38.rész

.:: Jazz szemszöge ::.

- Carlos, ez most komoly? Rossz gépen vagyunk? - kérdeztem.
- Igen. Tyler Boltont nem lesz egyszerű megkeresni így.
- Hát nem. - ismertem el.
- Oké New Yorki járaton vagyunk, de ez hogy sikerült? - kérdezte Carlos.
- Hát nem tudom, várj jön ide egy rendőr. Elnézést uram, de  megtudná mondani, hogy mikor megy a következő. - nem engedte befejezni a mondatot.
- Le vannak tartoztatva!
- Mi??? - kerekedet el Carlos szeme én pedig nem tudtam megszólalni, csak a bilincset éreztem a kezemen.
- Gyilkosság vádjával. - világosított fel minket, én kiakadtam.
- Maga most azt magyarázza nekünk, hogy MI megöltünk egy embert? Pont mi, mi rossz gépre szálltunk fel. - támadtam le a fickót.
- Nézze kis asszony, ha erőszakoskodik egy rendőrrel annak még rosszabb következményei is lehetnek. - segítség kérően Carlosra néztem.
- Akkor most lecsuk minket? Én még kiskorú vagyok. - jelentette be a fiú, ezen csak nevetni bírtam.
- Igen le. De ez még csak megfigyelés. Na mennyünk. - utasított le minket a leszállást követően a gépről és egy rendőr autóba beültettet. Nem értem ezt az egészet gyilkosságért lecsuknak, de hiszen mi rossz gépre szálltunk csak fel. Tudtam, hogy vonzom a bajt, de szegény Carlos. Most már büntettet elő életű vagyok, pedig nem is csináltam semmit. De őt miért sikerült ebbe belekevernem, szegény Brad, ha ezt megtudja.
- Kiszállás! - szólt ránk a rendőr. - Szóval Jazmine, 24 óráig bent kell maradnotok és te Carlos megúszod, ha nem csináltatok semmit.
- Én Kristine vagyok és nem Jazmine. - világosítottam fel a fickót.
- Hát persze. - forgatta meg a szemeit. - Viszont most maradtok. - erre Carlossal összenéztünk nem tudom ki ez a rendőr, de valamit akar tőlünk azt érzem.
- Legalább híresek leszünk. - ismerte el a frappáns meg figyelésével Carlos.
- Azok. - mondtam  halkan.
- Legalább telefonálhatok? - kérdeztem meg.
- Igen. - adta át a mobilját. Én rögtön tárcsázni kezdtem Brad számát, de nem vette fel.
- Nah? - nézet rám a fickó.
- Nem lényeges. - mondtam és leültem Carlos mellé a padra. A fickó valakivel beszélt telefonon, hogy itt vannak meg nincs gond, csak gyertek.
- Kérhetnék egy lapot és ceruzákat? - néztem a rendőrre, Carlos meg rám.
Large- Minek az? - kérdezte a koma.
- Gondolom rajzolni. - kötözködött Carlos.
- Nem magát kérdeztem. - világosította fel az őrünk. - Jó tessék. - adta át a kért tárgyakat.
- Köszönöm. - mosolyodtam el.
- Miért kell a fogva tartóval is kedvesnek lenned Kristine? - érdeklődött Carlos.
- Hát ezt nem tudom. - válaszoltam, majd alkotni kezdtem. A szem ismerős volt már számomra az emlékeimből. Annak a lánynak a szemeit rajzoltam, aki annyi gondolatomban szerepelt. Ki lelökött a hintáról, lelépet és elhagyott, akit valamiért szeretem akkor. A barátnőm szemei ékesítették a papírt, majd szépen egy női arc bontakozott ki a kezem által.
Az éjszaka egy lány jött be az akit emlékeimben már láttam. Az kinek szemei a papíron voltak erre Carlos is felfigyelt.
- Te ő, nem ő? - nézet az ajtón beviharozó lányra és a papírra. Válaszolni már nem tudtam, mert a csaj egyenesen előttem állt meg és kiabálni kezdet.
- Jazmine Amber Gordon! Ha még egyszer el merészelsz szökni, esküszöm, hogy megöllek téged! - kiabált velem - Te a szentek, szentje lelépsz, itt hagyva Fantát, élet jelet nem adva magadról nekem kell nyomozni és tessék még pasizol is. Holott itt több srác is érted aggódik nem beszélve a hős szerelmesről! - támadt le a csaj.
- Bocsi de én nem tudom ki vagy és Kristine a nevem. - hoztam a tudatára. Erre Carlos felé fordult és vele kezdet ordítozni.
- Na ide figyelj te tökfilkó nem tudom mit csináltál a húgommal és mivel babonáztad meg, de esküszöm, hogy én téged kiherélek! - Carlos csak nézet és én is. Most néztem meg a lány és a barátom Carlos arc vonásait és elég hasonlóak, viszont ez a nőszemély kezet emelt rá, mikor kinyílott a börtön ajtaja. Én oda léptem és felpofoztam. Carlos egy lépést hátrált és lefagyva nézet rám.
- Nem is tudtam, hogy ilyen harcias vagy. - dicsért meg.
- Na ide figyelj! Ha még egyszer kezet emelsz a barátomra, úgy hogy én nem is ismerlek és itt beszélsz nekem valami Gordonról meg a testvérekről esküszöm, hogy valóban lecsukhatnak gyilkosságért! - mordultam a csajra, ki az arcát fájlalta. A rendőr röhögött, Carlos pedig igyekezet lefogni.
- Te szerencsétlen szőke!!! Én megmenteni jöttem téged és ez a hála? Tudod milyen nehéz volt elintézni, hogy bent tartsanak?! - folytatta a hangoskodást.
- Te csukattál le? Hú.... - most aztán kicsit felhúztam magam. Mit képzel ez magáról?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése