.:: Zayn szemszöge ::.
Olyan gyorsan mentem a kórház felé, ahogy csak tudtam. Nem mondták meg, hogy miről van szó a telefonba, csak annyit, hogy Jazz-el történt valami és a családjával. De mi történhetett, ami ilyen fontos és sürgős. Remélem Sam nem eset le valahonnan és nem tört el a keze. Rögtön rohantam az információs púlthoz.
- Jó napot! Jazmine Amber Gordon-t vagy Samanta Cabot-ot keresem. - néztem a nőre.
- Jó napot! Maga családtag?
- Jó barát.
- Sajnálom, de csak családtagnak mondhattok valamit is. - ez most komoly? Most szórakozik velem.
- De hát, engem hívtak fel. - mondtam.
- Ezt az orvossal kell megbeszélnie uram.
- Jó. Hol találom?
- A negyedik emeleten, jobbra ott lesz az egyik vizsgálóban. Mr. Landaler-t keresse. - ennyi információ remélem elég lesz.
- Köszönöm. - indultam el a lépcső fele. Mikor felértem megláttam Fanta-t. Az egyik lába neki is be volt kötve. De mi történhetett.
- Sziasztok! - köszöntem, de tudatosult bennem, hogy csak két kutyát láttok, egy Fantát és még egy másik husky-t, akit nem ismerek. Aggódva néztem végig a folyóson, mikor egy várakozó férfi hozzám szólt.
- Maga a kislány apukája? - kérdezte. Tudtam, hogy igent kell mondanom, hogy valamit megtudjak, így azt is tettem. - Be vitték a vizsgálóba, ellátni a sérüléseit. Nem sokára végezve a doktor. - mondta.
- És a kislány édesanya?
- Nem jött vele senki, csak ez a két kutya.
- Nem?
- Nem. - erősítette meg a mondani valóját, de ha nem itt van Jazz, akkor hol?
- Értem. - ültem le a kutyákhoz és simogattam őket. - Ti vigyáztattok rájuk igaz? - beszéltem hozzájuk, válaszol megnyalta az idegen kutyus a kezem. Fanta meg a lábamra helyezte a fejét. Közben azon őrlődtem, hogy mi történhetett, miről maradtam le, amit ennyire titkolnak és hol lehet Jazz. Biztos kiszaladt a boltba, hogy vegyen Sam-nek valamit az ijedségére. De nem látta a pasast sem. Az ajtón Sam sétált ki sírdogálva, a vállán az orvos keze volt. Meg állt előttem. Sam megölelt.
- Z... Zayn.... bá... csi. - dadogta. Erősen magamhoz öleltem.
- Jó napot Doktor úr! - ráztam kezet utána az orvossal.
- Jó napot. Maga nem Bleake Adams?
- Nem. Én Zayn Malik vagyok. De miért kérdezi? - néztem az orvosra.
- Mivel Gordon kisasszony telefonjába az ön száma volt, beírva, mint a "bizonyos férfi" néven. - mondta az orvos, ez jól eső érzéssel fogod el, de az nem, hogy Sam csak sír és hol a kutyákat, hol engem ölel és nem mond senki semmit Jazz-ről.
- Értem. És ő hol van? - kérdeztem rá.
- Jöjjön be kérem. - invitált a kórterembe.
- Sam, kicsim maradj itt. Beszélek a doktor bácsival. - néztem a szőke kis lányra. Bólintott, nem szólt semmit, de tudom, hogy jó gyerek és itt marad, így nyugodtan követtem az orvost.
- Nézze uram. Nem szoktam ilyet tenni, de most kivételt teszek. Nem találtunk hozzá tartozót a nyilván tartásba, csak egy férjet, akiről azt hittük, hogy maga. Vagy inkább magáról, hogy ő. De rossz hírt kell közölnöm. - nézet mélyen a szemembe az orvos. Közben leültem a kórterem egyik ágyára. Ő folytatta. - Jazmine kisasszony az életét vesztette a balesetbe. - mondta ki, én nem tudtam mit mondani. Csak zokogásban törtem ki. A kezemet az arcom elé helyeztem. A doki még mondott valamit, de nem tudtam felfogni, hogy mit mond csak sírtam. De össze kell szednem magam, elvégre ott van kint Jazz kislánya.- Sam, tudja? - kérdeztem meg az orvost, mikor erőt vettem magamon. Úgy nézhettem ki, mint egy kisgyerek, akitől elvették a legdrágább kincsét, de ez tényleg így van. Elvették és nem kapom vissza.
- Igen. Samanta hívta a mentőket, de sokkos állapotban volt. Az autópályán történt. Ma hajnalban fél négy tájékán.
- Mi lesz a kis lánnyal?
- Azt hittük, hogy maga viszi, majd haza.
- Jó. Meg lesz. De nem kellene értesíteni a családját?
- Van családja? - kérdezte meg az orvos.
- Igen. Van egy férje, akivel a válást intézik és van egy nővére, Zoe.
- Ez érdekes, nem találtuk az adatai közt, hogy van nővére.
- Ez érthető, mert csak fél testvérek.
- Értem. Értesítené a családot?
- Igen. Sam-et haza vihetem? - fújtam ki az orrom.
- Igen. És őszintén sajnálom uram. Részvétem. - mondta az orvos és kezet rázott velem. Én kimentem és megöleltem Sam-et, aki ismét zokogásban tört ki.
- Sajnálom angyalkám. - mondtam a kicsi lánynak.
- Most már tényleg nincs anyukám. - préselte ki a könnyei közt, ezt a mondatott.
- De van egy apukád, én. - nyomtam egy puszit a feje búbjára. Majd elindultam vele a kórház folyósólyán, hogy haza vigyem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése