.:: Jazz szemszöge ::.
- Jogos. Viszont én most elköszönök.
Örülök, hogy találkoztunk. - mondtam, minél előbb elmegyek annál jobb, ki akartam szállni a kocsiból, de
nem engedett, magához rántott és megcsókolt. Ellöktem magamtól. - Te még is mi a francot csinálsz?
- Nem tudom. - nyalta meg a száját.
- Zayn, én most elmegyek és ezt soha ismétlem soha ne csináld még egyszer, felejtsd el! Kérlek, szépen kérlek meg rá!
- Jazmine, sajnálom, de nem tudok magamnak parancsolni. - mondta - Én próbáltalak elfelejteni, de nem sikerült. Még mindig szeretlek. - mondta ki a legrosszabb mondatot az adott pillanatban. Ha azt mondta volna, hogy utállak vagy valami nem neki egy rohadt szerelteket kell kimondania.
- Zayn, neked családod van!
- Azt hiszem tévedsz.
- Miért tévednék? Neked gyereked és feleséged van.
- Ami azt illeti ők nem a családom, egy filmre készülünk és kikötötték, hogy együtt kell csinálnunk addig mindent, amolyan szerződés szerűség és az egész ház és cukrászda be van kamerázva. - mondta el.
- Ne haragudj Zayn, de erre nekem most nincs erőm. Jó éjt! - szálltam ki a kocsiból és indultam be a hotelbe. Felmentem a hotelszobába és megláttam a kicsi lányom, ahogy alszik. Én is alvásra készen álltam. Közben azon gondolkoztam, hogy még is most mi lesz. Zayn miféle játékot játszik velem. Mit akart jelenteni az a csók, a családja és az én életem. Talán soha nem tudom meg, de mindegy is mert nem szerethetem. Nem lehetek belé szerelmes ő is. Bleake, nos abba meg még inkább nem akarok bele gondolni.
~ Másnap ~
Reggel mikor felkeltem Sam már lement enni. Én gyorsan összekaptam magam és követtem a példáját.
- Jó reggelt kincsem! - nyomtam neki egy puszit.
- Jó reggelt anya! - vigyorgott rám még a két kék szeme is mosolygott.
- Hogy aludtál?
- Köszönöm jól, nem bírtalak meg várni nagyon álmos voltam. Meddig beszélgettetek még? - nézett rám.
- Semmi gond és körül belül egy óráig.
- Miről volt szó? - kérdezte, közben kentem magamnak egy kenyeret.
- Rólunk. Tudod... kettőnkről. - mondtam el őszintén neki.
- Ez elég komoly. Mindegy. Ma mit csináljunk?
- Nem tudom, beszélek Tyler-el és lehet, hogy Bleake-ket is felhívjuk, hogy intézze ő is a válást.
- Értem. Mi lenne ha itt maradnánk? - nézett rám nagy szemekkel.
- Itt?
- Igen. Angliában. Itt újra kezdhetnénk. - mondta. Tudom, hogy igaza volt, annak ellenére, hogy csak 8 éves. De nem tudom ott hagyni az egész életem, bár azt kellene tenni.
- Felhívom Zoe-t. Beszélek vele. Jó? -kérdezte meg a lányomat.
- Rendben.
Miután megreggeliztünk felmentünk a szobánkba ő TV-t nézett én meg igyekeztem elérni Zoe-t.
- Szia! - szóltam bele a készülékbe, mikor végre felvette. Rögtön le fagytam, de erőt vettem magamon, beszélni kezdtem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése