.:: Zoe szemszöge ::.
Megérkeztünk a repülővel. Lucas és Soffy teljesen felpörgött. Végig az ablakban lógtak. Élvezték ahogy a felhők felé érünk.
Mivel az út hosszú volt ezért reggel korán indultunk.
Ahogy megérkeztünk elkezdett szakadni az eső. Milyen ironikus, temetésen ahol mindenki sír esik az eső. Még a világ is sajnálja, siratja az egyetlen húgom. Azt akinek még nem tudtam megbocsátani. Egyszerűen képtelenek vagyok. Egyszer biztos, csak meg kell emésztenem ami vele történt.
Nem is az a nehéz, sokkal inkább az, hogy miért csinált azokat amiket. Mert közben kiderült, hogy ő kapta el az egyik bűnözőt akik kerestünk, ő kontárkodott bele a munkánkba, azzal a szándékkal, hogy segítsen. Bleake végig vele volt, és segített neki. Ezeket sem Jazzy mondta el hanem Bleake, mert össze tört. Sokkal jobban mint én belülről. Annyira, hogy bármit kérdeztem azonnal válaszolt. Régen meg csak kikerülte a válasz adást.
Megérkeztünk a temetőhöz. Annyira nyomasztó volt a hangulat. Mindenki feje felett fekete esernyő rajtuk fekete ruha.
Ahogy közelebb mentem egyetlen egy fehér pontot láttam. Egy hatalmas rózsa csokrot.
- Sziasztok. - köszönt Zayn.
- Tudod Zayn, már mindent tudok. Mondanám, hogy utállak, de még sem tudom. De ha összetöröd azt a hitet, amit Jazz táplált beléd, akkor nem kell többet levegőt venned. - mondtam.
- Mindent megteszek. - mondta.
- Vigyázz Sam-re. - veregette meg a vállát Louis.
- Most ő az én angyalom. - fordult Sam felé Zayn.
- Majd gyertek el Los Angelesbe. - mondtam neki, miközben felvettem Soffy, mert már állva elaludt.
Louis felvette Lucas-t, mire már kezdett ő is fáradni.
- Örültem, hogy találkozunk. Bárcsak más esemény miatt. - mondtam.
- Igen. Jó volt látni az új éned.
- Te is sokat változtál.
- Nekünk menni kell, mert megy a gépünk, majd beszélünk. - mondta Louis.
- Örültem, hogy találkoztunk.
Hirtelen Sam ott termet és megölelte Zayn-t.
- Sziasztok. - köszönt nekünk Sam.
- Helló. - intettem neki fél kézzel.
- Őrölük, hogy láthattalak titeket.
Elköszöntük tőlük, majd rendeltünk egy fekete taxit, ami elvitt minket a reptérre. Mire oda értünk már Lucas és Soffy elaludt. A repülőn bekötöttük őket, de hála istennek nem ébredtek fel.
Amúgy a többiek még tegnap mentek és holnap jönnek. Apa meg egész hónapra ott maradt. Valami régi barátjánál.
Sikeresen haza értünk. Az első dolgunk az volt, hogy ágyba dugtuk az aprónépet, majd mi is követtük őket. Mint szinte majdnem minden este most is álomba sírtam magam. Annyira fáj hogy nincs meg a húgom azt akit mindig meg akartam védeni mindentől. De nem tudtam megvédeni a haláltól. Nem vagyok jó testvér.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése