.:: Zoe szemszöge ::.
Reggel ahogy felkeltem azonnal a telefonomért nyúltam és tárcsáztam Liam számát. Ez már számomra egy pót cselekedetté nőtte ki magát. Valamit csináltunk utána hívjuk Liam-et, hogy mi van a gyerekekkel.
- Nem tudom nálatok hány óra van, de itt éjfél. - morogta álmos hangon.
- Sajnálom, de gyerekek?
- Alszanak, még nem kerestek.
- Azonnal hívj ha van valami.
- Zoe most már nyugodj meg. Nem lesz semmi bajuk, te meg élvezd az életet.
- Jó. - nyomtam ki a telefont.
- Lehordott? - ölelt át Louis, majd belehúzott az ölébe.
- Kicsit. - hajtottam rá a fejem a mellkasára.
Felálltam azzal a szándékkal, hogy lezuhanyzok.
- Ne menj. - kelt fel, majd mögém sétált.
Átölelte a derekam hátulról, mire hátra fordultam.
Kifordított, majd visszarántott így szemtől szemben voltunk egymással.
- Akarlak. - suttogta a fülembe.
- Mit szólsz egy zuhany mellett. - haraptam bele a fülébe.
- Ilyen ajánlatot soha nem utasítanák vissza. - markolt bele a fenekembe, majd felemelt.
- Amúgy, hogy-hogy a kanári szigetekre esett a választásod? - kérdeztem miközben felhúztam a pólómat.
- Nem volt különösebb oka. - ölelte át a vállam.
Beszálltunk a liftbe, majd meglepetten vettem észre, hogy az egyik oldala nyitott így látni lehetett a tenger. Bambultam, ámuldoztam a csodálatos kilátáson.
- Miért vagyunk a legfelső emelten? - kérdeztem.
- Nászutas lakosztályok csak ott vannak. - vonta meg a vállát.
- Nászutas?
- Igen.
- Elég hülyén jön ki, hogy óránkét hívogatom Liam-et, hogy mi van a kölykökkel.
- Elválthattál is. Senki nem tudja.
- Nem nagyon díjazom azt, hogy valaki az apja nélkül nőjön fel.
- Anyja nélkülit sem szimpátiázom nagyon.
- Őszintén az első nap kidőlnél.
- Hé! - emelte fel a hangját.
- Három perce megyek el, de egy flamingóm bánja.
- Milyen madarad? - ráncolja a homlokát.
- Virág.
- Akkor miért flamingót mondtál.
- Mert az a virág.
- De akkor most madárról vagy virágról van szó.
- Virágról, amit Lucas levert.
- Ja az a pirosról?
- Igen.
- Akkor most már tudom.
- Hála istennek.
Kiléptünk a szállodából, mindenhol fürdőruhában rohangáló emberekkel találtuk szembe magunkat. Louis a kezét nyújtotta mire elfogadtam és úgy sétáltunk a szigeten. Mai napot csak arra szánjuk, hogy körbe járjunk és megtudjuk, hogy mi hol van. A másik nászúton annyit tudtunk, hogy hol a mi házunk meg hol a reptér. Még a tengerhez is oda találtunk, nagy nehezen.
Sötétedéskor értünk vissza, addigra kész is lett a vacsoránk. Louis kihúzta nekem a széket, majd szembe velem helyet foglalat.
Jó volt vele kettesbe lenni. Nem gondoltam volna, hogy valaki ennyire tud hiányozni, úgy hogy szinte mindig vele vagy.
Jó volt vele kettesbe lenni. Nem gondoltam volna, hogy valaki ennyire tud hiányozni, úgy hogy szinte mindig vele vagy.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése