42. rész

.:: Jazz szemszöge ::.

Bementem apa rögtön kezdte a kioktatást.
- Még is mit képzelsz? Te mész el? Hogy gondoltad? Megszökni, majd a nővéred után eredni? Filmiparba menni, holott megmondtam, hogy tilos? Jazmine, rád sem ismerek. - fogta meg a fejét.
- Először is sose hallgatsz meg. Másodszor mikor csináltunk olyat, amit én akarok? Ha tudni akarod, Zoe elmegy és én is eltűnök. Nem leszek a lányod. Nem tudod min kellett végéig mennem, szóval apa meghozzák a barátom és elmegyek. A nőddel ne foglalkozz elesztek ti ketten. - mondtam és felviharoztam a szobába.
01-sasha-bell-box_large- Jazmine, gyere vissza! MOST! - ordította, én elkezdtem pakolni minden emléket. Egy dobozzal kezdtem, amit a nagyitól kaptam, ebben van minden emlékem, minden kincsem. Ez a kis doboz rejti az életem. Benne van nagyi levele, képek, egy medál és persze csomó színházi jegy. Minden ami fontos nekem, képek Zoe-val és képek a nagyi házánál. Ez az apró doboz jelenti számomra az örömöt.
- Jazzy, kérlek viselkedj apukáddal. Kicsi lányom, mikor vadultál el? - jött be apa barátnője Carol.
- Nézd nem akarok veled vitázni, 18 vagyok azt teszek, amit akarok. Keresek és tanulok van saját életem. Hagy békén! - vágtam a fejéhez őszintén és elraktam a képet, amin Braddel vagyok együtt.
- Most megyek. - mondtam és összehúztam a bőröndöm.
- Jazzyke. Kérlek! - Carol fajta könyörgés.
- Nem! Szia. - mondtam és kiléptem az ajtón, lementem a lépcsőn apával találtam szembe magam.
- Jazz, oké elmész tisztába vagyok vele, csak ezt oda kell adnom. - adott a kezembe egy borítékot.
- Köszi apu. - nyomtam egy puszit az arcára és kisétáltam az ajtón, azzal az életéből is. - Zoe? - néztem körbe, mert a kocsi ott volt, de a nővérkém nem. A telefonja a földön hevert, gondoltam hívom Louist az új pasiját.
- Szia, figyelj Zoe eltűnt, gyere értem New York Red Street 154. szám alá. Indulj MOST! - meg se vártam, hogy beleszóljon rögtön elmondtam, amit akarok.
- Indulok.-  tette le a telefont, amit én egy halk megjegyzéssel díjaztam:
- Jó. - Nem tudom, kinek a kocsiját kérte el, de ez is rám hárul. Remek, most az én telefonom cseng.
- Szia Jazz, Zayn vagyok.
- Szia mit szeretnél? - kérdeztem a telefonba.
- Csak annyit, hogy mikor vigyem el a cuccaid és hova.
- Most Louis jön értem, apám hazáékhoz, aztán megyek rendőrségre és utána megyek Fantá-ért Zoe-hoz.
- Jó, akkor elviszem Zoe-hoz Tyler úgy is tudja, hogy hol lakik. Braddel mi a helyzet?
- Segít házat keresni.
- Neked?
- Igen.
- Rendben, ha kell valami szólj, de szeretnék veled majd beszélni négy szemközt.
- Oké Zayn. Köszönöm. Szia. - tettem le a telefont. Nem tudom, mit szeretne, de nekem már nagyon hiányzik Fanta. Mekkorát nőhetett, csak most gondolok bele, hogy több, mint két hónapig nem tudtak rólam semmit, addig egy másik életem volt és a múltamat kutattam, de legalább megismerhettem Brad-et és Carlos-t. Apropó fel kell hívnom a barátomat, mert szerintem köze lehet az apjához Zoe eltűnése, úgy mint az enyém. Remélem nem bántja, mert akkor lecsukhatnak gyilkosságért, mert megölöm, ha belepusztulok is. Zoe-t nem bánthatja az a vadállat. Meg kell tudnom az okot. Fel is hívom.
- Szia, szívem. - köszönt Brad a telefonba.
- Szia, hogy vagy?
- Mondjuk, intézem anya temetését. De mit szeretnél?
- Kéne apádról minden infó, mert Zoe-t elrabolták. - mondtam ki kerek perec.
- Mi? Ezt honnan veszed?
- Mire kiértem a házból.. max 20 perc lehetett, eltűnt. Mármint a kocsi maradt a telefon a földön hevert és az én nővérem sehol sincs.
- Jó. Akkor Carlos-t oda küldöm, addig összeírok mindent. Úgy rendben van? Kri... vagyis Jazz. - helyesbítette.
- Ne, ne küld ide, mert most össze kell szednem mindent és házat keresni. Tudod a fizetésem a film véget.
- Jah igen, persze.
- Át tudjátok küldeni a netten? Akkor rögtön továbbítanám.
- Megbeszéltük.
- Köszönöm. Carlos?
- Pakol és kihagyja ezt az évet a suliból teljesen, szegény nem bírja. Várj csak találtam valamit. Egy képet.... apa....egy nő és egy csecsemő van rajta, de ő kislány.
- Hogy mi????
- Egy lány gyermek van a képen és az apánk. - magyarázta ismét.
- Brad, most jól figyelj rám. Mi van a kép hátulján?
- Egy név....- hallgatott el hirtelen.
- Milyen név? - kezdtem elveszteni a hideg vérem, mert egy emlék jutott eszembe, ami most nem hiányzik, de nagyon nem. Csak ne az legyen amitől félek.
- Z...z...
- Zoe? - kérdeztem meg.
- Nem tudom elolvasni, elmosdott.
- Ettől tartottam... - vettem mély levegőt. - A képet is kérlek küld el, mert még kelhet, a hátuljával.
- Mire gondolsz?
- Arra, hogy mindegy még nem biztos, de elmondom, de meg jött Louis. Szia.
- Szia. Vigyázz magadra drágám.
- Próbálok, de nem megy. - tettem le a telefont, majd az érkező kocsi fele is fordultam.
- Szia Jazmine. - köszönt a rendőr, aki lecsukott, szinte hihetetlen, hogy ide talált, de irány Los Angeles.
- Helló, van egy kis baj, a kocsit el kell innen vinni, mert apám kiakad, ha itt látja. Valamint sejtem hová lett Zoe. - mondtam Louis-ra nézve.
- Értem. Hová lett?
- A maffiózónál lehet. Richard Pettershon.
- Rendben, akkor ki raklak Zoe-nál van kulcsod? - kérdezte Lou.
- Igen az is a földön hevert, a táskájával együtt.
- Rendbe. Gyerünk. - ültettet be a kocsiba és indultunk. Kibeszéltük Zoe-t kérdezte, hogy milyen gyerek volt és ilyenek. Mindent tudni akart az én nővéremről. Elmondtam neki, hogy Zoe a legjobb nővér és bár sokszor nem értünk együtt és sokszor ellenem beszél de nála jobb testvért nem kívánhatnék. Azt is megemlítettem, hogy Zoe mindig vigyázott rám és mindig lehet rá számítani. De imádok vele veszekedni, mert mással úgy sem tehetem meg. Ezen persze ő csak nevetett. Azt is elmeséltem, hogy ha össze meri törni a nővérem szívét, nem kell többet dolgoznia, mert én igazán kedves tudok lenni, angyali kinézetem ellenére is.  Los Angeles-be, pontosabban Zoe-hoz elég hamar oda értünk, hát igen mire jó egy rendőr kocsi. Alig hatóra alatt oda értünk, tehát már javába be sötétedet.
- Itt is volnánk. - állította le a motort. Rögtön utánunk Zayn is megérkezett.
- Sziasztok. - köszönt.
- Helló haver. - Louis ekképpen köszöntötte Z-t. Ezek szerint jó barátok vagy már régről ismerik egymást.
- Szia Zayn. - mosolyogtam.
- Szia Jazz. - nézet azzal a mély és titokzatos szem párral.
- Ha nem baj én megyek. Megkeresem Fantát. - mondtam és az ajtót nyitni kezdtem, de már nyitva volt. - Mi a...
- Helló. - mosolygott egy lány.
- Szia, te mit keresel itt... - néztem arra lányra akit elgázoltunk még anno pár hónappal ezelőtt.
- Iza. Iza Robertson. Itt lakom Zoe-nál.
- Értem. Én Jaz...
- Igen, tudom. Rendben Fanta és Alex?
- Alex "gyúr" Fanta meg fent van.
- Köszi. - rohantam fel a lépcsőn.- Fanta!!! Kicsi Fantám!!- kiabáltam a kedvencemnek, aki rögtön megjelent. Mennyit nőt.
- Kicsikém, hát gyere ide. - ült le elém, én meg lehajoltam - Hiányoztál drága kis kutyám.
Egy kis időt eltöltöttem vele fent, majd kifaggattam Iza-t mindenről.
- Hát ennyi.
- Értem. Alex-ot eltudod viselni? - kérdeztem meg, de megjelent az említett papagáj a válasz előtt.
- Jazz! Szia Jazz! Zoe aggódott. Ő hol van? - kérdezte és a vállamra szált.
- Nem tudom, csak sejtem, de ígérem vissza kapod.
- Köszi.
- Most megyek. Fanta kicsim gyere szépen.
- Szia Jazzy, örülök, hogy találkoztunk.
- Én is Iza. Sziasztok. Alex ne menj nagyon az idegeire. - búcsúztam és kiléptem az ajtón, ahol még mindig Zayn várt.
- Szia ismét. - mosolygott.
- Szia, nem kellet volna megvárnod. Taxit hívok. Már el is pakoltam a dolgaim innen is. Meg te is elhoztad.
- Igen, de elviszlek ülj be! - engedelmeskedtem, bepakoltam a csomagjaim a hátsó ülésre és Fanta is ott foglalt helyet. Majd beültem majd ő is beszállt.
- Köszi. - mosolyogtam rá.
- Nincs mit, mondanom kell valamit.
- Jó. - mosolyogtam rá.
- Találtam egy könyvecskét.
- Te meg nézted a naplóm?
- Csak az utolsó sort, amit írtál. - gondolataimban rögtön elkezdtem lapozni a naplót és az utolsó sor rettenetes számomra..." Lehet, hogy te Zayn nem veszel észre, de tudnod kell, hogy nekem fontos vagy. Nem ismerlek, de az első perctől beléd szeretem. Szeretlek Zayn Malik, csak te ezt nem tudod." A FRANCBA!!!!! Ebből most, hogy jövök ki jól.
- Értem. - ennyi jött ki a torkomon, de nem voltam képes a szemeibe nézni...
- Én is szeretlek az első perctől. Szeretem a mosolyod, az ajkaid. Az édes csókod, bár nem voltál magadnál teljesen. Szeretem, ahogyan mérgelődsz. Szeretlek látni a próbákon és ha nem vagy velem hiányzol. Jazzy, beléd szerettem. Szeretlek és az a két hónap alatt csak rád tudtam gondolni, arra, hogy viszont lássalak. Hogy ismét megcsókolhassalak. Arra, hogy őrizem az álmod. Arra, hogy veled lehessek és a karomba zárjalak. Jazz én az első perctől szeretlek, csak későn jöttem rá. Beléd szerettem.
- Zayn, nekem van barátom Brad. Érted? - mondtam, de szemeimben már könnyek voltak.
- Kérlek, most hallgass a szívedre és ne az eszedre.
- Nem tehetem Zayn. Barátom van! - emeltem fel a hangom, de az utolsó mondatnál elcsuklott.
- Szereted? Szerelemből? - tette fel azt a kérdést, amitől ebben a pillanatban legjobban féltem.

1 megjegyzés:

  1. Nagyon jó!!!! Remélem Jazzy szakít Braddel és Zaynnel össze jön. Várom már nagyon a kövi részt!!!:D<3

    VálaszTörlés