.:: Zoe szemszöge ::.
- Arra gondoltam, hogy elmegyünk. - ült le Louis mellém.
- Hova, mikor? - kérdeztem miközben feltettem a lábaim az ölébe.
- Olyan két nap múlva.
- Mi? - túrtam bele a hajamba idegesen.
- El van minden rendezve, lefoglaltam a repülő jegyeket, meg a szobát.
- Nekem nem tetszik, Lucas-sal meg Soffy-val mi lesz?
- Liam vigyázz rájuk, ő a legértelmesebb.
- Jó, de még mindig nem tetszik, ott az ügy amin dolgozunk.
- Rá tudtam venni apádat, hogy engedjen el mindkettőnket, szinte a sátánnal szövetkeztem, szóval nem fújjuk le.
- Miért szervezkedsz egyedül, anélkül, hogy megkérdeznél? - kértem számon.
- Mert meglepetésnek akarom és nem rabolhatlak el, így is meg akarsz ölni, de legalább megkímélsz, mert szóltam. - adott egy gyors csókot a számra.
- Ezzel nincs semmi megbocsátva, ugye tudod? - dőltem rá a vállára.
- Tudom, de attól még minden ugyan úgy marad. - ölelt magához.
- Apa. - jött be Soffy, majd felmászott Louis ölébe.
- Igen, pröcsük? - adott az arcára egy puszit.
- Elmentek? - kérdezte szomorúan.
- Egy rövid időre, szóval nem szabadulsz meg tőlünk. - mondta mosolyogva Louis, de Soffy-nak még mindig lefelé gördült a szája.
- Én nem akarok egyedül lenni, félek. - bújt oda Louis-hoz.
- Nem leszel egyedül, itt lesz veled a bátyád, meg Liam fog vigyázni rátok, sőt megígérte, hogy minden nap elvisz titeket a játszótérre és ha jól viselkedtek akkor meg kaptok ajándékot. - vetette be az aduászt Louis, mire azonnal felvidult.
- Mit kapok? - ugrándozott a kanapén.
- Minél jobban viselkedsz annál nagyobb lesz a meglepetés.
- Jó. - ment el boldogan.
- Szóval Mr. Tomlinson mit fogsz a lányodnak adni, hogy ne legyen szomorú.
- Mrs. Tomlinson, majd amit mondasz. - kelt fel, majd engem is felhúzott.
- Én nem szólok bele a szervezésbe.
- Pedig bele fogsz, ismerlek.
- Türtőztetem magam.
- Nem arról vagy híres. - kulcsolta össze a kezünket, majd elkezdett a konyha felé húzni.
Felültem a pultra, majd figyeltem, hogy mit ügyködik a konyhába. Egyre ügyesebben mozog benne. Régen egy tea megfőzése kihívás volt neki. Most már szinte bármit meg tud csinálni ha leírom neki hogy kell, de az egyszerűbbeket meg tudja magától csinálni.
Soffy is Lucas megjelent az ajtóba, Louis felültette őket mellém, majd folytatta a rumli csinálást.
- Amúgy mit kapok? - kérdezte Lucas.
- Miért kapnál valamit? - kaptam rá a tekintetem.
- Soffy azt mondta, hogy elmentek és ha jó leszek hoztok nekem valamit. - nézett fel rám a hatalmas barna szemeivel.
Amúgy még amikor nagyon kicsi volt olyan szép kék szemei voltak mint Louis-nak, de már egy hónapja barna szemei vannak. Soffy is barna szemei vannak.
- Nem fogom megmondani, mert meglepetés lesz. - adtam egy puszit az orrára mire felnevetett. Soffy-nak meg a hajába adtam egy puszit.
Louis mind a hármunkat a kezébe adott egy egy bögre forrócsokit. Prücsköknek meg lehűtötte el kicsit ne hogy megégessék magukat.
Tiszta csoki lett az arcuk, és egymás kenegették vele össze. Nagy nehezen le tudtuk szedni az arcukról a rászáradt csokit. Majd ágyba dugtuk őket, és elkezdtünk pakolni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése