehet, hogy te Zayn nem veszel észre, de tudnod kell, hogy nekem fontos vagy. Nem ismerlek, de az első perctől beléd szeretem. Szeretlek Zayn Malik, csak te ezt nem tudod." A FRANCBA!!!!! Ebből most, hogy jövök ki jól.

- Értem. - ennyi jött ki a torkomon, de nem voltam képes a szemeibe nézni...

- Én is szeretlek az első perctől. Szeretem a mosolyod, az ajkaid. Az édes csókod, bár nem voltál magadnál teljesen. Szeretem, ahogyan mérgelődsz. Szeretlek látni a próbákon és ha nem vagy velem hiányzol. Jazzy, beléd szerettem. Szeretlek és az a két hónap alatt csak rád tudtam gondolni, arra, hogy viszont lássalak. Hogy ismét megcsókolhassalak. Arra, hogy őrizem az álmod. Arra, hogy veled lehessek és a karomba zárjalak. Jazz én az első perctől szeretlek, csak későn jöttem rá. Beléd szerettem.

- Zayn, nekem van barátom Brad. Érted? - mondtam, de szemeimben már könnyek voltak.

- Kérlek, most hallgass a szívedre és ne az eszedre.

- Nem tehetem Zayn. Barátom van! - emeltem fel a hangom, de az utolsó mondatnál elcsuklott.

- Szereted? Szerelemből? - tette fel azt a kérdést, amitől ebben a pillanatban legjobban féltem.

41. rész

.:: Zoe szemszöge ::.

- Te mit csinálsz? - néztem rá értetlenül.

- Be mutatkozom a világnak. - mondta majd beletúrt a hajába.

- Gyere menjünk. - mondtam miközben kinyitottam a kocsit. Hát igen Josh nem tud róla, hogy kölcsön kértem.

- Mi van akkor hogy ha nem akarok haza menni.

- Válasz Los Angelesei börtön vagy New York-i? - mondtam miközben be ült mellém.

- Los Angeleseiben még nem jártam.

- Hamarosan fogsz, ha nem csinálod azt amit mondok, de először is. Meddig kínzod Zayn-t?

- Nem kínzom.

- Én meg tökhintót vezettek. - mondtam neki mire felnevetett.

- Fantával mi van?

- Sokat eszik, de térjünk vissza arra, hogy Zayn meg mi van ezzel a Brad gyerekkel?

- Mi lenne vele a barátom, akinek az apja megölte az anyját.

- Azt tudom, de mit tudsz még az apjáról?

- Amikor ott voltam pisztoly fogtam rá.

- Csodálkoztam volna, hogy ha nem történik valami veled.

- Meg kellett védeni.

- A maffia vezértől?

- Igen.

- Jaj te lány. - mondtam, majd leállítottam a kocsit.

- Biztos be kell mennem, nem jó, hogy ha veled megyek LA-be?

- Nem mert engem a maffia vezért üldöz, így is vonzod a bajt, nem kell, hogy több zúduljon a nyakamba.

- Milyen kedves vagy.

- Ne feled őszinte is.

Jazzy előre ment és már kopogott, bezártam a kocsit, amikor utána akartam menne, hirtelen valaki elkaptam a kezem, éppen amikor beleakartam rúgni, valami ruhát tett a számra és az orromra. Beszippantottam büdös valamit, majd minden elsötétült. Összes estem és a földön kötöttem ki.

- Vigyázatok az én kis lányomra. - mondta egy hang.

Ez az utolsó amit hallottam, éreztem, hogy betesznek egy kocsiba, de onnantól teljes képszakadás.

40. rész

.::Jazz szemszög::.

- Elegem van! Nem egy embernek mutattam meg a térdem vagy az öklöm közelebbről. Nem egy ember fosztottam ki. Nem egy embertől nyertem el a gatyáját is. De ami a mostani hónapokban történt velem. Erre már nincsenek szavak. Először, végre jól érzem magam valakivel kettesbe. Megyünk haza egy hulla vár a járdán.  Vérrel fel volt írva  hogy következő én leszek. Kurva anyád azt én nyírlak ki! Meg lett a gyilkos. Akinek képei voltak rólam. Viasz szobor volt a szobába ami tökéletesen hasonlított rám. Minden megegyezett hajszál pontosan. Pár golyó a mellkasába volt eresztve. Minden lépésemet követte. Csoda, hogy a születésemről nincs kép. Kiderült, hogy valami őrölt maffiózó akart kinyírni  de rá jött, hogy élve kellek neki. Sőt el is akar rabolni. Nem érdekel. Ha el akar rabolni raboljon, szarok rá. Két hónapja folyamatosan azt nyomoztunk, hogy hol lehet az én drága és szent húgom. Már kikopott a padló ahol fel alá járkáltam. Zayn sem bírta idegekkel. Közben azzal az tökkel ütött kutya is a nyakamon maradt. Végre találtunk egy nyomot. Tudjuk, hogy hol vagy. Oda megyünk.  Erre hív Josh, hogy most tartoztatott le. Zayn ide küldtem. Közben meg bementünk, hogy hátha valami történt ott. Igen történt kinyírtak egy embert. Vér fürdőt rendeztek a házba. De nekem nincs ilyenre időm, mert jönnöm kell New Yorkba, már ebben az elmúlt három hónapba kétszer. Én ki miatt is kell jönnöm. Ja igen Jazmine Amber Gordon miatt. Ide jövök, erre amnéziás. Könyörgöm valami legyen még. -enyhe kiakadást halottunk valami Zoe-tól, aki azt állítja, hogy a nővérem.

- Ennek mi baja? - kérdezte Carlos.

- Nem tudom, de én ezt nem bírom. - mondtam, amikor ez a Zoe csajszi elment a pihenőre és az ő kísérete is.

- Most elmész vele? - kérdezte a fiú.

- El. Ha ismer akkor ismerem, de nem bízok benne. Elhiszem, hogy neki rossz volt. De arra nem gondol, hogy mi történt velem. Hogy nem tudom ki vagyok. Hogy elvesztettem az emlékeim a múltam. Ha tényleg szeretne megértené. De az emlékeimben is csak rosszat tett velem, de én még is szerettem. A homokozó lapáttal pofozott fel, aztán elhagyott és még valami hülye madárral is megkergetett. - mondtam és Carlos átölelt.

- Mi van ha igaza van? Mi van ha ő a testvéred? - nézet rám.

- Akkor nem tudom. - haraptam az ajkamba. 

- Jazzy, hát nem ismersz meg? - jött oda egy fekete hajú srác. Akiről azt hittem, hogy a szerelmem.

- Nem tudom ki vagy.

- De tudnod kell én vagyok az Zayn. Zayn Malik. Velem laktál, én szívattalak meg, én juttattalak a film iparba. - mondta én értetlenül néztem rá - Nem emlékszel, igaz? - fakadt sírva.

- Nem. Sajnálom. Én csak Tyler-re emlékszem. - vallottam be.

- Jazz... - temette az arcát a kezébe és kiment.

- Ez a fiú úgy szeret téged, mint Brad. - mondta Carlos.

- Akkor szerinted is a pasim? - néztem rá.

- Lehet, de a fiúdra csak emlékeznél.

- Igaz, és nem  vagyok belé szerelmes. - ismertem be.

- Bradbe?

- Nem tudom. Carlos, én már semmit nem tudok. Nézd meg. - vettem egy nagy levegőt - Azt hittem, hogy Lara vagyok és Brad a barátom, de nem. Utána a plakát, hol Kritine vagyok és az emlékek, hogy ez a srác azt mondta, hogy az övé vagyok. De nem szeretem őt. Nem emlékszem a csókjára. Érted?? Összejövök Braddel, aki annyit segített és tessék itt vagyok egy zárkában és semmi nem az aminek látszik. Nincs itt Tyler, akibe bíztam. Zoe vagy ki azt állítja, hogy a húga vagyok. De nem is hasonlítok rá, inkább te. Ide jön ez  a Malik és sír. De mindenki Jazminek nevez. Nem értem. Egyedül az stimmel, hogy színész vagyok, semmi más. Carlos én szeretem Bradet, de ez a srác, aki itt volt ő más... tőle tartok, de nem tudom. - mondtam, mire megölelt.

- Értelek. Nézd itt van Brad. - mutatott az ajtóra és az én szerelmem meg egyenest hozzám sietett.

- Kristine, Carlos. - jött oda a rácshoz és megcsókolt engem. - Mi történt?

- Lecsuktak. - nézte a földet Carlos.

- Igen, azt látom. Carlos tudom, hogy ez fájni fog, de anyát megölte az a dög. - erre a mondatra Carlos össze eset én meg lefagyva néztem.

- És te? - ennyit kibírtam préselni a torkomon.

- Nem voltam otthon, mikor haza értem a reptérről anya holtteste fogadott, és a falon egy üzenet. Én kiborultam, úgy hogy a kanapé melletti sarokba vártam a halálom. - mondta és könnybe lábat a szeme.

- Részvétem Brad. - mondtam. Legszívesebben megöleltem volna, de a rácsok megállítottak ebben.

- Köszönöm.

- Remek, tehát ő a pasid. A másik meg kint bőg. Csodálatos. - mondta gúnyosan Zoe. - Csalódtam benned húgica. Tom enged ki hadd menjen haza, ezt a két jómadarat meg enged el és hallgasd ki őket. - mondta és rá nézett arra srácra, aki a háta mögött állt. - Louis, köszönöm. - nyomot az arcára egy puszit. Engem közbe kiengedtek és rögtön Brad nyakába ugrottam és megcsókoltam  erre a romantikus csókra lépet be Zayn, rögtön kifordult az ajtón.

- Ebből elegem van! Bocsi húgi. - jött oda Zoe és miután elengedettem Brad-et felpofozott, az a pofon akkorát csattanhatott, mint az én általam lekevert.

- Te mi csinálsz? - néztem rá, de így minden világossá vált számomra. Nem csak emlékeim voltak, hanem a múltam és a jelenem pillanatra egyé vált. Nem csak darabokat tudhattam magaménak az életemből, hanem az egész valóságot. A kirakó darabjai egy képet alkottak  Emlékeztem rá, a családomra, Zayn-re, Fantára, Alex-re. A balesetre és Tyler-re, aki most nincs itt. Tudtam, hogy mi történt, mikor ment el az emlékezetem, tudtam, hogy Bradet szeretem, de Zayn-t is kedvelem. Tudtam, hogy mi mindent tett meg a nővérem értem, emlékszem mindenre. - Köszönöm, Zoe. - mondtam és oda mentem, hogy megölelhessem.

- Nincs mit, de attól még mars haza!

- Azt már nem! Én sodortalak bajba én is hozlak ki belőle. - makacskodtam.

- Igen, azzal, hogy haza mész. Ott összebújhatsz a lovagoddal, de én nem akarlak bajba sodorni.

- Már pedig maradok!

- Azt már nem!

- De! - emeltem fel a hangom. A körülöttünk lévők nézték a testvér vitát és hallottam, hogy Carlos oda súgja Bradnek, hogy "Mi nem csináltunk ilyet soha".

- Azt mondtam mész és kész!

- Én ugyan nem megyek! Ahhoz előbb meg kell ölnöd. - erősködtem.

- Jó. - zárta le a vitát és kivette a rendőr kezéből a bilincset és a kezemre helyezte.

- Ezt nem teheted!

- Pedig ezt teszem. - mondta büszkén és indult ki velem az ajtón. - Tudod, azt hittem, hogy te vagy a jó gyerek, de rájöttem, hogy nem.

- Kösz. - sziszegtem, közben Zayn telefonja csörgött. Kiderült, Tyler kereste, pontosabban engem.

- Tessék. - adta át a telefont.

- Ki az?

- Tyler, érted érdeklődik.

- Oké. - vettem el a mobilt és beszéltem a barátommal.

- "Mi újság angyalka, örülök, hogy meglettél. Merre repültél?"

- Köszi, igen itt vagyok Texas-ba vittek a szárnyaim.

- "Zayn-el maradsz?" - kérdezte a vonal másik végén.

- Nem haza kell mennem.

- " Angyalka, akkor meglátogatlak. Légy jó kicsi szőke angyal. Puszi"- szakadt meg a vonal. Nem értem Zoe-t velem nagyon rendes Tyler, jó persze nem volt mindig ilyen és tudom, hogy ágyba akar vinni, de attól velem tényleg jó.

- Végeztél? - kérdezte Zoe.

- Igen.

- Jó. Zayn, akkor megyünk és összeszedem a cuccait nálunk, aztán megyek Fantáért és kiteszem Jazz-t otthon.

- Oké. Jazz, én azt akarom mondani.... -vette egy mély levegőt. - hogy....

- Zoe, ezzel a két sráccal mi legyen? Kellenek még? - jött ki Tom.

- Nem. Elmehetnek. - mondta nővérem közben Zayn-t néztem, de amint látom már nem akarja elmondani.

- Nah? - néztem a mély barna szempárba.

- Mindegy. Vigyázz magadra, otthon találkozunk. - ment el. Közbe Zoe közelebb lépett hozzám.

- Hiányoztál. - mondta most már harag mentesen.

- Te is, bár nem tudtam ki vagy. - ismertem be.

- Na gyere! - invitált közelebb és levette rólam a bilincset az eső esni kezdet, én meg élveztem a szabadságot. Azt, hogy tisztába vagyok azzal, hogy ki vagyok és azzal, hogy mi a történetem. Azzal, hogy szeretem Brad-et, de Zayn sem közömbös nekem.

- Jazmine Amber Gordon! - kiabáltam az esőbe a nevem.

- Te mit csinálsz? - nézet rám a nővérem.

- Be mutatkozom a világnak.

39. rész

.:: Zoe szemszöge ::.

A házban töménytelen mennyiségű vér volt.

- Elkéstünk. - mondtam miközben egyre beljebb mentem.

Találtam egy üzenetet megint. Csak ezt most nem vérrel írták hanem hatalmas betűkkel festékkel a falra.

Zoe hamarosan megkaparintalak és végre elfoglalhatod a trónod. 

- Van itt valami királyság? - kérdeztem.

- Nincs, de értesíteni kell a rendőröket.

- Előbb körül nézek. Nem hiányzok, hogy itt lihegjenek a nyakamba meg kérdezősködjenek. De amint köröl néztem én már megyek is.  - indultam meg.

- Hova mész? Szemtanú vagy.

- Tudom. De én saját magamnak nyomozok. Amúgy meg a szőke után.

Benéztem a kanapé mögé ahol egy fiú kuporgott.

- Jól vagy? - guggoltam le mellé.

- Ne. Menj innen. Gyilkos vagy. - mondta.

- Oké. Louis szedj ki belőle valamit. - mondtam miközben elmentem.

Nem kellett sok és megtaláltam az áldozatot. 7 golyó volt a fejébe és 7 meg a mellkasába. Valaki nagyon utálhatta vagy csak folyamatosan az útban volt neki.

- Jól vagy? - kérdezte meg a sráctól miközben a kocsi felé vezettem.

- Nem. Bocs az előbbiért azt hittem, hogy az apám vagy.

- Semmi gond. Akkor ezek szerint láttad, hogy ki ölt meg? - kérdeztem.

- Igen. Az apám. Közben azt emlegette, hogy elvette az egyetlen kicsi lányát aki a nyomdokaiba léphet.

- Van egy ötletem. - szólalt meg Louis.

- Jó hogy hívnak. - fordultam a szemtanú felé.

- Brad Pettershon.

- Ó szóval te vagy a pasija. - mondtam egy gonosz vigyor kíséretében.

- Még szerencse, hogy Zayn nincs itt. - mondta Louis bólogatva.

- Tényleg hatalmas szerencse.

- Miről beszéltek? - nézett értetlenül.

- Jazmine-ről van szó.

- Az ki? - kérdezte.

- Az asszonyod, de vegyük fel a jegyző könyvet, mert csak 24 órára tudják bezárni. - csaptam össze a kezem.

- Jó bemegyünk és felvesszük.

- Tökély. Én meg megyek szétrúgni a seggét.

- Rendben, utánad menjünk?

- Gyertek, Brad-nak mindenféleképpen kell közölni az öccsével, hogy mi történt még a hűvösön pihent.

- Lecsukták az öcsém? - kerekedett ki a szeme.

- Ja gyilkosság vádjával. - mondtam, mire össze esett.

- Nem ölt meg senkit, csak rosszkor volt rossz helyen, de amint a tökkel ütött meglesz már szabad is. - mondtam.

- Akkor majd megyünk. - mondta Louis miközben beült Braddal a kocsiba.

- Ne feledjétek. Velem ma nem találkoztatok. - köszöntem el tülök.

Nem volt messze a reptér. Vettem egy jegyet a legközelebbi New York-i járatra.

Miközben vártam felhívtam Zayn-t.

- Szia Zoe. - ült le mellém.

- Szia. Nem volt korábbi.

- Nem pont akkor ment el amikor jöttem.

- Jazmine tényleg vonzza a bajt meg a szerencsétlenséget.

- Igen. - sóhajtott fel.

- Nincs gond Rómeó. - veregettem vállba.

- De van.

- Az, hogy nem tudja, hogy kis is ő valójában, vagy az, hogy azzal a Brad gyerekkel jár?

- Második. - dőlt hátra.

Mi voltunk az elsők akik fel szálltak a gépre.

Az utat végig beszéltük. Zayn Brad-et én meg Jazmine-t szidtam.

Felhívtam Tom-ot, hogy vállalna egy fuvart, mire ide ért a gép.

- Hova vihetlek titeket? - kérdezte miközben beültünk kocsiba. Én ültem előre, Zayn meg az anyós ülés mögött foglalat helyet.

- Viccnek is rossz.

- Jó van na. - indította a kocsit.

Ahogy a kapitánysághoz értünk már mentem is a cellák felé.

- Jazmine Amber Gordon! Jazmine, ha még egyszer el merészelsz szökni, esküszöm, hogy megöllek téged! - kiabáltam vele- Te a szentek szentje lelépsz, itt hagyva Fantát, élet jelet nem adva magadról nekem kell nyomozni és tessék még pasizol is. Holott itt több srác is érted aggódik nem beszélve a hős szerelmesről! - támadtam le a húgom.

- Bocsi de én nem tudom ki vagy és Kristine a nevem. - mondta nekem nyugodtan. Erre Carlos felé fordultam, ha ő nem tért észhez, akkor a kis barátjával beszélgetek majd. Kedvesen.

- Na ide figyelj te tökfilkó nem tudom mit csináltál a húgommal és mivel babonáztad meg, de esküszöm, hogy én téged kiherélek! - Jazmine oda jött és felpofozott. Carlos meg hátrált.
- Nem is tudtam, hogy ilyen harcias vagy. - mondta neki a menekülő.
- Na ide figyelj! Ha még egyszer kezet emelsz a barátomra, úgy hogy én nem is ismerlek és itt beszélsz nekem valami Gordonról meg a testvérekről esküszöm, hogy valóban lecsukhatnak gyilkosságért! - monda Jazmine, mire Josh felnevetett. Carlos megpróbálta lefogni. Egy rácsot nem tud kitörni.

- Te szerencsétlen szőke!!! Én megmenteni jöttem téged és ez a hála? Tudod milyen nehéz volt elintézni, hogy bent tartsanak?! - kezdtem el kiabálni vele.

- Te csukattál le??? Hú.... - akadt ki.
- Igen szerinted kinek kell vigyázni a formás valagodra, mert csak úgy vonzod a bajt. Mondtam, hogy ne gyere utánam, mondtam, hogy neked nem az az élete való. Én szóltam, de te a saját szőke fejed után mész. Anyáék is mondták, ebben az egyben egyet érettem velük, de te senkire nem hallgatsz. Csak a hangokra, amik a fejedben vannak.  - csaptam a falba.
- Azt sem tudom ki vagy erre te jössz még ide oktatni.
- Mi az, hogy nem tudod ki vagyok? Nem tudom milyen csodaszerrel itattak meg, de ebből elég.
- Ne kiabálj velem, mert megbánod!
- Ne akadékosodj, mert nincs nagy tűrés határom, ha azt valaki átlépi egy életre megkeserüli. Szóval kelj fel és irány haza. Apáék tárt karokkal várnak haza. 
- Még mindig nem tudom ki vagy szóval még meg sem fordul a fejembe, hogy engedelmeskedjek neked.

- Kinyírom! A nővéred vagyok, Zoe Stella Gordon. 
- Nem lehetsz a nővérem nincs semmi hasonlóság közöttünk.
- Ki a fasz érdekel, hogy nem hasonlítunk én testvéremként szeretlek.
- Zoe meg jöttek a többiek. - mondta Zayn.
- Elegem van! Nem egy embernek mutattam meg a térdem vagy az öklöm közelebbről. Nem egy ember fosztottam ki. Nem egy embertől nyertem el a gatyáját is. De ami a mostani hónapokban történt velem. Erre már nincsenek szavak. Először, végre jól érzem magam valakivel kettesbe. Megyünk haza egy hulla vár a járdán.  Vérrel fel volt írva  hogy következő én leszek. Kurva anyád azt én nyírlak ki! Meg lett a gyilkos. Akinek képei voltak rólam. Viasz szobor volt a szobába ami tökéletesen hasonlított rám. Minden megegyezett hajszál pontosan. Pár golyó a mellkasába volt eresztve. Minden lépésemet követte. Csoda, hogy a születésemről nincs kép. Kiderült, hogy valami őrölt maffiózó akart kinyírni, de rá jött, hogy élve kellek neki. Sőt el is akar rabolni. Nem érdekel. Ha el akar rabolni raboljon, szarok rá. Két hónapja folyamatosan azt nyomoztunk, hogy hol lehet az én drága és szent húgom. Már kikopott a padló ahol fel alá járkáltam. Zayn sem bírta idegekkel. Közben azzal az tökkel ütött kutya is a nyakamon maradt. Végre találtunk egy nyomot. Tudjuk, hogy hol vagy. Oda megyünk. Erre hív Josh, hogy most tartoztatott le. Zayn ide küldtem. Közben meg bementünk, hogy hátha valami történt ott. Igen történt kinyírtak egy embert. Vér fürdőt rendeztek a házba. De nekem nincs ilyenre időm, mert jönnöm kell New Yorkba, már ebben az elmúlt három hónapba kétszer. Én ki miatt is kell jönnöm. Ja igen Jazmine Amber Gordon miatt. Ide jövök, erre amnéziás. Könyörgöm valami legyen még. - adtam ki magamból az összes feszültséget.
Nem vártam, hogy mit reagálnak, nem érdekelt, most már ki kellett adnom magamból.

Louis jött felém.
- Ne. - tettem ki a kezem és mentem egyenes a pihenőbe.
Ledőltem a kanapéra. És próbáltam lenyugodni. Hátamon feküdtem és az arcomat a kezeimbe temettem.
Hallottam, hogy nyílik az ajtó. Valaki leül mellém, a fejem fel emeli és az őbelé teszi. A hajammal játszik. Utálom, ha a hajam piszkálják, de ez most megnyugtatott.

- Meg oldjuk. - mondta miközben felültem.

- Felpofozom, és vissza jön az emlékezete. - mondtam.

- Keresünk valami barátságosabb megoldást. - nevetett fel Louis.

- Áll még az ajánlatod? - kérdeztem miközben oda bújtam hozzá.

- Az mindig élni fog.

- Akkor igen. - csókoltam meg.

38.rész

.:: Jazz szemszöge ::.

- Carlos, ez most komoly? Rossz gépen vagyunk? - kérdeztem.

- Igen. Tyler Boltont nem lesz egyszerű megkeresni így.

- Hát nem. - ismertem el.

- Oké New Yorki járaton vagyunk, de ez hogy sikerült? - kérdezte Carlos.

- Hát nem tudom, várj jön ide egy rendőr. Elnézést uram, de  megtudná mondani, hogy mikor megy a következő. - nem engedte befejezni a mondatot.

- Le vannak tartoztatva!

- Mi??? - kerekedet el Carlos szeme én pedig nem tudtam megszólalni, csak a bilincset éreztem a kezemen.

- Gyilkosság vádjával. - világosított fel minket, én kiakadtam.

- Maga most azt magyarázza nekünk, hogy MI megöltünk egy embert? Pont mi, mi rossz gépre szálltunk fel. - támadtam le a fickót.

- Nézze kis asszony, ha erőszakoskodik egy rendőrrel annak még rosszabb következményei is lehetnek. - segítség kérően Carlosra néztem.

- Akkor most lecsuk minket? Én még kiskorú vagyok. - jelentette be a fiú, ezen csak nevetni bírtam.

- Igen le. De ez még csak megfigyelés. Na mennyünk. - utasított le minket a leszállást követően a gépről és egy rendőr autóba beültettet. Nem értem ezt az egészet gyilkosságért lecsuknak, de hiszen mi rossz gépre szálltunk csak fel. Tudtam, hogy vonzom a bajt, de szegény Carlos. Most már büntettet elő életű vagyok, pedig nem is csináltam semmit. De őt miért sikerült ebbe belekevernem, szegény Brad, ha ezt megtudja.

- Kiszállás! - szólt ránk a rendőr. - Szóval Jazmine, 24 óráig bent kell maradnotok és te Carlos megúszod, ha nem csináltatok semmit.

- Én Kristine vagyok és nem Jazmine. - világosítottam fel a fickót.

- Hát persze. - forgatta meg a szemeit. - Viszont most maradtok. - erre Carlossal összenéztünk nem tudom ki ez a rendőr, de valamit akar tőlünk azt érzem.

- Legalább híresek leszünk. - ismerte el a frappáns meg figyelésével Carlos.

- Azok. - mondtam  halkan.

- Legalább telefonálhatok? - kérdeztem meg.

- Igen. - adta át a mobilját. Én rögtön tárcsázni kezdtem Brad számát, de nem vette fel.

- Nah? - nézet rám a fickó.

- Nem lényeges. - mondtam és leültem Carlos mellé a padra. A fickó valakivel beszélt telefonon, hogy itt vannak meg nincs gond, csak gyertek.

- Kérhetnék egy lapot és ceruzákat? - néztem a rendőrre, Carlos meg rám.

- Minek az? - kérdezte a koma.

- Gondolom rajzolni. - kötözködött Carlos.

- Nem magát kérdeztem. - világosította fel az őrünk. - Jó tessék. - adta át a kért tárgyakat.

- Köszönöm. - mosolyodtam el.

- Miért kell a fogva tartóval is kedvesnek lenned Kristine? - érdeklődött Carlos.

- Hát ezt nem tudom. - válaszoltam, majd alkotni kezdtem. A szem ismerős volt már számomra az emlékeimből. Annak a lánynak a szemeit rajzoltam, aki annyi gondolatomban szerepelt. Ki lelökött a hintáról, lelépet és elhagyott, akit valamiért szeretem akkor. A barátnőm szemei ékesítették a papírt, majd szépen egy női arc bontakozott ki a kezem által.

Az éjszaka egy lány jött be az akit emlékeimben már láttam. Az kinek szemei a papíron voltak erre Carlos is felfigyelt.

- Te ő, nem ő? - nézet az ajtón beviharozó lányra és a papírra. Válaszolni már nem tudtam, mert a csaj egyenesen előttem állt meg és kiabálni kezdet.

- Jazmine Amber Gordon! Ha még egyszer el merészelsz szökni, esküszöm, hogy megöllek téged! - kiabált velem - Te a szentek, szentje lelépsz, itt hagyva Fantát, élet jelet nem adva magadról nekem kell nyomozni és tessék még pasizol is. Holott itt több srác is érted aggódik nem beszélve a hős szerelmesről! - támadt le a csaj.

- Bocsi de én nem tudom ki vagy és Kristine a nevem. - hoztam a tudatára. Erre Carlos felé fordult és vele kezdet ordítozni.

- Na ide figyelj te tökfilkó nem tudom mit csináltál a húgommal és mivel babonáztad meg, de esküszöm, hogy én téged kiherélek! - Carlos csak nézet és én is. Most néztem meg a lány és a barátom Carlos arc vonásait és elég hasonlóak, viszont ez a nőszemély kezet emelt rá, mikor kinyílott a börtön ajtaja. Én oda léptem és felpofoztam. Carlos egy lépést hátrált és lefagyva nézet rám.

- Nem is tudtam, hogy ilyen harcias vagy. - dicsért meg.

- Na ide figyelj! Ha még egyszer kezet emelsz a barátomra, úgy hogy én nem is ismerlek és itt beszélsz nekem valami Gordonról meg a testvérekről esküszöm, hogy valóban lecsukhatnak gyilkosságért! - mordultam a csajra, ki az arcát fájlalta. A rendőr röhögött, Carlos pedig igyekezet lefogni.

- Te szerencsétlen szőke!!! Én megmenteni jöttem téged és ez a hála? Tudod milyen nehéz volt elintézni, hogy bent tartsanak?! - folytatta a hangoskodást.

- Te csukattál le? Hú.... - most aztán kicsit felhúztam magam. Mit képzel ez magáról?

37. rész

.:: Zoe szemszöge ::.

Ahogy megérkezett a felvétel mind a képernyőt néztük. Ahogy fel ismertem Jazmine-t már akartam is indulni, hogy megleckéztessem.

- Kik azok ott vele? - bökött Zayn a monitora.

- Nem tudom. - néztem.

Zayn és én a képernyőt néztük, ami folyamatosan lejátszotta, hogy Jazmine bemegy, utána kimegy.

- Tudom kik azok akik vele mentek. - mondta Louis.

- Ki? - kérdezte Zayn.

- Mond. - fordultam felé.

- Az öregebb Brad Pettershon. Az anyával él. 20 éves. Néha az apja is megjelenik. Az apja drogdrillel, meg a maffia tagja. Idáig még nem tudták lecsukni. Mindig meglógott a börtön elől. A másik a fiatalabb ő meg az öccse  Carlos Pettershon. 17 éves. De ha tovább nézitek a felvételt. - mondta Louis majd valamit nyomkodódott.

- Akkor láthassátok  hogy nem csak barátok. - mutatott a kép ernyőre ahol éppen Brad megcsókolta Jazmine-t. Nekem meg Zayn-nek leesett az állam.

- Azt a jó büdös életbe. Elment Texasba pasizni? - kérdeztem.

- Ezek szerint, de még van egy érdekesség. Felvették az adatait. Kristine Pettershon ként regisztrálták.

- Miért? - kérdezte Zayn.

- Nem tudjuk, lehet, hogy köze van a maffiához.

- Akkor sziasztok. - mondtam, miközben felvettem a kulcsom és megindultam.

- Hova mész? - kiabált utánam Louis.

- Szétrúgni Jazmine seggét.

- Egyedül nem mehetsz. - jött utánam.

- Ó dehogy nem. Csak figyelj. - szálltam be a kocsiba.

Louis gyorsabb volt nálam és beült mellém. Vagy én kezdek nagyon ellustulni, vagy ő van nagyon jó formába. 

- A maffia törzs helyére mész. Egy hadsereg kevés lenne.

- Egyet értek vele. - mondta Zayn miközben ő is be ült.

- Akkor ki marad itt Alex-el? - próbáltam őket szépen kituszkolni a kocsiból.

- Iza. Mehetünk. Én szólok az ottani rendőröknek. - vette elő a telefonját Louis.

- Mivel tudlak titeket rá venni, hogy szálljatok ki? - kérdeztem.

- Semmivel. - vágta rá Zayn.

- Téged megértelek, hogy miért jössz. - hősszerelmes - De Louis te?

- Nem hagylak együl, meg megnézték a fiúk, hogy Robert is kapcsolatban volt a főnökkel. Aki a maffia vezér. Amint a gyilkos meg lesz azonnal válaszolsz. - mosolygott.

- Mi a kérdés? - hajolt előre Zayn.

- Megkértem, hogy legyen a barátnőm. - mosolygott Louis.

- Sok szerencsét. - veregette hátba Zayn. Hát igen ő tudja, hogy nem szoktam magam elkötelezni.

- Köszi.

Mivel ismerem a fajtájukat ezért fel adtam, hogy rá vegyem őket arra, hogy kiszállnak. Akkor irány Texas.

Ahogy a városba értünk Harry elküldte a címet, ahol a Pettershon család lakik. Célba vettük a házat.

Már éppen kopogtam volna az ajtón amikor csörgött a telefonom.

- Szia Josh miben segíthetek? - kérdeztem.

- Tudod kivel találkoztam a reptéren miközben egy gyilkosság történt az egyik járaton. Azon a járaton ami Texas-ból indult New York-ba.

- Kivel találkoztál?

- A húgoddal meg a kísérőjével. De ő úgy mutatkozott be, hogy Kristine. Ja és lecsuktuk a társával együtt, hogy tuti ne szökjön meg megint.

- Tökéletes. Valakit oda küldök, hogy hozza haza. Valami készül Texas-ba és közöm van hozzá. Kinyomozom.

- Oké akkor siessen a barátod, mert csak 24 óráig tudom bent tartani. Kivétel ha ő ölt meg az áldozatot.

- Hol gyilkoltak?

- A mosdóba találtak rá. A gép felszállása után nem sokkal ölték meg.

- Szép halál. Add át üdzözletem a többieknek.

- Át adom.

- Küldöm Zayn-t.

- Várom. Megyek, mert Jazmine meg akar szőkni.

- Sok szerencsét hozzá és szed ki belőle, hogy miért Kristine.

- Rendben. Szia. - tette le a telefont.

- Zayn. Át kellene ugranod New York-ba. - mondtam.

- Miért?

- Mert Jazmine ott van és Josh letartoztatta, hogy ne tudjon meglépni.

- Rendben. Következő járattal megyek.

- Oké. Mi körül nézünk.

Ő meg indult a reptér felé, én meg kihagytam a formaiságokat és benyitottam a házba. Mindenre fel készültem, csak arra nem ami a házban fogadott.

36.rész

.:: Jazz szemszöge ::.

Két hónap elteltével rá kellet jönnöm, hogy elégé megkedveltem Bradet és Carlost az öcsikéjét, jah igen Carlos egy évvel fiatalabb nálam, pontosabban 17 éves a srác. Brad 20, igen neki a legjobb csak két év van köztünk. Az eltelt két hónapban megtudtam dolgokat, azt hogy akiről azt hittem a pasim nem is az, most arra a fiúra célzok, akivel a plakáton voltam, de lehet, hogy ismét tévedek. Brad és köztem az egyik alkonyatnál elcsattant egy csók és igen azt a csókot nem bántam meg (ennyit arról, hogy csak barátok) szerintem Carlos egy kicsit nagyon féltékeny, mert mindig azt nézi mibe segíthet, szegény srác nincs barátnője, pedig helyes is okos is és nem is tapló.

A programjaink nem voltak túl zsúfoltak, mert Carlos kimenőt  kért a suliból, így ő sem járt be tanulni. Brad a helyi sport üzletben segítőkezet én meg ültem otthon vagy az állatkertben. Tényleg állatkert. Egy emlék kép ugrott be, amikor múlt héten ott jártam. Nem volt teljesen tiszta, de a semmitől több volt.

Én és az a barna hajú lány egy madáras helyen lehettünk, mert a kezembe egy papagáj volt, akit ő Polly-nak hívott. Nagy mosolyra húzta száját, olyan, mintha a kis kori legjobb barátnőm lenne, de a nevét még most sem tudom.

Eszembe jutott még még pár emlék, de csak egy név maradt meg Tyler, remélem ez a név fontos az életemben és lesz valami nyomom, hogy ki is vagyok igazán.

- Fényképezd le és nézd azt. - tette hozzá, az a lány aki már emlék képeimben szerepelt.
- Ez mi? - kérdeztem egy dobozra ami az anyós ülésen volt.
- Ajándék. - mosolyogót ravaszul.
- Nyisd ki! - szólalt meg egy papagáj.
- Imádlak!- öleltem meg a kék szemű szépség láttán, aki rögtön nyálas csókkal köszöntött.
- Fanta! Fanta, lesz a neve.
Ezek szerint van egy kutyusom, akit nem tudom mióta nem láttam. Egy másik elmék is beugrott, itt szerepelt a név Tyler.

- Még is mit képzel? - ordítottam el magam, miután kiszálltunk a kocsiból és megállapítottuk, hogy nem lett semmilyen sérülés. Fanta és Alex is megúszták, de a kocsi. 

- Mit képzel magáról? - kérdezte a barátnőm vagyis asszem a barátnőm.

- Szívi hát te itt vagy, tegnap olyan csúnyán bántál velem. - közeledett felém Tyler, bár nem értem ezt az emléket. Tyler-rel nem ez az egyetlen emlékem amire tényleg emlékszem azt tudom, hogy laktam nála, hogy ismerem még valahonnan, de a vezeték nevére már nem igazán emlékszem.

Viszont a lány, aki emlékeim halmazában gyakran feltűnik fájdalmat is okozott nekem.

A szülinapom egy nyári napra esik és emlékeimben akkor hagy el az a lány köszönés nélkül. Én az ablakból néztem és sírtam, nem tudom hova ment vagy merre a kapun sétált kifelé, mikor ordítottam az ablakból, hogy "Állj meg! Veled megyek. Kérlek!" - de őt nem érdekelte és elment a kocsival, elhajtott én az ablakon ültem és emlékeim szerint megcsúsztam, egy férfi ragadta meg a kezem, hogy az életem megmentse. Ordított velem, nem tudom ki volt csak azt, hogy nem érdekelt. Az arcomon könnyek folytak végig és közöltem vele, hogy utálom és utálni is fogom, mert elment az egyetlen ember, aki valamennyire is szeretett. Ellöktem a pasast és elrohantam egy erdős helyre, hol eső kapott el. Ez volt a szülinapom, a 17. sose felejtem el. Fájdalmas érzés kapott el az emlékeimnél.

 A gondolataimból az egyik fiú zökkentet ki (kiderült, hogy gyakran filózok).

- Kristine, mi lenne, ha elmennénk valahova. - jött oda hozzám Carlos.

- Ez jó ötlet, hova menjünk?

- Nem tudom, gondoltam te tudod, csak sétálni. Emlékszel már az életedre?

- Igen van amire, de nem sok mindenre egyetlen egy nevet tudok Tyler.

- Próbáljunk rá keresni?

- Az jó lenne. - amint ezt kimondtam felment internetre és neki álltunk keresni Tyler nevű embereket. Texas-ban nem találtunk, de lett végül olyan, aki az én leírásaimnak megfelel a facebook-on. Tyler Bolton.

- Megtaláltad! - öleltem meg.

- Igen. - mosolygott elégedetten, erre a jelenetre Brad lépet be, aki egy csókkal köszönt nekem, tehát tényleg a barátnője lettem.

- Sziasztok! Ő ki?

- Az emlékem. - mosolyodtam el büszkeséggel teljesen.

- Értem. Lefordítanátok?

- Le. Egyszerű. Kristine-nek emlékeiben gyakran van egy srác Tyler és most megkerestük. - világosította fel a Bátyát Carlos.

- Értem. Akkor megkeressük rendben?

- Rendben. - válaszoltam neki - Köszönöm fiúk.

- Most elmegyünk a rendőrségre és keresünk róla még infókat. - mondta Brad.

- Az jó lesz. - mosolyodtam el.

Elmentünk a rendőrségre kiderült, hogy Los Angeles-ben lakik a titkos személy az emlékeiből, nem akartam egyedül elindulni, így Brad és Carlos is neki állt csomagolni.

- Fiúk ez igazán nem szükséges. - mondtam, mert féltettem Elishabetet.

- De én szeretném. - makacskodott Carlos.

- Anyát tényleg nem kellene itt hagyni. Én maradok. Nem baj? - nézett rám a barna szemeivel.

- Nem. Jobb így. Carlos akkor pakolj.

- Rendben.

- Ki viszlek titeket a reptérre. - ajánlotta fel Brad, mert már Carlos elviharzott pakolni. Én elköszöntem az édesanyjuktól és megköszöntem mindent.

- Aztán ígérd meg Kristine, hogy meglátogatsz minket. - szipogta az asszony.

- Ígérem. - öleltem át még egyszer. Brad búcsúzás kép megcsókolt és megölelt.

- Hiányozni fogsz. Lara, Kristine. - kacsintott.

- Te is nekem. De indulni kell. - mondtam és beültünk a kocsiba. Az út csendben telt, mert mindenki szomorú volt. Én is, de izgatott is, hogy végre van valami nyom, hogy ki is vagyok.

- Viszlát. - köszönt el Carlos a bátyától, mikor a repülőtérnél búcsúztunk.

- Légy jó öcsi és vigyáz Kristine-re.

- Úgy lesz.

- Remélem még látjuk egymást. - nézet rám Brad.

- Biztosan. - öleltem át.  Ő elhajtott, mi fel szálltunk a gépre. Az utazás alatt beszélgettünk. Nem volt újabb emlékem. Csak az érdekelt ki az a Tyler Bolton és ki ő az életemben. Az út nem volt olyan hosszú, de a leszállás pillanatában lefagytunk rendesen.

" Biztonsági öveket becsatolni! Pár percen belül megérkezünk New York-ba."

- New York??? - kérdeztük egyszerre Carlossal.