.:: Liam szemszöge::.
- Biztos? - kérdezte újra Zoe.
- Igen. - sóhajtottam fel.
- Akkor miért sóhajtasz?
- Mert egy ideg beteg anyuka nem tud felszállni a gépre.
- Itt hagyom Lucas és Soffy egy hétre. Fogalmam sincs, hogy hova megyünk.
- Majd meglátod. - ölelte át Louis.
Maga felé fordította, majd váltottak egy gyors csókot.
- Minden nap hívsz, hogy mi van velük. - fordult vissza Zoe.
- Igen.
- Azonnal hívsz ha bármi vajuk van.
- Igen.
- Nem engeded neki, hogy semmi hülyeséget csináljanak?
- Igen.
- Időben lefekteted őket?
- Igen.
- Mi van ha hiányzunk nekik? Hisz még olyan kicsik. - szomorodott el Zoe.
- Igen. - válaszoltam automatikusan.
Louis csak a szemét forgatta és közben megfogta Zoe kezét és elkezdte húzni, de amikor nem akart menni akkor meg felvette a vállára és úgy mentek a beléptető kapuhoz.
Eléggé híresek mivel nagy port kavartak azzal, hogy Zoe haldoklott. Persze a volt maffiózó családtag sem segít sokat rajtuk. Ott van Zoe húga, aki film színes és egy ideje nem lehet róla hallani semmit.
Őket megtalálj a média mindig. Most is csináltak pár képet ahogy átlépnek a kapun.
Visszamentem a kocsihoz és beültem. Hátra fordultam hogy megnézzem Soffy és Lucas jól van-e, de egy kicsit leesett az alám mikor szemem elé került a hátsó ülés. Üres volt.
Azonnal elővettem a telefont és már hívtam is a fiúkat. Csoportos hívásba.
- Lökjed. - szólalt meg Niall.
- Kurva nagy bajban vagyok.
- Még el sem hagyták az országot, de már elvágtad magad. - nevetett Harry.
- Nem vicces. Eltűntek.
- Kik? - kérdezte Niall.
- Lucas és Soffy.
- Hogy? - hallottam Harry hangján az aggodalmat.
- 5 percre itt hagytam őket. Mire visszajöttem leléptek.
- Pettershon vér. - morogta Niall.
- Mindjárt megyünk a reptérre. - tette le Harry a telefont.
Pár perc múlva a fiúk itt voltak és felkészültek a pánikrohamónra. Viszonylag jó fogadták, de utána bajba voltunk. Egy három éves és egy két éves kifogott rajtunk. Kölykök! Végig kérdeztünk mindenkit, de senki nem látott gyerekeket.
- Visszamegyünk Mex-ért. Majd szagot fog és megtalálja a srácokat. - gondolkozott Niall.
- Ugye tisztába vagy vele hogy a kutya nem fogad nekünk szót? - ráncoltam a szemöldököm.
- Majd megoldjuk, de ha nem lesznek meg a kölykök épségbe, akkor mind a hármunkat ki fog herélni Zoe.
- Na azt már nem. - gőzölgött be Harry és belökdösött minket a kocsiba.
Mint kiderült Harry azért ilyen ideges, mert rá tudta venni Iza-t, hogy legyen még egy gyerekük. Szóval lesz még egy Harry-ből. Remélem az anyjára üt.
- MEX. - ordította Harry, miközben kivágta az ajtót.
Ahogy meglátott minket az ellenkező irányba kezdett el futni. Követtük az udvarig. Ott meg állt és szinte röhögött rajtunk.
- Mex gyere ide. - guggoltam le, majd próbáltam pár finom falattal oda csalogatni. Az eredmény az lett, hogy Alex elvette tőlem és oda vitte.
- Oké, te megfogod a kutyát. - mutatott Harry Niall-ra - Te meg elmész a kölykökért. - bökött rám - Én meg megfogom a papagájt.
- Jó. - csaptam bele a kezébe, majd megindultam a kocsi felé.
Végig mentem azokon az útvonalakon amiről tudtam, hogy mennek. Szerencsém volt, mert a játszó téren megpillantottam három apróságot.
- Lucas, Soffy. - szálltam ki a kocsiból, közben meg kiáltottam nekik.
Mikor oda értem abba hagyták a játékot, mire én magamhoz öleltem őket. Miközben szorongattam őket láttam egy kislányt aki az egyik lábáról a másikra áll és hatalmas boci szemeivel néz rám.
- Elvesztél csöppség. - fordultam felé.
Vadul elkezdet bólogatni.
- Tudod hol laksz? - kérdeztem mire megint bólintott.
- Akkor haza kísérlek.
- Nem akarok haza menni. Maradni akarok. Anyu nincs otthon csak este jön haza. Nem szeretek egyedül lenni.
Mibe keveregtem. - fohászkodtam az istenhez, majd mind a hármukat a kocsi felé irányítottam. Remélem lecsuknak gyerek rablásért. Bár ismerek pár ember a kapitányságon. Talán kihoznak. Az út alatt folyamatosan mondtam nekik a magamét, hogy mit képzelnek, hogy szó nélkül lelépnek. Mint kiderült minden nap ilyenkor mennek a játszó térre és nem akartam késni, mert Tiffany is ott szokott lenni időbe.
- Jutottak valamire? - dobtam le a kulcsot, majd kimentem a kertbe.
- Semmi. - rogyott le a fűre Niall, mire Alex mellé szállt.
- Te Liam Zoe-nak és Louis-nak nem csak két gyereke van? - fordulta az ajtó felé Harry.
- De, csak a játszótéren voltak. És nem akartam otthagyni, mert állítólag egyedül van otthon.
Két előny van, hogy meglettek a kölyök. Épségben megúszták a tökeink és Mex és Alex végre sikeresen visszajöttek a házba.
.:: Zoe Szemszöge ::.
- Tuti, hogy valami bajuk fog esni.
- Liam-ra bíztuk őket. Ő a legértelmesebb négyünk közül. - ölelt meg Louis.
- De ha valami történik velük akkor téged is kiheréllek. - fenyegettem meg mire nyelt egy nagyot.
- Én is ugyan úgy aggódok értük, mint te.
- Nem látnám. - fordultam az ablak felé.
A repülő út további része csendben telt. Én duzzogtam, mert otthagytam a srácokat, meg persze nem tudom, hogy hova megyünk. Louis meg csak önmaga volt így csendben figyelte a duzzogásom.
Mikor megékeztünk Louis hozta a csomagokat, mert én éppen dühösen morogtam.
Miközben a szállás felé vezetett én felhívtam Liam-et, hogy mi van az apró népséggel. Nagy kő esett le a szívemről mikor mondta, hogy nem rég fektette le a őket.
- Most már megnyugodtál? - állt meg Louis egy hatalmas szálloda mellett.
- Nem, de nem is fogok, még haza nem érünk.
- Asszony. - forgatta a szemét.
- Amúgy Hol vagyunk?
- Kanári szigetek.
Bejelentkeztünk a hotelba, majd elfoglaltuk a szobánkat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése