39. rész

.:: Zoe szemszöge ::.

A házban töménytelen mennyiségű vér volt.
- Elkéstünk. - mondtam miközben egyre beljebb mentem.
Találtam egy üzenetet megint. Csak ezt most nem vérrel írták hanem hatalmas betűkkel festékkel a falra.
Zoe hamarosan megkaparintalak és végre elfoglalhatod a trónod. 
- Van itt valami királyság? - kérdeztem.
- Nincs, de értesíteni kell a rendőröket.
- Előbb körül nézek. Nem hiányzok, hogy itt lihegjenek a nyakamba meg kérdezősködjenek. De amint köröl néztem én már megyek is.  - indultam meg.
- Hova mész? Szemtanú vagy.
- Tudom. De én saját magamnak nyomozok. Amúgy meg a szőke után.
Benéztem a kanapé mögé ahol egy fiú kuporgott.
- Jól vagy? - guggoltam le mellé.
- Ne. Menj innen. Gyilkos vagy. - mondta.
- Oké. Louis szedj ki belőle valamit. - mondtam miközben elmentem.
Nem kellett sok és megtaláltam az áldozatot. 7 golyó volt a fejébe és 7 meg a mellkasába. Valaki nagyon utálhatta vagy csak folyamatosan az útban volt neki.
- Jól vagy? - kérdezte meg a sráctól miközben a kocsi felé vezettem.
- Nem. Bocs az előbbiért azt hittem, hogy az apám vagy.
- Semmi gond. Akkor ezek szerint láttad, hogy ki ölt meg? - kérdeztem.
- Igen. Az apám. Közben azt emlegette, hogy elvette az egyetlen kicsi lányát aki a nyomdokaiba léphet.
- Van egy ötletem. - szólalt meg Louis.
- Jó hogy hívnak. - fordultam a szemtanú felé.
- Brad Pettershon.
- Ó szóval te vagy a pasija. - mondtam egy gonosz vigyor kíséretében.
- Még szerencse, hogy Zayn nincs itt. - mondta Louis bólogatva.
- Tényleg hatalmas szerencse.
- Miről beszéltek? - nézett értetlenül.
- Jazmine-ről van szó.
- Az ki? - kérdezte.
- Az asszonyod, de vegyük fel a jegyző könyvet, mert csak 24 órára tudják bezárni. - csaptam össze a kezem.
- Jó bemegyünk és felvesszük.
- Tökély. Én meg megyek szétrúgni a seggét.
- Rendben, utánad menjünk?
- Gyertek, Brad-nak mindenféleképpen kell közölni az öccsével, hogy mi történt még a hűvösön pihent.
- Lecsukták az öcsém? - kerekedett ki a szeme.
- Ja gyilkosság vádjával. - mondtam, mire össze esett.
- Nem ölt meg senkit, csak rosszkor volt rossz helyen, de amint a tökkel ütött meglesz már szabad is. - mondtam.
- Akkor majd megyünk. - mondta Louis miközben beült Braddal a kocsiba.
- Ne feledjétek. Velem ma nem találkoztatok. - köszöntem el tülök.
Nem volt messze a reptér. Vettem egy jegyet a legközelebbi New York-i járatra.
Miközben vártam felhívtam Zayn-t.
- Szia Zoe. - ült le mellém.
- Szia. Nem volt korábbi.
- Nem pont akkor ment el amikor jöttem.
- Jazmine tényleg vonzza a bajt meg a szerencsétlenséget.
- Igen. - sóhajtott fel.
- Nincs gond Rómeó. - veregettem vállba.
- De van.
- Az, hogy nem tudja, hogy kis is ő valójában, vagy az, hogy azzal a Brad gyerekkel jár?
- Második. - dőlt hátra.
Mi voltunk az elsők akik fel szálltak a gépre.
Az utat végig beszéltük. Zayn Brad-et én meg Jazmine-t szidtam.
Felhívtam Tom-ot, hogy vállalna egy fuvart, mire ide ért a gép.
- Hova vihetlek titeket? - kérdezte miközben beültünk kocsiba. Én ültem előre, Zayn meg az anyós ülés mögött foglalat helyet.
- Viccnek is rossz.
- Jó van na. - indította a kocsit.
Ahogy a kapitánysághoz értünk már mentem is a cellák felé.
- Jazmine Amber Gordon! Jazmine, ha még egyszer el merészelsz szökni, esküszöm, hogy megöllek téged! - kiabáltam vele- Te a szentek szentje lelépsz, itt hagyva Fantát, élet jelet nem adva magadról nekem kell nyomozni és tessék még pasizol is. Holott itt több srác is érted aggódik nem beszélve a hős szerelmesről! - támadtam le a húgom.
- Bocsi de én nem tudom ki vagy és Kristine a nevem. - mondta nekem nyugodtan. Erre Carlos felé fordultam, ha ő nem tért észhez, akkor a kis barátjával beszélgetek majd. Kedvesen.
- Na ide figyelj te tökfilkó nem tudom mit csináltál a húgommal és mivel babonáztad meg, de esküszöm, hogy én téged kiherélek! - Jazmine oda jött és felpofozott. Carlos meg hátrált.
- Nem is tudtam, hogy ilyen harcias vagy. - mondta neki a menekülő.
- Na ide figyelj! Ha még egyszer kezet emelsz a barátomra, úgy hogy én nem is ismerlek és itt beszélsz nekem valami Gordonról meg a testvérekről esküszöm, hogy valóban lecsukhatnak gyilkosságért! - monda Jazmine, mire Josh felnevetett. Carlos megpróbálta lefogni. Egy rácsot nem tud kitörni.

- Te szerencsétlen szőke!!! Én megmenteni jöttem téged és ez a hála? Tudod milyen nehéz volt elintézni, hogy bent tartsanak?! - kezdtem el kiabálni vele.
- Te csukattál le??? Hú.... - akadt ki.
- Igen szerinted kinek kell vigyázni a formás valagodra, mert csak úgy vonzod a bajt. Mondtam, hogy ne gyere utánam, mondtam, hogy neked nem az az élete való. Én szóltam, de te a saját szőke fejed után mész. Anyáék is mondták, ebben az egyben egyet érettem velük, de te senkire nem hallgatsz. Csak a hangokra, amik a fejedben vannak.  - csaptam a falba.
- Azt sem tudom ki vagy erre te jössz még ide oktatni.
- Mi az, hogy nem tudod ki vagyok? Nem tudom milyen csodaszerrel itattak meg, de ebből elég.
- Ne kiabálj velem, mert megbánod!
- Ne akadékosodj, mert nincs nagy tűrés határom, ha azt valaki átlépi egy életre megkeserüli. Szóval kelj fel és irány haza. Apáék tárt karokkal várnak haza. 
- Még mindig nem tudom ki vagy szóval még meg sem fordul a fejembe, hogy engedelmeskedjek neked.
- Kinyírom! A nővéred vagyok, Zoe Stella Gordon. 
- Nem lehetsz a nővérem nincs semmi hasonlóság közöttünk.
- Ki a fasz érdekel, hogy nem hasonlítunk én testvéremként szeretlek.
- Zoe meg jöttek a többiek. - mondta Zayn.
- Elegem van! Nem egy embernek mutattam meg a térdem vagy az öklöm közelebbről. Nem egy ember fosztottam ki. Nem egy embertől nyertem el a gatyáját is. De ami a mostani hónapokban történt velem. Erre már nincsenek szavak. Először, végre jól érzem magam valakivel kettesbe. Megyünk haza egy hulla vár a járdán.  Vérrel fel volt írva  hogy következő én leszek. Kurva anyád azt én nyírlak ki! Meg lett a gyilkos. Akinek képei voltak rólam. Viasz szobor volt a szobába ami tökéletesen hasonlított rám. Minden megegyezett hajszál pontosan. Pár golyó a mellkasába volt eresztve. Minden lépésemet követte. Csoda, hogy a születésemről nincs kép. Kiderült, hogy valami őrölt maffiózó akart kinyírni, de rá jött, hogy élve kellek neki. Sőt el is akar rabolni. Nem érdekel. Ha el akar rabolni raboljon, szarok rá. Két hónapja folyamatosan azt nyomoztunk, hogy hol lehet az én drága és szent húgom. Már kikopott a padló ahol fel alá járkáltam. Zayn sem bírta idegekkel. Közben azzal az tökkel ütött kutya is a nyakamon maradt. Végre találtunk egy nyomot. Tudjuk, hogy hol vagy. Oda megyünk. Erre hív Josh, hogy most tartoztatott le. Zayn ide küldtem. Közben meg bementünk, hogy hátha valami történt ott. Igen történt kinyírtak egy embert. Vér fürdőt rendeztek a házba. De nekem nincs ilyenre időm, mert jönnöm kell New Yorkba, már ebben az elmúlt három hónapba kétszer. Én ki miatt is kell jönnöm. Ja igen Jazmine Amber Gordon miatt. Ide jövök, erre amnéziás. Könyörgöm valami legyen még. - adtam ki magamból az összes feszültséget.
Nem vártam, hogy mit reagálnak, nem érdekelt, most már ki kellett adnom magamból.
Louis jött felém.
- Ne. - tettem ki a kezem és mentem egyenes a pihenőbe.
Ledőltem a kanapéra. És próbáltam lenyugodni. Hátamon feküdtem és az arcomat a kezeimbe temettem.
Hallottam, hogy nyílik az ajtó. Valaki leül mellém, a fejem fel emeli és az őbelé teszi. A hajammal játszik. Utálom, ha a hajam piszkálják, de ez most megnyugtatott.
- Meg oldjuk. - mondta miközben felültem.
- Felpofozom, és vissza jön az emlékezete. - mondtam.
- Keresünk valami barátságosabb megoldást. - nevetett fel Louis.
- Áll még az ajánlatod? - kérdeztem miközben oda bújtam hozzá.
- Az mindig élni fog.
- Akkor igen. - csókoltam meg.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése