40. rész

.::Jazz szemszög::.

- Elegem van! Nem egy embernek mutattam meg a térdem vagy az öklöm közelebbről. Nem egy ember fosztottam ki. Nem egy embertől nyertem el a gatyáját is. De ami a mostani hónapokban történt velem. Erre már nincsenek szavak. Először, végre jól érzem magam valakivel kettesbe. Megyünk haza egy hulla vár a járdán.  Vérrel fel volt írva  hogy következő én leszek. Kurva anyád azt én nyírlak ki! Meg lett a gyilkos. Akinek képei voltak rólam. Viasz szobor volt a szobába ami tökéletesen hasonlított rám. Minden megegyezett hajszál pontosan. Pár golyó a mellkasába volt eresztve. Minden lépésemet követte. Csoda, hogy a születésemről nincs kép. Kiderült, hogy valami őrölt maffiózó akart kinyírni  de rá jött, hogy élve kellek neki. Sőt el is akar rabolni. Nem érdekel. Ha el akar rabolni raboljon, szarok rá. Két hónapja folyamatosan azt nyomoztunk, hogy hol lehet az én drága és szent húgom. Már kikopott a padló ahol fel alá járkáltam. Zayn sem bírta idegekkel. Közben azzal az tökkel ütött kutya is a nyakamon maradt. Végre találtunk egy nyomot. Tudjuk, hogy hol vagy. Oda megyünk.  Erre hív Josh, hogy most tartoztatott le. Zayn ide küldtem. Közben meg bementünk, hogy hátha valami történt ott. Igen történt kinyírtak egy embert. Vér fürdőt rendeztek a házba. De nekem nincs ilyenre időm, mert jönnöm kell New Yorkba, már ebben az elmúlt három hónapba kétszer. Én ki miatt is kell jönnöm. Ja igen Jazmine Amber Gordon miatt. Ide jövök, erre amnéziás. Könyörgöm valami legyen még. -enyhe kiakadást halottunk valami Zoe-tól, aki azt állítja, hogy a nővérem.

- Ennek mi baja? - kérdezte Carlos.

- Nem tudom, de én ezt nem bírom. - mondtam, amikor ez a Zoe csajszi elment a pihenőre és az ő kísérete is.

- Most elmész vele? - kérdezte a fiú.

- El. Ha ismer akkor ismerem, de nem bízok benne. Elhiszem, hogy neki rossz volt. De arra nem gondol, hogy mi történt velem. Hogy nem tudom ki vagyok. Hogy elvesztettem az emlékeim a múltam. Ha tényleg szeretne megértené. De az emlékeimben is csak rosszat tett velem, de én még is szerettem. A homokozó lapáttal pofozott fel, aztán elhagyott és még valami hülye madárral is megkergetett. - mondtam és Carlos átölelt.

- Mi van ha igaza van? Mi van ha ő a testvéred? - nézet rám.

- Akkor nem tudom. - haraptam az ajkamba. 

- Jazzy, hát nem ismersz meg? - jött oda egy fekete hajú srác. Akiről azt hittem, hogy a szerelmem.

- Nem tudom ki vagy.

- De tudnod kell én vagyok az Zayn. Zayn Malik. Velem laktál, én szívattalak meg, én juttattalak a film iparba. - mondta én értetlenül néztem rá - Nem emlékszel, igaz? - fakadt sírva.

- Nem. Sajnálom. Én csak Tyler-re emlékszem. - vallottam be.

- Jazz... - temette az arcát a kezébe és kiment.

- Ez a fiú úgy szeret téged, mint Brad. - mondta Carlos.

- Akkor szerinted is a pasim? - néztem rá.

- Lehet, de a fiúdra csak emlékeznél.

- Igaz, és nem  vagyok belé szerelmes. - ismertem be.

- Bradbe?

- Nem tudom. Carlos, én már semmit nem tudok. Nézd meg. - vettem egy nagy levegőt - Azt hittem, hogy Lara vagyok és Brad a barátom, de nem. Utána a plakát, hol Kritine vagyok és az emlékek, hogy ez a srác azt mondta, hogy az övé vagyok. De nem szeretem őt. Nem emlékszem a csókjára. Érted?? Összejövök Braddel, aki annyit segített és tessék itt vagyok egy zárkában és semmi nem az aminek látszik. Nincs itt Tyler, akibe bíztam. Zoe vagy ki azt állítja, hogy a húga vagyok. De nem is hasonlítok rá, inkább te. Ide jön ez  a Malik és sír. De mindenki Jazminek nevez. Nem értem. Egyedül az stimmel, hogy színész vagyok, semmi más. Carlos én szeretem Bradet, de ez a srác, aki itt volt ő más... tőle tartok, de nem tudom. - mondtam, mire megölelt.

- Értelek. Nézd itt van Brad. - mutatott az ajtóra és az én szerelmem meg egyenest hozzám sietett.

- Kristine, Carlos. - jött oda a rácshoz és megcsókolt engem. - Mi történt?

- Lecsuktak. - nézte a földet Carlos.

- Igen, azt látom. Carlos tudom, hogy ez fájni fog, de anyát megölte az a dög. - erre a mondatra Carlos össze eset én meg lefagyva néztem.

- És te? - ennyit kibírtam préselni a torkomon.

- Nem voltam otthon, mikor haza értem a reptérről anya holtteste fogadott, és a falon egy üzenet. Én kiborultam, úgy hogy a kanapé melletti sarokba vártam a halálom. - mondta és könnybe lábat a szeme.

- Részvétem Brad. - mondtam. Legszívesebben megöleltem volna, de a rácsok megállítottak ebben.

- Köszönöm.

- Remek, tehát ő a pasid. A másik meg kint bőg. Csodálatos. - mondta gúnyosan Zoe. - Csalódtam benned húgica. Tom enged ki hadd menjen haza, ezt a két jómadarat meg enged el és hallgasd ki őket. - mondta és rá nézett arra srácra, aki a háta mögött állt. - Louis, köszönöm. - nyomot az arcára egy puszit. Engem közbe kiengedtek és rögtön Brad nyakába ugrottam és megcsókoltam  erre a romantikus csókra lépet be Zayn, rögtön kifordult az ajtón.

- Ebből elegem van! Bocsi húgi. - jött oda Zoe és miután elengedettem Brad-et felpofozott, az a pofon akkorát csattanhatott, mint az én általam lekevert.

- Te mi csinálsz? - néztem rá, de így minden világossá vált számomra. Nem csak emlékeim voltak, hanem a múltam és a jelenem pillanatra egyé vált. Nem csak darabokat tudhattam magaménak az életemből, hanem az egész valóságot. A kirakó darabjai egy képet alkottak  Emlékeztem rá, a családomra, Zayn-re, Fantára, Alex-re. A balesetre és Tyler-re, aki most nincs itt. Tudtam, hogy mi történt, mikor ment el az emlékezetem, tudtam, hogy Bradet szeretem, de Zayn-t is kedvelem. Tudtam, hogy mi mindent tett meg a nővérem értem, emlékszem mindenre. - Köszönöm, Zoe. - mondtam és oda mentem, hogy megölelhessem.

- Nincs mit, de attól még mars haza!

- Azt már nem! Én sodortalak bajba én is hozlak ki belőle. - makacskodtam.

- Igen, azzal, hogy haza mész. Ott összebújhatsz a lovagoddal, de én nem akarlak bajba sodorni.

- Már pedig maradok!

- Azt már nem!

- De! - emeltem fel a hangom. A körülöttünk lévők nézték a testvér vitát és hallottam, hogy Carlos oda súgja Bradnek, hogy "Mi nem csináltunk ilyet soha".

- Azt mondtam mész és kész!

- Én ugyan nem megyek! Ahhoz előbb meg kell ölnöd. - erősködtem.

- Jó. - zárta le a vitát és kivette a rendőr kezéből a bilincset és a kezemre helyezte.

- Ezt nem teheted!

- Pedig ezt teszem. - mondta büszkén és indult ki velem az ajtón. - Tudod, azt hittem, hogy te vagy a jó gyerek, de rájöttem, hogy nem.

- Kösz. - sziszegtem, közben Zayn telefonja csörgött. Kiderült, Tyler kereste, pontosabban engem.

- Tessék. - adta át a telefont.

- Ki az?

- Tyler, érted érdeklődik.

- Oké. - vettem el a mobilt és beszéltem a barátommal.

- "Mi újság angyalka, örülök, hogy meglettél. Merre repültél?"

- Köszi, igen itt vagyok Texas-ba vittek a szárnyaim.

- "Zayn-el maradsz?" - kérdezte a vonal másik végén.

- Nem haza kell mennem.

- " Angyalka, akkor meglátogatlak. Légy jó kicsi szőke angyal. Puszi"- szakadt meg a vonal. Nem értem Zoe-t velem nagyon rendes Tyler, jó persze nem volt mindig ilyen és tudom, hogy ágyba akar vinni, de attól velem tényleg jó.

- Végeztél? - kérdezte Zoe.

- Igen.

- Jó. Zayn, akkor megyünk és összeszedem a cuccait nálunk, aztán megyek Fantáért és kiteszem Jazz-t otthon.

- Oké. Jazz, én azt akarom mondani.... -vette egy mély levegőt. - hogy....

- Zoe, ezzel a két sráccal mi legyen? Kellenek még? - jött ki Tom.

- Nem. Elmehetnek. - mondta nővérem közben Zayn-t néztem, de amint látom már nem akarja elmondani.

- Nah? - néztem a mély barna szempárba.

- Mindegy. Vigyázz magadra, otthon találkozunk. - ment el. Közbe Zoe közelebb lépett hozzám.

- Hiányoztál. - mondta most már harag mentesen.

- Te is, bár nem tudtam ki vagy. - ismertem be.

- Na gyere! - invitált közelebb és levette rólam a bilincset az eső esni kezdet, én meg élveztem a szabadságot. Azt, hogy tisztába vagyok azzal, hogy ki vagyok és azzal, hogy mi a történetem. Azzal, hogy szeretem Brad-et, de Zayn sem közömbös nekem.

- Jazmine Amber Gordon! - kiabáltam az esőbe a nevem.

- Te mit csinálsz? - nézet rám a nővérem.

- Be mutatkozom a világnak.