.:: Jazz szemszöge ::.
" Az Amerikába tett látogatásunk után haza indultunk. Tudtam, hogy ez a nap más lesz, mint az összes többi, szinte éreztem. De ne ugorjunk olyan előre.
Tyler és Anna, nagyon drukkoltak, hogy sikerüljön Zayn-nel a dolog, persze Tyler másféle álláspontot is vizsgált, amit én is jól ismerek és megértek. Nem tudom, hogy mi az erősebb tény, amit tett, vagy hogy szeretem. Ezt majd még ráérek eldönteni.
Az autó pályán 120-as tempóval hallattuk. Közben Sam énekelgetett. A kutyák és Lemon a kocsi hátsó ülésén voltak. Mind a három négy lábunk kellő kép elfáradt, így ők az út során aludtak. Régen láttuk már őket, szóval ideje volt. Szegény Fanta, már idős kutyus, de nagyon jól tartsa magát.
A cuccaink, csomagjaink pedig a csomagtartóban voltak elhelyezve.
- Azért hiányozni fognak igaz? - kérdezte Sam .
- Igen, de tudod kincsem változnak az idők. És talán jobb lesz így nekünk. - mondtam a kis lányomnak.
- Zoe néni?
- Ő nagyon fog hiányozni, de majd meglátogatjuk, csak legközelebb legyen otthon. - válaszoltam.
- Oké. És viszünk nekik London-i ajándékot is?
- Igen. - mosolyodtam el.
- Remek. Szerinted, ha viszek neki egy nagy Londoni posztert, amit kidekorálok és kiszínezek, tetszeni fog neki?
- Biztos vagyok benne. Zoe mindig örült a legszebb ajándékoknak, amik szívből készülnek. - mosolyodtam ismételten el. Még jó, hogy itt csacsog, mert még nem jött fel a nap. Hajnali fél négy van. Már viszonylag szürkeség van. Nem tökéletesek a látási viszonyok de mindegy ez most teljesen lényegtelen irány haza, ha egy kicsit fáradtan is.
- Mikor vissza érünk elmondod Zayn bácsinak, hogy szereted?
- Igen, elmondom neki. Elvégre nem tudom a végtelenségig titkolni. - mosolyogtam rá.
- Sütsz majd palacsintát? - kérdezte meg.
- Igen. Persze. - válaszoltam a lányomnak.
- Köszönöm. Szeretlek. - vigyorgott a kicsi szőkeségem. Tudtam, hogy valami ilyesmire megy ki a játék, de mit csináljak, így is imádom a kis ravaszom.
- Én is. - Ez volt az utolsó mondat, amit mondhattam neki.
LAssítottam a 120-as tempónkon körülbelül 106-al haladhattam az úton, de hirtelen csak két fényt láttam, ami erősen őrült tempóba közelít felénk.
Belénk rohant egy másik kocsi. Egy férfi vezette a fekete Jaguárt. Mellette nem ült senki és a hátsó üléseken sem. Egyedül utazott.
Hogy van-e családja valahol azt nem tudom, de azt igen, hogy nekem volt.
Egy nővérem, egy lányom és talán már volt életem is.
Meg találtam azt a nőt, akit egész életemben kerestem.
Önmagam.
De én ennyire emlékszem...
Láttam, ahogy ott fekszek a földön és nem veszek levegőt.
Láttam Sam-et sokkos állapotban sírni. A két kutyát körülötte és a macskát az árokba feküdni.
Láttam a Jaguár sofőrjét, aki szintén szörnyet halt a helyszínen. Három hallott, két sofőr és egy macska. Három túlélő, köztük két kutya, akik a lányomra vigyáznak, most már helyettem.
Mind szörnyű volt, de az még rosszabb, hogy nem tudtam segíteni, meg moccanni, a szemem még felfogta az adást, de nem tudtam mozdulni. Lehunytam a szemem.
Az életem képei előttem peregtek le. Egészen kis koromtól kezdve.
Tudom, hogy sok hülyeséget követtem el és, hogy nem voltam egy pedáns ember, de mára már nincs mit tenni. Ez így történt. Ennek a filmnek most lett vége. A forgató könyv utolsó oldalához értünk. De rá jöttem ebben a filmben én voltam a főszereplő és valamennyire irányíthattam a sorsom.
Nem tudom, hogy mi lett volna ha másképp cselekszem a múltamban, de azt tudom, hogy ennek így kellett lennie.Szeretem Zoe-t is, oly kori nehéz viszonyunk ellenére is. De most ezen a napon e szent helyen véget ért a földi életem.
Április 12. az életem utolsó napja.
Nem tudom, hogy angyal vagy démon voltam-e, nem tudom, hogy miféle játékot játszódtam egyet tudok.
Innentől már csak a túlvilágról követhettem az eseményeket, mint csendes megfigyelő. "
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése